A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 34. szám - A huszonkettedik német jogászgyülés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 34. számához. Budapest, 1893. augusztus hó 20-án. Köztörvényi ügyekben. A polgári utón indított s alperest illetőleg tisztiín polgári természetű ügyletből netalán felmerülő' árkiilönb zet magában véu1 kártérítési igén; megállapítására alapul nem szolgálhat. A derecskéi kir. jrbság (1892. máj. hó 21. 1,295. sz.): Dr. Blantz Manó ügyvéd által képviselt R. Bernát felperesnek, Frak Géza ügyvéd által képviselt U. Lajos alperes ellen 54 frt töke stb. iránt indított sommás perében következőleg itélt: U. Lajos alperest feltétlenül kötelez', hogy R. Bernát felperesnek 54 frt összeget megfizessen, stb. Indokok: Alperes beismerte, miszerint tőle felperes ez (1S91.) évi aug. hó 9. napján métermázsánként 7 írttal számítva 60 métermázsa rozsot 5 frt előleg mellett oly kikötéssel vett meg, hogy ezen rozsmennyiséget felperes az ugyanazon évi aug. hó 12. napjáig bezárólag H.-Pályi község határában lévő kijelölt tagbirtokon átvennék s illetve alperes átadni tartozik. Minthogy azonban alperesnek a rozskiméréssel és átadással megbízott fia U. Gergely a tagbirtokon az átvételre kitűzött utolsó nap délutánján esteli 7 óráig hasztalan várakozott, mert 3em felperes, sem ennek megbízottja nem jelentkezett, sem a vételár kifizetve nem lett, az alperes megbízottja hazament s alperes a késedelmessége által szerződésszegő felperesnek, illetve e helyett jelentkező fiának Sámuelnek, az 5 frt előleget másnap visszaadni akarta, de az nem fogadta el. Beismerte még, hogy felperes fiának kocsisa egy szekerén a délutáni órában kihajtott a tagra, ámde ez jövetelének célját alperes meghízottjának meg nem mondta. Tagadja e mellett, hogy a rozs métermázsájának ára az 1891. évi aug. hó 12-én 7 frt 90 kr. lett volna, marasztalása esetén kifogásolta, hogy ez az árkülönbözet és állítólagos kárösszeg után kamatok volnának számithatók, csak megfizetésére is lenne kötelezhető. Az eskü alatt kihallgatott tanuk közül T —i S. János azt adta elő, hogy az 1891. év nyarán egy napon délután 2 óratájban felperes azon üzenetét vitte U. Gergelyhez, az alperes fiához, hogy az menjen ki a tagföldre, mert ő, az üzenetet vivő kocsis a megvett és átmérendő rozshoz szükséges zsákokat oda szállítja. U. T—i S. János, valamint T. Sándor tanuk egyezőleg igazolták, hogy az előbb nevezett tanú a tagbirtokra alőbb kiérkezett, U. Gergely alperesi megbízott előtt jelentkezett, mondván, hogy a zsákokat kihozta, tehát nyilvánvaló, hogy felperes átvételi >zándékáról az alperes megbízottja figyelmeztetve volt, tudomásba helyeztetett. Ugyanezen tanuk által bebizonyíttatott, hogy a felperes megbízottja R. Sámuel az U. Gergely távozása után mintegy félóra után érkezett ki a megvett rozs átvételére. R. Sámuelnek a kérdéses napon és időben a Sz—i-féle tagbirtokon jelenlétét ilj. P. János és Sz. Lajos tanuk is igazolják. Jelen per elbirálásánál a rozs átadásának és átvételének határidejére s ettől folyólag a kérdés tárgyává lett kártérítési kötelezettségre a felek megállapodása szolgál irányadóul, minthogy a peres felek között az köttetett ki, hogy a teljesítésnek 1891. évi aug. hó 12. napjáig kizárólag keli történni, ennélfogva alperesnek kötelessége volt a megvett rozsot az emiitett nap éjjeli 12 óráig a jelentkező felperesnek vagy megbízottjának átadni, felperes pedig jogosított az ugyanazon időpontig a rozs átadását követelni s egyszersmind kötelezett volt azt a vételár kifizetése mellett alperestől vagy megbízottjától átvenni. Az 1875. évi XXXVIII. t.-c. 332. §-a e perben azon okból nem nyerhet alkal inazást, mert a kérdés alatti adásvételi szerződés alperes részéről kereskedelmi ügyletnek nem tekinthető s mert a peres felek nem lévén kereskedők, alperes a teljesítésre rendelt napon a szokott üzleti órák alatt nem jelentkezés kifogásával felperes ellenében nem védekezhetik. Minthogy pedig a fentebb érintett határidőn belül alperes a 60 métermázsa rozsot felperesnek nem adta át, sőt másnap az 5 frt előleget visszakínálta, a szerződéstől elállását határozottan kifejezte, ennélfogva alperes szerződésszegőnek találtatván, őt felperessel szemben kártérítési kötelezettség terheli. A debreceni felügyelői hivatal által kiállított, az irathoz C. alatt csatolt bizonyítvány szerint az 1891. évi aug. hó 12 én Debrecenben a teljesítés helyéhez legközelebb eső piacon, a középminőségíí rozs ára métermázsánként 8 frt 30 kr. volt a felperes által később beügyclt községi bizonyitványnyal pedig igazolva van, hogy az 1891. évi aug. havában ugy H.-Pályiból, valamint a teljesítés helyétől a Sz - i-féle tagbirtokból egy métermázsa terménynek Debrecenbe szállításáért fuvardíjban rendszerint 40 kr. fizettetett, akként felperes által a rozs métermázsánkénti árába 7 frt 90 kr. helyesen számíttatott s minthogy ö alperestől a rozsot métermázsánként 7 frtjával vette meg, ennélfogva minden métermázsa rozs után 90 kr. árkülönbözet a 60 métermázsa rozs után 54 frt igazolt árkülönbözet, mint kárösszeget alperes ellen a valóságnak megfelelőleg tett követelésbe s ennek megfizetésében alperest, mint szerződésszegőt marasztalni kellett. A debreceni kir. itélő tábla (1892. nov. 23. 3,977. sz.) : Az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes követelését az árkülönbözetből származtatja s kártérítést követel azon az alapon, teljesítési időben, vagyis 1891. évi aug. hó 12. napján a rozsnak métermázsája magasabb volt, mint az e'adás idejében, ezt az árkülönbözetet tehát, mint elvont hasznot kéri kártérítésként megítélni. Tekintve azonban, hogy alperes nem kereskedő, hanem gazdálkodó, hogy továbbá a fenforgó ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletnek nem minősíthető, alperes irányában a kereset alapját képező ügylet elbirálásánál figyelemmel a kereskedelmi törvény 264. §-a rendelkezésére és a kereskedelmi törvény második részének intézkedései nem alkalmazhatók a polgári uton inditott s alperest illetőleg tisztán polgári természetű' ügyletnek vételből netalán felmerült árkülönbözet magában véve kártérítési igény megállapítására alapul nem szolgálván, felperes pedig tényleges károsodást más perrendszerü módon nem bizonyítván, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó volt. A m. kir. Curia (1893. évi jun. 3. 603. sz.): A kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes kárkövetelését alperes állítólagos szerződésszegésére alapítván, tartozott volna bizonyítani azt, hogy alperes a felperes által megvett gabona átadását valóban megtagadta E tekintetben azonban felperes mit sem bizonyított, ellenkezőleg a per folyama alatt kihallgatott K. S., T. S. János és T. Sándor vallomásával bizonyittatott, hogy felperesnek felhívására alperes a fiát a meghatározott időben a gabona átadása végett kiküldötte a tanyára, a hol a gabona volt, hogy alperes fia a kérdéses napon délután 2 órától esti 7 óráig várta felperest, vagy a gabona átvételére küldendő megbízottját, bebizonyíttatott továbbá, hogy felperes fia a tanyára 7 órakor érkezett meg, a mikor az alperes fia az eredménytelen várakozás után onnan már eltávozott. • E teljesen bebizonyíttatott tényekből kitűnik, hogy alperes a szerződésileg vállalt kötelességének teljesítésére kész volt, de annak teljesedésbe mentét épen a felperes mulasztása hiúsította meg, az által, hogy az átvételre kitűzött napon az átvétel helyére este oly későn jelent meg, midőn a gabona kimérése, annak átadása és átvétele miatt hosszabb időt igénylő ügyletet rendszerint nem szoktak véglegesittetni. A megbízottaknak saját tényükról tett vallomása bizonyítékul el nem fogadható. Ellenfél bíróságon kiviili beismerését tannsitó vallomást az ezen beismerés tételnél jelen nem volt fél, pótesküjével ki nem egészítheti. A mezőtúri kir. járásbíróság: (1891. szept. 21-én 6,744.) Dr. Kerényi Béla ügyvéd által képviselt K. Károly ellen dr. Ádám Sándor ügyvéd által képviselt B. Antal ellen 150 frt és jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek 150 frt tőkét és jár. megfizessen. Indokok: Felperes perelhetőségi joga a tanúvallomások és alperes által kiállított A. és C. alatt mellékelt okiratok által megállapíttatik, a mennyiben ezekkel igazolva van, hogy felperes vette meg alperestől az 1000 mmázsa búzát, ezek szerint alperes e tekintetbeni kifogása elesik. G. Samu és A. Ignácz tanuk eskü alatti vallomásával perrendszerüleg beigazolta felperes alperes ellenkező állításával szemben azt, hogy az 1000 mmázsa buza vételára mmázsánként 8 frt volt és hogy a végleges alkunál minden további feltétel, t. i. hogy a 8 frton felül kapja ő még azt az áremelkedést, a mi az alku létrejöttének napján a déli időig a budapesti gabnatőzsdén a búzánál beállt, a mit alperes vitat, kikötve nem volt, alperes a maga állítása mellett ezzel szemben elfogadható bizonyítékot nem hozott fel a mennyiben a felajánlott eskü a fenti kifogástalan tanúvallomásokkal szemben meg nem Ítélhető, Sz. Teréz hivatkozott tanuja pedig a végleges alkuról nem tanúskodik, határozatlan va'lomása bizonyítéknak nem vehető, ezeknél fogva, miután a 8 frton felül fizetett 150 frt felvételét alperes beismerte és miután ez tudva tartozatlan fizetést képez, ennek és járulékainak fizetésében kellett alperest marasztalni. A budapesti kir. itélő tábla: (1892. június 9-én :J0,388. Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja.