A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 36. szám - Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. 4. r.

252 A J mik a beperlés tényének és az ítéletnek hatályai a kamatokra nézve, vájjon ezeknek általános hatályai a kamatokkal szemben is érvényesülhetnek-e vagy sem, és hanem, mily indokok teszik szükségessé e kivételes eltérést? A magyar joggyakorlat a felvetett kérdést minden vitájával együtt azon módon és oly terjedelemben, a mint azt találta, az osztrák jogból vette át, miután pedig a viszonyok és mellékkörülmények, melyek közé ezen rész beékeltetett, nálunk egészen mások, mint amott s miután ennélfogva okvetlenül szaporodtak a tekintetek is, melyek közrehatnak arra, hogy a zavar teljesebb legyen : a vita, mely e rész tekintetében már az osztrák jogban is nagy mérveket öltött, nálunk sokkal kedvezőbb talajra is talált, mint amott. A felölelt kérdésnek vitás voltát körvonalozandó : először is annál kell megállapodnunk, hogy a gyakorlati felfogás, a szerint, a mint a kamatok a tökével együttesen egy keresetben — az úgynevezett nem önálló keresettel, vagy pedig egészen önállóan pereitettek be, eltérő állást foglal el. Az első esetben ugyanis a beperlésnek és az Ítéletnek a gyakorlat egészen más hatályt tulajdonit, mint a második esetben; nevezetesen : ha a kamatok külön önálló keresettel lettek perelve és ennek alapján megítélve, akkor ezek feltétlenül megítélt igényeknek tekintetnek, melyekre a marasztaló Ítélet nyújtotta végrehajtási jog mindenkor kétségtelenül kiterjed és a melyek ennélfogva, tekintet nélkül arra, hogy ezek tulajdonképen azontúl is megtartják eredeti jellegüket, kamatminőségüket, nem az előbb érvényes három évi, hanem a rendes magánjogi elévülés alá esnek, csak ugy, mint bármely más megítélt igények, ha azorban ezek a tőkével együtt, tehát nem önálló keresettel lettek beperelve és akként megítélve, dacára annak, hogy ekkor ugy a lejárt, valamint az Ítélet után folyó, tehát a jövőben még csak lejárandó kamatok is minden különbség nélkül megitélteknek állíttatnak és dacára azon elvnek, hogy mindarra, a mire az Ítélet marasztalása kiterjed, mulhatlanul kiterjed a végrehajtási jog is, mely a követelés minőségére és jogcímére való tekintet nélkül a végrehajtási törvény 23. §-ának rendelkezése szerint »a rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el« : mégis nemcsak a még lejárandó kamatokra, — melyeknek megítélt voltához némi kétség férhet, — hanem a már lejártakra vonatkozólag is, — melyeknek beperelt és megítélt volta különben kétségbe nem vonható — az elévülés tekintetében a legkülönbözőbb nézetek merülnek fel. így némelyek szerint az ily kamatok tekintet nélkül arra, hogy ezek általában megitélteknek állíttatnak, ugy mint az előtt, három év alatt évülnek el; mások szerint, — kik következetesen ahhoz tartván magukat, hogy ezek tulajdonképen mégis meg vannak ítélve — e kamatok és pedig ugy a lejártak, mint a lejárandók, kivétel nélkül a magánjogi rendes elévülési idő alá esnek; és ismét mások szerint a lejártak a rendes magánjogi elévülési idő alatt ugyan, de a lejárandók ismét csak az előbb volt három évi rövidebb idő alatt évülnek el. Éppen így áll a dolog — mint azt alább látni fogjuk — a beperlés és ítéletnek egyéb hatályai tekintetében is. Ezen pontig a vita teljesen azonos határok között mozog akár azt a magyar, akár pedig az osztrák jog szempontjából tekintsük ; és ha nálunk a vita sorsára az osztrák jogban is figyelembe vetteken kivül egyéb tekintetek be nem folynának: nem lehetne kifogást emelnünk az ellen, hogy a vita csak az egyik vagy a másik jog szempontjából oldassék meg, minthogy a megoldásnak, mint eredménynek mindkét helyen azonosnak kellene lennie. A magyar jogban azomban lényegesen változik a helyzet s ezért a vita megoldása nálunk külön szempontok figyelembe vételét igényli. A helyzet ugyanis különösen az 1868 : XXXI. t.-c. 4. §-a, valamint az 1883: XXV. t.-c. 19. §-ának meghozatala által változik, a mely törvényekben az osztrák jogbau nélkülözött oly speciális jellegű intézkedések foglaltatnak, melyek a vitát ak egészen új irányt adni hivatvák. Az 1868: XXXI. t.-c. 4. §-a meghatározza, hogy a lejárt kamatok után kamat jár, ha azok bepereltettek. Ezen intézkedés arra nézve, hogy gyakorlatilag érvényesülhessen, kettős követelménynyel lép fel és pedig megköveteli egyrészt, hogy figyelembe vétessék, vájjon a fenforgó egyes esetben egyáltalában lehet-e a kamatkövetelésnek részleteiről szólni s ha lehet, hogy ezek közül melyek a lejártak és melyek nem ? megköveteli másrészt annak megállapítását, vájjon a lejárt részletek közül melyek lettek beperelve s melyek nem ? s csak ez után döntendő el a beperlés tényének a kamatokra vonatkozó hatálya. Az osztrák jog ily részletezésnek szükségét soha sem vetette fel s alkalmat nem nyújtott arra, hogy a kamatok már a beperlés tényével szemben is részleteik szerint, jogi mivoltukban méltattassanak. Ugyanily szellemben intézkedik az 1883: XXV. t.-c. 19. §-a is. E törvényszakasz szerint a kamaielévülési idő kezdőpontjának megállapításánál mindig arra fektetendő a fősúly, hogv az illető kamatrészletek mikor jártak le, minthogy a mondott megállapításra első sorban az egyes karaatrészletek lejárati ideje bír döntő befolyással. A törvénynek ezen intézkedése tehát épségben kívánja tartani a kamatok lényeges jogi sajátságát, a visszatérő szolgáltatási jelleget, melynél fogva a kamatoknak egyes részleteire irányuló követelések csak ugy bírálhatók és birálaudók el, mint a jogviszoOG. nyoknak azon tárgyai, melyek magokban véve egységes egészet képeznek s lejáratuk pillanatában teljes önállóságot nyernek. Ámde tagadhatlan, hogy vannak kamatkövetelések, melyek ily jogi tagolást meg nem tűrnek, egy szóval, mely ;k tulaj don képen nom birnak ily visszatérő szolgáltatási jelleggel; ily kamatkövetelésekre tehát a kiemelt törvényes intézkedések egyike sem nyerhet alkalmazást, mely körülmény szükségessé teszi azt, hogy különbséget tegyünk kamatkövetelések és kamatkövetelések közt. Ha pedig elismerjük azt, hogy egyik-másik esetben mégis figyelembe kell vennünk e különbséget: ha elismerjük azt is, hogy e részbon az egyes kamatkövetelések között igen lényeges különbségek lehetnek: ezzel igen közel jutottunk annak gondolatához, hogy tulajdonképen mindenben, tehát a felölelt vita tekintetében is meg kell engednünk, miszerint ezen lényeges különbségek kifejezésre jussanak. Kizárólag a kiemelt két törvényes intézkedésnek köszönhető e gondolat, mely valóban helyes is s ezért azon esetben, ha a tőkével együttesen perelt, illetőleg megítélt kamatokra a perlésnek, illetőleg ítéletnek hatályát megállapítani kívánjuk, első sorban azon viszonyt kell tekintetbe vennünk, melyben a kamatok a tőkéhez állhatnak. E viszony pedig változó a szerint, a mint a kamatszolgáltatás 1. a főkötelezettségtől függő ugyan, de önállólag létező kötelezettséget képez; vagy pedig 2. önálló'ag nem létezik, hanem csak alkatrészét képezi a főkötelezettségnek, minélfogva a kamatokra vonatkozó jog a főköveteléstől elkülönítve netn érvényesíthető (V. ö. Zlinszky 375. 1, Sághy 310 -312. 1., Windschcid II. köt 38. 1. stb.) Nagyon természetes, hogy a beperlés tényének, illetőleg az Ítéletnek más hatással kell lenni azon kamatokra, melyek a főkötelezettség viszonyában is önálló követelést képsznek, milyenek a szerződési kamatok és ismét mással azon kamatokra, melyek a főkötelezettségnek csakis m'ntegy növedékét képezik s igy mind»nben a főkötelezettséget követvén, visszatérő szolgáltatási jellegüket is elvesztik, milyenek általában a törvényes kamatok: ennek dacára azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlatban a kamatoknak ezen lényeges különbözősége — különösen a mi azok beperlésének és megítélhetőségének kérdését illeti — teljesen eltűnik, ugy hogy mindaz, a mi a törvényes kamatokra áll, mintegy önként érthetőleg a szerződési kamatokra is miuden megszorítás nélkül alkalmazásba vétetik. Nézetein szerint a zavar kútforrása éppen abbau kereseudő, hogy a kamatköveteléseknek elkerülhetlenül szükséges ily megkülönböztetése mindekkoráig mellőztetett. Ezt leginkább megerősíti azon körülmény is, hogy a mennyiben a kérdés tárgyát kizárólag törvényes kamatok képezik, a kérdés megszűnik vitásnak lenni és hogy ezen kamatokkal szemben a jelenleg követett gyakorlat minden részében fentartandónak jelentkezik, mig a szerződési kamatokkal szemben minden részében méltán kifogásolható. Ebből kiindulva a felvetett kérdést mindenek előtt csak a szerződési kamatokhoz való viszonyában fogom méltatni ; a törvényes kamatokra vonatkozó megjegyzéseimet pedig utólag fogom megtenni. Előrebocsátom e helyütt irég azt is, hogy a vita lényegének kellő feltüntetése céijából — miután a felölelt kérdést érintő vitának eredete (mint azt már ismételten kiemeltem) az osztrák jogban keresendő — elkerülhetlenül szükséges az osztrák joghoz fordulnunk, már csak azért is, mert mig az osztrák jogi irodalomban a vitát alkotó s külömben a magyar joggyakorlat által változatlanul elfogadott nézetek és vélemények bőségesen nyertek kifejezést, addig nálunk ennek éppen ellenkezője történt és ezért kizárólag magából a magyar jogból kiindulva, aligha sikerülne a vita körülményeit kimerítően feltüntetni. (Folyt, köv.) Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. Iita: ZIMÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. (Folytatás.) Továbbá, a ki a telekkönyvi viszonyokat ismeri, az tudja azt is, hogy öiökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanoknál a helyes telekkönyvi kivonatok megszerzése, azoknak előleges megtekintése, tanulmányozása és előleges kijegyzése nélkül többnyire lehetetlen és e miatt a távoli telekkönyvi hatóságnál való megjelenés elkerülhetlen. Pedig mind ez nem a tárgyalás keretébe tartozik, hanem azoknak az adatoknak beszerzése körébe esik, mely adatoknak a tárgyalás megkezdése előtt a felek, vagy a községi elöljárók által már megszerezve kellene lenni és igy e cselekményeket a közjegyzőtől díjtalanul megkiváuui igazság szerint nem lehet ; d) végre nem ismeri az új javaslat azokat a díjakat, melyek a hagyatéki iratok közül árvaszékek, vagy más hatóságok és ügyfelek kívánatára kisz >!gáltulandó másolatok készítéséért és hitelesítéséért járnak és ily külön díjak mértékéről a törvényjavaslat, nem rendelkezik, pedig ilyen másolatok kiszolgáltatása sjrnmikép nem tartozik a díjátalányért megtartandó tárgyalás körébe. Ezeket tartottuk szükségeseknek az új törvényjavaslatra vonatkozólag általánosságban előadni. Ha mindezen előadott általános észrevételeink a mag is törvényhozás által tekintetbe vétetnének, helyeseltetnének és el-