A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 36. szám - A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz

250 A JQGL Ez az állítás helyreigazítandó. A fiumeiek többségének Magyarország iránti hazafias érzelmeit kétségbevonni nem akarom; csakhogy ez a víg (fid el), kényelmes, tisztán olasz természetű hazafiasság leginkább szeret fenhangzó frasi sokban és Magyarországba való igen olcsó kirándulások rendezésében nyilvánulni! De a mi Fiumének nyelvében való megmagyarosodását illeti, ez — fájdalom — egy lépéssel sem haladt még előre a jogszolgáltatás terén. A fiumei jogászok pártszini különbzet nélkül mindnyájan nagyon perhorrescáljáka magyarnak, mint csak facultativ hivatalos nyelvnek is, a fiumei törvényszéknél való behozatalát, mert azt Fiume autonómiája megsértésének tekintik, ezt pedig azért, mert csak a politicai szempontból látják a dolgot és attól tartanak, hogy a magyar az olasz nyelv helyét usurpálja, a mi azonban bizonyosan csak üres kísérlet. A fiumei ügyvédek eme, a magyar nyelvtől való irtózatának van egy másik oka is, vagyis az, hogy a magyar ügyvédeknek concurrentiájától félnek, a mi pedig csak a fiumei ügyvédek önző érzelmeire vezetendő vissza. Fiumének tehát nyelvében való megmagyarosodásának s a jogszolgáltatási viszonyok tekintetében Magyarországgal való összeforrásának létesülése még egy pium desiderium stádiumában van és az állami, mint csak facultativ nyelvnek is a fiumei törvényszéknél való behozatala szintén a 1 e ghazufiasabb fiumei jogászok ellentétébe ütköznék s azért is csak nehezen volna keresztülvihető. De mindenesetre annak előbb-utóbb meg kell történnie, ha igazságügyi kormányunk nem akar örökre Diogenes lámpájával hasztalanul keresni bírákat a fiumei törvényszék számára és csak subjectiv szempontból eljárni azoknak állásai betöltésénél, ugy az igazságszolgáltatás rendes és jó menetét compromittálván. Az olasz, mint kizárólagos hivatalos nyelvnek, a fiumei törvényszéknél fentartása mellett, igazságügyi kormányunknak az ausztriai olasz nyelvű birói karból kellene kineveznie a fiumei bírákat, mint az a fiumei törvényszék felállításakor történt, mert a fiumei jogászok majdnem kivétel nélkül nem reflectálnak a birói pályára, és a magyar jogászok közül az olasz nyelvet teljesen bíró, mint az jelenleg szükséges, a fiumei birói állásra alkalmas egyéneket nem lehet találni. De azt a magyar igazságügyi kormány nem teheti, mert kül földről nem lehet vennie magyarországi bírákat, és mert egy isztriai, trieszti biró sohasem lesz jó magyar biró. Egyebet következőleg nem tehet igazságügyi kormányunk, mint a fiumei törvényszéknél az államnyelvet, mint facultativ hivatalos nyelvet hozni be e törvényszék bajain való segítségül, a fiumei jogszolgáltatás gyors és rendes menetét gátló akadályok, a fiumei bírák mostani munkával való túlterhelése megszüntetésének, az üres birói állások betöltése és azoknak már fölötte szükséges szaporodása lehétősitésének céljából. De hogy az nagyon nehéz, mert egy kényes »n o 1 i m e t a n g e r e« kérdés az, melyhez nyúlni még nem mer igazságügyi kormányunk, a fent mondottakból világosan kitűnik. Másik nehézséget az is képez, hogy a magyar birónak, ha annak szabad volna is kidolgozni az elintézést magyar nyelven, át kell olvasnia és megértenie az olasz nyelvű periratokat ; de azt hiszem, hogy ügyes, szorgalmas magyar biró képes lenne nemsokára az olasz nyelvet annyira elsajátítani, a mennyire szüksége van, hogy meg értse az olvasott olasz actát. A felekkel pedig tolmács által közlekedhet mindaddig, mig az olasz nyelvet megtanulja. Természetesen jó akarat, nagy buzgalom és szorgalom kell neki, hogy állása követelményeinek megfeleljen s intentiójának nemcsak annak kell lennie, hogy a fiumei törvényszéket streberi létra gyanánt használja fel. Továbbá az olasz és magyar nyelvet biró Írnokokra is szüksége volna a fiumei törvényszéknek. Ezeket is pedig nem könnyű találni, de nem lehetetlen és mindenesetre a mostani tarthatatlan állapotok megszüntetése valami áldozat és más kisebb baj tűrését ís megérdemli. Igazságszolgáltatásunk egyik nagy rákfenéje pedig, melynek megszüntetése szintén már fölötte szükséges, polgári eljárásunk. Ez az eljárás elméletileg kétféle: írásbeli és szóbeli, de gyakorlatilag csak írásbeli, mert a szóbeli eljárás is írásbelivé fajult el (a mint az történt Magyarországon és Ausztriában is) és így szóbelinek neveztetik, mint »lucus a non Iucendo«, de az itten nem, a mint talán másutt, a birák kényelemkeresésének, hanem az elegendő birói személyzet és a physicai idő hiányának tulajdonítandó. Ilyen eljárás mellett íveket irnak össze az ügyvédek olyan ügyekben, melyeket a biró a tisztán szóbeli eljárással egy órai közvetlen tárgyalás utján befejezhetett volna. A jegyzőkönyvek az olasz bőbeszédűség (verbositá) folytán füzetekké nőnek és a sajnálatraméltó biró nem is képes olyan vastag szó bel i (!) pert egy hét alatt figyelmesen átolvasni Valóban már ideje van, hogy ez az fárasztó, a jogszolgáltatás hasznos menetét megbénító szörnyű, gépies írásbeliség bilincseitől mentessünk meg, de egy teljes perrendtartásban minden perügyre nézve. Az új sommás eljárás országgyűlési tárgyalásánál az igazságűgyminiszter ur ő maga kijelentette, hogy már túlhaladtuk azt az álláspontot, mikor a perjogi reformok nagy jelszavairól, t. i. a szóbeliségről és közvetlenségről lehetne tovább is szó. Hát ha ugy van, miért még próbálgatni, m.ért tovább experimentálni? Ha túlhaladt álláspont ez az eljárás helyessége, miért nem terjesztik ki a teljes perrendtartásra, minden perügyre? Ez a felesleges experimentálás csak káros hatással birhat az összes polgári eljárásra. A próbának pedig sikerére, eredményének megbirálására évek kellenek, nemcsak napok. És e hosszú időn keresztül kellend még a rendes eljárásban az elavult írásbeliség súlya alatt nyögnünk ? Ez kegyetlenség volna a birák iránt, inconsquentia az igazságszolgáltatásba'i. Hogy a magyar birói kar, vagy a magyar nemzet még nem érett a teljes reform életbeléptetésére, a szóbeliség és közvetlenségnek minden perügyre nézve való behozatalára, az bizonyosan nem állitható az előleges részleges reformnak okául, mert ha a legtisztább szóbeliségre és közvetlenségre már évekkel ezelőtt érettnek tekintették a bosznia-hercegovinai birói kart és népet, nem s/.abad azt a magyar birói karra és nemzetre nézve kétségbevonni. En, mint volt serajevói ügyvéd, saját tapasztalatomból ismerem az ottan évek óta érvényben lévő tisztán szóbeli és közvetlen eljárás előnyeit, tudom is, hogy olyan perek, melyek nálunk hosszú évekre terjednek, ottan elintéztetnek a szóbeli eljárással egy-két, legfőlebb három tárgyalásnál egy hónap alatt, a nélkül, hogy a sajnálatraméltó biró, ugy mint nálunk, elfáradna, megvakulna a tömérdek irka-firkának átolvasásával, a nélkül, hogy a perelő felek kétségbeesnének és végre a nélkül is, hogy az eldöntés alapossága csorbát szenvedne. Csak azaconditiosinequanon, a szóbeli, közvetlen eljárásnál, hogy ügyes, lelkiismeretes biróra legyen bizva a tárgyalás. Gyorsabb, olcsóbb, alaposabb az anyagi igazságot érvényesítő, majdnem mindenütt már érvényben lévő eljárás az, hát miért nem hozatik be nálunk is a perügyek egész vonalán minden felesleges experimentálás nélkül? Magától értetik pedig, hogy a törvényszékeknél tisztán szóbelinek, nem jegyzőkönyvinek kell lennie az új eljárásnak, csak egyes fontosabb és terjedelmesebb esetekben a pernek előleges írásbeli instructiója mellett. Annál nagyobb vágygyal elvárjuk mi Fiumében az üdvözitő szóbeli eljárást, miután mi az itt érvényben lévő 1852-iki ideiglenes polgári eljárásunk mellett még nagyobb mértékben nyögünk az írásbeliség súlya alatt. De a szóbeli eljárás behozatala nálunk nem vihető keresztül a birói személyzet szaporítása nélkül, ez utóbbi pedig a fentebbiek szerint az államnyelv facultativ behozatala nélkül nem lehető. Ha a fiumei törvényszék életképességének, fejlődésének és virágzásának itt felsorolt elkerülhetetlen feltételei megvalósulnék, csak akkor fogja e törvényszék nagyfontosságú feladatát teljesíteni, mindaddig semmi ideiglenes palliativ eszköz nem sokat fog segíteni a már chronicus bajon. Más alárendelt jelentőségű visszásságokat pedig, melyeket itt nem lehet kifejtenem, nem nehéz lesz a fentebbi feltételek mellett jóakarattal és tapintatos eljárással fokozatosan megszüntetni. A mi végül a fiumei ügyvédeket illeti, ezeket a budapesti ügyvédi kamarához aggregálni és a magyar ügyvédi rendtartást Fiumében is életbeléptetni kellend, mert mint általában el van ismerve a fiumei ügyvédek mostani szervezete nem épen képes függetlenségüket és fejlődésüket elősegíteni. Ezeket az őszinte, teljesen objectiv, szilárd meggyőződésemen alapuló, csak a közérdeket és a jó igazságszolgál-