A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 35. szám - Látszólagos szóbeliség - Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. 3. r.

Tizenkettedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1893. augusztus 27. Szerkesztőség: Y.. Ruilolf-riikpai t B. */.. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart ;{. SJI. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÚI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZIEGYZOI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél < » 3 » — » Egész » 6 * — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po §tautalvá nynyal küldendők. TARTALOM : Látszólagos szóbeliség Irta : dr. lileuer Samu, budape-ti ügyvéd. — Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. Irta : Zi mányi Alajos, budapesti kir. közjegyző. (Folytatás.) — llelföld. (Gyanús esetek és a szegedi ügyvédgyülés. — A magyar ügyvédi kar tagjaihoz - Igazságszolgáltatási statisztika. — Jogi poliklinika.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsübirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. (Csődök. — Pályázatok.) — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. A »Joff törvénytára* t. előfizetői jelen szamunkhoz mellékelve zteszik aa 1S93. évi törvénycikkek _>/. és ivét (315—338' top)As esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hossánk intézni. A kiadóhivatal. Látszólagos szóbeliség. Irta: Dr. BLEUER SAMU, budapesti ügyvéd. A bűnvádi eljárás és a polgári perrendtartás reformjának keresztülvitele előtt különös figyelmet érdemel a tárgyalás egységének maximája, a melyet elvben minden új perjogi törvény elfogadott, de a melyet gyakorlatban alig tudott még egy bíróság — az esküdtszékekről nem szólva — teljesen keresztülvinni. Az országbírói értekezlet s kiváltképen az 1872-iki szabályzat óta a szóbeli közvetlen végtárgyalás és a szabad bizonyítási rendszer képezi a magyar bűnvádi eljárás alapját. A polgári perrendtartás reformja a polgári törvénykezést is ugyanerre az alapra fogja felépíteni. Lássuk már most, mit ér a közvetlen, a szóbeli tárgyaláss mit éra szabad bizonyítás rendszere a tárgyalás egysége n é 1 k ü 1? Szemléltető például kínálkozik erre a magyar bűnvádi eljárás jelenlegi képe, annál is inkább, mert egész Európában a polgári törvénykezési eljárás alakulása követni szokta a bűnvádi eljárását. A büntető eljárás új intézményeit szokás átvinni a polgári eljárásba, a mint az a szóbeliséggel és nyilvánossággal történt régebben ; a szabad bizonyítási rendszerrel történik most és a juryk intézményével fog történni a jövőben. A jelenlegi magyar bűnvádi eljárásban a szóbeliség fictio! A szabad bizonyítási rendszer pedig erre a fictióra van alapítva. Ez az oka, hogy nálunk a köteles és Drakulicsféle esetek nemcsak lehetségesek, hanem valószínűek is. Nem azért fictio nálunk a szóbeliség, mert a második és a harmadik fokú bíróság, a melyeknek a bizonyítás kérdéseibe (a szabad bizonyítás kérdéseibe!) beleszólásuk van, írásból Ítélnek. Hiszen egy következetesen keresztülvitt szóbeli tárgyalás ténybeli anyagát nem is bolygatná fel az Írásból felülvizsgáló felebbviteli bíróság. De azért fictio a szóbeliség a mi bűnvádi eljárásunkban, mert még az első fokon sincs keresztülvive. Van olyan bűnügy, a mely öt vagy hat végtárgyalás után kerül ítélet alá. Ez pedig azt jelenti, hogy az Ítélőbíró 7-5 részben a szóbeli tárgyalás, */3 részben pedig az előző végtárgyalások jegyzőkönyvének és a vizsgálatnak adataiból itél. Igaz, hogy a bíróságok néha ismétlik az előző végtárgyalásokat. De a kik a gyakorlatban láttak egy ilyen »ismétlés«-t, azok tudják, hogy ez milyen halvány képe a szóbeliségnek, hogy ez nem egyéb, mint az előző végtárgyalások anyagának hitelesítése, a szakértők, tanuk vagy vádlottak által. De a legtöbb végtárgyalást ismétlés nélkül folytatnak. Így aztán a bíróságok s különösen a felebbviteli bíróságok megszokták, hogy az ismételetlen végtárgyalás anyagát a jegyzőLapunk mai szama könyvben kimeritettnek tartsák, s miután a vizsgálati jegyzőkönyvek adatai részletesebbek szoktak lenni a végtárgyalási jegyzökönyvek adatainál és egyéb okokból is, a melyek elősorolása e helyült felesleges, megszokták azt is, hogy az ítéletek ténymegállapítását tartalmazó részét igy kezdjék: »A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint . . .« Ez pedig nem szóbeliség. A szabad bizonyítás rendszere egyedül arra van alapítva, hogy az sem félbizonyitékokat, sem részbizonyitékokat nem ismer, hanem az egész végtárgyalás folytán keletkezett birói meggyőződés (conviction) képez egyetlen egy bizonyítékot. Ha ennek a bizonyítéknak támogatásául formaliter kifejezhető indokok szolgálnak (conviction raisonnée) akkor ez a bizonyíték képezi az ítélet alapját, más bizonyítékról pedig mint ilyenről, szó sem lehet. A szabad bizonyítás ilyen, feltétlen egységes rendszerének a mi bűnvádi eljárásunk ma meg nem felel. Más rendszere pedig a szabad bizonyításnak, tudtunkkal nem létezik. A hetvenes évek végével, mikor a vádak és a közvetlenség a büntető eljárásban a teljes győzelem felé közeledett, a mikor a kir. Curia egész figyelmével a bűnvádi eljárás kérdései felé fordult, kérlelhetetlenül megsemmisített minden olyan eljárást, a mely a tiszta szóbeliségen kivül írásbeli momentumokra is támaszkodott. Ez az irány, sajnos, másnak adott helyet. A kir. Curia második büntető tanácsa, a melynek döntései elvi kérdésekkel jóformán egyedül foglalkoznak még, egész figyelmét az anyagi büntetőjog felé fordította. Ott most a »mérsékelt cumulatio« a tettesség és részesség tana s más ilyen doktrinair elméletek kifejtésével foglalkoznak, a bűnvádi eljárás tisztaságának fentartásaval pedig többé nem bajlódnak. így aztán már most is ott tartunk, hogy négy vagy öt végtárgyalás anyaga pár perc alatt recapitaláltatik, a mi nem egyéb, mint »Referentenjustiz« az első fokon. A polgári perrendtartás uj tervezete, a mely a szóbeli eljárást a polgári perekre nézve is életre kelti, óriási szolgálatot fog tenni a magyar igazságügynek, feltéve, hogy a gyakorlatban olyanná nem alakul, a milyenné a bűnvádi eljárás szóbelisége alakult. Pedig a tervezet első tekintetre is azt mutatja, hogy az ilyen átalakításra fölötte alkalmas. A kiküldött vagy megkeresett biró előtt a »bizonyitás-feivétel« alig fog a közvetlen szóbeliség feltételeinek megfelelhetni, ha csak a bíróságok az ilyen bizonyítás felvételt valósággal kivételnek nem fogják tekinteni. Pedig a bíróságok rendkívüli elfoglaltsága, a szóbeliség hosszadalmassága, a kényelemszeretet, a mely körülmények a valóságos közvetlen szóbeliség teljes keresztülvitelét gyakran lehetetlenné teszik, oda fogják szorítani a bíróságot, hogy a szóbeli pernek bizonyítási részét magukról elhárítsák, hogy így a kivételes intézkedést rendszerré tegyék. A szóbeli tárgyalás aztán nem fog egyébből állani, mint egy-egy plaidoyerból a felek részéről s igy valóságos szóbeliségből a jogkérdést illetőleg; de a ténykérdés, a bizonyítás kérdései megint csak a jegyzőkönyvek papirosán fog az Ítélőbíró elé kerülni. Ezt a körülményt kívántuk a magyar törvénykezés reformja alkalmából a judikatura figyelmébe ajánlani. Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. Irta : ZIMÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. (Folytatás.) A mi pedig a fentebbi b) pontban emiitett és a törvényjavaslat 98—106. jj-ban szabályozott kü önleges kivételes eljárást illeti, mi kir. közjegyzők mai jogfejlődésünk szempontjából épen 8 oldalra terjed.