A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 38. szám - A magánrendelő intézetek tárgyában

A JOG. 151 mint ilyen pedig az árú átvételénél és megőrzésénél s egyáltalán a szállítmányozás eszközlésénél a rendes kereskedő gondosságával köteles eljárni, ezen kötelezettségének szemügy elöli tévesztése esetében az árúban keletkezett minden kárért a keresk. törvény 385. §-a értelmében felelős. Minthogy pedig már egymaga azon körülmény, hogy alperes az általa továbbítás céljából elvállalt árút nem biztosította, a rendes kereskedői gondosság oly hiányának tekintendő, mely alperesnek a fenti törvényhelyen megállapított kártérítési kötelezettségét kell, hogy maga után vonja, minthogy továbbá alperesi részről tagadva szintén nem lett, miszerint az árú Szegeden való megérkezése után, elpusztulása előtt 3 napig a hajóban vesztegelt a nélkül, hogy ezt, a mennyiben alperes azt még akkor is felperes tulajdonának tekintette, felperesnek alperes részére leendő átadás céljából újból rendelkezésre bocsátotta volna : alperes a felmerült kárért felperessel szemben felelős és ekként a felperesi szállitmány ezen részének vételárát is megfizetni köteles. Tekintve már most, hogy alperes a H) és /) alattiak szerint összesen 104,118 csomagot, vagyis az A) alatti számla szerint összesen 249,158 klgrammot, illetve a gyökerekért lejáró 6°/o súly levonása után 234,209 klgrammot kitevő árúmennyiség számszerű helyességét nem tagadta, ennek alperes terhére eső vételára a kötlevél szerinti 1 irt 90 krnyi egységár tekintetbe vételével 4,449 frt 97 krban volt megállapítandó. Erre alperes készpénzben 2,120 frtot, árúkban pedig 1,477 frt 98 krt, összesen tehát 3,597 trt 98 krt törlesztvén, felperesuek alperes elleni követelése 851 frt 99 krt tesz ki. Csakis ezen összeg és járulékai megfizetésében lehetett alperest marasztalni, mert azon felperesi védekezés, hogy az alperesnek, kötelek és ponyvákért járó 1,477 frt 98 krt letétbe helyezte, figyelembe vehető nem volt, mert azt, bogy az alperes által neki szállított árúk vételára megállapodás szerint csak későbben lett volna megfizetendő, felperes maga sem állítván, alperes ezen követelése már ezen oknál fogva is lejártnak tekintendő, azonkívül pedig az alperes által 3'/. a. becsatolt és valódiság tekintetében nem kifogásolt felperesi levél szerint ezen árúknak vételára a felperes által áverésnek szállított kender vételárába beszámítandó volt, felperes tehát egyfelől ezen összeg erejéig keresetet nem indíthatott, másfelől pedig az alperest megillető járandóságot letétbe nem helvezhette. (1893. évi február 25. 2,562. sz. a.) A budapesti kir. Ítélő tábla: Az elsőbiróságnak saját illetékességét megállapító végzését megváltoztatja és az elsőbiróságot a kereset feletti eljárásra illetéktelennek mondja ki, ennek folytán az elsőbiróság Ítéletét az 1880 : L1X. t.-c. 96. §-a a) pontja alapján megsemmisíti és a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: Az 1881: L1X t.-c. 94. §-a b) pontja értelmében a C) a. okiratra fektetett kereseti ügylet iránti peres eljárás esakabban az esetben tartoznék a budapesti árú- és értéktőzsde külön bíróságának hatásköréhez, ha a felek magukat ezen kivételes birósá.nak írásban kifejezetten alávetették volna. Ez az Írásbeli alávetés azonban az alperes részéről a cégnek lenyomata mellett egyedül L. igazgató által aláirt C) a. levélben érvényesen meg nem történt, mert alperes társaságnak a 2'/. a. bemutatott alapszabályai szerint a cég akként jegyzendő, hogy az előirt társasági cég alá, az igazgatóságának két tagja, vagy pedig egy tagja s egy hivatalnoka névaláírásukat sajátkezüleg írják s minthogy a C) a. okiraton alperesnek cégjegyzése az alapszabályoknak meg nem felel, ez okiratot a választott bíróság kikötésére alkalmas és érvényes okiratnak elfogadni nem lehet. Továbbá, miután L. igazgató a C) alattinak aláírásában a kereskedelmi törv. 44. §-ának megfelelően a külön meghatalmazásnak kifejezést nem adott, L.nek külön meghatalmazotti minősége a választott bíróság kikötésére a C) a. okiratból meg nem állapitható. Ezen formailag lényeges kellék hiányát nem pótolja alperesnek a per rendén foglalt az a beismerése, hogy L. Róbert a C) a. ügylet megkötésére fel volt jogosítva és hogy ezt az ügyletet alperes el is fogadta, mert az ügylet megkötésére való jogosultság, alapuljon ez akár törvényen ''keresk. törv. 43. §-a), akár különös megbízáson, nem foglalja magában azt a jogot is, hogy kivételes bíróság illetősége is kiköttethessék és pedig annál kevésbé, mert a kivételes bíróság kikötéséhez való jog a keresk. üzlet folytatásával rendszerint nem jár és különös felhatalmazás nélkül már a keresk. törv. 43. §. 1. bekezdéséből folyólag sem gyakorolható, mivel a keresk. meghatalmazottnak a perek folytatására is különös felhatalmazásra van szüksége. Ezért az elsőbirósági végzésnek megváltoztatásával az elsőbiróságot a kereset feletti eljárásra illetéktelennek kimondani, ennek folytán Ítéletét megsemmisíteni és a keresetet felperesnek visszaadatni elrendelni kellett. (1893. ápr. 6. 1,103. sz. A m. kir. Curia: A másodfokú biróság végzésének megváltoztatásával a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának a birói illetékesség tárgyában 1893. január 26-án 2,502/92. szám a. hozott végzése hagyatik helyben, minek folytán az elsőbiróságnak 1893. febr. 25-én 2,562. szám alatt hozott ítélete is hatályában maradván, a budapesti kir. itélő tábla utasittatik, hogy a választott biróság Ítélete ellen az 1881 : LIX. t.-c. 9i>. §-a g) pontjára alapított panasz felett határozzon. Indokok: Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi társaságok kötelezettségeinek elvállalása rendszerint csak oly módon történhet, a mint ez a cégjegyzés iránt történt megállapodás alapján a cégjegyzékbe bevezettetett, illetve részvénytársaságokra nézve az alapszabályokban meghatároztatott, mindazonáltal helyesen rendelkezett az elsőbiróság, midőn a fenforgó esetben az illetékessége ellen tett kifogást elvetette : mert a mint ezt indokaibau a tárgyalás rendén előadottak és becsatolt okiratok megfelelő figyelembe vételével kifejtette, alperes a C) a. kötlevélben foglalt ügyletet az ő nevében kötöttnek a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából kitetszőleg nemcsak kifejezetten beismerte, hanem az említett okiratban érintett ügylet egy része mindkét szerződő fél részéről teljesíttetett is, alperesnek a tárgyaláson előterjesztett s az elsőbiróság végzése ellen beadott felfolyamodásában is fentartott az a kifogása tehát, hogy az ügyvezető igazgató által a reáruházott hatáskörben megkötött ügyletnél csak a C) alattinak a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságára vonatkozó kikötés, illetve alávetés nem bir joghatálylyal, annál kevésbé vehető figyelembe, mert a D) alatti levelében alperes részvénytársaság a C) alatti szerint megkötött ügylet feltételeit, mint saját megállapodásait emliti, mi által a C) a. okirat egész tartalmát az ő nevében kiállitottnak elismerte s minden rendelkezése tekintetében jóváhagyta; de különben is alperes beismerésével bizonyítva lévén, hogy L. igazgató a C) alattiban foglalt ügylet megkötésére jogosultsággal birt, tekintve, hogy az ily meghatalmazott az ügylet összes feltételeinek megállapítására hivatott, ahhoz, hogy a tőzsdei választott biróság illetékességét kiköthesse, illetve ennek az általa az ügyletnél képviselt céget alávethesse, külön meghatalmazásra nem volt szüksége, a mennyiben ily kikötés megtehetése az ügylet kötésére jogosult kereskedelmi meghatalmazott jogköréhez tartozónak tekintendő. Ezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a birói illetékesség tárgyában hozott végzését helybenhagyni, egyúttal, minthogy a másodfokú biróság a választott biróság Ítélete ellen is ÍDtézett panasz felett nem határozott, azt ennek eszközlésére utasítani kellett. (1893. június hó 2-án, 803. sz. a.) Bűnnügyekben. Másnak megbízásából, a tényállás kiderítése céljából tett feljelentés miatt a btkv. 260. §-ában körülírt rágalmazás vétségének tényálladéka nem állapítható meg. A gyulafehérvári kir. törvényszék (1892. december 5. 5,290/B. f. sz.): A. Szeveru (71 éves) mint közvetlen tettes, a B. Mártou hátrányára elkövetett és a btk. 260. §-ában körülirt rágalmazás vétsége miatt vád alá helyeztetik. Indokok: A. Szeveru 1892. febr. 9-én azon feljelentést tette Krakkó községe elöljáróságánál B. Márton birtokos ellen, hogy R. Zacharia, ki évek óta állott mint csürbiró B. Márton szolgálatában, a miatt halt volna el, mert azon folyadékból ivott, a melyet B. Márton a borgyártáshoz alkalmazni, felhasználni szokott. Ezen feljelentés folytán a m.-igeni járás főszolgabirósága vizsgálatot rendelt el, s annak nyomán kiderült, hogy R. Zacharia tüdő- és mellhártya-gyulladás következtében, tehát önszervileg fellépett kórbajban halt el. Annálfogva azon állítás, hogy nevezett csürbiró a B. Márton pincéjében levő és borkészítéshez használt, mérgezésre is alkalmas szer élvezete miatt halt volna el, valótlannak bizonyult. Vádlott A. Szeveru beismeri, hogy a feljelentést ő tette, azt is beismeri, hogy a feljelentést nem megbízásból, de saját nevében és azért emelte, mert azt — miután a B. Márton pincéjében történt borgyártásról tudomással birt — bejelenteni célszerűnek tartotta. Annálfogva, minthogy a feljelentésre alapul szolgált halálesettel egybekötött állítása alaptalan volt; minthogy a bejelentésre — melyet vádlott vizsgálati vallomása szerint nem a R. Albislui Juo megbizásából tett — indokolt szükség fenn nem forgott s a R. Albis Juon által mondottakat csak ürügyül használta fel a bejelentés megtételére, mert mint gyakorlati ember tudhatta, kétségtelenül tudta is, hogy borkészítéshez maró mérget tartalmazó szert nem szoktak használni; annálfogva, minthogy mégis a R. Albislui Juontól hallottakat — mint a feljelentés megtételérc ürügyül szolgáló adatot — felhasználva, magát a feljelentés megtételére elhatározta, azt nem egyéb miatt, csupán azért tette, hogy a közbecsülésben álló és általános népszerűségnek örvendő B. Márton jó hírnevét meggyalázva, közmegvetésnek tegye ki, söt hogy az által anyagilag is kárt okozván; továbbá, mint a bejelentés szükségképen hatósági vizsgálatot vonva maga után és a nyilvános eljárás által a B. Márton becsületébe vágó, súlyosan sértő tettre s azon gyanúra nyújtott alkalmat, mintha B. Márton a közfogyasztás tárgyát képező s elárusitásra használt élvezeti cikk közé az egészségre ártalmas anyagot kever, vádlott A. Szeverunak cselekménye a btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétségét képezvén, e miatt vád alá helyezendő volt. A kolozsvári kir. itélő tábla (1893. jan. 23-án 35/B. f. sz.): Az elsőbiróság vádhatározatát megváltoztatja s az A. Szeveru vádlott ellen a btk. 260. §-ában irt rágalmazás vétségeért folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: Tekintve, hogy a vizsgálat rendén a R. Albislui Juon M. Mózes közjegyző vallomásaiból az tűnik ki, hogv A. Szeveru vádlott a krakkói községi elöljáróság előtt nem is a maga