A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 29. szám - A bűnösök kiadatása Ausztria-Magyarország és Észak- Amerika között. Folytatás - Hegyvámos birtok árverelése. Kérdés

114 A JüG. felperessel, mint házvezetövel, akár a tulajdonostársakkal bérleti viszonyban állana, bizonyítani meg sem kísérletté. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az eladónak nincs joga ahhoz, hogy a késedelmes vevőtől az eladott árú megtartása mellett, az árú előállítási költség és eladási ára közti különbözetet követelhesse kár fejében. A losonci kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság: A kereseti követelés leszállítása mellett, köteles alperes 336 írt tőkét s jár. felperes cégnek megfizetni. Indokok: Felperes keresetét az alperes cég által megrendelt, de át nem vett 2 waggon üveg cilinder gyári hasznának megtérítése iránt indítja. Alperes a megrendelést beismeri, de tagadja felperes kereshetőségi jogát s kártérítéshez való jogosultságát ugy a a kár, illetve elmaradt haszon mennyiségét is. Az alperesi kifogások során menve, a felperes kereshetőségi joga iránt emelt kifogás figyelembe vehető nem volt s felperes kereshetőségi jogát megállapítani kellett, mert alperes 2 waggon cilinder megrendelését 1888. évi aug.—okt. havában szállitandólag beismerte, de a C) alatti 1888. július 30-án, tehát a szállítási idő bekövetkezése előtt kelt levelében is fentartotta a megrendelést, sőt az alperesi részről való 3 /. alatt csatolt levél igazolása szerint is, felperes 1888. okt. 28-án, tehát a kitűzött szállítási idő utolsó napjaiban is sürgette a vételi ügylet lebonyolítását s bár felperes nem igazolja ugyan, hogy a kikötött szállítási határidő lejártával a keresk. törvény 354. §-hoz képest alperest a szerződés teljesítése iránt felhívta, vagy kártérítési jogának fentartásáról értesítette volna, mindazáltal tekintve, hogy alperes, bár a bizonyítás őt terheli, egyáltalán nem igazolja azt, hogy a 3 /. alatti felperesi felszólítás után is a vételi ügylettől való elállását felperessel közölte volna s csak a 2'/ alatti levélre támaszkodva védekezik azzal, hogy miután a cilinder üvegek számai alperes által megjelölve nem lettek, a szállítási idő alatt felperes köteles lett volna bármily szánni cilindert a megrendelt menuyiségben szállítani, ezen kifogása azonban a szakértők egybehangzó véleményével szemben, mely vélemény, mivel irányadó kereskedelmi szokást igazol, elesik s a teljesítési kötelezettség elmulasztása tekintetében figyelembe nem vehető, annál is inkább, mert a kikötött szállítási határidő kérdőpontja előtt a megrendelést fentartotta, utolsó napjaiban pedig hallgatással fentartotta. Nem jöhet figyelembe a kereshetőség iránti azon kifogása sem, hogy a D) alatti levélben felperest a szerződéstől való elállásról értesítette, mert ez egyrészről a 2 /. alattiban kikötött szállítási határidő után történt, másrészről mert ez is igazolja, hogy alperes még a kikötött szállítási határidő, vagyis 1888. évi október 31-ike utáni időben is fentartotta a vételi ügyletet s felperest a 2 /. alatti kötelezettsége alól csak 1889. április 25-én kívánta felmenteni, már pedig a 2 /. alatti ügylet kétoldalú lévén, még ha hallgatólagosan meghosszabbíttatott is a megállapított teljesítési idő, felperesnek a 2 /. alatti ügyletből származó üzleti nyeresége alperes által megtérítendő. A mi a kár, illetve az elmaradt haszon mennyisége elleni kifogást illeti, a felperesi és bírósági szakértők, kik állandóan üveggyári munkával (iparral) foglalkoznak, számadatokkal meggyőzően mutatták ki azt, hogy felperesnek a 2 /. a. megrendelés mellett minden ezer darab cilinder után legalább 4 frt 80 kr. gyári haszna van, hogy ezen összeg, miután alperesi szakértő számadásokkal nem kisérte véleményét, az elvont haszon mennyiségének megállapításánál irányadóul elfogadandó volt s miután a felperesi és bírósági szakértők azon véleménye, hogy 2 waggon cilinder legkevesebb 70,000 darabra tehető, az elvont haszon mennyisége 336 frtban lett megállapítva. Ezeknél fogva tehát az alperesi kifogások elvetése mellett a kereseti követelést 336 Írtra leszállítani, alperest mint szerződésszegőt, ezen tőkében elmarasztalni kellett. A kamatfizetés kötelezettsége a kereskedelmi törvény 285. §-a alapján határoztatott meg. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróságnak a bírói illetékesség tárgyában 1889. évi november 8-án 5,861/p. szám alatt hozott végzését és a per érdemében hozott ítélete azt a részét, melylyel a felperesi követelést 164 frtra leszállítja s ezzel felperest kereseti követeléséből emez össze" erejéig keresetével elutasította, helybenhagyja, az Ítéletnek azt a részét azonban, mely által alperes 336 frt tőke s jár.-ban felperes javára marasztaltatott. megváltoztatja, felperest keresetének ezzel a részével is elutasítja. Indokok: Az 1868 : LIV. t.-c. 64. §-a szerint felperes tartozik keresetében a jogalapot és tényeket, melyekből követelését származtatja, időrend szerint teljesen és világosan előadni, e részben felperes keresetében csak annyit állított, hogy alperes neki az A) alatti könyvkivonat alapján a részére szállított s általa továbbadási szándékból vásárolt üvegárúk át nem vétele folytán felmerült kár fejében tartozik 500 frttal, de sem a keresetben elő nem adta, sem az A) alatti könyvkivonatban nincs részletezve, hogy mikép keletkezett az a kára s minek alapján számitja azt fel 800 frttal, sőt e hiányt alperes többszöri kifogása dacára a tárgyalás során sem pótolta, minthogy pedig az a körülmény, hogy a meghallgatott szakértők felperes kárát az eladott üvegárúk előállítási költsége és eladási ára közti különbözetben állapították meg, mely alapját és kiszámítási módját a kárnak felperes is elfogadta, felperesnek fentebb érintett mulasztását nem pótolja, ennélfogva felperes keresetével, mint határozatlannal, már ezekből az okokból is elutasítandó. De a kereset emez alaki hiányától cl is tekintve, el kellett utasítani felperest keresetével, mert a keresk. törv. 351. §-a szerint oly esetben, midőn a vevőt az árú átvételében késedelem terheli, az eladónak jogában áll az árút a vevő veszélyére és költségein valamely közraktárba vagy magánszemélynél letenni, vagy a keresk. törvény 347. §-a értelmében eladni és csak ennek teljesítése esetén van joga a késedelemből eredett kár megtérítését követelni, de azt a jogot, hogy az eladó a késedelmes vevőtől az eladott árú megtartása mellett az árú előállítási költség és eladási ára közti különbözetet követelhesse kár fejében, a kereskedelmi törvény az eladó javára nem állapítja meg, mivel az esetben, ha az eladó az árút akár a közraktárba, akár magánszemélynél le nem teszi, nincs kizárva az a lehetőség, hogy az árú a megállapított átadás idején meg sem volt, ha pedig meg is volt, de azt az eladó magánál tartotta, nincs megállapítva az a körülmény, hogy az árú a késedelmes vevővel megállapított áron nem volt értékesíthető, hogy tehát az eladó az át nem vétel folytán tényleg kárt szenvedett. Az árú elkészítésének kötelezettsége alól nem menthette fel felperest az a körülmény, hogy állítása szerint alperes öt a szállítandó lámpaüveg csövek nagyságáról nem értesítette, mert a menynyiben ez iránt alperest felszólította s ez az értesítés dacára annak közlését elmulasztotta, jogában állott az üvegcsöveket saját választása szerinti nagyságban szállítani, egyébiránt felperesnek 3-/. a. levele azt látszik bizonyítani, hogy az árú már a levél kelte idején, vagyis 1888. évi okt. hó 28-án szállításra készen állott. Ezek alapján tehát az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, melylyel felperes keresetének egy részével elutasittatott, helybenhagyni, azt a részét pedig, melylyel alperes a felperesi követelés egy részében és a perköltségben elmarasztaltatott, megváltoztatni, felperest keresetének többi részével is elutasítani kellett. A magy. kir. Curia: A kir. itélő táblának Ítélete 336 frt tőkére, ennek kamatára és a per s felebbezési költségre vonatkozó felebbezett részében helybeuhagyatik annak a kereskedelmi törvény 351. és a polgári törvénykezési rendtartás 251. §-ára alapított megfelelő indokainál fogva és azért, mert a keresk. törvény 352. §-a értelmében, ha a vevő a vételár megfizetésével késik és az árú még átadva nem lett, az eladó tetszése -szerint vagy a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését követelheti, vagy az árút a kereskedelmi törvény 347. §-ában foglalt határozatok megtartása mellett a vevő rovására eladhatja és egyúttal a kár megtérítését igényelheti, vagy végre a szerződéstől egyszerűen elállhat, mintha az meg sem köttetett volna, felperes a hason alternativ jog közül az utóbbit, a szerződéstől való elállást választván, kártérítést, mely őt csak az első vagy második alternativ jog igénybevételének esetében és a törvényben kötelezőleg szabályozott módozatok korlátai közt illethetnének meg, egyáltalán nem követelhet, mert továbbá a keresk. törvénynek sem 351., sem a 352. §. nem jogosítják fel eladót arra, hogy a késedelemben levő vevő ellenében az árúnak továbbeladása nélkül bárminemű árkülönbözetet követeljen. (1893. május hó 26-án, 920.) Líztositások elvállalásának közvetítése kereskedelmi ügyletet képez. A biztosító társaság és annak képviselője közt a képviselőség átadása iránt létrejött szerződésben a tözsdebiróság illetékessége hatályosan köthető ki. A budapesti tőzsdebiróságnál a Magyar-Francia biztosítótársaság 1892. ápril 2-án 517. sz. a. keresetet indított egyik vidéki képviselője, H. József ellen, átvett és vissza nem szolgáltatott pénzküldemények és díjváltók értéke fejében 886 frt 89 kr. s járulékai iránt. Alperes kifogást emel a tözsdebiróság illetékessége ellen, mert az A) alatti szerződés szerint alperes a felperesi társulatnak alkalmazottja, a szerződő felek közötti viszony tehát főnök és alkalmazott közötti jogviszonyt képez, mint ilyen pedig az ezen bíróság illetékességét szabályozó 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának jelen esetben alkalmazható d) pontjának egyik esete alá sem vonható. Azonkivül pedig biztosítási ügyletek közvetítése nem képez a törvény értelmében oly kereskedelmi ügyletet, melyre ezen vál. bíróság illetősége joghatályosan kiköthető. Felperes kéri az illetékességet a hivatkozott törvényhely d) pontja alapján megállapítani, mert az A) alattiban foglalt jogügylet kereskedelmi ügyleteknek alperes által elvállalt közvetítésére vonatkozik, mint ilyen tehát a kereskedelmi törvény 259. §-ának 7. pontja értelmében kereskedelmi ügyletet képez. Alperes szerint biztositások közvetítésének elvállalása nem vonható a kereskedelmi törvény 259. §-ának 7. pontja alá, hanem a 258. §-nak 4. pontja alá; ez pedig az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának d) pontjában felvéve nincs. A tözsdebiro'ság 1892. évi ápril 12-én hozott végzésével megállapította illetékességét a következő indokokból: Az A) alatti szerint alperes magára vállalta felperes részére biztosítási, tehát kereskedelmi ügyletek közvetítését; az illetékesség ennélfogva az 1881 : LIX. t.-c. 9i. §-ának d) pontjában hivatkozott kereskedelmi törvény 259. §-ának 7. pontja alapján meg volt állapítandó anDál is inkább, mert alperes az A) alatti szerint felperes alkalmazottjának nem tekinthető.