A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 34. szám - A huszonkettedik német jogászgyülés

136 A JOG. minthogy tehát az az összeg pénz, melyet a közös célra működött vádlottak a kártyajáték útján vehettek el, egy tekintet alá esik azzal a 20 frttal, a melyet Z. József saját beismerése szerint más módon vett el és B. K. Józsefnek adott át, illetve azzal a 20 forinttal, melyet G. (P.) Ferenc szintén más módon vett el, illetve azzal az 50 forinttal, a melyet B. R. József markolt ki a tárcából, de a melyet a közbelépő M. P. Mihály ettől visszavett és S.-val a tárcába visszatétetett; miDthogy ezek szerint V. Albert, Z. József, G. (P.) Ferenc és B. R. József vádlottak terhére csupán egy cselekmény, t. i. a btkv. 346. §-a szerint a rablásnak tekintendő lopás büntette forog fenn ; a vádlott társainak szándékáról tudomással nem biró M. P. Mihály terhére azonban mindamellett is a bűnösség csak azon az alapon mondható ki, hogy korcsmáját a látszat szerint folytatott szerencsejáték végett átengedte ; minthogy V. Albert volt a vádbeli büntetendő cselekményben a vezető, mert az egyetértéssel kitűzött cél elérhetése végett ő kezdte adni a bankot; büntetlen volta dacára sincs tehát különbség az o bűnösségének és a már büntetett többi vádlott bűnösségének foka között és pedig annál kevésbé, mert a rendőrség jelentése szerint ő is épen oly jellemű egyén, mint a társai; minthogy M. P. Mihály főbüntetése is túlenyhe, mert a büntetlen előélettel szemben súlyosító körülmény az, hogy az előtte ismeretlen ittas S.-val szerencsejáték végett adott helyet a részéről kétségtelenül közelről ismert vádlotttársainak : ezeknél fogva V. Albert, Z. József, G. (P.) Ferenc és B. R. József vádlottak a btkv. 70. §-a szerint mint társtettesek a btkv. 70. § a alapján a rablásnak tekintendő lopás bűntettében mondatnak ki bűnösöknek és csupán azért, a pénzbüntetés mellőzésével a btkv. 348. §-a alapján főbüntetésül személyenkiut 2 évi s 6 havi fegyházra Ítéltetnek; M. P. Mihály elzárás büntetése pedig 3 hétre felemeltetik. Ekként mindkét alsóbb bíróság ítélete részben megváltoztattatik, egyebekre nézve azonban a királyi táblának Ítélete a királyi törvényszék Ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik annak kijelentésével, hogy a rablásnak tekintett lopásban bűnös vádlottakra nézve a hivatalvesztésből és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetés a btkv. 354. §-án alapszik. A biró attól, hogy felektől bárminemű ajándékot vagy jutalmat elfogadjon, a törvény által el lévén tiltva: a btk. 470. §-ába ütköző vesztegetés vétségének tényálladéka már az által teljesen helyre van állítva, ha bírónak ajándék vagy jutalom adatik vagy igértetik és ezen feliili oly célzat, hogy a biró a törvénynyel ellenkező eljárásra indittassék, a tényálladék létesítéséhez nem szükséges. A szegzárdi kir. törvényszék (1891. nov. 3. 5,144. sz.): F. Antal I. r. és S. Mihály II. r. vádlottakat a btk. 470. §-a 2. pontjába ütköző megvesztegetés vétsége miatt vétkeseknek mondja ki és ezért E. Antalt 8 napi fogházra és 40 frt pénzbüntetésre, S. Mihályt pedig 4 napi fogházra és húsz (20) forint pénzbüntetésre itéli, stb. Indokok: Beismerték vádlottak, hogy ők 1890. dec. 2-án reggel egy levélben 20 frtot küldöttek H. Géza tvszéki birónak azzal, hogy őket házaik után legelő-illetményre jogosultaknak ismerje el. Miután vádlottaknak azon védekezése, mintha a kérdéses 20 frtot bélyegdíjul s ha ez nem jár, ugy tiszteletük kifejezéséül s a biró fáradsága jutalmául adták, figyelembe nem vehető, mert az adott esetben a dolog természetéből folyik, hogy a kérvény és 20 frttal a kiküldött törvényszéki bírót kérelmük szerinti eljárásra akarták birni, mely feltevés megerősíttetik az által is, hogy elitéltek nem a személyes érintkezést — mi módjukban állott keresték. Mert továbbá Dunakomlódon a tagositási munkálatok már rég idő óta folyamatban lévén, tudniok kellett, hogy a kiküldöttet semminemű eljárási díj nem illeti és hogy tagositási ügyben bélyegköltségek nincsenek, vádlottak ellenében, figyelemmel a bűncselekmény természetére és a megvesztegetés vétségének tényálladéka igazoltnak vehető, ugyanazért vétkeseknek kimondandók s az ítélet rendelkező része értelmében, tekintettel első rendű vádlottnál a kifejtett nagyobb tevékenységre, büntetendők voltak. A pécsi kir. ítélő tábla (1892. máj. 16. 1,391. sz.) : Az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlottakat az ellenük a btk. 470. ?;-ába ütköző megvesztegetés vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A btk. 470. §-ban meghatározott megvesztegetés lényeges tényező elemét képezi a megvesztegetőnek az a célzata, hogy az adott vagy igért ajándékkal vagy jutalommal a közhivatalnokot hivatali kötelességének megszegésére birja reá. Minthogy pedig a vádlottak határozottan tagadják, hogy a vétel tárgyát képező cselekmény elkövetésével őket oly célzat vezérelte volna és azt állítják, hogy ők az úrbéri ügyben eljárt kir. tszéki bírótól csakis a nekik törvényesen járó legelő-illetmények kiosztását óhajtották kieszközölni, az ez iránti kérelmükhez csatolt 20 frtot pedig bélyegilletékre s ha ez nem jár, az eljáró biró fáradságának jutalmazására adták, minthogy továbbá a vádlottaknak azt az állítását, hogy ők tényleg bírnak oly ingatlan vagyonnal, mely után legelő-illetmény jár, a becsatolt községi bizonyítványok is támogatják s ekkép nincs megcáfolva az az állításuk, hogy csakis az őket meggyőződésük szerint törvényesen megillető legelőjutalék kiadását kívánták az eljáró bíróhoz intézett kérvényükkel és az ehhez mellékelt pénzösszeggel kieszközölni, minthogy végül a törvényes igény kielégítése kötelességszegést nem képez és ekkép a vádlottak ellenében a megvesztegetés vétségének lényeges ismérvét képező célzat fenforgása bizonyítva nincs: mindezeknél fogva a kir. itélő tábla az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával vádlottakat az ellenük emelt vád alól felmentette. Nem szolgálhatott akadályul S. Mihály vádlott felmentésének az a körülmény, hogy a nevezett vádlott az elsőbirósági ítéletben megnyugodott, mert a kir. ügyész felebbezése folytán az elsőbirósági Ítélet erre a vádló tra vonatkozóan és minden irányban, tehát a bűnösség kérdésében is felülvizsgálandó volt s különben is a két vádlott cselekménye a köztük fenforgó összefüggésnél fogva együttesen volt elbírálandó. A m. kir. Curia (1893. máj. 12. 9,253. sz): Tekintve, hogy a biró attól, hogy felektől bárminemű ajándékot vagy jutalmat elfogadjon, a törvény által el van tiltva ; tekintve, hogy vádlottak a kérdéses 20 frtot kétségtelenül azzal a célzattal küldötték meg az illető eljáró birónak, hogy ez utóbbi ezt a pénzt hivatalos eljárásáért és a vádlottak által ettől remélt kedvező eredmény fejében ajándékul vagy jutalmul fogadja el, a vádlottak célzata tehát már ezzel is olyasra irányult, a mi az illető biróra nézve már egymagában kétségtelen kötelességszegés volna ; tekintve, hogy az elsőbirósági Ítéletben felhozott indokok és ezek szerint vádlottak ellenében a btk. 470. §-ba ütköző és ugyan eme §. második bekezdése szerint büntetendő vesztegetés vétségének tényálladéka teljesen helyre van állítva ; tekintve végül másfelől, hogy a vádlottakra az elsöbiróság által kiszabott büntetés a btk. 91. §. alkalmazásával is aránytalanul enyhének mutatkozik ; a másodbiróság ítélete egészben, az elsöbiróság ítélete pedig részben és csak a büntetés kiszabása tekintetében változtatik meg akként, hogy mind a két vádlottnak fogházbüntetése egyaránt 1—1 hóra és E. Antal vádlottnak mellékpénzbüntetése 100 frtra felemeltetik. Egyebekben, jelesen S. Mihály vádlott pénzbüntetésére nézve is az elsöbiróság Ítélete indokainál fogva és a fent felhozottak alapján helybenhagyatik. A törvényes alakszei ü-égek megtartása nélkül kivett esküvel megerősített tanúvallomás nem eshetik a btk. 215. §-a alá. (Btk. 213, 215. §. M. kir. Curia 1893. febr. 28. 7,673/1892. sz. a.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,845. A házassági szerződések után az itt. díjj, 8g. tétel I. B. b) pontja alapján jizetcndö II. fokozat szerinti illeték csak a szerződésben kikötött ingó vagyonbetétek tiszta értékétől jár. Ha a társasági szerződésben az egyik tag valamely ingat tanának tulajdonát is a másik tag betéte fejében a társulatra ruházza, ezen ingatlan értékétől £8/10 °/o os illeték, és ha a társaság, itt. egyenérték alá esik, az átruházás idejét követő tiz év elteltével illeték-egyenérték fizetendő. (i8g2. évi IJ,IJ8. sz.) 1,84.6. Névre szóló részvények átruházása után abban az esetben is jár II fokozat szerinti illeték, ha az új tulajdonos részére más részvény kiállitva nem lett. (1892. évi 9,4.02. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-uől. Csődök : Műnk Gusztáv e., budapesti tszék, bej. szept. 18, félsz, okt. 11, csb. Hajdú Imre, tmg. dr Schoenberg Ferenc. — Szilárd Ferenc e., gyulai tszék, bej. szept. 29, félsz. okt. 21, csb. Pallay Jenő, tmg. Bródy Adolf. — Mikló János e., debreceni tszék, bej. aug. 30, felsz. szept. 27, csb. Rottler Béla, tmg. Szép Sámuel. — Dllbraviczky János e., ar.-maróthi tszék, bej. okt. 7, felsz. nov. 4, csb. dr. Jakubovics József, tmg. dr. Bottku Győző. — Beckcr Henrik e., dévai tszék, bej. okt. 20, felsz. nov. 9, csb. dr. Pajor Kálmán, tmg. Nábráczky Gyula. — Szabiik Károly e., szombathelyi tszék, bej. okt. 5, felsz. okt. 26, csb. Sarlay Ferenc, tmg. dr. Porkoláb Mihály. — Jakabovics Náthán e., nyíregyházai tszék. bej. szept. 18, felsz. okt. 18, csb. Szabó József, tmg. Kovács Lajos. Pályázatok : A nagy-szebeni kir. tszéknél albirói áll. aug. 29-ig. — Az erzsébetvárosi kir. tszéknél jegyzői áll. aug. 30-ig. -- A Kolozsvár városi kir. jrbságnál a 1 b i r ó i áll. aug. 30-ig. — Az ipolysági kir. tszéknél aljegyzői áll. aug. 30-ig. — A kceskeméti kir. jrbságnál albirói áll. aug. 30-ig. — Az alibunári kir. jrbságnál aljegyzői áll. aug. 30-ig. — A jászberényi kir. jrbságnál aljegyzői áll. aug. 30-ig. — A budapesti kir. tszéknél aljegyzői áll aug. 27-ig. - A nagy tapolcsányi Ur. jrbságnál aljegyzői áll. aug. 30-ig. — A maros-vásárhelyi kir. tszéknél j e g yz ö i áll. aug. 30-ig. — A szolnoki kir. tszéknél aljegyzői áll. aug. 30-ig. — A mócsai kir. jrbságnál albirói áll. aug. 30-ig. Nyomatott » ,,Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Ilold-utcia 7 szám.l