A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 41. szám - A házasság felbonthatósága. Harmadik közlemény 4. [r.]

Tizenkettedik évfolyam. 41. szám. Budapest, 1893. október 8. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart .'{. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt őO kr. Fél » 3 . — » Egész » fi * — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautal vá nynyal küldendők. TARTALOM: A házasság felbonthatósága. Trla : dr. Horváth Ödön, dékántanár az eperjesi jogakadémián. (Harmadik közlemény ) — Kgy hitbi/umány sorsa. Irta : dr Kovács István, ügyvéd Sopronban. — Belföld. (A Cmia tanácsainak szaporítása. — A képviselőház igazságügyi bizottságának új elnöke. — Az igazságügyministeri megüresedett egyik államtitkárság betöltése. — Újpest járásbíróságot kap.) — Ausztria és külföld. (Salus liberorum summa lex. II. — Az ügyvédek Ausztriában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A közjegyzői dijak kérdéséhez. Irta : Borhy Kálmán, gyöngyösi kir. közjegyző.) — Irodalom. (Közjegyzői iratminták. Szerkesztette : dr. Z ö 1 d Sándor, pécsi ügyvéd. — A m. kir. adóhivatalok szolgálatára vonatkozó gyakorlati útmutatás kérdés és feleletekben. Usszeállitotta: Fest Tivadar, eperjesi kir. adótárnok. Athenaeum philosophiai és államtudományi folyóirat.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Lombroso az asszonyi bűntettekről. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A házasság felbonthatósága. Irta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékán-tanár az eperjesi jogakadémián (Harmadik közlemény.) VI. Nagy szorgalommal keresik sokan a házasság felbontásának meg nem engedését igazoló okokat, a társadalom érdekének szempontjában is, különösen annak a nézetnek adva kifejezést, hogy a felbontásnak megengedésével a meggondolatlanul és könnyelműen kötött házasságoknak a száma szaporodik s hogy a felek már a viszony megkötésénél is arra fognak törekedni, hogy a kötelék netalán bekövetkező felbontásának esetére, maguknak minél több előnyt biztosítsanak. Tényleg nem kis lehangolást szülhet általában az a tapasztalás, hogy a mindennapi élet, anyagias célokra szolgáló piacán — azok szemében, kiknek egyedüli óhaját az anyagi javakban való dúslakodás képezi s kik előtt ezért egyetlen szentség van csupán, a melyért el lehet és el kell felejteni minden eszményit, minden nemest: a pénz, — a házasság, az ember boldogitására rendelt ez a kiváló erkölcsi intézmény is profanizálva lesz s gyakran önző, valamint eredeti rendeltetésétől teljesen idegen, anyagias célokra használtatik fel. Ezen azonban csak sajnálkoznunk lehet; csudálkoznunk nem ! Hiszen emberi intézményeink itt vannak felépítve földünkön: csoda-e, ha olykor besározódnak ? Vájjon ki ne adna igazat az ép oly nemes szivű, mint lángelméjű államférfiúnak és költőnek, Eötvös J.-nek, a ki oly szépen mondja1 hogy.- ». . . a legfenségesebb eszme is, ha megtestesülésére törekszünk, legalább pillanatokra porba vonatik s minden instilutio a kor egyes tévedéseit viseli magán, mert csak gyarló emberek segédével léptethetik életbe.« A házasságkötéseknek könnyelműen és a házasság erkölcsi természete által kizárva lévő célokra való eszközlése igazán szomorú jelenség, a melynek megakadályozása s megszüntetése sok nemesen gondolkozó embernek képezheti gondját és törekvését. Azonban, ha e mellett az el nem tagadható tapasztalás mellett be kell látnunk azt, hogy a statisztika tanúsága szerint a házasság felbonthatóságának megengedése nem eredményezi szükségképen a házasságkötések számának szaporodását, viszont, hogy ott, a hol a házasság felbonthatósága megengedve nincsen: a szerencsés házasságok száma nem emelkedik s a szerencsétleneké nem csökken, önkéntelenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tapasztalás 1 A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. Bécs. 1851. 15. 1. nem igazolja azt, miszerint a házasság felbonthatósága és a házasság megkötésénél, az azzal össze nem férő, mellékes célok kerülése s igy a körültekintő és gondos eljárás között lényeges összefüggés volna észlelhető. Elégséges pl. csak azokat az adatokat futólag áttekinteni, a melyeket Bartha B. ur a különböző hazai hitfelekezetek házasodási arányára, valamint a megkötött házasságok felbontására nézve közöl2, hogy meggyőződjünk arról, miszerint a házasság felbontásának megengedésével a házasságkötések száma nem emelkedik s ennek eltiltásával ez nem csökken. Sőt ezek az adatok ezt az elvet csaknem megcáfolni látszanak, mivel a házasságkötések számának legkisebb arányát az izraelitáknál mutatják, a kiknél pedig a házasság felbontása a legkevesebb nehézséggel jár. De határozott ellentmondást kell találnunk ennek a nézetnek a követőinél abban, hogy ők a társadalom érdekét egy olyan intézménynek a fentartásával óhajtják előmozdítani, a melyet a társadalom érdeke nemcsak hogy szükségessé nem tesz, de meg se tűr. Épen ugy, mintha egy betegséget csak egy újabb betegségnek az okozásával tudnánk orvosolni, vagy mintha egy tűzveszélyt csak egy árvizveszedelemnek az előidézésével tudnánk eloltani; nem törődve azzal, hogy a betegnek, a veszélyeztetett társadalomnak az állapotán ez által lényegileg mit se javítottunk. Az kétségtelen, hogy a társadalomnak jól felfogott érdeke megkívánja azt, hogy az életben oly alapvető fontossággal biró házasságok könnyelműen, meggondolatlanul ne köttessenek s hogy azok eszményi céljaiknak lehető megközelítésére álljanak fenn mindig; de ez nemcsak hogy nem jelenti, hanem általában meg sem engedi azt, hogy ezen a címen, a céljuknak meg nem felelő, az erkölcsi alapjokat elveszített és igy — mint előbb mondottam — önmaguktól megtörött házasságok erőszakkal fentartassanak. Ez nemcsak hogy nem áll a társadalom érdekeivel ellentétben, hanem ellenkezőleg : az ilyet a társadalomnak megtűrnie nem is szabad. Teljesen igazolva van ebben a tekintetben S z t e h 1 ó Iv.-nak felfogása, a mikor oly szépen, mint a milyen igazsággal mondja azt,3 hogy: »Az állam csak addig védheti a házasságot, mig az célját betölti, mig az valóban házasság, mig az az állam és társadalmi rendnek támasza, talpköve. Mihelyt ez a cél elérése lehetetlen és a házasság bensőleg lenni megszűnt, meg kell engednie az államnak a házasság felbontását*, mert »az állam feladata és célja . . nem lehet elérhetetlen eszményekkedvéért tarthatatlan állapotokat védeni és ez által nemcsak az egyén földi boldogságát, de magát a társadalmi rendet és közerkölcsiséget veszélynek tenni ki.« Önkéntelenül eszembe jut ezen a helyen az, a mit B e n t h a m J.-nál olvastam4, a ki a bűncselekmények megelőzésére szolgáló, általa úgynevezett nem egyenes eszközökről szólván, módokat kiván ajánlani arra nézve, hogy a bűncselekmény elkövetésére irányuló akarat ezek által meg legyen előzve, vagy más irányba legyen terelve. Ki kell vinni azt, — javasolja idevonatkozólag — hogy az ember kebelében meglévő vágy »másnak kisebbsége nélkül, vagy lehető legkisebb kisebbsége mellett« nyerjen kielégítést. Ha tehát a házassági viszony rosszra fordulása folytán, az attól való menekvés iránt, a házasfelek kebelében vágy támadott: ez a helyes bűnügyi politikai elv épen a társadalom érdekében 2 Statisztikai tanulmányok a magyar protestantizmusról. Budapest, 1890. 43. és 68. 1. 3 A házassági elválás joga. Budapest, 1890. 3. 1. V. ö. : A h r e n s H. : Naturrecht. II. köt. Wien. 1871. 242. 1. B a r o n J. Das Heirathen in altén und neuen Gesetzen. Berlin. 1874. 19. 1. * Polgári és büntető törvényhozási értekezések. D u m o n t J. után franciából: Récsi E. II. köt. Kolozsvár. 1844. 162. 1. Lapunk mai száma 18 oldalra terjed.