A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 2. szám - Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. Folytatás

A JOG. 13 Nem ismerjük ínég, hogy a kamara s a közjegyzői egylet részéről folterjesztett vélemények mennyire s mennyiben érdemesittettek figyelembe vételre, ezt csak akkor fogjuk megtudni, midőn e törvényjavaslatok, törvényhozási tárgyalás alá benyujtatnak: reméljük azonban, hogy Zimányi kartársunkuak azon javaslata, hogy ezen tervezett törvény nem módosító s kiegészítő novella, hanem egy egységes s egész alkotás legyen, elfogadtatik és reméljük azt is, hogy a kamara s az egylet által érvelt javaslatok is, azokba fölvétetnek. E helyütt ki kell még emelnem — mint az eddig előadottakhoz is s általán intézményünkre nézve beviiágitó számadatokat tartalmazót — hogy a napokban közzétette a ni. kir. igazságügymiuisterium s kamaránkhoz is raegküldötte, a törvényhozáshoz intézett jelentését: »a m. kir. igazságügyrainisterium 1881 — 1891. évi működésérők. Ezen jelentés egyszerűen statistikai adatok felsorolásából áll és semmit sem tartalmaz, az azon számadatokból levonható tanulságok és okszerű conseimentiákra nézve ; a minthogy a jelentésnek ezen második könyvnek jelzett részében csakis "Statistikai táblázatok« cím alatt vannak összegyűjtve a ministerium actáiból kiszemelt »kimutatás«-ok. A közjegyzői állások száma az egész magyar birodalomba:) 12-vel gyarapittatott: melyek közt legfontosabb, hogy a magyar közjegyzői intézmény kiterjesztetett Fiúméra, sőt ott egy 2-ik közjegyzői állás szerveztetett s arra, mint örömmel közlöm, a kamaránknál bejegyzett helyettesek egyik kiváló egyénisége, Charmant Oszkár lett kinevezve. Ezt megemlítve, a jelentés számadatainak megismertetésében — melyek kamarai kerületenkánt csoportositvák — csakis kamaránkra vonatkozókra szorítkozom; midőn felsorolom, miszerint lblJl-ben a kamaránál panaszok benyujtattak 5 közjegyző > 1 helyettes ellen: melyekből a kamara mint alaptalant visszautasított 4 panaszt; mig 2-őt a fegyelmi bírósághoz tett át, hol a vádlottakra nézve »a nem vétkes« kimondatott s mindezen határozatok jogerőre emelkedtek. A további »kimutatás«-ok már nem egyes évekről, hanem az 1887—1891. öt évi cyclusról összeállitvák. Ezek szerint, a kamaránkhoz tartozó 33 közjegyzőnek, öt évi összügyforgalma főbb tételekben következő volt: Ügykönyvbe vezetett ügyletek száma 2t>,041, melyekből névaláírások hitelesítése tett 13,992-öt tehát több mint fele részét, végrendelkezések száma 1,085; s melyekből közjegyzői kényszer alá esett ügyletek száma tett 1,184-et, továbbá az elintézések nyelve 25,392 esetben magyar, 639 esetben német; 10 esetben tót ; letétekkel egybekötött ügyletek száma 472, közgyűlési választmányi tanúsítások száma 53, tények tanúsítása 300. Az ügykönyvön kívüli segédkönyvek szerint: a könyvkivonatok s másolatok hitelesítésének száma tett 16,919, óvások száma volt 10,015, fordítások teljesíttettek 2,035 esetben, beadványaik száma tett 6,551, elintéztek 9,571 hagyatéki ügyet s 618 bírói megbízást. És ezen számok, némely címekbeni eltérésekkel, minden kamaránál csak nem egyenlők: a többi társkamarák közjegyzői karának öszműködése ugyanis egészben véve ugyanezen arányokat mutatja, miután ha egyes címekben kisebb, de más címekben ismét nagyobb számok jelzik tevékenységüket. Ezen számok egyszersmind tanúsítják azt, hogy habár 1875-ik évtől kétségtelenül hódit a közjegyzői intézmény s jelentékenyen gyarapodott a nagyközönség bizalmában ; még mindig igen csekély azon ügyforgalom, mely közegeinek munkásságát igénybe veszi. E számcsoportositást csak mutatóul közlöttem a t. közgyűléssel, óhajtva, hogy ezen számadatokból az igazságügyministerium többi más ágazatok működését feltüntető kimutatásaival egybevetésben nálamnál avatottabbak dolgozzák fel azon tanúságokat, melyek a közjegyzői intézmény szükségszerűségét, céljában és kihatásában hasznosságát documentálják. Ezekben, t. közgyűlés ki van merítve, minden mozzanat, mely mult évi közgyűlésünk óta a közjegyzői intézményt érintőleg fölmerült s még végleges megoldást nem nyert. Lehetetlen azonban e helyütt meg nem emlékeznem azon áldatlan mozgalomról, mely ez idő közben az ügyvéd kartársak egy töredékénél felmerült arra nézve, hogy a közjegyzők a közjegyzői törvény ó.j-ik §-nak hatályon kivül helyezésével, a nem peres ügyekbeni beadványozások jogától elzárassanak, de csakis felemlítem ezt, mint az ügyvédi állások túltömöttségéből eredő egy káros syraptomát, melyre a budapesti ügyvédi kamara megadta a méltó választ, midőn hátározatilag kijelentette, miszerint »az ügyvédség érdekei nem kívánják, hogy a közjegyzők a nem peres ügyekbeni beadványok előterjesztésére jogosultak ne legyenek, sőt annak tilalma a közönség érdekét sértené, mert az által a felek a többnyire a közjegyzők előtt kötött ügyletekből folyó beadványaiknak mások által szerkesztésével nagyobb költségekkel s utánjárásokkal terheltetnének*, s ezekhez hozzátette azon arany szavakat is, hogy »az ügyvédségnek nem szabad saját érdekét a közérdek hátrányára előtérbe állítani: mi egyrészről kivihetetlen lenne, másrészről a közönséget a hatóságokkali érintkezésében indokolatlanul korlátolná«. S valóban igy is van, sőt nyilvános, hogyha azon mozgalom a kezdeményezők által óhajtott eredményt elérhette volna : az csak az ügyvédi kar nyrobusára vetendett homályt s azon agendák zöme még inkább a kalózkodó zugirászok prédája leendett. A közjegyzői kamara s a közjegyzői kar beléletében történt némely eseményekről egybenfüggőleg kívánok még megemlékezni Kamaránk f. é. március 5-én elhatározta, hogy hazánk alkotmánya helyreállításával u Felsége apostoli királyunk koronáztatásának 25-ik évfordulója alkalmából hódolatát s szerencse-kivánatait díszalbumba foglalt feliratban fogja a trón zsámolyánál kifejezni s ezen határozatáról a társkamarákat, csatlakozásra felhívással értesítette, mely felhívás folytán mindenik társkamara hátározatilag csatlakozván kamaránk kezdeményezéséhez, általuk kamaránk megbiz-.tott, azon feliratot nevükben is kiállítani. Így lett azon minden társkamarával aztán közlött feliratunk a magyarországi kir. közjegyzői kamarák összessége nevében a belügyminister ur utján 0 Felségének bemutatva, ki azt legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Ezen évben, a kamaránk által kezdeményezetteu létrejött közjegyzői egyletuek is volt közgyűlése, melyre szívesen s örömmel vonatkozom, először azért, mert azon közgyűlés, az egylet központi bizottságának elnöke R u p p kartársunk lelkes és tapintatos felhívása s vezetése mellett, annyira látogatott volt s tanácskozásait oly élénk érdeklődés jellemezte, mely a közjegyzői kar tagjai összetartozóságának kapcsolatát igazán összeforrasztotta ; másodszor azért, mert az egyletben tervezett nyugdíj-intézet szervezete, díjtáblázata s alapszabályai kidolgozásával Charmant Oszkár, kamaránk kebelzetében volt közjegyzői helyettes, most fiumei közjegyző szerzett magának eléggé nem méltányolható érdemeket, m dőn azon feladatot nagy buzgalommal, beható tanulmányozások alapján, idejének s fáradozásának nagy mértékben feláldozásával, fényesen megoldotta. Igazán csak óhajtanunk s kérnünk lehet, hogy Rupp és Charmant, a közjegyzői egylet élén s érette munkálkodásban lankadatlanul megmaradjanak : szellemükkel azt, ugy az intézmény, mint a kartársi kötelékek fejlesztése s megszilárdításában mindig előbbre meg előbbre vezessek. Ezek folyományában igyekezzenek s igyekezzünk mindnyájan, hogy a közjegyzői ntézmény, m^ly az állam legfontosabb céljának, a jogrendnek szolgálatára van rendelve, emeltessék az által is, hogy közegei ugy a törvényhozásban, mint az igazságügyi kormányzatban képviseletet nyerjenek. E képviseleti jog megadásától az állam hosszú időre el nem zárkózhatik: érdekében áll, hogy ugy a törvényhozásban, mint í az administratioban miuden hivatás az őt megillető tért megI nyerje. Ausztriában nem incompatibilis, hogy a közjegyző, községi kötelékében polgármester, a törvényhozásban képviselő legyen és nem tapasztalják ottan, hogy ezek által a közjegyzői szolgálat kötelmei szenvednének : ellenkezőleg az látszik, hogy a közjegyzők ugy egyik, mint másik hatáskörben becsületesen megállják helyüket, mert különben azokra meg nem választatnának s ha közjegyzői kötelmeiket be nem töltenék, azok állásukban meg nem hagyatnának. Zátom ezen, kellőnél tán túlterjedettebb jelentésemet, kérve a t. közgyűlést, hogy a kamara választmányának általam kifejezett köszönetét a minket megtisztelt bizalmáért fogadja jóságosan; mely köszönettel lejárt mandátumunkat ezennel a t. közgyűlés rendelkezésére bocsátjuk. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Folytatás.) II. fejezet. Joggyakornokok. 12. §.* A joggyakorlatról külön törvény intézkedik. 13. §.:' Az ügyvédi kamara területén működő joggyakoinokokról jegyzék vezetendő, a melybe a főnök személyében való változás, a gyakorlat megszűnése vagy félbeszakítása bejegyzendő. Ezen tényeket ugy a főnök, mint a jelölt kötelesek az illetékes ügyvédi kamaránál 15 nap alatt bejelenteni. Más kamara területére való átlépés esetén új felvételnek van hehe. 14. §. A lajstromba bevezetett joggyakornok az ügyvédnek, kinél joggyakorlaton van, a bíróságok és hatóságok előtti tárgyalásoknál helyettese lehet. Az ily helyettes által elkövetett mulasztásokért és hibákért a megbízó ügyvéd felelős. Beadványok ellenjegyzését azonban ily helyettes nem teljesítheti. 15. §. A joggyakornok csak helyettesítési meghatalmazás felmutatása mellett és csupán az ebben meghatározott korlátok között lehet az ügyvéd helyettese. III. feje z e t. Az ügyvédi kamarák. Az ügyvédi kamarák számát, székhelyét és kerületét az igazságügyminister állapítja meg olyképen, hogy mindegyik kamara