A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 39. szám - A német jogászgyülés - Birák és ügyvédek

279 egész scalájával és végződik nem egyszer a kiutasítással. Hiszen szégyenpír nélkül senki sem járulhat e bíróság vezetőjéhez," ki bevett szokásnak tartja idegei feszülő képességét áz ügyvédeken kipróbálni. S az ügyvéd ott áll és mosolyogva hálásan nyugtázza, ha a lecsillapuló vihar után kezet nyújt a hatalmas, a »tekintetes« urnák. Célszerűségi szempontból hallgat, ez az indokolás. Pedig a c é 1 s z e r ü s é g i szempont ép az e r élyes fellépés, ha mindeuki joga mellett szilárdul megmarad, felesleges lesz idő ve] a megaláztatások egész sorozata. S a tábornok hangja átragadt az egész tisztikarra. Az egyik albiró a pipaesutorája mellől végez a físcalisokkal, e t. bírót az ügyvédek »eredetinek« és »kedélyesnek<.< nevezik; a másik pályafutását az iratok kiadásának megtagadásával kezdé azon indokolással, hogy nem tudni, melyik ügyvéd felejti el a btkv. lopási fejezetét. Egy harmadik rendre utasítja a neki nem tetsző ügyvédet slb. De ne folytassuk, köztudomású szégyenletes dolgok ezek. Az irattárban valóságos rendőri fedezet mellett adatnak ki az iratok. Nem kaphatók ki az iratok még vonatkozó végzések alapján sem. a végrehajtási jegyzőkönyvet a végrehajtást szenvedett aetákkal igazolt ügyvédjének sem adják ki, ha megbízást nem csatol. Chicaneriák, apró tüszúrások a bíróság vezetőjétől az utolsó írnokig. Minderre néma tűrés a felelet, az ügyvédek részéről; szó nélkül marad, midőn a jogi, de a napilapokban is évenkint megjelenik a szépen kidolgozott évi kimutatás, egy dicsérő körmondat kapcsán. Pedig mindenki tudja közülünk, hogy a nem létező restantiák ott lappanganak az évek óta »folyó« ügyek között, hogy az igényperek évekig tartanak, hogy az Ítéletek, jóváhagyó végzések kiadmányozása hetekig tart, hogy az icéletek 80°/u-a megváltoztatva kerül le a felsőbíróságoktól, hogy egyik tárgyalási határnaptól a másikig hónapok múlnak el, így pl. concret esetben 1893. szeptember h ó 22-é n 1894. évi január hó 5-ik napjára tűzik ki a folytatólagos tárgyalást; szóval, hogy a rendből csak a hangos rendcsinálás van meg, mely visszhangzik az egyik folyosótól a másikig, mely naponkinti kabinetreiuleletekkel tölti meg a fekete táblát, ugy hogy minden diurnista éjjeleit tartozik feláldozni a kebelbéli rendeletek tanulmányozására. Az udvariatlanság sohasem jogosult, de érthető a kicsinylő bánásmód azok részéről, kik nagy érdemekre hivatkozhatnak. De hiszen — mint tudjuk — ezek az érdemek nem bokrosak, nincsen tehát azoktól annyira megbokrosodni, minek ezt a hangot tűrni egy percig is. A birói karnak méltósága nem ellenkezik az ügyvédi karéval. Egymás megbecsülése a műveltség jele. Már pedig Magyarország culturállam, legyenek hozzá méltók bíróságai szóban és tettben. Az ügyvédi karnak pedig kérlelhetlen erélyt ajánlunk, hogy vége szakadjon a mostani türhetlen, eriticán aluli rendszernek és állapotoknak. Dr. Ssakolczai Árpád, ludapcsii ügyvéd. Irodalom. »A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve« I. kötet első fele címen új jogi munka látott napvilágot a Singer és Wolfner cég kiadásában. A mű szerzői — dr. Fodor Ármin és dr. Márkus Dezső — nagy szorgalommal és fáradtsággal állították essze a hézagpótló könyvet, mely magában foglalja az általános határozatokat és a rendes eljárást. Az első kötet második fele októberben, a II. kötet pedig a sommás eljárásra vonatkozó rendeletek és ügyviteli szabályok közzététele után jelenik meg. Reméljük, hogy e különösen a gyakorlat számára megbecsülhetlen munka méltó pártfogásban fog részesülni. Vegyesek. Perbeállítás király kegyelméből. Három év előtt a m. kir. államvasutak központi pályaudvarában a zóna-jegyekkel űzött szédelgésnek jöttek nyomára és e miatt több alkalmazott ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, sőt állásukból is elbocsátották. Ezen sorsba jutott Viola J. portás is, a kit többé nem alkalmaztak, dacára annak, hogy a vizsgálat teljes ártatlanságát derítette ki. Ugyancsak megvonták nevezettől a nyugdiját is, miért ez a budapesti kir. törvényszék előtt beperelte az államvasutakat nyugdíjigénye elismeréseért. E per folyamatban volt, de nálunk a perek hosszú életűek. A szegény portás és családja nem bírta annak végét bevárni, dr. K . . . Imre ügyvédje tehát a kérelemnek kegyelmi uton való megadásáért folyamodott ő felségéhez. Ennek ellene szólott azon körülmény, hogy a kérdés már bíróság elé vitetett. 6 felsége azonban eltekintett a formai akadálytól és minap leérkezett rendeléseiben egyrészt beállitá a pert, másrészt elrendelte a portásnak haladéktalan nyugdíj részesítését! * Nem oszthatjuk cikkíró urnák az V. ker. járásbíróság vezetője ellen emelt panaszát, mert ismételve volt alkalmunk szivélyességéröl és előzékenységéről meggyőződni. De bizony az ily hivatal még erősebb idegzeteket is megvisel. A szerkesztősig. Uj telekkönyvi bíróságok. Az igazságügyminiszter ^ f. évi 32,889. számú rendeletével a puchói kir. járásbíróságot saját területére 1894. évi január hó 1-töl kezdve telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel ruházta fel. — Az igazságügyminiszter f. évi 32,890. számú rendeletével az illavai kir. járásbíróságot saját területére 1891. évi január hó 1-től kezdve telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel ruházta fel. A magyarországi és horvát-szlavonországi kir. bíróságok a jövedéki kihágási ügyekben egymásnak kölcsönös jogsegélyt kötelesek nyújtani. E kijelentés foglaltatik a m. kir. pénzügyminiszternek f. évi 1,140. sz. alatt kelt körrendeletében, mely kijelentéssel kapcsolatban a pénzügyminiszter elrendeli, hogy »amennyiben magyarországi bíróság által elmarasztalt, de HorvátSzlavonország területén lakó vagy tartózkodó egyéntől a pénzbüntetés be nem hajtható: az illető jövedéki ügyben eljárt kir. törvényszék által a m. kir. igazságügyminiszterium utján a horvátszlavon-dalmát országos kormányhoz intézendő megkeresés alapján, a nevezett kormány fogja az illető kir. ügyészt vagy a járásbíróságot a pénzbírságot helyettesítő szabadságvesztés büntetésének végrehajtására uiasitani. A büntetés foganatosításának költségei ily esetben az illető bíróságnak a jövedéki bírságalap feleslegeiből előlegezendők, magától értetvén, hogy ez előlegek, a mennyiben lehetséges, az elitélt vagyonából fognak behajtatni.* Bíráink figyelmébe. Javító-intézeteinkben — igy olvassuk a »Jogtud. Közlöny«-ben — folyton kevesbedik a népesség. S ennek épen nem az az oka, hogy fiataljaink kevesebb bűucselekményt követnek cl, hanem egyesegyedül az, hogy a bíróságok csakis a fogházat szabják ki s javitó-intézetre nem ítélnek. Ez a judicaturának valóságos ellaposodása. Hogy fiatalkorú bűntettesnél sokkal több esetben ajáulatos a javító-intézet, mint a fogház (hol a gyermek a felnőttektől valóságos tanfolyamot kap a gyakorlati criminalisticában) az kétségtelen. Ha azonban a bíróságok annyira könnyedén veszik feladatukat, hogy a javitó-intézeteket épen nem veszik igénybe, akkor ne csodálkozzunk, bog) a javitó-intézeti ügy — mely pedig alap-problemája a bűnügyi politikának — évek sora óta oly keveset haladt. Semmiség! ok. Egy vidéki itélő táblánk megsemmisítette egy járásbíróság ítéletét, mert az eljárás nem felelt meg a sommás eljárás szabályainak, a mennyiben a tárgyalást nem a bíró vezette, hanem az ügyvédek sajátkezüleg vezették perbeszédeiket a tárgyalási jegyzőkönyvbe. Utasítja tehát a kir. tábla a bíróságot, hogy a sommás eljárás szabályai szerint tartson új tárgyalást. A tudomány a büntetőjogszolgáltatás szolgálatában. Nemrégiben Wilhelmshavenbeu pénzeslevél adatott postára B. lipcsei óra nagykereskedő címére, melynek 400 márkát kellett volna tartalmaznia bankjegyekben. A címzett feltörvén az öt pecséttel ellátott borítékot, a pénz helyett értéktelen barna csomagolópapirost talált a levélben. A boríték megvizsgálása folytán kitűnt, hogy az egyik oldalán késsel fel lett metszve és azután egy közbehelyezett fehér papirszelet segítségével, mely hosszában össze volt hajtva és két oldalon ragasztókkal volt ellátva, újra ügyesen lezáratott. Hivatalból megállapittatott továbbá, hogy a levél a kézbesítés időpontjáig körülbelül három grammnyi súlycsökkenést _ szenvedett. Ezen figyelemreméltó jelenségek ama gyanút keltették, hogy a lopásban postahivatalnok vált bűnössé. Dr. Jeserich P. berlini törvényszéki vegyésznek sikerült a levél feladóját, mint csalót, leálcázni. A boríték két héttel ezelőtt Berlinbe küldetvén, dr. Jeserich P. mindenekelőtt megállapította, hogy a cím a levélre annak a fehér papirszelettel való összeragasztása után lett írva, mert a tinta a ragasztás által támadt redőkbe ömlött. A levélben foglalt csomagolópapíron sem szabad szemmel, sem nagyító-üvegen át semmi különös nem volt észrevehető. Dr. Jeserich P. most lefényképezte a tölteléket és ime annak levonatján világosau megjelent a wilhelmshaveui postabélyegzőjének lenyomata, melylyel a borítékon lévő postabélyegek felülbélyegeztettek. A törvényszéki vegyész vizsgálata továbbá azt is kisütötte, hogy a levél feladója a tölteléket megnedvesítette. Ez kétségkívül azon célból történt, hogy a papiros megszáradása után a küldemény súlykülönbözete előállittassék s hogy ez által a lopás gyanúja a postahivatalnokra hárittassék. A levél feladójánál ezután foganatosított házmotozás a csomagoló-papiros maradványait is tényleg napvilágra hozta. Asszony-ügyvéd. Washingtonban mostanában meglehetős érdeklődést kelt egy japán nő, a ki egyik templomban előadást tartott. T e 1 Sono asszony nem közönséges hölgy. Előkelő családból származik, jogot végzett s ő az első japán nő, a ki mint ügyvéd keresi kenyerét. Természetes, hogy előadását igen nagy érdeklődéssel várták s a templomban, a mely különösen férfiakkal volt zsúfolva, majdnem megéljenezték, a mikor a szószékre lépett. Tel Sono asszony nem hiába asszony. Okosan kieszelte, hogy mivel fokozhatja szónoklatának hatását: kackiás nemzeti öltönybe öltözött, a mely formás termetét előnyösen kitüntette s mialatt ezer szem tapadt rája, elkezdett beszélni a saját élettörténetéről. Elmesélte, hogy ő, a ki a szeszes italoknak esküdt ellensége, részeges férje oldala mellől mily forrón vágyott ilyen országba jönni, a hol az asszonyoknak annyi szabadságuk van. Ott hagyta férjét Tokióban (a férfiak mozgolódnak) most itt van, a hol több tudós kartársnővel érintkezhetik. örvend neki, hogy itt az asszony-prédikátor éppen annyira mindennapos, mint az asszony-ügyvéd, ámbár a nők sokkal nagyobb számban járnak az