A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 40. szám - Salus liberorum summa lex

A JOGh 159 kötelességgel megterhelni. Ezek szerint alperesi társaság törvényszabta módon idézve és képviselve nem lévén, a kereseti kérelem iránt azt kötelező határozat hozható nem volt, mi okból is, a per érdemi részének mellőzésével, felperest keresetével elutasitani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperes céget szabályszerűen megidézettnek és képviseltnek kimondja, ehhezképest az elsőbiróságot jelen ítélet jogerőre emelkedése után a per érdemében határozat hozatalára utasitja. Indokok: A kereskedelmi törvény 38. §-ának abból a rendelkezéséből, »hogy a cégvezetői minőség a cégvezetőt a kereskedelmi üzlet folytatásával járó, bíróság előtti és bíróságon kívüli minden ügyletre és jogcselekvényekre feljogositja«, önként következik, hogy a kereskedő, illetve a kereskedelmi társaság keresk. üzletének folytatásából kifolyó minden peres ügyben a bírósági idézésnek a cégvezető kezéhez való történt kézbesítése épen oly hatálylyal bír, mintha az maga a kereskedő vagy a társaságot a képviseletre jogosított valamelyik tag kezéhez adatott volna. Ugyanis a törvényben használt »feljogosítja<< szónak csak az az értelem tulajdonitható, hogy a cégvezető, a ki a főnökével teljesen hasonló jogkörrel bír, a főnököt mindazokban az ügyekben, melyek az üzlet folytatásával járnak, feltétlenül képviselheti, a nélkül azonban, hogy a főnök hatalomkörét akár be-, akár kifelé korlátozhatná, de ebből meg az következik, hogy a cégvezető jogkörével az érintett természetű ügyekben ugyanazok a kötelességek vannak egybekapcsolva, melyeket a törvény magára a tönökre ró. vagyis akkor, ha a főnök nem kívánja maga a képviseletet gyakorolni, a cégvezető teheti ezt ugyanazzal a jogkövetkezménynyel, a mivel maga a főnök tette vagy tehette volna. Hogy a »feljogositja« szónak a fent kifejtett értelem tulajdonítandó, kitűnik a keresk. törv. 93. §-ából is, ez a törvényszakasz ugyanis nem azt rendeli, hogy a társaságot bíróságok előtt a képviseletre jogosított tagok mindegyike köteles képviselni, hanem azt ezeknek mindegvike képviselheti, tehát oly személy is képviselheti, a ki a főnökével hasonló jogkörrel bir Minthogy pétiig a kereset tárgyalására idéző végzés alperes cégnek cégvezetője kezéhez a törvény által előirt módon kézbesittetett, minthogy az ily módon eszközölt kézbesítés a fent kifejtettek szerint épen olyan hatálylyal bir, mintha az maga a társaság képviseletére jogosított beltag kezéhez történt volna, minthogy az ilykép megidézett cégvezető a tárgyaláson megjelent és habár csak óvatosságból, de a védelmet alperes cég helyett mégis előterjesztette, minthogy a cégvezető által megidézett társaság helyett megjelent cégvezető tetszésétől nem tehető függővé az a kérdés, hogy a társaság a cégvezető kezéhez adott idéző végzés által törvényszerűen megidéztetett-e s a társaságot akarja-e képviselni vagy nem s minthogy a jelen perrel érvényesített követelés alperes társaság tagjai közt fennálló és így nem személyes viszonyból eredt, a dolog természete szerint tehát a per tárgyát képező követelés kétségtelenül oly ügyletre vonatkozik, mely a keresk. üzlet folytatásával kapcsolatos, melyben tehát a cégvezető eljárni a törvény értelmében jogosított, végül minthogy a cégvezetőnek az a kifogása, hogy felperes keresetét nem a társaság, mint ilyen, hanem a beltag személye, illetve ennek jogutódai ellen tartozott volna megindítani, törvényes alappal nem bir, mert a betéti társaság beltagja a keresk. törv. 125. §-a értelmében a társaság tartozásáért korlátlanul felelős lévén, mindenki, kinek a társaság ellen követelése van, jogosult ezt a követelést akár a társaság, mint ilyen, akár annak beltagja ellen érvényesíteni, felperes a betéti társaság ellen fennálló kamatjutalék követelését, tehát a még mindig bejegyezve levő alperes cég ellen érvényesíteni jogosult, ezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben felperest egyedül alperesnek nem törvényszerű idézésére és a képviselet hiányára alapított kifogás folytán utasította el keresetével, megváltoztatni, alperes céget törvényszerűen megidézettnek és képviseltnek kimondani s mert az eljáró kir. törvényszék ekként a kereseti követelés érdemében még nem határozott, azt megfelelő határozat hozatalára kellett utasítani. (1893. febr. 1785.) Bűnügyekben. A fenyitő zárlat elrendelendő, ha büntetendő cselekmény fenforgása és panaszlónak megkárosítása nyomatékos terlielő adatokkal támogattatik. A budapesti kir. törvényszék vizsgáló birája (1892. évi április 5. 12,425/B. sz.) : Csalás bűntette miatt panaszolt Z. . . Ede és J Gyula József elleni ügyben ezennel elrendeltetik a fenyitő zárlat ama, a J. Gyula vételári összegből fenmaradt 12,492 frt összegre, a mely a szolnoki kir. törvényszék birói letét-napló 118. tételszáma alatt letétbe helyeztetett és a szolnoki kir. adó- mint letéthivatalnál őriztetik, mert az eddigi nyomozat adatai jogos gyanuokokat szolgáltatnak a fenforgó vád támogatására, mihez képest káros T . . Jusztina érdekében ezen bűnügy befejeztéig azon összegnek fenyitő zár alá vétele indokoltnak mutatkozik. A budapesti kir. törvényszék (1892. szept. 21. 33,301/B. z. : A fenti számú és keletű vizsgáló birói végzés megváltoztatásával a sértett fél zárlati kérvényével elutasittatik és az összes iratok az eljárt vizsgáló bírónak oly utasítással küldetnek vissza, hogy jelen végzést a kir. ügyész, a sértett fél, az első rendbeli terhelt képviselőjével, valamint a zárlat feloldása végett a szolnoki kir. törvényszék polgári osztályával közölje, mert mint bármily biztositási intézkedés a büntető per folyamán a zárlat elrendelése is a terhelt bűnösségének nyomatékos gyanúját feltételezi. Ezt a vizsgálat eddigi folyama helyre nem állította, sőt ellenkezőleg több adatból következtethető, hogy a sértett fél elsőrendbeli terhelttel nagymérvű uzsorát űzött. Ez onnan is kitűnik, hogy maga panaszosnő, a ki tagadja, miszerint pénzét 35°/o-ra adta volna kölcsön, beismerj, miszerint a hitelezésre terheltek Ígérgetései birták, a kik tőkéjének megtöbbszörözését rövid idő alatt kilátásba helyezték. Miután pedig kétségtelen, hogy panaszosnő csak váltóra, illetve kö'elezvényre adott kölcsön, az ő saját előadása is támogatja első rendbeli terhelt abbeli védekezését, hogy az 1890. évi március havában történt kiegyezésig két rendbeli váltóban (800 frt és 942 frtról) 10,742 frt erejéig vállalt kötelezettséget ámbár 4,800 frton felül hitelben nem részesült. Miután pedig uzsorással szemben, a ki saját érdekében adósának személye és vagyoni viszonyait kikutatni szokta és azoknak megbizhatlansága és az ebből eredő kockázat fejében rövid időre is nagymérvű anyagi előnyöket biztosit magának, ravasz fondorlatot egy magában nem is képezhet az adós zilál: viszonyainak elhallgatása : jelen esetben a csalás elkövetése mellett a vizsgálat eddigi eredménye oly nyomatékos gyanuokot nem szolgáltatott, mely a fenyitő zárlat elrendelését indokolná. A budapesti kir. itélő tábla (1892. dec. 5. 49,789/B. sz.) : a kir. törvényszék végzését indokainál fogva helybenhagyja. Á m. kir. Curia (1893. június 26. 1,874/B. sz.): Tekintve, hogy T. . . Jusztina csalás miatt tett feljelentést Z. Ede és J. Gyula József ellen, s azt panaszolja, hogy ő L. József budapesti ügyvéd neje lévén, férje utján megismerkedett Z. Edével és ennek utján J. Gyula Józseffel, kik ketten egymással nagy barátságban voltak, s miután Z. Ede megtudta, hogy panaszlónak néhány ezer forintja és Mezőtúron ingatlan birtoka van, igyekezett panaszlót reábirni, hogy J.-nak pénzt kölcsönözzön, miután azonban panaszlónak férje ezt ellenezte, utóbbi ellen Z. Ede oly gyanúsításokat használt, a melyek következtében a házasfelek meghasonlottak és el is váltak, s ezután Z. Ede ámító reábeszéIéseivel a hiszékeny panaszosnőt behálózván, reávette, hogy J. Gyula Józsefnek 1888. év augusztus havában váltókra pénzt kölcsönzött, később pedig reábeszélte arra is, hogy mezőtúri birtokát árúba bocsássa, sőt Z. Ede személyesen leutazván Mezőtúrra, a 14 — 15,000 frt értékű ingatlant 10,500 frtért el is adta, s bár panaszló ellenezte is a birtok eladását s azt 13,000 frtnál olcsóbban eladni nem akarta, Z. Ede rábeszéléseivel sikerült a birtok eladását oly olcsó áron, a milyenre vevőt talált, keresztülvinni, s J.-csal össze játszva, a kapott vételárt utóbbi részére apródonként kölcsönképen kicsalni, ugy, hogy ekként panaszló összesen 10,742 frtot adott kölcsön j.-nak; tekintve, hogy terhelt J. Gyula József beismeri, hogy 1888. évi augusztus havától kezdve panaszlótól többrendbeli kölcsönöket vett fel, s midőn ezekről 1889. évi május 3-án összeszámoltak, tartozása a kamatokkal együtt 10,712 frtban lett megállapítva, mely összegről az előbbi váltók megsemmisítése mellett egy 9,800 frtról szóló, a maga, édes anyja és nővére aláírásával ellátott, továbbá egy 942 frtról szóló váltót adott át panaszlónak ; tekintve továbbá, hogy [. Gyula József azt állítja, hogy miután az 1890. évi március 13-án nagykorúvá lett, ezen kölcsönügyet rendezni akarta, minthogy azonban ő tényleg csak 4,800 frtot kapott kölcsön panaszostól s csak ezt fogadta el tartozásának, s panaszlóval akként egyezett ki, hogy utóbbi részére az 189). évi március 26-án egy 4,200 frtról szóló 3 év múlva fizetendő, addig évenként 450 frtot kamatozó kötvényt állított ki, s ez által a 9,800 trtos váltó kiegyenlittetvén, a 942 frtos váltóra pedig 700 frtot készpénzben lefizetvén, csakis az ezen váltóra hátra levő 212 frttal maradt tartozásban; állítván továbbá azt is, hogy ugyancsak a fentebbi napon az ő részére is panaszló egy nyilatkozatot állított ki, melyben az egyezségnek ily módon való létrejöttét elismeri ; tekintve azonban, hogy panaszló ezzel szemben azt állítja, hogy valamint a 9,800 frtos, ugy a 942 frtos váltónak teljes értékét adta kölcsön [.-nak és pedig 1.800 frt még a mezőtúri birtok eladása előtt, a többit pedig annak vételárából, s miután ezen összegek után a nevezett terhelt, mint ezt maga is beismeri, semmi kamatot sem fizetett, határozottan tagadja panaszló a nevezett terhelt azon előadásának valódiságát, mintha az 1890. évi március 26-án utóbbi által kiállított 4,200 frtról szóló kötelezvény és azon nyilatkozat, a melyet panaszló — ki akkor a klinikán szemét operáltatván, ily beteg állapotában a Z. Edében helyezett bizalom folytán irt alá — azon célból állíttatott volna ki, hogv az által a 9,800 frtos váltó, a mely a kötvény kiállítása után is panaszló birtokában maradt, s a mely annak előadása szerint egv újabb keletű és lejáratú váltóval lett volna kicserélendő, kiegyenlítettnek tekintessék ; tekintve, hogy miután J. sem a 942 frtos váltóra még hátra levő 242 frtot le nem fizette, sem az 1892. évi május 1-ei lejáratú 9,800 frtos váltó helyett ujabb váltót nem adott: panaszló ezen váltót beperelvén, miután j. Gyula József mint váltó elfogadó és nővére br. B. Béláné mint váltó forgató azon kifogással éltek, hogy ők a váltó aláírása idejében még kiskorúak lévén, szenvedő