A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 41. szám - Egy hitbizomány sorsa

A JOG. 291 mert ezek a normális házassági viszonyban egymással nem ellenkezhetnek. Különben a házasság felbonthatatlanságát a gyermekek érdekében csak az fogja követelhetni, a ki nem tudja azt, hogy erre való tekintettel a felbontás kimondásának milyen joghatálya van s a ki a szüléknek és gyermekeknek egymáshoz való viszonyában előjövő jogok és kötelességeket illetőleg melyeknek alapjait nem a K a n t J.,1) K r u g W. ') B a u e r A.,(ij S,neU W.,7) és Schilling F. A.") stb.-féle kerülő utakon járó magyarázgatásokban, hanem egyszerűen a természet által adott szükségben lehet és kell találnunk, nincsen tisztában azzal, hogy a házasság felbontásával csupán a házasfeleknek egymás irányában fentálló azok a jogai és kőtelességei szűnnek meg, a melyek a házasság lételétöl vannak feltételezve,9) hogy tehát a szülék és gyermekek egymáshoz való viszonyában előjövő jogok és kötelességek, melyeknek gyakorlása, illetőleg teljesítése tekintetében való lelkiismeretes gondoskodás, különösen a gyermekek nevelés-ügyének rendezése és biztosítása szempontjából mindenkor elsőrangú, fontos teendő,10) a házasság felbontásával meg nem szűnhetnek semmikép. Egy hitbizomány sorsa. Irta : dr. KOVÁTS ISTVÁN, ügyvéd Sopronban. Érdekes még a nem erdekeltekre, tanulságos még a nem jogászokra nézve is. A hitbizományi birtokos 1870-ben haszonbérbe adta a vagyonságot, a saját beismerése szerint 13 ezer frttal nagyobb összegért, mint a mekkora jövedelmet a házi kezelés hozhatott. A hitbizomány állagát képező fundus instructust eladta ; a vételárt 43,458 frtot személyes hitelére minden reális biztosíték nélkül kölesönkép megtartotta. Ekkor már a hitbizományi vagyonság értékének '/:s-ada 180 ezer frt erejéig az ö birtoklása alatt megterheltetett volt. Mégis 1878-ban 18,000 frt, 1879-ben pedig 38,000 frt újabbi kölcsönt vett fel. 1885-ben letellett a dús jövedelmet nyújtott bérlel. Ekkor előáll a birtokos és dacára, hogy az eddigi tartozásait a kötelező rendelet világos parancsa dacára nemcsak évenkint pontosan nem, de egyáltalán nem törlesztette, újabbi 115,00u forint kölcsönt kér felvehetni. Kérelmének támogatásául előadja, miként házi kezelés alá veszi a birtokot, fundus instructus pedig nincs ; az épületek az összeí'űlésig romlottak, szóval mint mondja, ba a kölcsönt fel nem veheti, »gazdasági válság«-ba jut a hitbizomány. *) Metaphysik der Sitten. I. Th. Metaphysisclie Anfangsgründe der Rcchtslehre. Kirchmann J. H.-féle kiadás. Berlin, 1870. 91. s köv. 1. s) Dikaologie. Königsberg, 1830 396. 1. ") Lehrbuch des Naturrechts. Göttingen. 1825 232. 1. 7) Naturrecht. Bern, 1885. 182. 1 8) Lehrbuch des Naturrechts. Leipzig. 1859. 252. 1. ,JJ Bauer A.: Lehrbuch des Naturrechts. Göttingen, 1825. 231. 1. Gerlóczy Gy. Természetjogtan. Budapest, 1877. 89. 1. 10) Snell W. Naturrecht. Bern, 1885. 182. 1. Ide jutottunk tehát a roppant jövedelmet nyújtó bérlet alatt ezt eredményezé az állag egy részének, nemkülönben pedig az érték ',3-adát meghaladó összegeknek kölcsön nyerése. A helyett, hogy a nyert kölcsönök az 1*69. évi április 7-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet értelmében a hitbizományba hasznosan beruháztattak és az által annak értéke tetemesen növeltetett volna, válságig jutottunk. A fent hivatkozott rendelet a kötelességmulasztó hitbizományi birtokos ellen zárlatot rendel. A hitbizományi hatóság azonban nemcsak hogy a zárlatot nem rendelte el, sőtavárományos tiltakozása dacára a kölcsönt engedélyezte. Az engedélyezésnek egyik indoka az volt, hogy a birtokos a hitbizomány értékét valami 216 kat. hold ingatlannak hozzá csatolása által, valamint néhány parcellának befásitása és egy pár új épületnek emelése által vagy 85,02 í frttal növelte. Megjegyzendő már itt, hogy a fenti összeg, mint »a hitbizományi vagyonság értékének növekedése« nem egy az egész vagyonságra kiterjedő becslés eredményének az átvett értékkel való összehasonlításából jött ki, hanem a hivatalból rendelt szakértői becslés csakis egyes vagyonrészekre, vagyis a birtokos által kijelölt és értékben csakugyan növekedett parcellákra szorítkozott és ezeknek mostani értékét, mint a birtokos ur javára eső beruházást akarta megörökíteni a hitbizományi hatóság. E hibákat már a nagytekintetű kir. tábla helyreütötte. Kimondta, miként a 216 k. hold ingatlant nem a jelenlegi birtokos, hauem már elődje csatolta a hitbizományhoz, még pedig egyéb általa elhasznált vagyonrészek helyett; elfogadta a felebbezés azon állítását is, miként a birtokos ur javára szóló értékemelésről ily részleges becslés alapján szó sem lehet. Mégis a kölcsönt, tekintettel a birtokos által festett szomorú helyzetre, engedélyezi. A nagyméltóságú m. kir. Curia szintén engedélyezte ugyan a kölcsönt, mert arra a hitbizományi vagyoaságnak csakugyan szüksége van, de kötelezi a birtokost, hogy az egész 115 ezer forintnak hasznosan történt beruházását egy bizonyos idő alatt igazolja a bíróság előtt; de ezenkívül a két alsóbb fokú hatósággal ellenkezőleg a birtokost arra is kötelezi, hogy az elköltött fundus instructusnak 48 ezer frt értékét az allodialis vagyonából megtérítse. A hitbizományi hatóságot pedig utasítja a régi mulasztások, az átvételi leltár hiánya stb. helyrehozására, valamint a jövőre nézve pontos és szigorú eljárásra. Ki hinné, de ugy van! A Curia által kiszabott feltételek mellett a kölcsön nem kellett. A birtokos ur nem vette fel a »válság« megakadályozásához olyannyira szükségesnek hangoztatott kölcsönt, mert be kellett volna azt hasznosan ruházni a hitbizományba. A hitbizományi vagyonság pedig csak arra való, hogy abból az utolsó csepp zsirt is kivegyük, nem pedig hogy abból az utód is megélhessen. Ezért és mert a birtokos ur maga beismerte, hogy az épületek romlottak, hogy fundus instructus nincs, hogy az adósságokat egyáltalán nem törlesztette, a várományos, hogy a hitbizományi fenyegető válságot megelőzze, az 1869. évi ápril 7-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletnek 15. és 18. §-ai alapján a családi hitbizományra zárlatot kért. ösztönszerű és természetes védekezési rendszere, mint az, melylyel elhárítja magáról a testi épséget veszélyeztető támadást. Szeretnők azonban Lombroso tételét, melylyel az asszonyi criminalitás első hajlamát, az asszonyi lény ősbűnét a hazugságban látja, egy fontos észlelettel toldani meg. A női lélek ethikájában szerintünk ez a tagadólagos vonás csak alárendelt jelentőségű, melynek forrását meg kell magyarázui, ki kell mutatni az asszonyi természet mélységében Es ez nem nehéz, ha az erkölcsi tulajdonságok rendszerét is abban az összefüggésben tekintjük, melyben a testi tulajdonságok állanak egymáshoz. Az asszonyi őszinteséghiány voltaképp az asszonyi bőbeszédűségnek a correclivtima. Született gyöngeségét a nő közlékenységgel pótolja : önkénytelenül érintkezési pontokat keres önmagán kívül, a világban, az emberek között, magamagát a végtelenségig osztja fel. De éppen ez a szerep, melyben az élet küzdelmei közt megállhatást keres, válik rá nézve ismeretlen veszélyek és kockázatok forrásává, melyek ellen természetes fegyverét gondolatai és érzelmei sima elleplezésében találja fel. Azonkívül az az expansiv kedély, mely a női jellem sajátja, intellectualis élete korlátoltságában nem találva elég támaszpontot, kénytelen fictiókhoz folyamodni. »A nők — irja Zola — nem tudnak híven előadni valamit. Mindenki előtt hazudnak : a birák előtt, kedveseik előtt, komoruáik előtt, önmaguk előtt«. Igen, csakhogy mindez a hazudás — sajnáljuk, hogy gyöngédebb szóval nem rendelkezünk e fogalomra — nem, mint Lombroso hiszi, magáuak a hazugságnak önmagáért, hanem ösztönszerű gyanakodásból és részint bizonyos ferde idcalismu^ból való kedvelése, melylyel a lényeg fölött mindig a formát, a szögletes igazságok mögött a képzelt harmóniát keresik. Mennyi szellemmel és igazsággal mondja Stendhal, hogy asszonynak őszintének lenni annyi volna, mint ruha nélkül sétálni ki Innen az, — mondja Lombroso — hogy a bűntettes asszony a legsujtóbb bizonyítékok dacára állhatatosan, makacsul, hihetetlenül tagadja az elkövetett büntettet, s ebben nem ingatja meg a tények legékesebben szóló tanúsága sem. így tagadott Lafarge a vizsgálat alatt, a tárgyalás alatt, sőt a marasztaló ítélet után is, ártatlanságát erősítette a börtönben irt emlékirataiban, tagadott ugyszólva még halála után is, mert utolsó irataiban még egyre bűntelensége mellett fogadkozott. H o 1 z e r Teréz, még mikor saját fölbérelt tanúi vallanak is ellene, ujabb hamis bizonyítékokat szerez. P e a r 1 y, ki kedvese férjét ölte meg, bár a nyomozal kiderítette kétségtelen bűnösségét, mert haját megtalálták a szénfogóhoz tapadva, konyháján pedig három véres kést és a meggyilkolt férjéhez intézett leveleit, azért egész a vérpadig megmaradt a mellett, hogy nem ő a tettes, s még a pap előtt sem vallott. És mennyi csürcsavart sophisma, micsoda rémregénybe illő merész phantasia, a mint egy asszonyi bűntettes a tényeket kiszínezi, csakhogy azoknak terhelő gyanuokait magáról elhárítsa. Lombrozo egy igen jellemző példát hoz fel erre bizonyos Marié G o g 1 e t nevű demi-mondaine-ról, a ki miután nőül ment egy gazdag öreg úrhoz, petróleummal felgyújtotta a házát, hogy férje beleégjen. Vallatása közben a leghihetetlenebb meséket gondolta ki; azt állította, hogy a tüzel egy ismeretlen rabló gyújtotta föl, a ki éjnek idején lopódzott a házba s a kire ő rá is lőtt, de nem találta. De a hazugságok igazi salto mortaleja még csak ezután következett. A tárgyaláson azzal állt elő, hogy ö n^m is madanm Goglet, hanem egy marquis és tábornok leánya, ü és az igazi madame Goglet jó barátok és annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy lehetetlen őket megkülönböztetni. Tehát az előéletére fel kutatott összes adatok nem rá vonatkoznak. Az igazi Goglet aszszony eltűnt s helyét ő csak áldozatkészségből foglalta el az öreg férj mellett. (Folytatása következik.)