A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 41. szám - Salus liberorum summa Iex

A .J A tobhi fiatal törvényszegő két csoportba osztható : olyanok, kiknél a delictum okai a gyermek jellemében, bűnös szokásaiban, vétkezési hajlamaiban keresendők; másodszor olyanok, kik tulajdon szülőik által használtatnak fel meg nem engedhető módon, vagy azok által elhagyatnak. Ha az első csoportba sorolható gyermek által elkövetett bűnös cselekmény oly természetű, hogy szigorú ellenőrzés mutatkozik szükségesnek, akkor a békeb.ró az ifjú bűnöst ül éves koráig az államnak adja át további rendelkezés végett. Az ily gyermekek az emiitett jótékonysági iskolák valamelyikében helyeztetnek el, a hol különben csak ritkán maradnak teljes koruk eléréséig, mig nagyobb részük már előbb elhagyja a Ruysselede- és Reckheimben fennálló intézeteket. Ha a gyermek családja erkölcsös és a gyermek nevelésére alkalmasnak találtatott, akkor azt a családnak visszaadják. A második csoportba tartozó bűntettesek a védbizottság közvetítése mellett nevelő szülőkre bizatnak. A jótékonysági iskolákban viszont a 13 éven alóli gyermekek elkülönittetnek az idősebbektől. A mi továbbá a felnőtt koldusokat és csavargókat illeti, kik a javitó intézet egy nemében (Dépöts de mendicité) helyeztetnek el, ugy ezekben ismét a 21 éven alóliak különittetnek el az e koron felüliektől. A 21 évesnél idősebb bűntettesek két osztályba soroztatnak : a már ismételve visszaesők a Merxplas-i Dépőt de mendicité-nek adatnak át 2 — 7 évi időtartamra; a többiek — az alkalmi csavargók — a Wortel-i menedékházba (Maison de refuge) jutnak. Ez utóbbiak többnyire olyan szerencsétlenek, kikben nincs meg a dolgozásra szükséges physikai képesség. Ezek elbocsáttatnak, a mint az igazgatóság által elégségesnek talált keresményfebsleggel bírnak. A Dépőt de mendicité-ben elhelyezetteknek ellenben nincs megadva a kényszermunkájuk díjazása iránti igény. A javithatlanok magánzárkában különittetnek el; a többiek, kik nagyobbára az alkohol vagy az elégtelen táplálkozás áldozatai, mezőgazdaságban foglalkoztatnak s csak a legérdemesebbek alkalmazvák kézműiparban. Mindezeken felül aggápolda is alapíttatott az elaggottak számára, melynek költségét a községek viselik. Az egész rendszer a békebirósági intézményre van alapítva, mert azoktól függ az osztályozás. Az igazságügyi roinisteriumban nyilvántartási táblázatok léteznek a csavargókról. Csavargó vezettetvén a békebiró elé, ennek kötelessége táviratilag tudakozódni az igazságügyi ministeriumban, mire azonnal megkapja az értesítést a letartóztatott élete felől. A békebirónak Ítélete ellen, melynek alapján a csavargónak a fentemiitett merxplas-i Dépőtba, vagy jótékonysági iskolába, vagy végre menedékházba való átadása mondatik ki, felebbviteluek helye nincs; azonban jogában áll az elitéltnek —• elitéltetése után már az első hónapon belül — feltételes szabadságra bocsáttatását kérni, kérelmének elutasítása után pedig azt három havi időközökben ismételni. Ez a törvény tartalmának rövid kivonata. Le J e u n e, Belgium fáradhatlan igazságügyministere, ki ezen törvény miatt néhány hónap előtt a belga parlamentben a leghevesebb megtámadtatásnak volt kitéve, a Párisban ülésezett »Nemzetközi bűnügyi egyesületnek« összeyülésén a legfényesebb elismerésben részesült a törvénynek és az elért eredmények rögtönzött ismertetése alkalmával. A minister nagy vonásokban adta elő a belga reformot. A statistikai adatok a következők : A külföldi csavargók száma, kik az új törvény szerint négy havi kényszermunka után az országból kiutasittatnak, nagyon apadott; 1891-ben volt 9,000, 1892-ben már csak 4,500. A belga honosokat illetőleg azok száma az 1891. év első havában 6,100-ra, az 1892. év ugyanazon szakában 5,800-ra, az 1893. év első öt havában már csak 3,098-ra rúgott. A benyomást, melyet Le Jeune előadása a kiváló hallgatóságratett, — a mely társaságban, mellesleg megemlítve, Bérenger francia senátor is résztvett, kinek érdemdús rokontörekvéseit nem fogják elhomályosíthatni több napilap a miatti támadásai, mert a természet elleni nemi ösztönökről irt, manap oly kedvelt munkák egyikének elkobzását indítványozta, — egy másik francia senátor, — L e v e i 11 e tanár azon szavakban foglalta Össze, hogy Belgium e tekintetben a civilisatio élén halad. A reform eszméjének nagyszerűsége félreismerhetlen, mely egyszer s mindenkorra szakított amaz eljárással, hogy 18 éven aluli kiskorúakra tulajdonképeni büntetések szabarsanak ki, e helyett azonban a kormánynak — de természetesen mindig csak birói határozat alapján is — rendkívül messze menő jogot ád a gyermekek és fiatalkorúak szabadságának javítása és nevelése céljából való megszorítása tekintetében. Bennünket e helyütt a törvény idevágó intézkedései érdekelnek. Mint láttuk, ugyanazon elvek érvényesültek a felnőtt csavargók ellenében is. Ezeknél célszerű, az egyénhez alkalmazkodó administrativ elbánás, mely egészen életfogytiglani letartóztatásig terjedhet, lépett a régi rendszernek, más országokban gyakran számtalanszor ismétlődő, új és új, de mindig hatástalan »jogos« büntetései helyébe. A Belgiumban ez utóbbi tekintetben nyert és nyerendő tapasztalatok gyümölcseit talán mi is fel fogjuk még használhatni, ha a büntetések végrehajtásának kérdése nap.rendre kerül. 111. Nagy-Britanniában, Európának ipar tekintetében legelőrehaladottabb államában a fiatalkorú büntevők feltűnően nagy OG. 293 számban képviselvék s egyszersmind ott mutatkozott legelőször az ezen jelenség ellen életbe léptetett intézkedések eredménye. Magában a legszűkebb értelemben vett Angolországban (Skót- és Írországoktól eltekintve) börtönbüntetésre Ítéltetett: 1856-ban . . . 11,808 16 éven aluli fiú 2,173 16 éven aluli leány 1891-ben már csak 3,465 16 » » » 390 16 » » _ Ezen tételek meggyőzően jellemzik a bűnmegelőző intézkedések hatását. Idevonatkozó törvények IV. Vilmos király 5. és 6. törvénye, továbbá egy 1866-iki törvény, és még más újabbak, melyeket az illető helyeken fogunk felemlíteni. Megkülönböztetendők kényszer-nevelő intézetek és ipariskolák (Reformatory and Indus t r i a 1 Schools). A kényszer-nevelő intézetben való elhelyezés a már hivat'-ózott 1866-iki törvény szerint elitélés számba megy és pedig oly értelemben, hogy minden fiatal bűntettes elitéltetésével együtt kimondható annak kényszer-nevelő intézetben való elhelyezése 2 — 5 évi időtartamra. Ily módon elitéltetett : 1861-ben . . . 1,239 (978 fiú, 261 leány) 1891-ben . . . 1,020 (885 » 135 mely számok, tekintve a népesedés gyarapodását, a fiatal korú bűnösök számának apadását bizonyítják. Az ily intézetek száma Angolországban és Skóciában 1891-ben 53 volt, az abban letartóztatottak száma pedig 5.581. Ezen adatokat, valamint a még következők legnagyobb részét is, egy 1891-ben megjelent, mindkét rendbeli intézetek megvizsgálására kiküldött felügyelő által kiadott hivatalos jelentésből vettük. Az eddiginél sokkal tágabb látkörű képet nyerünk a fiatal korúak, ha nem is tényleges, de potentialis bűnösségéről, jobban mondva a gyermekek elhagyatottságáról, nyomoráról az ipariskolák körül gyűjtött tapasztalatok vizsgálásánál. Ily intézeteknek — bárkinek indítványa folytán — átadhatók az oly gyermekek, kik : 1. nyílt utcán koldulás vagy alamizsnának átvétele közben — habár valamely tárgy darusításának látszata alatt is — tetten érettek ; 2. kik csavarognak, állandó lakhely vagy rendes gyámság, vagy kimutatható vagyon és keresetforrás nélkül ; 3. kik elhagyatottak vagy árvák, vagy kiknek atyjuk vagy anyjuk fegyház- vagy börtönbüntetésre Ítéltetett; végül olyanok, kik ismert tolvajok társaságában, továbbá kik a törvénynek egy 1880. évből való módositványa alapján bordélyházakban vagy másutt kéjhölgyek társaságában találtatnak. Azonkívül — kor és viszonyok tekintetbe vételével — bűnös hajlamú, valamint engedelmességre nem szorítható gyermekek az atya, mostoha atya vagy gyám indítványára is átadhatók ipariskolának. Ezen utóbbi nemű intézetek száma az 1891. év végén 141. volt. Az összes létező ipariskolák lakóinak száma : 1866-ban (akkor még csak 57 intézetben) 2,566 ( 1,893 fiú, 693 leány) 1891-ben már 23,688 (19,292 » 4,396 » ) volt. Ezen kétféle intézeteken kívül azonban még más hasonneműek is állanak fenn, melyeket szintén érdemeseknek tartunk a felemlitésre. Léteznek ugyanis először a fenti ipariskolákhoz hasonló fegyelmi iskolák: Truant Schools, eddig 12, oly gyermekek számára, kik magukat egy 1876. évi törvény értelmében az iskolába járás kötelezettsége alól makacsul kivonják. Vannak továbbá oly gyermekek részére, kik ismételt intés dacára iskolába nem küldetnek, úgynevezett Day industrial schools: napi ipariskolák; ilyea fennáll Angolországban 18, Skótországban 3 (mindhárom Glasgowban). Az eddig felsoroltakból kitűnik az állam gyermekeinek (children of the state) rendkívüli gyarapodása, melyeknek létezésén az individualisticus gondolatmenettel okoskodó S p e n c er Herbert oly igen megütközik. A fentemiitett felügyelői jelentésben sok irányú, nagyon érdekes statistikai összeállítások foglaltatnak. így százalék szerint felsorolja, hogy a kényszeriskolákba felvett 3,407 fiúgyermek és 921 leánygyermek közül mennyi volt törvénytelen születésű, szülőtlen árva, atyátlan árva, anyátlan árva, mindkét szülőtől elhagyatott, olyan, kinek atyja vagy anyja, vagy mindkettő elzüllött vagy bűntettes, kinek mindkét szülője életben volt és gyermekükről gondoskodhatott volna is. Az intézetek legalább részben és az elbocsátás utáni idő kezdetén neveltjeiknek későbbi sorsa fölött is határozhatván, e tekintetben is adatokkal szolgál oly irányban, hogy mennyi fiú, leány lépett az elbocsátottak közül szolgálatba, helyeztetett cl rokonoknál, vándorolt ki, állott hajószolgálatba, szegődött katonának, bocsáttatott el betegség miatt vagy mint javithatlan; ezenkívül adja a meghaltak és megszököttek számát. Az adatokból kitűnik, hogy a leányok helyzete, tekintsük akár az intézetekbe való bejutás okait, akár az azokból való elbocsáttatás körüli vagy az elbocsátás után beállható körülményeket, jóval hátrányosabb a fiúgyermekekénél. A leányok ezen hátrányos helyzete az intézetekből való elbocsátás utáni sorsukban is megmarad. A betegség és javithatlanság miatt elbocsátottaknál magasabb a leányok százaléka a fiukénál. Magasabb a halandóság százaléka is. A kéjelgés hálóiba kerültek nagy száma is erre utal.