A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 39. szám - A német jogászgyülés - Birák és ügyvédek

154 A JOGK 1 n d okok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy az alperes a tőle bérben birt üzlethelyiség évi 1,250 frtnyi bérét köteles volt negyedévenkint előre megfizetni, a mit ha pontosan nem tenne, 1,000 frt birságnak fizetésére kötelezte magát. Miután pedig az üzlethelyiség után 1891. november 1-től 1892. febrár l-ig terjedő V4 év után járó 312 frt 50 krt megfizetni elmulasztotta: az alperest kéri 1,000 frt birságnak lefizetésére kötelezni. Az alperes védekezésének lényege abból állolt, hogy ő a birság megfizetésére azért nem kötelezhető, mert bért sem tartozik fizetni és igy késedelmes sem lehet a bérfizetéssel. Felhozta t. i., hogy a bérfizetés elmulasztásának az képezte az okát, hogy a bérlemény hasznavehetetlen, mert abban a patkányok felperes hibája folytán annyira felszaporodtak, hogy rövides divatárúkból álló üzletében kárt is okoztak. Erre a körülményre ö a felperest még 1890. november 1-én figyelmeztette, de ez a patkányok kiirtására intézkedést nem tett, kárát megtériteni nem akarta ; miután pedig a bérlemény csakis gyökeres renovatio által helyezhető használható állapotba, minek foganatba vétele esetén üzlete a bérleményben megmaradhatott volna és felperes a renoválás esetében szerződésszeríileg felállítani kötelezett bódét sem állította fel részére, kénytelen volt a további károsodások elkerülése végett a bérleményből kihurcolkodni és a 10 évi időtartamra megkötött szerződésnek felbontása iránt keresetet indítani. Emez állításainak igazolására hivatkozott a 8,990/91. és 9468/91. sz. Ítéletekre, melyekszerint a szerződés felbontása iránt támasztott keresetével elutasittatott ugyan, de szerinte inkább azon ok miatt lett pervesztes, mert keresetét szerződés teljesítésére kellett volna irányoznia. A hivatkozott periratok megtekintésre előszereztetvén (jelenleg a 3,212/91. számú perben vannak csatolva) azokra a peres felek képviselői nem tettek észrevételt; azonban kitűnik ezen iratokból, hogy alperes a most felhozott állításokat a szerződés felbontására irányuló ezen perben is megtette és bizonyítani is megkisérlette, mely állított tények azon per eldöntésénél figyelembe vétettek és az alperes keresete elutasításának okát éppen az képezte, hogy nem volt képes igazolni azt, mintha a patkányok felperes hibájából szaporodtak volna el s hogy felperes azok kiirtására intézkedést nem tett és hogy a bérlemény ily állapotában hasznavehetetlen volna. Alperes emez iratokon kivül más bizonyítékokra nem hivatkozván, a fent felsorolt körülmények ezúttal sem tekinthetők bebizonyitottaknak; ellenben annak folytán, hogy az alperes a szerződés felbontására irányuló keresetével jogerősen elutasittatott bérfizetési kötelezettsége is fennállónak tekintendő, hacsak ennek megszüntetésére egyéb ok fel nem merült. Felhozta még ezen kivül az alperes, hogy a jelzett per befejezése után felperest a renoválásra felszólította és erre a célra a bérlet tárgyát képező helyiségek kulcsával megkínálta, de azt a felperes megtagadta. Minthogy azonban a bérelt helyiségnek jelen állapotában való hasznavehetetlenségét az alperes a fentiek szerint nem igazolta, ez a most felemiitett körülmény egymagában szintén nem képezhetne okot a bérfizetése iránti kötelezettség megszüntetésére. Különben is a felperes erre adott válaszában tagadta azt, mintha ő a renoválást megtagadta volna, sőt állította, hogy mindig is hajlandónak nyilatkozott erre. Az alperes felperesnek ezen tagadását és állítását megjegyzés nélkül hagyta és azok tekintetében bizonyítékra nem hivatkozott, minélfogva az azokban foglalt tények beigazoltaknak veendők. Az alperesnek azt az állítását, mely szerint az üzlethelyiség kulcsát nem fogadta el, felperes elismerte ugyan, de azzal, hogy ezt azért tette, mert a helyiség feletti rendelkezés (tehát a kulcsok is) alperest illetik meg a szerződött időtartamon belül és mert nem akart a kulcsok átvételével alkalmat adni valamely következtetéseknek ezen tényből való levonására. Erre alperes csupán annyit jegyzett meg, hogy ö nem köteles a renoválást tűrni és ennek ideje alatt az üzletet is folytatni a kibérelt helyiségben, a mi kivihető nem is lenne, a mely megjegyzéssel nyilván a felperesnek bódéfelállitási kötelezettségére akart célozni. Ez az érvelés esetleges helyessége azonban az alperes bérfizetési kötelezettségén mit sem változtathat, mert egyrészt a szerződés VII. pontja szerint a bérösszeg fizetése netáni építkezés esetében is pontosan eszközlendő, másrészt pedig a renoválás meg nem történtére alperes nem is hivatkozhat, a midőn ennek keresztülvitelére a felperesnek módot nem nyújtja, a mennyiben csupán a kulcs átvétele utján hajlandó a felperesnek ezt lehetővé tenni, de végre azért sem, mert az alperes által hangsúlyozott bódé felállításához hatósági engedély is szükségeltetnék — mivelhogy a kérdéses épület a fő-utca és fő-tér sarkán fekszik — a mely engedély megszerzése a szerződés X. pontja értelmében az alperesnek áll kötelességében, azt pedig nem állította alperes, hogy az engedélyt megszerezte vagy hogy ez iránt lépéseket tett. Hivatkozott végül az alperes arra is, hogy a bérfizetéssel késlekedőnek azért sem tekinthető, mert az 1891. november 1-én esedékes >/* évi bér-részletet a hivatkozott iratoknál 9,292/91. sz. a. fekvő végzés szerint letétbe helyezte még pedig azon feltétellel, hogy addig letétbe tartassák, a mig a felperes használható állapotba nem helyezi a kibérelt helyiséget. Azonban ezen végzéssel az alperes _ letéti kérvénye jogerősen elutasittatott azon okból, mert a letétben tartásnak csak akkor lehetett volna célja, ha az alperes a bérelt helyiség használhatlan volta miatt valamely törvényes lépés megtételét igazolta volna, a használhatlanság pedig az emiitett periratokból sem tűnik ki. Ezek szerint a felperesnek a bérösszeg tekintetében nem biztosításra, hanem fizetésre volt igénye, ezzel szemben pedig alperesnek a bérfizetés iránt állott be kétségtelen kötelessége. Miután pedig az alperes ezen kötelezettségének meg nem felelt: felperesnek a szerződés III. pontjában biztosított 1,000 frt birság követelhetése iránti joga beállott és ennek fizetésére az alperest kötelezni kellett stb. A szegedi kir. ítélő tábla (1892. aug. 3. 6,146/P. sz.): Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a bérleti szerződés harmadik pontjában arra kötelezte magát, hogy a bérösszeg pontos megfizetésének elmulasztása esetén l,0ü0 frt bírságot fog fizetni. Ez az 1,000 frt kötbérnek tekintendő. A mai nap hozott 1892. évi 0,147. számú Ítélettel eldöntött perben megállapittatott, hogy 1891. évi november 1-éu az egynegyed évi 312 frt 50 kr. bérösszeget alperes köteles volt megfizetni és hogy azt az összeget meg nem fizette. Alperes tehát a szerződés teljesítésének biztosítására kikötött kötbér összegét megfizetni tartozik. Az elsőbiróság Ítéletét azért s az abban felhozott indokok alapján helybenhagyni kellett. A magy. kir. Curia (1893. máj. 5. 10.436/P. sz.);- Mindkét alsófokú bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Igaz, hogy alperes a peres felek közt létrejött szerződés szerint a bérösszeg pontos megfizetésének elmulasztása esetére 1,000 frt kötbér megfizetésére kötelezte magát és igaz az is, hogy alperes az 1891. évi november 1-én esedékes negyedévi bért felperesnek ugyanakkor kezeihez le nem fizette, mindazonáltal tekintettel arra, hogy alperes a szóban forgó negyedévi bér* összegnek birói kézhez leendő elfogadása iránt kellő időben folyamodott, a fizetésnek felperes kezeihez eszközlendő teljesítését pedig, mint ezt felperes kétségbe nem vonta, a bérlemény hiányosságára alapított indokokból tagadta meg ; és noha mint ez a másodbirósági Ítéletből kitűnik, alperes 1891. évi november 1-én lejárt bérösszeg fizetése iránt folyamatba tett perben vesztes lett és kimondatott, hogy ő a bérösszeget megfizetni köteles : az a tény, hogy alperes a fizetést 1891. évi november 1-én felperes kezeihez nem teljesítette, a fenforgó körülmények között nem tekinthető olyan mulasztásnak, melynek alapján alperest az 1,000 forint kötbér megfizetésére kötelezni lehetne és pedig annál kevésbé: mert, mint ez felperesnek jelen, valamint a korábbi perben tett nyilatkozataiból 9,309/90. sz. keresethez A/, a. csatolt okiratokból és az idézett keresetet megelőző birói szemléből kitűnik, a bérleménynek csakugyan voltak hiányai, melyekre nézve maga felperes is ugy nyilatkozott, hogy azok helyrehozatalát meg nem tagadta és habár ezek a hiányok sem a bérleti szerződésnek alperes által szorgalmazott felbontására, sem a bérfizetés megtagadására, a biróság által indokul el nem fogadtattak, ez a körülmény mégis kizárja azt, hogy alperes ellen kötelezettségének birói Ítélettel való megállapításáig olyan szándékos vagy vétkes szerződésszegés ténye állapíttassák meg, mely a szerződés, illetve a bérfizetések pontos teljesítésének elmulasztása esetére kikötött pénzbüntetés megítélését indokolttá tenné. Ezeknél az indokoknál fogva a keresetileg követelt l,0U0frt kötbér megitélhetőnek nem találtatván, mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csödhitelezö, kinek követelése az 1840: XXVI. t.-c. hatálya alatt lefolytatott csödperben valódinak Ítéltetett, de követelése a felosztáskor egészben kielégítést nem nyert, a már valódinak megítélt követelése iránt rendes bíróság előtt keresetet indíthat s nem köteles a csődeljárás rendén ki nem elégített követelése érvényesítése céljából adósa ellen csődöt kérni. A budapesti V. ker. kir. jbiróság : Král Lipót ügyvéd által képviselt L. József felperesnek dr. Friedmann Kálmán ügyvéd által képviselt B. Lajos alperes ellen 500 frt s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 500 frtot és jár. megfizesse. Indokok: Felperes keresetét árúk vételára címén indította, az árúk az F) alatti számlában részletesen felsorolvák. Alperes tagadta, hogy felperestől a kereseti árúkat hitelbe vásárolta s hogy azok értékével neki adósa maradt. Kifogást tesz felperes kereseti joga ellen azon címen, hogy az árúk vételára fedezésére adott két váltója az ellene folyamatban volt csödügyben a csődbírósághoz bejelentetvén, valódinak ismertetett, minélfogva a kereseti követelés már Ítélet tárgyát képezte & igy ezúttal nem érvényesíthető, végül azt állítja, hogy tudomása szerint a váltókra a csődügyben bizonyos összeg törlesztetett. Minthogy azonban a régi csődeljárás folyamán hozott ítéletek alapján végrehajtás el nem rendelhető ; minthogy alperes azt, hogy a fedezetül adott váltókra valami fizettetett volna, nem bizonyitotta, sőt ezen állítása megcáfoltatik az által, hogy a D) és E) alatti váltókra résztörlesztés