A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 29. szám - A bűnösök kiadatása Ausztria-Magyarország és Észak- Amerika között. Folytatás - Hegyvámos birtok árverelése. Kérdés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 29. számához. Köztörvényi ügyekben. A fennálló dologi jogok oly személyekkel szemben, a kik azoknak létezéséről tudomással bírnak, nyilvánkönyyi kitüntetés nélkül is érvényesek. A rózsahegyi kir. törvényszék (1891. aug. 1-én 4,084. sz.): Az ifj. K. János és neje és dr. Medzihradszky Frigyes ügyvéd által képviselt felpereseknek, id. K. János mint Nádasi Antal ügyvéd által képviselt alperes ellen ingatlanok birtoka és jár. iránti perében következőleg itélt: a kir. törvényszék a felperesnek kereseti kérelmének helyt adván, kötelezi az alperest, miszerint a nagyfalvi 55. sz. tjkben A I. sor 1100. hr. 5. sor 1961 hrsz. birtokrészleteknek az Ylti urb- telekre esö '/3—'/a-ad részét, továbbá az ugyanazon tjkben 14. sor 4241. hrsz. birtokrészletnek az ]/32 urb. telekre eső '/6-od részét felperesek birtokába bocsássa, nemkülönben elvont haszon cimen lU frtot megfizessen. Indokok: A keresethez A. alatt hiteles másolatban mellékelt nagyfalvi 55. sz. tjkv. tanúsága szerint a felperesek a jelzett tjkvben foglalt ingatlanoknak 2/3 részben tulajtionosai. Továbbá a válaszirathoz I) alatt eredetben mellékelt s valódisága tekintetében nem kifogásolt adásvételi szerződés szerint a nagyfalvi 305. sz. tjkvben foglalt ingatlanokat, a melyek a telekkönyvi bejegyzés tanúsága szerint az 1883. 995. sz. végzés folytán a nagyfalvi 55. sz. tjkvben foglalt ingatlanokkal egyesitettek, az első rendű felperes ifj. K. Jánoa szerezte meg. Ezzel szemben az alperes által hivatkozott és az l/a alatti kérdőpontokra kihallgatott id. H. ]ános és Cs. György tanuknak az '/in urb. telek szerzése, nemkülönben a nagyfalun uralkodó szokásra vonatkozó vallomásait a kir. törvényszék figyelembe nem vehette. A felperesek a kereseti ingatlanoknak 2/3 részben tulajdonosai lévén, miután az alperes a birtoklást beismeri, az évi elvont haszon id. Cs. Mihály szakértőnek a felek által elfogadott vallomása szerint pedig 10 frtot tészen, az alperest a kereseti ingatlanoknak a felperesek birtokába való bocsátására és az évi haszon megtérítésére kötelezte. A pozsonyi kir. itélö tábla (1892. febr. ll-én 3,865. sz.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s felpereseket keresetükkel elutasítja, a perköltséget azonban felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Mert a peres birtokrészleteknek kiadására irányult kereset ellenében felhozott az az alperesi kifogás, hogy M. .Mária és gyermekeitől vásárolt telki birtok alkatrészét képező ama birtokrészleteket, a telekkel együttesen valóban az alperes vásárolta az I. r. alperes részére, ennek a katonáskodás alóli felmentetése céljából és hogy a vásárolt telki birtokból 4 birtokrészietet holtiglani haszonélvezetül az alperes magának megtartott, id. H. János és Cs. György tanuk vallomásaival kellő begyőzést nyert. Tekintve pedig, hogy a kérdéses telki birtokot megvásárló és kifizető alperes jogosítva volt az I. r. felperesnek átengedett és nevére is átírt telekből azokat a birtokrészleteket, a melyeket kivánt, holtiglani haszonélvezetül visszatartani, tekintve továbbá, hogy az alperesnek ez iránti akarata a peres birtokrészleteknek a vétel idejétől kezdve folytonos birtoklása által tényleg kifejezést nyert és foganatba is vétetett és ezzel szemben I. r. felperes mint a jogügylet ilyképi létesítéséhez hozzájárult, a nyilvánkönyvi állapotra eredménynyel nem hivatkozhatik ; tekintve végre, hogy az I. r. felperesnek nyilvánkönyvileg igazolt tulajdonjoga szerint a peres birtokrészletekből kiadatni kért résznél az I. r. felperesnek nagyobb illetősége van s így az alperesi birtoklás a többi nyilvánkönyvi tulajdonosokkal szemben is jogszerű, a felperesek a birtokkiadást jogosan nem követelhetvén, e részbeni úgy az annak járulékát képező elvont haszon iránti keresetükkel el voltak utasitandók. A perköltségeket a peres felek közt fen forgó viszony folytán kellett kölcsönösen megszüntetni. A m. kir. Curia (1893. ápr. 13-án 3,839. sz.) : A kir. iíélő tábla Ítélete a per főtárgyára vonatkozólag helybenhagyatik, a perköltség tekintetében azonban megváltoztattatik és felperesek köteleztetnek alperesnek 38 frt perköltséget megfizetni. Indokok: A felpereseket keresetükkel elutasító részében a kir. ítélő tábla ítélete indokainál fogva és azért is hagyatott helyben: mert a fennálló dologi jogok oly személyekkel szemben, a kik azoknak létezéséről tudomással birnak, nyilvánkönyvi kitüntetés nélkül is érvényesek; és mert II. r. felperesnek, mint az I. r. felperes nejének, tekintve, hogy azt, miszerint a tulajdonául irott jutalékot idegen harmadik személytől szerezte volna, nem is állította, az I. r. felperes és az alperes között a kérdéses ingatlanokra nézve fennálló jogviszonyról a dolog természeténél fogva tudomással kellett Budapest, 1893. július hó 16-án. bírnia, a nyilvánkönyvi állapotba vetett bizalomra tehát ő sem hivatkozhatik. A perköltségekben felpereseket marasztalni kellett, mivel teljesen pervesztesekké lettek és oly körülmények, a melyek az 1868: LIV. t.-c. 25l. §-ának általános szabályától való eltérést indokolnák, e perben fel nem merültek. A tulajdonost a haszonélvezet is megilletvén, valamely háznak bizonyos hányadban tulajdonosa az ezen házban bírt lakásáért tulajdonostársainak házbért fizetni nem köteles. A budapesti VIII—X. kerületi járásbíróság (1892. március 4., 3,596.): Hets Ödön által képviselt D. Vilma felperesnek IIüvös József által képviselt D. Gyula alperes ellen 105 frt lakbértőke és járulékok iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles 105 frt lakbértőkét stbbit felperesnek megfizetni stb. Indokok: A C. alatt becsatolt és az alperes által valódinak elismert elszámolási könyv tanúsága szerint azon közös háznak, melyben alperes is lakik, kezelője felperesnő volt és mert alperes nem igazolta, hogy azon idő óta felperesnőtől a ház kezelése a tulajdonostársak által elvouatott, még mindig házvezetőnek tekintendő, habár alperes a felperesnő által bemutatott, D. alatt csatolt és a íöbbi tulajdonostársak által aláirt meghatalmazás valódiságát tagadta, annál inkább, mert a B. alatt csatolt alperes által is aláirt és valódinak elismert házbérjövedelem bevallási ívét, mely 1890/92. évekre szól, felperesnő állította ki, mint házvezető. E szerint felperesnő kereshetőségi joga igazolva lévén, alperes által a tekintetben tett kifogás figyelembe vehető nem volt. Érdemben alperes a kereseti követelés megfizetésére kötelezendő volt, mert ö a háznak, melyben lakik, csak '/s-ad részben tulajdonosa, tehát a többi testvérek és tulajdonostársakat megillető házbért mindenesetre meg tartozik fizetni. De a B. alatt csatolt házbérjövedelem-bevallási ív tanúsága szerint alperes évi 420 frt bért fizet, tehát igazolva van azzal, hogy alperes bérért lakik a közös házban. Alperesnek az az érvelése, hogy a közös ház jövedelméből őt nagyobb összeg illeti meg, mint az ő általa fizetendő lakbér, ezen per kimenetelére befolyással nem bír, mert az általa fizetni kötelezett lakbérjövedelemből reá eső részt megtalálja azon közös jövedelemben, mely a közös tulajdonosok házát netán felosztása körül és melyre vonatkozó elszámolás — tekintettel arra, hogy a peres feleken kivül még 6 tulajdonostárs van — ezen per keretében nem eszközölhető. A budapesti kir. Ítélőtábla (1892. december 29., 3,350.): A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes a felperes beismerése szerint is '/s-ad részben tulajdonosa ama háznak, a melyben lakása van s a mely lakás bére fejében követeli felperes a kereseti összeget. Az alperes tagadásával szemben tehát felperest terhelte a bizonyítás kötelessége e tekintetben, hogy az alperes és a felperes, mint a többi talajdonostársak megbízottja s e megbízás alapján a házkezelő közt létrejött bérszerződés mellett birja alperes azt a lakást, melyet a közös házban elfoglal. Felperes azonban azt az alperes tagadásával szemben nem bizonyította. A B. alatt csatolt házbérbevallási ív e részben ugyanis azért nem fogadható el bizonyítékul, mert a bevallás a bérszerződés hiányát nem pótolhatja, mivel az itt bevallott adatok csupán a házadó kivetése céljára szolgálnak, s mert a bevallás szerinti összes házbér jövedelme alperest megillető y»-ad része jóval felülmulta azt az összeget, mely az alperes által birt lakás évi jövedelmeként van feltüntetve. Ha tehát az alperes a ház közös voltánál fogva a lakást ingyen igénybe nem veheti is, a minthogy az alperes maga sem állította azt, ennek legfölebb az a következménye, hogy a lakására eső jövedelem az ő házjutaléka után járó jövedelembe betudható, de fizetésre világos kötelezés nélkül nem szorítható, s jelenleg annál kevésbé, mert a fenti házbérvallomás, sőt a C. alatti számadási könyv adatai is azt mutatják, hogy az alperes házbérilletménye azt az általa birt lakásjövedelmet mindig megtartotta, s igy az elszámolás vele, a lakására eső jövedelem befizetése is mi nehézségbe se ütközik. Mindezeknél fogva az első bírói ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A magyar királyi Curia (1893. június 2., 1,479. sz.): A budapesti kir. ítélő tábla ítéletét helybenhagyja. Indokok: A per adataival bizonyittatott, hogy alperes a keresetben emiitett háznak, a melyben lakással bir, ys-ad részbeni tulajdonosa és hogy alperes ép résztulajdonosi minőségénél fogva bért soha sem fizetett; minthogy pedig a tulajdonost a haszont élvezet is megilleti, felperes keresetével annál is inkább el volutasitandó, mivel alperes tagadásaival szemben azt, hogy akár