A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 39. szám - A német jogászgyülés - Birák és ügyvédek

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 39. számához. Budapest, 1893. szeptember hó 24-én. Köztörvényi ügyekben. Azon kereseti kérelemben, mely szeriut felperes a kereset tárgyát képező ingatlan tulajdonjogát feltétlenül kéri megállapíttatni, a tulajdonjognak feltételes megállapítása) mint kevesebb, benfoglaltatván, az Ítélet a kereseti kérelmen túl nem terjed. A lugosi kir. törvényszék (1891. aug. 8. 2,920/P. sz.) Rezei Fabiusz ügyvéd által képviselt P. Ferencz felperesnek, Nedelko János ügyvéd által képviselt K. Juon alperes ellen a delinyesti 24. sz. tjkvben felvett '/s kültelek tulajdonjoga iránt indított rendes perében a következőleg itélt: A kir. törvényszék elismeri felperes tulajdonjogát a delinyesti 24. számú tjkvben 339., 570., 813. és 927. hrsz. a. bejegyzett */8 kültelekre és felhatalmazza őt, hogy 30 frt tőkének és ennek 6°/0 kamatainak alperes részére leendő lefizetése s utóbbi általi el nem fogadás eseténi birói kézhez tétele után a tulajdonjogot egyenesen a tkvi hatóságnál javára bekebeleztethesse, alperest ennek tűrésére kötelezi stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy néhai K. Simeon, az alperes édes atyja, a delinyesti 24. számú tjkvben beigtatott ingatlanok közül a 339., 570., 813. és 927. hrsz. a. bejegyzett Ys kültelket még az 1868-ik évben eladta F. Iliének, ki a 80 frtot tevő vételárból mindjárt az eladáskor kifizetett 50 frtot, 30 frtot pedig az eladó nem sokára bekövetkezett elhalálozása folytán ennek fia az alperes gyámjának adott át: F. Iliétől a körülirt ingatlant később 185 frt ért felperes vásárolván meg, kérte, hogy tulajdonjoga elismertessék s annak tkvi bekebeleztetése is elrendeltessék. Alperes megtagadta ugy az édes atyja, K. Simeon és F. Ilié, valamint ez utóbbi és felperes közt állítólag létrejött adásvételek valóságát, tagadta a vételár kifizetését, tagadta K. Tornának gyámi minőségét. Minthogy azonban a megtartott bizonyítási eljárás során A. Juon, B. Pan, L. Iván tanuk eskü alatti vallomásaival az alperes edes atyja és F. Ilié, ugyancsak L. Iván és R. Iván tanuk vallomásaival pedig a F. Ilié és felperes közt állított, utóbbira vonatkozólag okmánynyal is igazolt adás-vételek létre jötte igazoltatott, azt pétiig alperes sem vonta kétségbe, hogy már pár évtized óta felperes és jogelőde van birtokban — felperes tulajdonjogát a bíróságnak elismerni kellett. Minthogy azonban alperes jogelőde a vételárból csak 50 frtot kapott meg s 30 írtnak kifizetése K. Torna kezéhez még akkor is, ha árvaszékileg kinevezett gyám lett volna, csak az árvaszék beleegyezésével eszközöltethetett volna érvényesen, ki kellett mondani azt is, hogy felperes a tkvi tulajdonjogot csak ugy nyerheti meg, ha ezen 30 frtot kamatostul együtt egyidejűleg alperesnek kifizeti, stb. A temesvári kir. itélő tábla (1892. máj. 16. 4,29s/P. sz.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Arra nézve, hogy a delinyesti 24. számú tjkvben 339., 570., 813. és 927. hrsz. a. bejegyzett ys kültelket felperes jogelőde F. Ilié, alperes jogelődétől K. Simeontól 1863. évben 80 frt vételárért megvette, s ebből a vételárból 50 frt a szerződés megkötése napján K. Simeonnak kifizettetett, a tudomásuk okát elő nem adó A. Juon, B. Pan, P. Hermann L. joan tanuk vallomásával nyújtott bizonyíték bizonyító erejétől eltekintve, azt a további ténykörülményt, hogy F. Ilié az J/8 kültelket a C. •/. alatt csatolt adás-vevési szerződés szerint 1873. évi november 29-én 185 frt vételárért felperesnek tovább eladta és hogy felperes a szerződés aláírásakor F. Iliének az egész vételárt kifizette a felperes által felhívott R. Juon, L. Juón tanuk vallomásával, azt pedig, hogy a kérdéses !/s kültelket 1863. évtől kezdve folytonosan felperes és jogelőde birtokolják, alperes hallgatag beismerésével (ptk. 159. §.) a kir. itélő tábla is bebizonyitottnak tekintette. Ezek szerint felperesnek jogutódi minősége igazolva levén, perelhetőségi joga kérdés alá nem jöhet ugyan, de viszont alperes is jogosítva van felperessel szemben mindazokat a kifogásokat megtenni, melyeket felperes jogelődével szemben megtehetett volna. E tekintetben alperes tagadta, hogy felperes jogelőde, F. Ilié, a hátralékos 30 frt vételárt K. Tornának megfizette és hogy K. Toma alperesnek gyámja volt, s ebben a minőségében a pénz felvételére alperes helyett jogositva volt volna. És habár felperes jogelőde az alperes részére árvaszékileg kirendelt gyám kezéhez a fizetést jogosan teljesíthette volna, de minthogy felperes egyrészről a K. Tornának gyámi kinevezését igazoló árvaszéki végzést be nem mutatta, s erre nézve egyedül a vagyonkezelésről tudomással biró tanuknak vallomása perrendszerű' bizonyítékot nem képez, másrészről pedig felperes a 30 írtnak jogelőde által K. Toma állítólagos gyám kezéhez történt kifizetését csupán K. Nikolae tanúnak azzal a vallomásával bizonyította, mely szerint a nevezett tanú előtt egy alkalommal K. Toma kijelentette, hogy ő a K. Simeon-féle ingatlanok 30 frtnyi hátralékos vételárát F. Iliétől megkapta, a nevezett tanú vallomása által K. Tornának biróságon kívüli beismerésére nézve nyújtott részbizonyiték pedig, a beismerő nyilatkozat tételekor jelen nem levő és igy arról közvetlen tudomással nem biró felperesnek pótesküjével ki nem egészíthető; és e döntő ténykérülményt illetőleg felperes egyébb perrendszerű bizonyítékot fel nem hozott, minthogy ekként nincs bizonyítva, hogy felperes jogelőde az általa alperes jogelődével kötött visszterhes szerződésben elvállalt kötelezettségének a hátralékos 30 frtnyi vételár kifizetése által egészben eleget tett volna, felperes tehát a szerződés teljesítését a visszterhes szerződések jogi természeténél fogva alperestől nem követelheti, minthogy felperes keresetében az !/s kültelek tulajdonjogát nem a 30 frt vételár-hátralék megfizetésétől feltételezetten, hanem feltétlenül kérte alperes ellen megítéltetni és másrészről alperes a 30 frt hátralékos vételár megfizetése iránt felperes ellen viszonkeresetet nem indított, a prts. 248. §-a értelmében pedig az Ítélet a felek kérelmén túl nem terjedhet: mindezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletét, mely által az 1/a kültelekre nézve felperes tulajdonjoga elismertetett s ő a 30 frt vételárhátralék és ennek 6°/o kamatainak megfizetése után tulajdonjogának telekkönyvi bekebeleztetésére felhatalmaztatott, megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1893. május 24. 8,673/P. sz.) A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű ítélete egészben megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete oly változtatással hagyatik helyben, hogy, ha felperes ezen ítélet kézbesítésétől számított 15 nap alatt a 30 frt vételár hátralékot alperesnek kezéhez lefizeti, vagy ha azt alperes el nem fogadná, alperes részére birói letétbe helyezi, az esetben felperesnek tulajdonjoga a delinyesti 24. sz. tjkvben 239., 570., 813. és 928. hrszámok alatt felvett 1/s kültelekre mogállapittatik, és feljogosittatik ezen ítélet alapján tulajdonjogát bejegyzés utján telekkönyvileg bekebeleztetni. Indokok: A másodbiróság ítéletének egészben megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítélete a pertárgyát képező ingatlanok tulajdonjogára vonatkozóan a fentebbi értelemben, illetőleg változtatással indokolásánál fogva és azért volt helybenhagyandó, mert felperes jogelőde F. Uie az adás-vevési jogügyletet A. Juon, B. Pan, P. Hermann és L. Juon tanuknak esküvel megerősített vallomása szerint alperesnek közvetlen jogelődével, K. Simeonnal, mint telekkönyvi tulajdonossal kötötte meg, következőleg az a körülmény, hogy F. Ilié a vételár-hátralékot az időközben elhalt eladó kiskorú örököse állítólagos gyámjának fizette le, az adásvevési szerződés joghatályára befolyással nem bír, és mert felperes tulajdonjogát a kereset tárgyát képező ingatlanokra feltétlenül kérte megállapittatni, mely kérelemben a kevesebb: a tulajdonjognak feltételes megállapítása is benfoglaltatván, az elsőbiróság ítéletét a felek kérelmén túl kiterjesztettnek tekinteni nem lehet. Ellenben a 30 frt vételár-hátralék után alperes részére kamatok megállapíthatók nem voltak, mert alperes a vételár-hátralék után a jogelőde által kötött adás-vevési szerződés létrejöttétől, vagyis 1863. évtől kamatot egyáltalában nem követelvén, saját mulasztásával szemben felperes a vételár-hátralékon felül még kamat fizetésére is nem kötelezhető stb. Alperes a bérösszeg pontos megfizetésének elmulasztása esetére 1,000 frt kötbér megfizetésére kötelezvén magát, mégis, ha a szóban forgó negyedévi bérösszeget a bérlemény hiányossága folytán felperes kezeihez nem fizette, hanem annak birói kézhez leendő elfogadása iránt kellő időben folyamodott, — habár ezen hiányok sem a bérleti szerződésnek alperes által szorgalmazott felbontására, sem a bérfizetés megtagadására indokul el nem fogadtattak, a minthogy egy más perben ki is mondatott, hogy alperes a kérdéses bérösszeget megfizetni köteles: a bérlemény hiányos volta kizárja azt, hogy alperes ellen kötelezettségének birói Ítélettel való megállapításáig olyan szándékos vagy vétkes szerződésszegés ténye állapittassék meg, mely a szerződés, illetve a bérfizetések pontos teljesítésének elmulasztása esetére kikötött pénzbüntetés megítélését indokolttá tenné. A nagy-kikindai kir. járásbíróság: (1892. máj. 4. 3,317. P. sz.) : Dr. Hochstrasser János ügyvéd által képviselt Sz. Mihály felperesnek Bayer Alajos ügyvéd által képviselt B. Márkus elleni 1,000 frt tőke és jár. iránt indított perében következőleg itélt: Köteles alperes felperesnek 1,000 frt tőkét megfizetni stb., stb.