A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 39. szám - A házasság felbonthatósága 3. [r.]

A .1 OG. meg; de ha a hagyatéki ügy körülményei a helyszínén való tárgyalást szükségessé teszik: e tárgyalást a közjegyző helyettese által is végeztethesse, a ki ugyanott a közjegyző felelősségére közokiratot is felvehessen, a nélkül, hogy ugyanakkor a közjegyző más jogügyleteknek székhelyén és irodájában való felvételében akadályozva volna. Ily értelmű intézkedés más ügyfelek jogainak és más jogügyletek forgalmának érdekében volna szükséges, m^rt a közbizalomnak, a közhitelességnek, a jogügyforgalomnak hátrányára, az ügyfeleknek pedig sokszor helyrehozhatlan kárára válik az, hogy ha a közjegyzőt az ügyfelek nem találják székhelyén irodájában és jogügyletükre nézve nem szerezhetik meg a közhitelességet. 7. Végre szükséges volna a novellában kimondani, hogy csődleltározások eszközlése, úgyszintén nagyobb összeget, pl. kétezer forinton felüü összeget tevő vételáraknak felosztása a közjegyzők hatáskörébe tartozik, különösen abban az esetben, midőn aránylagos kielégítési eljárás forog fenn. Ez a rendelkezés azért volna szükséges, mert az illető adó- és letéti pénztári hivatalok, melyeket a bíróságok a vételá.ak felosztásával rendszerint megbíznak, a vételárak felosztása körül felmerülő elágazó terhesebb kiszámítások miatt egyéb közhivatali teendőktől elvonatnak. De ezenkívül a vételárfelosztások és kielégítési eljárás közben nem csupán mechanikai kiszámítások fordulnak elő, hanem okiratok kerülnek elő, melyek jogi értelmezést kívánnak és ily esetben a pénztár a fizetést nem teljesíthetvén, előbb az illető bírósághoz fordul az okirat értelmezése és bővebb utasítás végett, mi által az eljárás késleltetik. Az e részben felmerült tapasztalatok tehát utalnak is arra, hogy ily vételár-felosztások, a hozzájok kötött jogi kérdések kapcsolatánál fogva nem helyesen utasittatnak a pusztán pénztári kezeléssel foglalkozó adó- s letéti pénztárakhoz és hogy a királyi közjegyzőkre ez legilletékesebben bizható, miután a közjegyzői állások épen arra hivatvák, hogy a bíróságok és más közhivatalok terhein a kir. kincstár minden megterheltetése nélkül segítsenek. A kir. közjegyzői állások szaporításának kérdése a fentebbi pontokban előadott feltételekkel oly szoros összefüggésben áll, hogy ezek figyelembe vétele és alkalmazása nélkül a közjegyzői állások szaporítása merő képtelenség. A közjegyzői állások a jelenlegi hatáskör mellett az országban, tapasztalás szerint, abban az állapotban vannak, hogy ha a szaporítás a hatáskörnek a fentebbi pontokhoz alkalmazott módosítása nélkül vitetnék keresztül: akkor a közjegyzőség rögtön megszűnnék az az intézmény lenni jogi életünkben, mely a közbizalom, közhitelesség követelményeinek megfelelni és a jogfejlődésre és biztosságra azt a befolyást képes volna gyakorolni, a melyre hivatva van. A házasság felbonthatósága. Ina: Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékán-tanár az eperjesi jogakadémián. (Második közlemény.) X. in. A házasság felbonthatóságára vonatkozó kérdés történeti fejlődésének fejtegetése kívül esik feladatom keretén,1 elégséges lévén az, ha figyelmemet ezúttal csupán a keresztény felfogás fejlődésére terjesztem ki. Tudvalévő dolog, hogy Krisztus a paráznaság esetében a házasság felbontását megengedhetőnek tartotta,- csakis más okokból tiltotta azt, a könnyelmű házassági elválásokat óhajtván ez által megakadályozni. Ennek dacára a keresztény irók a kereszténység első ideje óta hirdették a házasság felbonthatatlanságát, a mely tan lassanként mindinkább tért hódított a zsinatok határozataiban és a pápai rendelkezésekben. Túllépné ennek a szerény értekezésnek a keretét az, ha 1 A kérdés iránt érdeklődők sok adatot fognak találni Combier E. : Du Divorce. en droit Romáin. De la séparation de corps en droit Francais. Paris. 188". 1 107. lapjain. Ennek, a különben becses munkának a használatától csupán az kedvetlenitheti el az embert, hogy a 15-ik részben a külföldi államoknak a házassági elválásra vonatkozó törvényhozásáról szólván, mig Ausztriát 12 oldalon keresztül tárgyalja, addig hazánkról 17 sorban (355.1.) emlékezik meg és pedig a »Race Germanique. (! ?) fejezetben. V. ö. Fremont R. : Traité pratique du Divorce et de la séparation de corps. Paris. 1884. IX. s köv. 1. A társadalmi fejlődés kezdetleges állapotaira vonatkozó adatok bőven találhatók: Beöthy L. : A társadalmi fejlődés kezdetei. Bpest, 1882. I. köt. 27. s köv. I. - Lukács : XVI. 18.. Máté: V. 31., 32., Corinth lev.: VII. 10., 11., 15. Bluntschli ]. C. : »Ehe.« BluntschliBrater : Deutsches StaatsWörterbuch. III. k. Stuttgart u. Leipzig. 1858. 223. 1. Schilling F.: Lehrbuch des Naturrechls. Leipzig. 1859. I. k. 249. 1. d. j.Combier E : Du Divorce en droit Romáin, stb. Páris. 1880. 108. 1. Fremont E.: Traité pratique du Divorce et de la séparation de corps. Paris. 1884. Intió" duction. IX. 1. S z t e h 1 ó K. : A házassági elválás joga. Bpest. 1890. 4. lap. az idevonatkozó összes zsinati határozatokat és pápai rendelkezéseket fel akarnám karolni s így csakis annak megemlítésére szorítkozom, hogy II. Gergely pápa a nő betegeskedését is elégséges oknak tartotta arra, hogy a. férfi tőle elváljon és új házasságra lépjen,3 hogy a 633-iki toledói zsinat azt rendelte, hogy az oly zsidók, kiknek keresztény feleségük van, a püspök által megintendők, hogy a keresztény vallásra térjenek s ha ezt nem tennék : a házasság felbontandó 4 s hogy a 774-iki soissoni zsinat a nő által elkövetett házasságtörés0 miatt még mindig megengedte az elválást.5 Ugyanígy nem lehet helye ezúttal annak sem,-hogy csak néhányát is felsoroljam azoknak a nagy számmal előforduló eseteknek, a melyekben a házassági elválás meg lett engedve s a melyeket e kérdés íróinál felemlítve találunk. Hazánkat illetőleg, annak igazolására, hogy régi jogszabályaink, melyek pedig az egyháznak a befolyásával jöttek létre, nem zárták ki a házasság felbontását és az új házasságra való lépést, elég Szt.-István Il-ik könyvének 28-ik fejezetére hivatkozni, a mely azt rendelte : »Ut si quis proservitate praeditus propter abominationem uxoris, pátriám efftigerit; uxor cuncta, quae in potestate mariti habebantur, possideat, dum velit, expectare virum, et nemo in aliud conjugium eam cogere praesumat. — Sed si sponte nubere velit, liceat sumptis congruis vestimentis, et dimissis caeteris bonis, ad connubium ire. Et si vir, hoc audito, redierit: ne liceat sibi aliam ducere, propter suam culpam, nisi cum licentia Episcopi.*" Hivatkozhatom ezenkívül I. László 1092-ben kelt első végzeményének X-ik fejezetére, a mely azt rendeli, hogy ha a zsidók keresztény nőt vennének feleségül, ez tőlük elvétetvén: szabadságba helyeztessék,7 nem is emlékezvén meg arról, hogy a régen sok népnél ismert teljes jog- és becsületvesztés — a mint azt Hajnik J. művében olvashatjuk8 — többek között azzal a hatálylyal is járt, hogy az erre ítéltek neje özvegynek, gyermekei pedig árváknak tekintettek, a mi nem jelent egyebet, mint azt, hogy házassági viszonyuk fel lett bontva. A házasság szentségi jellegét felállító tridenti zsinat emelte dogmává a házasság felbonthatlanságát, átokkal sújtván azt, a ki ennek ellenkezőjét lehetőnek tartja s az előbbiekben röviden vázolt történeti adatok csak igazolni látszanak Scheurl A. nézetét, a ki azt mondja,9 hogy ezt a felbonthatatlansági tant az egyház nem annyira a házasság isteni alapításából, mint abból származtatta, hogy ez — az apostoli tanok szerint — annak a szent és felbonthatatlan köteléknek a képe, a mely a Krisztus és a hivők egyeteme között áll fenn. Azzal a nézettel, a mely a házasság szentségi jellegéből származtatja le annak felbonthatatlanságát, vitatkozni s azt bírálatom tárgyává tenni nem szándékozom s igy azokra a fejtegetésekre se terjeszthetem' ki figyelmemet, melyek szerint Pál apostol efézusbeliekhez intézett levelének idevonatkozó részében a »sacramentum« szó nem megfelelő fordítása a görög »[xuary)'p[.ov« szónak.10 A házasság felbonthatatlanságát vitató ez a nézet vallási nézet és mint ilyen — tisztán a hivők meggyőződésében gyökerezvén — megcáfolhatatlan ugyan, de épen igy beigazolhatatlan is. Egyébként az a törekvés, a mely ennek a nézetnek a megcáfolását tűzné ki célul, nemcsak elhibázott, hanem teljesen céltalan volna, mivel — már az előbbiekben kifejtettem — az államnak azt a jogát, a miről pedig ezúttal a házasság felbonthatóságának a kérdésében szintén szó van, hogy a házassági viszonynak a társadalmi együttlét rendjét érintő kérdéseit saját jogszabályaival szabályozza, egy vallásfelekezet hitelvei sem szoríthatják meg s nem tehetik kétségessé, legkevésbé pedig azok a hitelvek, a melyek kizárólag csupán egy vallásfelekezet sajátságai. Belátta maga a házasság felbonthatatlanságát hit el vei sorába iktató egyház is, hogy ez elvének szigorú következetességgel való keresztülvitelét a gyakorlati viszonyok számos esetben lehetetlenné teszik, a mikor — mint mondani szokták : kibúvó ajtókat keresve — fejének megadta a jogot arra nézve, hogy bizonyos esetekben az úgynevezett »dispensatio 3 Sztehló K. : A polgári házasságról. Bpest. 1893. 19. 1. 4 Freisen J. : Geschichte des canonischen Eherechts. Tübingen. 1888. 639. 1. 5 Sztehló K. : A házassági elválás joga. Bpest. 1890. 4. 1. 6 Corpus juris Hungarici. Tom.,1. Budae. 1779. 130. 1. 7 U o. 135. 1. Horváth Ó. : A vallásszabadság kérdéséhez. Debrecen. 1891. 12. 1. 8 Egyetemes európai jogtörténet. Bpest. 1880. 281. 1. 9 Das gemeine deutsche Eherecht. Erlangen. 1882. 15. 1. lu B art ha B. : A polgári házasság s a házassági biráskodás. Budapest, 1892. 16. 1. Sztehló IC. : A polgári házasságról. Bpest. 1893. 5. 1.