A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 35. szám - Boszorkányperben hozott ítélet

A JOG. zettségének megfelelően, választási jogát nem érvényesítvén, most már a készpénzzel való fizetésnek teljesítését meg ném tagadhalja és felperes mint az alperessel kötelmi viszonyban állott részvénytársaságnak a B) alatti szerint jogutódja az alperes ábal jegyzett 10 darab _ részvény névértéke 50°/o-ból még hátralékos összeg megfizetését alperestől a B) alatti alapján követelni jogosítva van. (1893. jun. 9-én, 6S3J Az Írásszakértői vélemény nem önálló bizonyíték, hanem csak a bírói meggyőződés támogatására szolgálhat. A komáromi kir. tszék: A kir. törvényszék az 1891. jan. 14-én 183. szám alatt kelt sommás végzést joghatályában fentartja és a Császáron 1889. évi ápr. 20-án 1,000 frtról kiállított váltó alapján alperest, mint elfogadót arra kötelezi, hogy felperesnek 1,000 irt tökét megfizessen. Indokok: Az A) alatti váltón lévő Sz. A. elfogadói aláírásnak alperestől történt származását ezen fél tagadván, minthogy alperes egyéb nem kifogásolt aláírásaival történt egybehasonHtása ezen tagadott aláírásnak szakértők által foganatosíttatott s a szakértők azon egybehangzó szakvéleményt nyilvánították, hogy az Ai alattin lévő elfogadói aláírás alperes sajátkezű aláírása és ez által alperes kötelezettsége igazolva lett, a ki különben minden kellékekkel biró váltón alapuló sommás végzés joghatályában feutartandó és alperes, mint elfogadó, a váltó értéke és törvényes járulékainak megfizetésére kötelezendő volt, mert azon kifogását, hogy a váltó ellenében felperestől értéket nem kapott volna, mivel sem bizonyította. A győri kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1891. évi jan. hó 14-én 183. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes a kereseti váltón lévő elfogadói aláírás valódiságát tagadván, felperes azt perrendszeríien bizonyítani tartozott. A meghallgatott írásszakértők véleménye azonban e tekintetben bizonyítékul el nem fogadható, mert a kir. itélő tábla tüzetesen összehasonlítván a kifogásolt aláírást alperes kétségtelen aláírásával, u. m. a sommás végzés vétjegyén s az ügyvédi meghatalmazásokon lévő aláírásaival, azt emezekkel nem találja annyira megegyezőknek, hogy ez úton a kifogásolt aláírás valódiságáról győződött volna meg, az Írásszakértők véleményét tehát, mely a prdts 172. §. értelmében nem önálló bizonyíték, hanem csak a bírói meggyőződés támogatására szolgálhat, ez esetben magáévá nem teszi. Minthogy pedig felperes egyéb bizonyítékot fel nem hozott, őt az elsöbirósági ítélet megváltoztatása mellett, keresetével elutasítani kellett. A in. kir. Curia: A győri kir. itélő táblának fentebbi keletű éi számú Ítélete helybenhagyatik az abban felhozott indokoknál fogva és azért, mert a valódiság tekintetében kifogásolt elfogadói aláírás a szakértői szemle alapjául szolgált többi aláírással e helyütt is egybehasonlittatván, azok oly megegyezőknek, hogy a Sz. A. aláírása az ő kezétől származottnak tekintethetnék, nem találtattak, a szakértők ellenkező véleményét ennélfogva a kir. Curia sem fogadja el irányadóul és mert felperes teljesen pervesztes lévén, a polg. törv. rendt. 251. §-a alapján helyesen köteleztetett a perköltség fizetésére ; oly körülmény pedig, mely felperes pervesztessége dacára is indokolhatná a perköltség kölcsönös megszüntetését, e perben fenn nem forog. (1893. jun. 8. 993 sz.) A szövetkezeti üzletrészek maguk és az ezeken alapuló tagsági jogok régrehajtás tárgyát nem képezhetik, hanem csak a végrehajtást szenvedő szövetkezeti tagnak osztaléka, vagy a szövetkezet feloszlása esetén jutandó illetménye, oly jogosultsággal, hogy a foglaltató hitelező kellő felmondás után az adós szövetkezeti tag kiválását az üzleti év végére követelheti. Ennélfogva üzletrészeknek elárverezése törvényellenes és a szövetkezet i l ányában hatálytalan, hanem a vevő megszerzi a keresk. törv. 289. §-ában meghatározott jogokat, a melyek szerint követelheti az adósnak kellő felmondás utáni kiválását és a szövetkezeti viszonyból eredett ellenköveteiélések figyelembe vételével felszámolás utján megállapítandó illetményének kiadását, de nem azt is, hogy a szövetkezet őt tagnak fogadja be, vagy az üzletrészek niérlegbeli, vagy forgalmi értékét s az ezekre eső osztalékokat fizesse ki, még pedig tekintet nélkül a szövetkezet és tagja közti szövetkezeti viszonyra. (M. kir. Curia 1893. április 6. 459. sz. a.) \ megyés püspök felügyeleti hatósága alatt álló ösizc. egy« liázak és alapítványok képviseletére csak a megyés püspök van hivatva. Hibás perbeidézés nem tehető jóvá az által, hogy az ítélet a képviseletre hivatott személynek is kézbesittetik. (A m. kir. Curia 1893. ápr. 25-én, 6,732/89. szám a.) Bűn-ügyekben. A kflzségi végrehajtó eljárása az 18S3 : XL1Y. t. c. 60. §-ába, illetve az ebben felhívott 1881 : LX. t.-c. 51. §-ának h) pontjába ütközvén, az őt ezen eljárásában ellökéssel megakadályozni igyekvő végrehajtást szenvedő fél csak az ellene irányzott jogellenes cselekményt hárította el és a hatóság elleni erőszak bűncselekményében nem válik bűnössé. A hatóság a közege által tett jelentés folytán tévén meg az illetékes bíróságnál a feljelentést; tovább;! ezen hatósági közeg bírói kihallgatásakor becsületsértést igazoló tényeket panaszként előterjesztvén: mindezeknél fogva a btkv. 2U8. §-ában megkövetelt magáninditvány megtettnek tekintendő, a nélkül, hogy a hatóság elleni erőszak miatt vádlott ellen in snbsidio becsületsértés miatt külön indítvány tétele szükséges volna. A zombori kir. tszék (1891. szept. 21. 4,021. sz.) : G. Ferenc a btkv. 165. §-ában meghatározott és a btkv. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősülő hatóság elleni erőszakban bűnösnek mondatik ki és ezért 8, azaz nyolc napi fogházbüntetésre ítéltetik. G. Ferencné, szül. S. Borbála előbb a btkv. 262. §., később 261. § ában meghatározott becsületsértési vétsége miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Sz. György községi adóvégrehajtó K. község lakosainál még künnlévő adóhátralékok behajtására hivatalosan kiküldetvén, a midőn 1890. évi ápr. hó 23-án G. Ferenc lakásán megjelent és a padláson elrejtve talált ágyneműt lefoglalta, ugy vádlott megbizhatlansága folytán a községházához elszállítani akarta, ennek megakadályozása céljából vádlott a végrehajtót a padlásfeljáró létráról ellökte, az időközben hazaérkezett G. Ferencné pedig öt »Lumpenhund, Gemeinbetrüger« és egyéb becsületsértő kifejezésekkel illette. Mindamellett sikerült a végrehajtónak az elsőrendű vádlottnak a padlás feljáratától történt eltaszitása folytán a padlásra feljutni és a lefoglalt ingókat a községházára szállítani. Ezen ténykörülmények a végtárgyalás során S. György panaszos előadása, S. János, T. Ferenc és M. Miklós tanuk hittel erősített vallomása, valamint a vádlottak beismerése á'tal megerősítést nyertek, kik közül az elsőrendű vádlott csupán azzal védekezik, hogy ő a végrehajtót a létráról el nem lökte, hanem csak odább tolta és a lefoglalt ágynemű elszállítását azért nem engedte, mert az leánya tulajdonát képezte. Tekintve azonban, hogy a kiküldött végrehajtó a községi elöljáróságnak jelentése szerint a lefoglalt tárgyak elszállításával is megbízva volt. (1883 : XLIV. t.-c. 62. §-a.); tekintve, hogy vádlott a végrehajtót a hatóság meghagyásának végrehajtásában nemcsak akadályozta, t. i. addig, mig ártalmatlanná téve nem lett, de azt kézre áttétel által tettleg bántalmazta is ; tekintve, hogy vádlott ténykedése a btkv. 165. §ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettének ismérveit magában foglalja: vádlott abban bűnösnek találtatván, ugyan ő a bűnösség fokához képest, ingerült lelki állapotának és annak, hogy kár nem okoztat^lt, mint enyhítő körülménynek, másrészt büntetett előéletének, mint súlyosító körülménynek bírói figyelembe vételével az előbbieknek túlnyomó volta és nyomatékossága által indokolt 92. §. alkalmazásával a kimért fogságra elitélendő, egyúttal pedig, minthogy a btkv. 20. §-a fogságbüntetés alkalmazásával vétségnek fenlétét tételezte fel, a btkv. 165. §-ában meghatározott bűntette vétséggé minősítendő volt. Az eljárási és fogházi költségekben történt marasztalás vádlott elitéltetésének képezi jogszerű következményét, mig a hivatalvesztés kimondásának mellőzése a btkv. 54. §-án alapszik. G. Ferencné, szül. S. Borbálát ellenben a btkv. 262. §., illetve 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének vádja alól felmenteni kellett, mert a kiküldött végrehajtó a kiküldő hatóságnak nem tagja, hanem csak közege lévén, az ellene elkövetett becsületsértés nem minősül a btkv. 262. §-a szerint, hanem a 261. §-ában meghatározott becsületsértés tényálladékát állapítja meg, a melynek megtorlása a btkv. 268. §-a szerint a sértett fél indítványától függ. És mert ennek büntethetősége, miután S. György az 1891. évi szept. 21-én tartott végtárgyalás napjáig inditványozási jogaival nem élt, annál inkább elévült, minthogy azt a községi elöljáróságnak s. n. t. alatt jelentésében foglalt kérelme nem helyettesíti, sem az indítványozás elmulasztásának hatálya bírói kitanittatástól függővé téve nincsen. Ekkép másodrendű vádlott a btkv. 261. §-ában meghatározott vétség vádja alól felmentetvén, ugyanegy bűncselekmény után a 262, §. alapján tett vád alól való felmentésnek tárgya és szüksége is elesett. A hatóság elleni erőszak bűntettének vádja alól pedig ezen vádlottat felmenteni nem kellett, minthogy ez iránt a bűnvádi eljárás folyamán vád egyáltalán emelve nem lett. A szegedi kir. itélő tábla (1892. márc. 28.3,100. sz.): A kir. törvényszék ítéletében G. Ferenc elsőrendű vádlott javára felhozott enyhítő körülmények, melyhez hozzájárul a vádlott által Sz. György végrehajtó iráuyában alkalmazott erőszak csekélyebb mérve a btkv. 92. §-ának a nevezett vádlott javára lett alkalmazásait indokolják ugyan, mindamellett a reá kiszabott büntetés, tekintve, hogy ez a vádlott saját beismerése szerint bűntett volt, túlenyhének mutatkozik, G. Ferenc elsőrendű vádlott fogházbüntetése egy (1) hónapra felemeltetik, a terhére rótt cselekmény hatóság elleni erőszak vétségének nyilvánittatik és a btkv. 169. §. szerint csak a hatóság elleni erőszak büntette miatt alkalmazandó