A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 41. szám - Salus liberorum summa Iex

292 A JOG. A hitbizományi hatóság a helyeit, hogy a zárlatot azonnal elrendelte volna, pedig a fenti rendeletben megkívánt kellékek fen forgását maga a bit tokos hozta a bíróság elé, egyes körülményekre nézve szakértők közbejötte mellett birói szemlét rendelt. Ugyanezen eljárás tárgyát a nagyméltóságú m. kir. Curia állal mcgoldandónak rendelt az a kérdés is képezte, hogy mit vett át a birtokos elődjétől és az 1865-ben történt birtokváltozáskor követelhetett-e és mit megtérítésül a hitbizomány az allodialis vagyonból vagy megfordítva. E birói szemle érdeméből meg kell annyit jegyeznem, hogy az erdők mostani értékét 26,202 frtra becsülte. Ezzel szemban 1865-ben 42,000, 1875-ben pedig 180,000 forintra volt a hitbizományi erdő becsülve. Mégis a hatóság 1886-ban azt sütötte ki, hogy a jelenlegi birtokos 1865 óta 15,000 forinttal növelte az erdők értékét. A zárlat nem lön elrendelve, a különbözet kérdése különösen az erdők szempon'jából nem lett tisztázva. Ez volt 1887-ben. Az 1885—1888-ig terjedő időszakban házi kezelés alatt állott a vagyonság. 1888, évi július 1-én azonban az uradalom egyik része 1 312 k. hold újra bérbe lön adva. A szerződés szerint át kellett adni a fundus instructust is a bérlőknek. Ekkor kitűnt, hogy a gazdaság csakugyan válság alatt állott a házi kezelés folytán, mert egy szál szalmát sem tudott a bérlő átvenni, miután nem volt. Az összes takarmányféle sem rúgott 60 métermázsán felül. Az uridalom nagyobb részét még 1889-ben adta bérbe a hitbizományi birtokos ur, még pedig a saját vagyontalan tisztjének. 3,994 k. holdat egy oly egyénnek, a ki 3 év múlva csődbe ment, még pedig nem a bérszerződés kedvezőtlen volta miatt, hanem a vagyonnélkülisége dacára űzött könnyelmű életmódja folytán, A feltételek oly kedvezők voltak a bérlőre, hogy azokat az uraság csakis ajándékozásra irányuló szándékkal fogadhatta el. Egy kat. hold után 5 frt —5 frt 50 kr. bérfizetés mellett, az állami adót és az épületek .legkisebb tatarozását is az uraság vállalta magára. Biztosítéki összegről vagy az észszerű gazdálkodást igénylő megszorításokról szó sincs a szerződésben. A fundus instructust 38,500 frt értékben a bérlő átvette, de annak árát csak 10 év alatt tartozott volna részletekben megfizetni. Ily szerződést akart a hitbizományi birtokos ur az utódra is kötelező erőszerzés végett hatóságilag jóváhagyatni. A várományos azonban tiltakozott a jóváhagyás ellen és az ügy húzódott 1893. elejéig, a mikor a bérlő csődöt kért maga ellen. A fundus instructus csődvagyonként leltároztatott és annak ériéke a II. osztályban talán 10 — 15°/o-ban fog kielégítést nyerni. Ekkor a várományos újra zárlatot kért a hitbizományi vagyonságra. Előadta kérvényében, hogy az állag könnyelműen megcsonkíttatott a fundus instructusnak hatósági jóváhagyás nélkül törlént eladása által; bebizonyította, hogy a hitbizomány állagához tartozó összes ingók részben teljesen megszűntek létezni, részben pedig csődvagyonná váltak. Mégis a hitbizomáuyi hatóság magára vévén a felelősséget, nem rendelte el a zárlatot azzal az indokolással, hogy »mivel sem indokolta a várományos, hogy a hitbizományi birtokos a kérdésben lévő gazdasági felszerelvényeket saját szabad rendelkezésére álló vagyonából nem pótolhatná«. Megjegyzendő pedig még az is, hogy a hitbizományi birtokos ur az ezen hitbizományi vagyonsághoz tartozónak perrel kimondatni kért allodialis vagyonát a per folyama alatt már átirattá a másodszülött fiára, ugy hogy az irány olyan, miként esetleg az allodialis vagyon nála nem létező fogalommá válik, a mi annál is inkább lehetséges, mert a hitbizományi birtokos és a várományos között több per is folyik és a hitbizományi birtokos ur annyira ellene törekszik a várományosnak, hogy elmebetegség címén gondnokság alá akarja helyeztetni és már a várományosi jogának felfüggesztését is kérte a bíróságnál. Ily elkeseredett viszonyból folyik, hogy a hitbizományi vagyonságot csorbítani és fogyasztani törekszik és ezt meg is tette már a nélkül, hogy a hitbizományi hatóság a töivénytelen eljárása által ejtett csorba kiköszörülésére magát hivatva érezné. Hogy pedig mi lesz az elnézés eredménye, kétséges nem lehet! Ép ellenkezője a hitbizományi intézmény céljának! A z utód vagyoni tönkretétele! Belföld. A Curia tanácsainak szaporítása. Ha figyelemmel kisérjük a m. kir. Curia ügyforgalmának és tevékenységének kimutatását, látjuk, hogy évről-évre tetemesen emelkedett a hátralékos ügyek száma. A bírói szervezet módosítása és ennek folytán az alsóbíróságok fokozottabb működése és más egyéb körülmények oly rohamossá tették az ügyforgalom emelkedését, hogy a folyó évi aug. ol-én kiadott ügyforgalmi és tevékenységi kimutatásban a hátralékos ügyek száma már 16,124-et tett ki. Ez év első felében 31,611 ügydarab várt elintézésre a Curián. Az elintézést teljesíteni kellett volna 62 bírónak, kik mellett a létszámot egy elnök, egy másodelnök és hét tanácselnök egészítette ki. A birák 11 tanácsba voltak beosztva. Kzck közül 6 tanács vezette a polgári, 5 pedig a büntető-osztályt. Ha inár most az ügydarabok magas száma mellett az illető ügyek nagyságát is figyelembe vesszük, ugy meg lehetünk győződve, hogy a hátralék a jelenlegi állapotban csak stagnálni fog. így volt ez különben kezdettől fogva. Alkalmaztak ugyan kisegítő bírákat, kiknek száma jelenleg 12, de ez mit sem változtatott a helyzeten. Végre a tűrhetetlen állapot enyhítésére a Curia birói létszámát egy tanácscsal fogják szaporítani, vagyis felállíttatik a 12-ik tanács. Ezt az igazságügyminiszter akként szándékozik eszközölni, hogy a Curia bíráinak számát hárommal emeli, az új tanács alakításához szükséges létszámot pedig kir- táblai bírákkal pótolja A jelzett állapot gyökeres javulását különben nem ettől az ideiglenes természetű intézkedéstől, hanem a polgári peres eljárásnak immár a megvalósulás stádiumába lépett reformjától várja a miniszter, a mely reform a felsőbíróságoknak s különösen a Curiának jelentékeny tehermentesítését fogja eszközölni, ugy, hogy mihelyt a Curia a mai perjog által hozzáutalt ügyektől meg szabadul, bíráinak létszáma le is lesz szállítható. A képviselőház igazságügyi bizottságának új elnöke. Bokros Elek elhunyta folytán üresedésbe jött igazságügyi bizottság elnökségére Tel esz ky István volt igazságügyi államtitkár szemeltetett ki, a ki államtitkári tisztéről még ez év július havában lemondott. Nyugalomba vonulása azonban nem jelentette visszalépését az activ politika teréről. Megtartotta képviselői állását és tagja maradt az igazságügyi reformok ankétjeinek. Mindig a munka embere volt. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat készítését csaknem egészen ő végezte; a házassági jog keretében az öröklési jogról szóló terjedelmes részt már rég elkészítette. Államtitkárrá való kineveztetése előtt is hosszú ideig egyik legbuzgóbb tagja volt a képviselőház igazságügyi bizottságának s az elnöki tiszt betöltésére minden tekintetben első sorban bir hivatottsággal. Az igazságügyminiszteri megüresedett egyik államtitkárság betöltése. Emiitjük az államtitkári szék betöltését, mely tisztségre — hír szerint — R i t o ó k Zsigmond, nagyváradi kir. ítélő táblai elnök lesz kinevezve. Ugy látszik, Szilágyi benne föltalálta Teleszky méltó utódját, mert Teleszky lemondása után az volt terve, hogy ha az államtitkári tisztre méltó utódot nem találna, ugy a jelenlegi három osztálytanácsosi álláshoz egy negyediket szervez és a centralisált osztályokat különválasztja. Újpest jiírásbiróságot kap. A »J o g« 24. számának vezércikkében Rose Gyula aljárásbiró, kitűnő munkatársunk reámutatott azon viszásságokra, melyek Újpest községnek igazságügyi állapotait jellemzik s tanu'ságos fejtegetéseinek végén oda concludált, hogy gyökeres orvoslást e visszáságok körül csak akkor várhat a jogszolgáltatást igénylő közönség, ha Újpest község és a szomszédos káposztás-megyeri puszta, esetleg Rákos-Palota község területe is egy külön járásbíróság hatásköre alá helyeztetuék. ürömmel jelenthetjük, hogy e felszólalásnak meg volt a maga foganatja. Igazságügyi kormányunk belátván a helyzet tarthatatlanságát, Újpesten külön járásbíróságot felállítani szándékozik. A mint ugyanis hirük, Szilágyi igazságügyminiszter elhatározta, hogy Újpesten telekkönyvi ügykörrel felruházott királyi járásbíróságot állit föl s már meg is bizta Bogisi ch Lajos budapesti kir. törvényszéki elnököt, hogy neki részletes kimutatást terjeszszen föl arról, hogy a vezetése alatt álló bíróságokat mily mértékben vették igénybe az újpesti és rákos-palotai ügyek, hogy így a szervezendő állások iránt tájékozva legyen és javaslatát erre alapitva, terjeszthesse elő. Bogisich elnök ma sürgősen elrendelte az adatok összeállítását és igy a miniszter Újpestnek nem sokára egy régi kívánságát fogja teljesíteni, a fővárosi bíróságok pedig megszabadulnak egy nagy tehertől. Ausztria és külföld. »Salus liberorum summa Iex.«* (A francia 1889. évi jul. 24-iki törvény a gyermekek védelméről. — A belga 1891. nov. 27-iki törvény a koldulás- és csavargásról. — Augolországi törvények.) Ismerteti : 1 v o. II. Fényesen meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy a fiatalkorú bűntettesekkel való különleges elbánás által mily nagyértékű eredmények érhetők cl, Belgium szolgáltatott. Az ottani 1891. évi november hó 27 érői kelt törvény a koldulás és csavargásról inaugurálta ezen reformokat. E szerint az ifjú bűntetteseknek kisebb mérvű lopások és más hasonnemü delictumok miatti számtalan békebirósági elítélte' tése egyszer s mindenkorra eltöröltetett. Életkoruk 16. évcig a gyermekek egyáltalában csak akkor vétetnek Ítélet alá, ha nyomatékos okok forognak fenn az eljárás szükségessége mellett. De ezen esetekben is a jótékonysági iskoláknak — »Wohlthlitigkeitsschulen« — fiatalkorú elitéltek számára fentarlott osztályában helyeztetnek eL * Lásd »A Jog« 40. sz.