A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 34. szám - A huszonkettedik német jogászgyülés

A JOG. 135 illetékességét kiköthesse, illetve ennek az általa az ügyletnél képviselt céget alávethesse, külön meghatalmazásra szüksége nem volt, a mennyiben ily kikötés megtehetése az ügylet kötésére jogosult kereskedelmi meghatalmazott jogköréhez tartozónak tekintendő. Ezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával • az elsöbiróságnak a birói illetékesség tárgyában hozott végzését helybenhagyni s egyúttal, minthogy a másodfokú biróság a választott biróság Ítélete ellen is intézett panasz felelt nem határozott, azt ennek eszközlésére utasítani, alperest pedig, ki alaptalan kifogása által a felfolyamodásra okot szolgáltatott, ennek költségei megfizetésére kötelezni kellett. (1898. jun. 2. 803. sz.) A váltónak kiállítása alkalmával a szerződő felek között létrejött az a megállapodás, melynél fogva a váltónak érvényesíthetede bizonyos eseménynek, mint feltételnek bekövetkeztétől tetetett, függővé, a váltóhitelezőnek jogát a lejáratra vonatkozólag kitöltetlenül átadott váltónak kitöltésére nézve csak annyiban korlátozza, a mennyiben a feltétel beállta előtt a váltót nem érvényesíthetvén, a feltétel beállta előtti lejárati idővel a váltót ki nem tölthette, de az nem foglal magában egyszersmind megállapodást a feltétel beállta esetére a váltónak azzal a nappal, mint lejárati idővel leendő ellátása iránt, melyen a váltó érvényesithetővé vált, a váltóhitelező tehát jogosítva van a váltót egy későbbi tetszés szerinti lejárati idővel kitölteni. (M. kir. Curia 1893. jun. 16. 867. sz.) Bűnügyekben. Több tagból álló társaság a boros állapotban lévő A.-t az általuk ismert B. korcsmájába vezetvén és A.-t ott teljesen lerészegítvén, vele a korcsinárostól kért kártyákkal buszonegyeztek és A.-t részben kártyázás útján, részben az által, hogy erszényéből pénzt vettek ki, kifosztogatták, a nélkül azonban, hogy a szerencsejátékot bebizonyithatólag hamisan űzték volna. Ezen cselekmények által a társaság tagjai nem a Btkv. 834. §-a szerint minősülő lopás és 3S0. §-a szerint minősülő csalás bűnhalmazatában, sem pedig a lopás és a K. Btkv. 88, §-ába ütköző szerencsejáték által elkövetett kihágás bűnhalmazatában, hanem öntudatlan állapotban lév5 személy, a szerencsejáték elkövetőjének, illetve a csalás szenvedő alanyának nem lévén vehető, a Btkv, 348. §-a alapján a rablásnak tekintendő lopás bűntettében váltak bűnösökké, B. korcsmáros a K. Btkv. 89. §-ába ütköző szerencsejáték által elkövetett kihágás miatt büntetendő. A szegedi kir. bűnfenyiíő törvényszék (1892. nov. 25. 7,086/P. sz.): K. Albert I. r., Z. József II. r., G. (P.) Ferenc III. rendű, B. R. József IV. r. vádlottak a S. György kárára elkövetett s a btkv. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében, továbbá ugyanők a btkv. 379. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében a btkv. 70. §-a szerint mint tettestársak, végül M. P. Mihály V. r. vádlott a kbtkv. 80. §-ába ütköző szerencsejáték által elkövetett kihágásban bűnösöknek mondatnak ki és az I—IV. r. vádlottak a btkv. 340., 341., 383 és 38*. § ai alapján a btkv. 96. és 98. §-ai értelmében az Ítélet foganatba vételétől számított és pedig II. és IV. r. vádlottak, Z. József és B. P. József egyénenkint 21/-2 — í21/2 évi börtönbüntetésre, I. és 111. r. vádlottak, V. Albert és G. (P.) Ferenc egyénenkint 2—2 évi börtönbüntetésre és valamennyien egyenkint •<— 5 évi hivatalvesztés és politikai jogaiknak felfüggesztésére, továbbá szintén egyénenkint az 1887. évi VIII. t.-c 1. §-ában jelzett célokra 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő, nem fizetés esetén további 2—2 napi börtönre átváltoztatandó 10 —10 forint pénzbüntetésre ; végül M. P. Mihály V. r. vádlott a kbtkv. 89. §-a alapján 3 napi elzárásra és a fentebb jelzett célokra 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő, nem fizethetés esetén további 1 napi elzárásra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésre Ítéltetnek, stb. Indokok: A végtárgyalás adatai szerint S. György f. évi január 7-én, miután már más helyeken beborozott, betért a központi kávéházba, hol ismét leült inni. Egyenkint csatlakoztak hozzája Z. József, G. (P.) Ferenc, B. R. József és V. Albert vádlottak. A mulatást hajnali 3 óráig együtt folytatván, onnan, dacára annak, hogy S. György — vádlottak beismerése szerint is — lányokhoz, menyecskékhez kívánt menni, vádlottak őt mégis teljes részeg állapotban M. P. Mihály korcsmájába csalták el, a hol vádlottak kártyát kérvén, huszonegyezni kezdtek panaszossal. Játékközben ezután részben a kártyán, részben lopás útján annyira kifosztogatták pénzéből, hogy midőn onnan távoztak, panaszosnak alig maradt 150 frtja, melyet ő ezután különböző helyeken egyedül eldorbézolt. Z. József, B. R. József, V. Albert maguk is beismerik, hogy azon szándékkal ittak együtt panaszossal és vitték őt M. P. Mihály korcsmájába, hogy pénzéből, kifoszszák, ezen szándékukat véghez is vitték. G. (P.J Ferenc tagadja ugyan, hogy neki a kártyázás által csalási szándéka lett volna, de vádlotttársai szembemondása, azon beismerése, hogy kártyázásban részt vett és azon körülmény beigazolása folytán, hogy a nyert pénzen ő is osztozott, kétségtelen, hogy a panaszossal ö is azon szándékkal ment korcsmába, hogy kártya segítségével őt pénzétől megfoszsza. Ezen felül vádlottak beismerésével igazolva van, hogy Z. József akkor, midőn panaszos 1 frt veszteségét kifizetni akarva bugyellárisát kivette, Z. József abba többször bele nyúlt, 2 darab 10-est, 1 db- 5o-est kivett, azokat B. R -nek a közös kasszába leendő eltevés végett átadta és csak M. P. Mihály kotcsmáros fellépése folytán jutott panaszos az 50-es birtokába vissza, mert a korcsmáros azt a B. kezéből kivette. Végül beigazolást nyert részben önbeismerésük, részben H. Sándorné tanú vallomásával azon körülmény, hogy a nyert és lopott 71 frton mind a négyen egyenlően osztozkodtak. Azon körülmény tehát, hogy vádlottak panaszost reggeli 3 óráig részeggé itatták, hogy azon elhatározással mentek M. P. Mihály korcsmájába, hogy pénzét kártyán elnyerjék, hogy továbbá mind a négyen egy ellen kasszára játszottak, hogy panaszost pálinka ivás ürügye alatt ravasz fondorlattal csalták a korcsmába, a hol a részeg ember ellen egymással szövetkezv kártyáztak ; mind a négy vádlottal szdmben helyreállítja a csalás bűntettének tényáUadékát, a miért is azon bűntettben bűnösöknek voltak kimondandók. De bűnösöknek voltak kimondandók lopás tekintetében is, mert a közös és felosztott kassza számára tudva és közös elhatározással 2 db. 10 frtos és 1 db. 50 frtos bankjegy csak a korcsmáros beavatkozása folytán jutott vissza panaszos birtokába és mert mind a négyen osztakozván a kasszán, a lopás bűntettét is közösen követték el. Végül M. P. Mihály a kbtkv. 89. § ába ütköző hihágásban volt bűnösnek kimondandó; korcsmájában hazárdjáték céljaira kártyát adott vádlottak kezébe. Ugyanezen kihágásban azonban I—IV. r. vádlottak nem voltak bűnösöknek kimondhatok, mert a kártyát ők csak eszközül használták lel a csalás elkövetéséhez és igy ezen delictum a csalás bűntettében benne rejlik. Ezek alapján tehát tekintve, hogy Z. József több ízben is bele nyúlt a panaszos erszényébe, B. R. pedig a közös kasszát tartotta és hogy büntetlen előéletűek, Z. Józsefet és B. R. Józsefet egyenkint 31/2 évi, G. (P.) Ferencet s V. Albertet egyenkint 2 évi börtönre s a megfelelő mellékbüntetésre, M. P. Mihályt pedig 3 napi elzárásra kellett Ítélni a btkv. 340., 341., 383, és 388. §-ai alapján, a 96. és 98. §-ok alkalmazása mellett, illetve a btkv. 89. §-a ahpján. A szegedi kir. itélő tábla (1893. február 20. 293/Bf.: Vádlottak : V. Albert, Z. József, G. (P.) Ferenc és B. R. József a csalás bűntette helyett a kbtkv. 88. § ába ütköző szerencsejáték által elkövetett kihágásban mondatnak ki bűnösöknek és e miatt valamint már az elsőbiróság által megállapított lopás bűntette miatt a btkv. 340. és 341. §-ai alapján, tekintettel a btkv. 96. §-ára összbüntetésül Z. József és B. R. József egyenkint 8—8 havi börtönre, V. Albert és G. (P.) Ferenc 6 — 6 havi börtönre, a kbtkv. 88. és 102. §-ai alapján pedig nevezett vádlottak az 1887. évi VIII. t.-c. 1. §-a szerint meghatározott célra fordítandó, az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatlanság esetén 5—5 napi börtönnel helyettesítendő 50 — 50 frt pénzbüntetésre ítéltetnek. Ezzel a változtatással a kir. törvényszék Ítélete egyebekben helybenhagyatik. Indokok: A tárgyalás adataival és vádlottak beismerésével bizonyítva van, hogy sértett S. Györgyöt abból a célból hivták pálinkázás ürügye alatt a M. P. Mihály korcsmájába, hogy szerencsejáték útján vagy máskép a pénzét eltulajdonítsák, a mi sikerült is, mert vádlottaknak saját beismerésük szerint sértett mintegy 40 — 50 frtot vesztett a kártyajátékon, az ezenfelüli öszszeget pedig sértett tárcájából kilopták. Minthogy az, hogy a vádlottak a szerencsejátékot hamisan űzték volna, bebizonyítva nem lett s igy nincs bizonyítva, hogy vádlottak a szerencsejátékot csalás kivitelére eszközül használták, cselekményük nem a csalás bűntettének ismérveit, hanem a kbtkv. 88. §-ába ütköző kihágást fog'alja magában. Ennélfogva vádlottakat a csalás bűntette helyett, a szerencsejáték által elkövetett kihágásban kellett bűnösöknek kimondani és e miatt, valamint az elsőbiróság által már megállapított lopás bűntette miatt büntetni. Vádlottaknak büntetése az elsőbiróság által megállapított súlyosító körülmények mellett cselekményük beismerésére, mint enyhítő körülményre való tekintettel is szabatott ki. Egyebekben a kir. törvényszék ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1893. május 27. 4,257/B. f. sz.): Minthogy S. György már a központi kávéházban nagyon ittas volt, enuek dacára M. P. Mihály korcsmájában a pénzére szert tehetés végett öt oda vezető vádlottak 12 deciliter erős pálinkával tovább is itatván, oly fokú öntudatlanságba juttatták, hogy tárcájából a pénzt az előtte névszerint se ismeretes emberek szeme láttára ugyan, de tudomása nélkül szedték ki; minthogy nem a szerencsejáték szempontjából ítélendő meg az ily állapotba jutott S. György pénzét megszerezni törekvő vádlottak kártyajátéka, de nem is a csalás szempontjából, mert öntudatlan állapotban lévő személy a szerencsejáték elkövetőjének, illetve a csalás szenvedő alanyának nem vehető ; hanem ebben az esetben a kártyajáték csak egyik módja volt az elvételnek, melylyel az illető vádlottak az akaratnyilvánításra sem képes S. György pénzét közös egyetértéssel jogtalan eltulajdonítás céljából birlalatukba kerítették;