A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 29. szám - A bűnösök kiadatása Ausztria-Magyarország és Észak- Amerika között. Folytatás - Hegyvámos birtok árverelése. Kérdés

A J A budapesti kir. itólő tábla alperes felfolyamodásáuak elvetésével helybenhagyta az eljáró bíróság végzését a következő indokokból: A kereset alapját képező szerződés szerint alperes, mint felperesi biztositó társaságnak képviselője, biztosítási ügyletek kötésével, tehát oly ügyletek közvetítésével bízatott meg, melyek (az 1875 : XXXVII. t.-c. 258. §. 4. pontja értelmében) feltétlenül kereskedelmi ügyleteket képeznek. Minthogy pedig kereskedelmi ügyletek közvetítéséből (kereskedelmi törvény 259. §. 7. pontja) eredő keresetek elbírálására a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága az 1881 : L1X. t.-c. 94. §. d) pontja szerint illetékes, habár az ügylet csak az egyik félre nézve képez is kereskedelmi ügyletet, ha a felek magukat ezen kivételes bíróság illetékességének iiásbau kifejezetten alávetették ; minthogy továbbá kétségtelen, hogy biztositások elvállalásának közvetítése alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez, az alávetés pedig a szerződés 12. §-ában nyilván benfoglaltatik : az clsöbiróság helyesen állapította meg e perben illetékességét. E szerint az 1881 : L1X. t.-c. 90 §. a) pontjának avagy b) pontjának egyike sem forogván fenu, az clsöbiróság Ítélete ellen irányzott felfolyamodásnak sem lehetett helyt adni. (1893. február 14-én. 510. sz.) Bün-ügy ékben. Az országgyűlés tagja ellen az elővizsgálat előtt nem lelieta mentelmi jog felfüggesztését kérni. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a magyar országgyűlés tagjainak mentelmi joga a magyar közjognak egyik sarkalatos intézményét képezi ; tekintve, hogy a temesvári kir. törvényszék fent idézett keletű és számú végzésével E. K. országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt az országgyűlés képviselőházánál teendő lépések foganatosítását rendelte el; tekintve, hogy ezen rendelkezés nemcsak azon képviselő jogát érinti, a kire az vonatkozik, hanem az ország közjogába is bevág; tekintve, hogy ezen szempontnál fogva más tekintet alá esik az említett végzés, mintha az csupán az elővizsgálat vagy vizsgálat elrendelése iránt intézkednék ; tekintve, hogy az emiitett végzés tárgyának most kiemelt természeténél, illetőleg a kiemelt lényeges különbségnél fogva nem tartozik azok közé, melyek ellen a büntetőtörvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-c. 45. §-nak rendelkezése a felebbezést kizárja: ezen indokoknál fogva E. K. felebbezését, illetőleg semmiségi panaszát el kellett fogadni. Tekintve továbbá, hogy az országgyűlési tag mentelmi jogának felfüggesztése céljából a szükséges intézkedés foganatosításával csakis az esetben van helye, ha a cselekmény, mely ellenében felhozatott és mely bűnvádi uton való bírói megítélés tárgyát képezi, büntetendő cselekmény tényálladékát foglalja magában és ha ezenkívül alapos gyanuokok merülnek fel, hogy a feljelentett országgyűlési tag azon cselekményt elkövette; tekintve, hogy az utóbbi eset a rendes bűnvádi eljárásban egybeesik a vizsgálat elrendelésével; tekintve, hogy ha a »vizsgálat« elrendeléséig jutott az ügy, ez esetben nem lehet szó a végzésben oly intézkedésről, mely még az »elővizsgálat« elrendelése előtt foganatosítandó ; tekintve, hogy az elővizsgálat előtt egyáltalán nem lehet mentelmi jog felfüggesztését kérni; tekintve, hogy az már annálfogva sem lehetséges, mert az elővizsgálattal még nincs is megindítva a bűnvádi eljárás, hanem csupán a nyomozás, mig a bűnvádi eljárás (a közvetlen idézés eseteit kivéve) csak a vizsgálat elrendelésénél veszi kezdetét; tekintve, hogy e szerint a mentelmi jog felfüggesztése csak akkor kérelmezhető, ha a bíróság megállapított tények és adatok alapján, nem a nyomozás illetőleg elővizsgálat, hanem a »vizsgálat« elrendelésének eseteit fenforogni látva, ezt végzésileg kimondja s kiadás iránti felszerelt felterjesztését a bűnvádi eljárás megindithatásával ekként igazolja; tekintve, hogy ezekkel ellentétben, az elsőfokú bíróság végzésében E. K. országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt a feljelentett cselekmény tényállásának, mint büntetendő cselekménynek megállapítását, továbbá a feljelentett személy s állítólagos cselekményére vonatkozó bűnösség iránti adatokat és jelenséget teljesen mellőzte, sőt az illető végzés első sorában egyenesen kimondta, hogy még az elővizsgálatot sem foganatosította, hanem a kiadást »az elővizsgálat elrendelése előtt* kéri; tekintve, hogy ezen helytelen végzést a kir. ítélőtábla egyszerűen helybenhagyta; tekintve, hogy az alsóbbfokú bíróságok ezen végzése, a képviselői immunitásnak felfüggeszthetését oly esetben is feltételezik, a midőn még a bűnvádi eljárás nincs megindítva ; tekintve, hogy ennélfogva az idézett végzés ugy a közjoggal, valamint a nevezett képviselőnek egyéni jogával ellentétben van : E. K. semmiségi panasza elfogadtatik; az alsóbbfokú bíróságok idézett végzése megsemmisíttetik s utasittatik az első fokban eljárt kir. törvényszék, hogy a feljelentésnek az arra vonatOG. 115 kozó összes iratoknak megszerzése és a fentebb kijelölt intézkedések megtétele után, az ügy állásának megfelelő ujabb határozatot hozzon. (1893. ápril hó 7-én, 9,225.) A házi ur jogosítva van a kiszabott illőben a költözködést meg nem kezdő lakó bútorait a lakásból kirakatni s a lakásrongálás cíiiién támasztott követelésének biztosítására a bátorokból zálogot visszatartani.) B. T. K. 332., 350. §§.) A budapesti kir. törvényszék: Ezen ügyben a további eljárás megszüntettetik. Indokok: A. Frigyes a B. József házából május 2-án kiköltözni tartozván, köteles lett volna a lakbérleti szabályok értelmében a költözködést reggel megkezdeni, hogy az utána jövő lakónak helyt adjon. A költözködés eszközlésére felfogadott S. Sándor vallomásából azonban kitűnik, hogy a költözködés csak délután '/24 órakor szándékoltatott megkezdetni. Ennélfogva B. Józsefnek joga volt a lakást kiüríteni, A. Frigyes ellen erőhatalommal fellépni s joga volt ennek bútorait a délelőtt folyamán a lakásból ki az udvarra lehordatni s e jognak gyakorlása magánlaksértést vagy más büntetendő cselekményt nem képez. Eme jogából pedig az folyik, hogy B. József jogosítva volt a lakkiürités költségét s egy összetörött ablak árát követelni s a fizetni vonakodó A. Frigyes bútorait zálogként visszatartani mindaddig, mig az nemcsak az 55 frt bérhátralékot, de ama cimen követelt 7 frtot is meg nem fizette. Eme fizetésnek a bútorok visszatartásával való kényszerítése tehát mint jogos kényszer, zsarolást nem képez. (1892. évi szeptember hó 23-án, 34,652. sz.) A budapesti kir. itólő tábla: A kir. törvényszék végzését felhozott indokainál fogva helybenhagyja. (1892. november hó 9-én, 8,923. sz.) A kir. Curia: A kir. ítélő tábla végzése helybenhagyatik. Indokok: Az 1881 : LIX. t.-c. 93. §-a szerint Budapesten érvényes lakbérleti szabályok 25. §-a értelmében a kiköltöző bérlő a bérévnegyed első köznapján a kiköltözést reggel nyolc órakor megkezdeni tartozik. Minthogy sértett félnek és nejének vallomásából kétségtelen, hogy a kiköltözködést még később sem kezdték meg, ennélfogva panaszolt háztulajdonosnak, illetőleg az ennek utasításából eljárt házmesternének az a cselekménye, hogy az újabb lakbérlő szorgalmazása következtében sértett ingóságait a lépcsőházba hordatták, a panaszolt magánlaksértést, avagy más büntetendő cselekményt nem képez. Ugyanazon lakbérleti szabályok 23. §-a szerint a bérlő a lakást használható állapotban köteles visszabocsátani, a mennyiben pedig a lakásban ablak volt kitörve, annak helyreállítása nélkül a lakás használható karban levőnek nem tekinthető, az ablaküveg árának, valamint a sértett fél beismerése szerint is hátralékban volt lakbérnek biztosítására a lakbérleti szabályok 27. §-a szerint sértett bútorai visszatarthatok voltak: a mennyiben pedig a bepanaszolt háztulajdonos és házmesterné a sértett félnek a kiköltözés megkezdése miatt szükségessé vált kirakatással felmerült költség megtérítését is követelték a bútorok elszállíttatása előtt, ebből a zsarolásra irányzott szándék annál kevésbé állapitható meg, mert a mint kitűnik, a háztulajdonos azt az összeget azonnal visszaadni akarta, de sértett fél nem fogadta el. (1893. február 27-én, 302. sz.) A büntető eljárás alatt felmerült költségek csak az ügy érdemében hozott Ítélettel állapithatók meg, ha bármi okból ez meg nem történhetett, a bűnvádi ügyből felmerült bármely követelés iránt a büntető bíróság pótlólag már nem intézkedhetik. (M. kir. Curia 1893. ápr. 5-én, 856. sz. n.) Az a körülmény, hogy vádlott a hamis váltót lejáratkor beváltotta, a büntetőjogi felelősséget nem szünteti meg, mert a btkv. 403. szakasza nem követeli, hogy a váltókötelezettekre vagy a váltóbirtokosra tettleg kár hár omolj ék. A bűntett már beáll a hamisítvány felhasználása időpontjában, vagyis akkor, midőn a hamisítvány felmutattatik. (A m. kir. Curia 1893. május 3-án, 10,180. szám a.) A fennálló bűnvádi gyakorlat szerint oly esetekben, midőn a vádlott öt évet esetleg túlhaladó fegyház vagy börtönnel büntetendő cselekménynyel terheltetik, vádlott a bíróság által figyelmeztetendő, hogy magának védőt válaszszon, és ha maira nem választ, részére védő ügyvéd kineveztetése hivatalból eszközlendö. — Ennek elmulasztása semmiségi okot képez. (A m. kir. Cmia 1893. márc. 15. 1,403. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvéd által beadott felebbezésben használt következő kifejezések: „hogy egy bíró, a ki még be is akarna jutni mint jegyző a táblához, mennyire méltányos és alapos íteletet hoz akkor", — „milyen jó volna, ha a bírótól ügyvédi qualiflcatiót kívánnának meg", mint a perben eljárt biró személyére és a bíróságra sértők, megállapítják az 1887 : XXVIII. t.-c. 3. §-ában megjelölt fegyelmi vétséget.