A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 40. szám - Salus liberorum summa lex

160 A JOG. váltóképesaéggel nem birtak, panaszló a nevezettek elleni keresetével elutasittatott ugyan, azonban a váltó kibocsátó özv. J. Gyulánénak azon kifogását, hogy a 9,800 frtos váltó a későbbi 4,200 forintos kötvénynyel kiegyenlitettetett volna, a váltóbiróság sem fogadta el, s kimondotta, hogy az 1890. évi március 26-án kiállított nyilatkozat nem fejezi ki s nem bizonyítja azt, hogy a 9.800 frtos váltó megszűnt, s hogy annak értéke kiegyenlítetett s hogy azon váltót panaszló J.-nak visszaadni tartozott volna ; tekintve tehát, hogy ezen váltóbirósági Ítélet is azt támogatja, miszerint nem igaz J. Gyula Józsefnek azon állítása, hogy a 4,200 frtos kótvénynyei a panaszló irányábani összes tartozása kiegyenlittetett volna; tekintve, hogy Z. Edének B. Bálinthoz intézett és ennek 4. sz. a. vallomásához csatolt levelei is azt tüntetik ki, hogy a kölcsönügyletnél J. a panaszlót tényleg megkárosította, s ezen levelek is támogatják B. Bálintnak azon vallomását, hogy Z. Ede ezen kár megtérítéséül 3,800 frtot sajátjából igért panaszlónak fizetni, s habár ezen fizetési Ígérete most utólagosan csak ámító hitegetésnek tűnik fel, de a levelek tartalma J. ellenében bizonyítékot képez arra nézve, hogy utóbbi által a panaszló tényleg megkárositiatott és veszteséget szenvedett; tekintve már most, hogy panaszlónak azon előadását, hogy őt terheltek mindenféle kecsegtető ajánlatokkal igyekeztek reábirni arra, hogy ).-nak pénzt kölcsönözzön, B. Bálint, L. József és L. Gyula tanuk is hathatósan támogatják ; tekintve, hogy terhelteknek csalárd eljárását mutatja az is, hogy J.-nak egy 2Ó0 frtos váltóbeli kölcsöne biztositékául kamarási aranykulcs és érdemrend neve alatt a bűnjelként becsatolt hamis és értéktelen réztárgyakat adta át panaszlónak ; tekintve, hogy panaszló előadása és B. Bálint és S. Mária tanuk vallomása szerint Z. Ede Mezőtúrra több ízben leutazván a panaszló ingatlan birtokát árúba bocsájtotta s kijelentette, hogy azt minden áron és pedig, ha 8,000 írtnál többet nem adnak érte, annyiért és midőn azt tapasztalta, hogy B. Bálint támogatja panaszlót abbeli szándékában, mely szerint az eladást eleinte egyáltalán elleuezte, Z. Ede B. Bálintnak 2,000 frtot igért azért, hogy az eladást ne ellenezze ; tekintve, hogy az eljárás egyéb adatai is azt támogatják, hogy ezen eladás nem is panaszló akaratából és ennek előnyére, hanem Z. Ede és J. Gyula József összejátszása folytán saját közös érdekükből s azon célból eszközöltetett, hogy a pénzből J. kölcsönt nyerhessen; tekintve, hogy az eljárás eddigi adatai szerint nem panaszló használta fel a J. szorult helyzetét vagy könnyelműségét, hogy annak hitelezzen, hanem ellenkezőleg terheltek használták fel a gyenge beteges panaszosnő hiszékenységét, hogy pénzét mindenféle kecsegtető ajánlatok s ámitó ürügyek alatt kicsalják, azt hitetvén el panaszlóval, hogy J. Gyula József már 1889. évi szeptember havában nagykorúvá lesz, s hogy nagykiterjedésű tehermentes fekvő vagyonára csak azért nem akar nyilvánkönyvileg kitüntetett jelzálogos kölcsönt felvenni, mert dúsgazdag leánynyal jár jegyben s ennek szülei előtt nem akarja elárulni, hogy adósága van, azonban az esküvő után neje 100,000 frtot fog kapni hozományul s ebből a panaszlótól kölcsönzött pénzt azonnal kifizeti, sőt midőn utóbb panaszlónak kételyei és aggodalmai támadtak, J. nagykorúnak állíttatott, utóbbi pedig nagy csomag bankjegy felmutatása által magát fizetképesnek tüntette fel, a ki annyi pénzzel rendelkezik, hogy bármikor képes a panaszló követelését visszafizetni, s ily ravasz fondorlattal bírták reá a terheltek panaszlót, hogy pénzét ne követelje, hanem a hitelezés meghosszabbításába beleegyezzék ; tekintve, hogy J. Gyula ]ózsefnek semmivel sem igazolt puszta állításán kívül eddig nem merült fel adat arra, hogy panasz'ó a kölcsönöket 3ó°/o-ra adta, s hogy a 9,800 frtos váltóösszeg ily kamatok hozzászámitása által állott volna elő, s e szerint nem mutatkozik alaposnak a kir. törvényszék végzésének indokolásában kifejezett azon állítás, hogy panaszló a kölcsönadásoknál uzsoráskodást követett el, annyival kevésbbé, mert az eljárás adatai azt mutatják, hogy a panaszló egy gyönge báb volt a Z. Ede kezében, ki B. Bálint vallomása szerint is oly reábeszélő képességgel bírt, hogy ez által a gyönge panaszosnőt teljesen hatalmába kerítette, s utóbbival elhitette, hogy csak az ő javát t's vagyoni gyarapodását kívánja elősegíteni, s épen ezért nem róható panaszló terhére azon körülmény, hogy a terheltek neki a hihetetlenséggel határos Ígéreteket tettek, s mindenféle kilátásokkal kecsegtették azért, hogy pénzét J.-nak kölcsön címén odaadja ; tekintve, hogy az eljárás adatai szerint J. Gyula József ingatlan vagyonát eladta és hogy Z. Edének egyik levele szerint tőle a 242 frt hátra levő váltóösszeg sem hajtható be ; tekintve, hogy ezek szerint eléggé nyomatékos terhelő adatok forognak fenn arra nézve, hogy Z. Ede és J. Gyula József a panaszlót ravasz fondorlattal tévedésbe ejtve rábírták arra, hogy J. Gyula Józsefnek váltókra 9,800 frtot és 942 frtot kölcsönözött s miután ez utóbbi váltón csak 700 frt fizetést s négy évet meghaladó időre semmi kamatot sem kapott s miután a 9,800 frtos váltókötelezettség alól J. Gyula József kiskorúsági kifogása alapján kibujt, ennélfogva terheltek ellen büntetendő cselekmény fenforgása és panaszlónak megkárosítása és a károsodás is nyomatékos terhelő adatokkal támogattatván, a kir. itélö tábla és a kir. törvényszék végzéseinek megváltoztatásával a J. Gyula József elleni bűnügyi zárlat elrendelésére nézve a vizsgáló bírónak 189L. evi április 5-én 12,425/B. sz. alatt kelt végzése hagyatik helyben. Fajtalanságot tartalmazó fényképek, képekkel ellátott tárgyak és könyvek elárúsUása a B. T. K. 248. §-a alapján a kir. járásbíróság által büntettetik. (B. T. K. 248. §.) A budapesti büntető kir. járásbíróság : II. S. Ignác és I. S. Rudolf vétkesek a B. T. K. 248. §-ába ütköző szemérem elleni vétségben és ezért másodrendű vádlott S. Ignác egy heti fogház fő- és 5 frt pénz-, mint mellékbüntetésre, elsőrendű vádlott S. Rudolf pedig három napi fogház fő és 5 frt pénz-, mint mellékbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Elsőrendű vádlott S. Rudolf a kiderített tényállással megegyezőleg beismeri, hogy a tőle a rendőrség által mult évi május hó folyamán lefoglalt és előtte a tárgyalás folyamán felmutatott 15 db. fajtalanságot ábrázoló fényképet S. Ignác optikustól vette azon célzattal, hogy azokat nyilvános helyen árúsitsa ; másodrendű vádlott S. Ignác azonban határozottan tagadja, hogy ő bármikor is ilyen képeket feleségének ő általa vezetett üzletében elárúsitás végett tartott, vagy hogy ő az ő előtte felmutatott fényképeket elsőrendű vádlottnak eladta volna ; de ezen tagadásával szemben teljes bizonyítékot képez ellenében S. Rudoll bűntársának érdektelenül tett és neki ez utóbbi által a tárgyalás folyamán határozottsággal szemébe is mondott beismerő vallomása. De másodrendű vádlott annál is inkább volt vétkessek kimondandó, mert maga is elismert annyit, hogy ő az egyetemutcában lévő és felesége tulajdonát képező optikus üzletnek már három év óta üzletvezetője és hogy ezen idő alatt az üzletben soha segédek nem tartattak; elsőrendű vádlott ugyan S. Ignácban fel nem ismeri azon egyént, a kitől ő a kérdéses képeket vette, de tekintettel arra is, hogy az egyetem-utcában, a hová elsőrendű vádlott a vétel céljából küldetett, más optikus üzlet nincs is, bizonyosnak volt veendő az, hogy ezen egyén, kitől elsőrendű vádlott a képeket vette, nem lehet más, mint S. Ignác. Ennélfogva mindkét vádlottat a szemérem elleni vétségben vétkeseknek kimondani és őket fenti módon büntetni kellett. (1892. március 14-éu, 8,194. sz.) A. budapesti kir. itélő tábla: Az elsőfokú bíróság neheztelt ítéletét részben megváltoztatja akkép, hogy S. Ignác vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmenti. Ezzel a változtatással egyebekben az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: S. Ignác vádlott tagadja, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette volna s a vád ellenében bizonyítva nincs is; mert az a körülmény, mely szerint S. Rudolf azt állítja, hogy a kérdéses fényképeket az egyetem-utcában vásárolta S.-től, semmi által támogatva nincs, sőt az által, hogy a szembesítésnél nem ismerte fel határozottan S.-ben azt az egyént, a ki neki a képeket eladta, S. vallomása még csak alapos gyanujelenség erejével sem bir S. irányában. Ily körülmények közt S. Rudolfnak amaz egyoldalú állítása, hogy ő a képeket az egyetem utcában vásárolta, még ha az egyetem utcában más árúhelyiségben ily képeket vásárolni nem is lehetne, mint csak S. Ignácnál — mint ki egy ottani látszerészüzletnek vezetője — ebben az esetben sincs törvényszerű módon bizonyítva az, hogy S. Ignác üzletében és egyenesen tőle lettek azok a S. által megvásárolva. Ehhez képest S. Ignácot a bizonyítva nem lévő vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. Egyebekben a kir. itélő tábla az elsőfokú bíróság Ítéletét helybenhagyta vonatkozó indokolásánál fogva, mégis azzal a módosítással, hogy súlyosító körülményül azt nem fogadta el, miszerint a kérdéses képek elárústtása az erkölcsiséget könnyen megmételyezheti; mert a B. T. K. 248. §-a alá vont szemérem elleni vétség épen ezért képez büntetendő cselekményt s így az hogy az elárúsitás az erkölcsiség ellen van, ennek a vétségnek tényálladékához tartozván, külön még súlyosító körülménynek is be nem számitható. Ellenben a kir. itélő tábla súlyosító körülményül vette a S. Rudolf által nyilvános helyen árult képeknek nagyobb számát. (1892. május 10-én, 3,346. szám.) A m. kir. Curia: Az 1883: VI. t.-c. 7. §-ának egyik esete sem forogván fenn: a felebbezés visszautasittatik. (1892. november 18-án, 10,146. szám.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Rosenbllilll Adolf e., maros-vásárhelyi tszék, bej. okt. 25 félsz. nov. 15, csb. dr. Illyés Lőrinc, tmg. dr. Gridi Papp Imre." — Privinszky János és neje e., szegedi tszék, bej nov. 28, félsz dec 23 csb. Ste.ngassner Ákos, tmg. dr. Reiner Mór. — Sclllammadinser 'tenyerek e.. székesfehérvári tszék, bej. nov. 23, félsz. dec. 19 csb Sohár Béla, tmg. dr. Sziits Andor. - Döry Dezső e , szatmári tszék, bej. nov. 20 félsz. dec. 12, csb. Pap László, tmg. Uray Gáspár. - Liuksz Adolf e trencseni tszék, Pályázatok ; A szakolcai jrbságnál aljegyzői áll. okt. 11-ia _ A temesvári jrbsagnal al bírói áll. okt. 12-ig. - A győri kir itélő Fábla Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társas*K'--nál. Htold-utcza 7