A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 39. szám - A német jogászgyülés - Birák és ügyvédek

156 A. JOG. becsületsértésért emelte vádját. Magánvádló és viszont vádolt dr. F. Gyula pedig felmentendő volt az ellene viszonvádul felhozott rágalmazás és becsületsértés vétsége vádja alul, mert viszonvádlott dr. F. Gyula oly tényt állított vádlott F. Lipót ellen, melv tény miatt állítása idejekor a büntető eljárás folyamatban volt és ezt a közérdek megóvása tekintetéből tette. Minélfogva viszonvádlott által használt kifejezés a btk. 263. §. 5. pontja értelmében nem büntethető. A pécsi kir. itélö tábla (1892. aug. 17-én, 1,147.): A kir. járásbíróság ítéletét részben megváltoztatja, viszonvádlott dr. F. Gyulát a btk. 26 L. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek kimondja s ezért 20 frt pénzbüntetésre itéli, továbbá a F. Lipót vádlottra kiszabott büntetést 50 frt pénzbüntetésre leszállítja, egyebekben pedig a kir. járásbíróság Ítéletét helybenhagyja Indokok: Viszonvádlott dr. F. Gyula nem vonta kétségbe F. Lipót viszonmagánvádlónak amaz állítását, hogy midőn utóbbi dr. F. Gyulát az utcán arcul ütötte, azt kiáltotta utána, »fogják el a gazembert«, mely meggyalázó kifejezés használata a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladékát állapítván meg, dr. F. Gyula viszonvádlottat eme vétségben bűnösnek kimondani kellett volna ugyan, tekintettel azonban arra, hogy dr. F. Gyula e kifejezést közvetlenül az utcán, midőn őt F. arcul ütötte, az e miatt keletkezett méltó felgerjedésében használta s oly nagy fokban felingerült kedélyállapotban volt, a mely őt akaratának szabad elhatározásában korlátolta, cselekménye, tekintettel a btk. 76. §-ának rendelkezésére, nem volt beszámítás alá vehető. Dr. F. Gyula viszonvádlott beismerésével, ugy a kihallgatott tanuk vallomásával be van igazolva, miszerint ő 1892. február 22-én a délelőtti órákban a kaposvári törvényszék pertárában, midőn ott F. Lipót is megjelent, többek jelenlétében és mindnyájuk hallatára a következő szavakat intézte a pertárnokhoz : »kérem pertárnok ur intézkedni az iránt, hogy a pertárba mindenféle rovott előéletű ember be ne járhasson, mert ha az asztalon szabadon fekvő actacsomóból valamely irat elvesznék, azért az ügyvédi kar felelősséget nem vállalhat« s midőn erre a szintén jelen volt dr. R. Ernő ügyvéd kérdezte dr. F. Gyulától, hogy kire vonatkozik ezen nyilatkozata, dr. F. azt felelte: természetesen senki másra, mint F. úrra, kinek a pertárba belépését N. József korábbi pertárnok ur már eleve meg is tiltotta«. Dr. F. Gyula viszonvádlott védelmére felhozza, miszerint ő mint ügyvéd, felei megbízásából F. Lipót vádlott ellen magán- és közokirathamisítás, valamint csalás miatt bűnvádi feljelentést tett, minek folytán vádlott ellen a bűnvádi eljárás folyamatba is tétetett, sőt vádlott körülbelül két hónapig vizsgálati fogságban is tartatott, az eljárás azonban a jelen vádbeli cselekméuy elkövetése idejében befejezve még nem volt, továbbá hogy F. Lipót ezelőtt tíz évvel sikkasztás miatt 6 hóra jogérvényesen büntetve lett, hogy tehát nyilatkozata nem F. Lipótnak megsértésére, hanem az általa F. Gyula s kartársai által képviselt magán- és közérdek megóvására irányult. Habár ugyan F. Lipót vádlott nem vonta kétségbe, sőt határozottan beismerte azt, miszerint a kérdéses időben magánés közokirathamisitás, valamint csalás miatt bűnvádi eljárás volt ellene folyamatban, továbbá, hogy ezelőtt tiz évvel sikkasztás miatt 6 hóra jogerősen elitélve lett s habár elfogadható volna is viszonvádlott dr. F. Gyulának ama védekezése, hogy a törvényszéki pertárban a pertárnokhoz intézett szavai a köz- és magánérdek megóvására irányultak, minélfogva ő a btk. 260. §-ána'r 5. pontja alapján a rágalmazás vétségének vádja alól felmentendő volna, mind a mellett is figyelembe véve azt, hogy a pertárnokhoz intézett figyelmeztetést más módon is megtehette volna s hogy a nyilatkozattétel módja olyan, mely nyilvánvalóan egyúttal F. Lipótnak a meggyalázására is irányult: F. Gyula említett ténye a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének volt minősítendő s ezért nevezett vádlottra, büntetlen előéletére s ügyfelei érdekében felindult kedélyállapotára tekintettel, arányos pénzbüntetés volt kiszabandó. A. kir. itélő tábla a kir. járásbíróság Ítéletének a F. Lipót által dr. F. Gyula ellen rágalmazás miatt emelt viszonvád tekintetében rendelkező részét abból az indokból hagyta helyben, mivel jelen esetben nem ténybeli állításokról, hanem pusztán meggyalázó kifejezés használatáról lehet szó, a F. Lipót ellen a kbtk. 75. §-ára ütköző közcsend elleni kihágás miatt emelt vád tekintetében rendelkező részét a kir. járásbíróság Ítéletének azért hagyta helyben a kir. itélő tábla, mert a kiderített tényállás szerint dr. F. Gyulának F. Lipót részéről történt egy izbeni arculütése nem vonható a btk. 75. §-ában jelzett verekedés folyama alá. Egyebekben a kir. járásbíróság ítélete a becsületsértéssel is vádolt F. Lipót vádlottra nézve, a bűnösség tekintetében vonatkozó indokainál fogva volt hehbenhagyandó, a nevezett vádlott büntetése azonban a nagy fokú felinduláson felül vádlott vagyoni viszonyaira és családi állapotára is tekintettel, a jelen ítélet rendelkező része szerint volt leszállítandó. A m. kir. Curia (1893. febr. 15. 709/B. 893. sz.): Dr. F. Gyula felebbezése az 1883 : VI. t.-c. 7. §-ának d) pontja alapján elfogadtatik, a pécsi kir. tábla Ítéletének ezen vádlottra vonatkozó része megváltoztatásával, az eljáró kaposvári kir. járásbíróságnak felmentő ítélete hagyatik helyben. Indokok: Dr. F. Gyula beismeri, hogy a kaposvári kir. törvényszék pertárnokát arra kérte fel, hogy intézkedjék az iránt, miszerint a pertárba mindenféle rovott előéletű emberek be ne járjanak, mert ha az asztalon szabadon fekvő csomókból valamely irat elveszik, azért az ügyvédi kar felelősséget nem vállalhat, beismeri továbbá dr. F. Gyula, hogy a jelen volt ügyvédek felhívására kinyilatkoztatta, hogy ezen megjegyzése egyedül F. Lipót rovott előéletű Írnokra vonatkozik. Vádlott F. Lipót, ki ezen nyilatkozat miatt dr. F. Gyula ügyvédet az utcán tettleg bántalmazta, sikkasztás miatt már <> havi fogházzal büntetve volt s jelenleg is csalásért jogerősen vád alá helyezve van. Dr. F. Gyula ügyvéd tehát semmi olyat nem állított, a mi a valóságnak meg nem felelne, de a rovott előéletre vonatkozó megjegyzés ez esetben már azért sem büntethető, mert a btk. 263. §-ának 5. pontja alá sorolandó, közérdek megóvására irányzottnak mutatkozik. Minthogy pedig a jelzett kifejezések az idézett törvény értelmében nem büntethetők, az 1883: VI. t.-c. 7. §. 1. pontja alapján dr. F. Gyula felebbezését elfogadni s a másodbiróság Ítélete reá vonatkozó részének megváltoztatása mellett az elsőbiróságnak felmentő ítéletét kellett helybenhagyni. A végtárgyalásra közvetlen idézést rendelő végzés ellen beadott jogorvoslatnak halasztó hatály nem tulajdonitható, hanem az csakis a« ügyben hozott véghatározat elleni felebbezés-<el együtt érvényesíthető. Az aradi kir. törvényszék (1892. október 29-én 8,037.): Hamis eskü bűntette miatt vádolt K. Antal bűnügyében következő végzéet hozott: Jelen bűnügynek a törvényszék üléstermében Aradon leendő szóbeli tárgyalására 1893. évi január 9. napjának délelőtti 9 órája kitüzetik. Melyre panaszos és a hivatkozott tanuk külön idézvénynyel meghivatnak, vádlott K. Antal pedig azon hozzáadással idéztetik meg, hogy meg nem jelenés esetére elővezettetni fog, a tárgyaláson védő ügyvéddel jelenhetik meg : mert a vizsgálat során a beszerzett polgári periratok tanúsítása szerint igazolva van s azt terhelt maga is beismeri, hogy m. évi március 9-én az aradi kir. járásbíróság előtt a 3,902/891. sz. jegyzőkönyben foglalt főesküt letette. A vizsgálat során azonban maga terhelt beismerte, hogy a főesküben emiitett ]/s-ad földet csakugyan használj i ma is, vagyis a valódi tényállás nem egyezik meg az eskü szövegével, de vádlott azt mondja, hogy ő nem tett arra nézve nemleges tartalmú főesküt, hanem ellenkezőleg azt mondta akkor is, hogy használta és használja a földet s erre esküdött meg, ezen állítása azonban j a jogerős közokirattal szemben figyelembe annál kevésbé jöhet, mert a polgári per összes jegyzőkönyveiben mindenütt az ellenkezőt igyekezett vádlott bizonyítani s ez alapou lett az Ítélet is meghozva. Az eskü hamis voltát különben az iratoknál levő községi előljárósági jelentés és a végtárgyalásra megidézett tanuk is igazolják. A nagyváradi kir. itélő tábla (1 ö93. január 16-án): A felebbezett végzést vád alá helyezési határozatnak tekinti és azt indokainál fogva helybenhagyja. A inagy. kir. Curia (1893. május 19-én, 4,378.) : Tekintet tel arra, hogy a végtárgyalás közvetlen idézés mellett való elrendelésének az a célja, hogy a tettes lopás vagy beismerés folytán könnyen tisztába hozható s kevésbé súlyos beszámítás alá eső büntetendő cselekmények (5 éven alóli börtön) esetében a büntető eljárás befejezése indokolatlanul ne késleltessék; tekintettel arra, hogy abból önként folyólag a közvetlen idézést rendelő végzés ellen beadott jogorvoslatnak halasztó hatály nem tulajdonitható, hanem az csakis az ügyben hozott véghatározat elleni felebbezéssel együtt érvényesíthető : ehhez képest a kir. itélő tábla 4,743/92. számú végzése, melylyel az első bíróság végzését érdemleges elbírálás alá vette, megsemmisíttetik, az első bíróság végzése ellen benyújtott 9,726/92. számú felebbezés visszautasittatik s az eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy 1892. okt. 29-én 8,037. sz. a. kelt végzése folytán tartson végtárgyalást s járjon el szabályszerűen. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : IJeck Menjllértné e., nagyváradi tszék, bej. szept. 20, félsz, szept. 30, csb. Jelentsik István, tmg. Jancsó Dezső. — Gcbhardt Károly e., miskolci tszék, bej. nov. 8, félsz. dec. 9, csb. Bekény Béla, tmg. dr. Ferenczi Henrik. — Baur György e., soproni tszék, bej. okt. 30, félsz, nov. 27, csb. Uhlig Károly, tmg. dr. Bácsmegyey Ferenc. — Jurincsik János e , aradi tszék, bej. nov. 3, félsz. nov. 30, csb. dr. Szalay Béla, tmg. dr. Priegl István. — Grümvald Ármin e., nagyváradi tszék, bej. okt.' 31, félsz. nov. 15, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Fodor Gyula. — Schlamniadinger Sándor e., székesfehérvári tszék, bej. nov. 3, félsz. nov. 25, csb. Sohár Béla, tmg. dr. Szüts Andor. — Brüll Hugó e., fiumei tszék' bej! dec. 18, félsz jan. 17, csb. Lucich Kelemen, tmg. dr. Kuscher Nándor. — Yider Otil e., m.-szigeti tszék, bej. okt. 23, félsz. okt. 26, csb. Korányi Frigyes, tmg. Szegedy Gyula. — Uader Jakab e., vukovári tszék, bej. okt. —, félsz. okt. 3, csb. —, tmg. dr. Velié Lipót. — Schlammadinger Józsefné e, székesfehérvári tszék, bej. nov. 3, félsz. nov. 24, csb. Sohár Béla, tmg. dr. Fejér Ferenc. — Liebmann Adolf e., temesvári tszék, bej. nov. 2, félsz. nov. 15, csb. dr. Wesztermayer Vidor, tmg. Peres Győző. Pályázatok : A zirci jrbságnál a 1 b i r ó i áll. okt. 5-ig. — A nagyváradi tszéknél j e g y z ö i áll. okt. l-ig. _ Az aradi tszéknél jegyző áll. okt. l-ig. — A b.-almási jrbságnál aljegyzői áll. okt. 8-ig — A Kolozsvár városi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. oki. 8-ig. - Az újvidéki tszéknél jegyzői áll. okt. 8-ig. N'vomatott a „Pesti könyvnyomda-részvénv-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.