A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 29. szám - A bűnösök kiadatása Ausztria-Magyarország és Észak- Amerika között. Folytatás - Hegyvámos birtok árverelése. Kérdés

A J hozási intézkedés lett volna az ügyleteknek jogi természetük és az azokban résztvevő ügyfeleknek, miut jogi alanyoknak különbözőségére s az utóbbiaknak különböző jogi viszonyaira való tekintetből azokat a novella 21., 22. és 23. §-aiban külön csoportosítani s ezekben megkülönböztetni azt, hogy mely ügyleteket szükséges csupán bizonyítási eszköz gyanánt és melyeket aztán, amazokénál sokkal fontosabb, vagyis érvényességi okokból közjegyzői okiratokba foglalni, mert a döntvény s annak indokolása ilyen megkülönböztetést felismerni egyáltalában nem akar. Am vizsgáljuk gyakorlatilag is az emiitett szakaszokban kifejezett jogfogalmi különbséget. A novella 22. és 23. §-aiban elsorolt jogügyleteknek érvényességéhez közjegyzői okirat lévén szükséges, az a kérdés tehát, hogy egy jogügylet mikor jő létre s mikor fejeztetik be ? Minden bizonynyal akkor, a midőn az ügyletben résztvevő felek szóbeli megállapodásaikat Írásba foglalják s azt aláírják. Az aláírás tényével a létrejött ügylet be is fejeztetett. Már most érvényes-e az olyan magánokirat, mely a 22. és 23. §-okban elsorolt kivételes jogi természetű és jellegű ügyletek valamelyike fölött köttetik ? Nem, mert ennek érvényességi föltétele szükségképen ahhoz van kötve, hogy közjegyző előtt alkottassák; azért, hogy a felek akaratukat közvetlenül s élőszóval a közjegyző előtt fejezzék ki. Ennek értelme és célja pedig az, hogy a jegyesek és főként a házastársak között előforduló jogügyleteknél a sajátszerű személyi viszonyok által alakult körülmények, az érzelmi momentumok és az akaratilag vagy fizikailag erősebb félnek a gyöngébbre gyakorolható befolyása és fölénye a független elhatározási a legtöbb esetben korlátozzák; vagy azt teljességben érvényre juttatni nem engedik ; szükségképen kell tehát, hogy a közbizalmi és közhitelességi jelleggel felruházott közjegyző közvetlen irapressióból, a felekhez az ügylet tárgyára s egyéb, ezzel kapcsolatos körülményekre is kiterjeszkedő kérdések tétele által s minden irányban kiható felvilágosítások utján merítse azt a meggyőződést, a mit aztán az előtte létrejött ügyletről kiállított közokiratban közhitelességgel tanúsít is, hogy az előtte ügyletet kötött felek szándékának, célzatának s akaratáuak az ügyletben nyilvánult komolyságához, elhatározásuk függetlenségéhez és befolyásolás által nem korlátolt akarat szabadságukhoz mindkét részről kétely nem fér. Míg ellenkezőleg egy, már elkészített, a felek által az ő közbejötte nélkül aláirt s utólag közokirattá emelni szándékolt magánokiratnál mindezeket a lélektani és erkölcsi momentumokat és szimptómákat a közokirattá emelés formaságánál s egy, már bevégzett ténynyel szemben a közjegyzőnek vizsgálni és megállapítani már alig vau módjában. De az 1874 : XXXV t.-c. 81. §-ának utolsó pontja azt is mondja, hogy a kész magánokirat csak attól az időponttól kezdve emelkedik közokirati hatályra, a mikor a közjegyzőnél letétetett; vagyis innét visszamenőleg keletkezési időpontjára, a közokirati hatály nem hat vissza. Tehát alkotása pillanatától, illetve az ügyletnek aláirással való befejezésétől kezdődő s a közjegyzőnél közokirattá emelés céljából való letételig terjedő időben az csak magánokirat marad. Nyilvánvaló tehát, hogy ily módon magánokiratban jő létre az az ügylet, a melynek érvényességéhez a törvény kifejezetten közokiratot követel. Mert a mint fentebb már kifejtettem, a magánokirat kiállítása által a jogügylet befejeztetett s mert a felek azt ily alakban is érvényesen kiállitottnak s joghatálylyal bírónak kellett hogy véljék, mivel különben annak tudatában, hogy a magánokirat eredetileg érvénytelen, bizonyára nem kötnék meg ügyletöket mégis magánokiratban: most már egészen a felek tetszésétől függ, hogy a magánokiratot közokirattá emelni kívánják-e vagy sem? Ks föltéve, hogy ezt nem tennék, a döntvény szerint az a magánokirat, mint ilyen, ama kivételes jogügylet fölött nem lenne már eredetileg érvénytelen, hanem csakis, mint bizonyító eszköz, nem rendelkeznék a kellő jogi erővel. A novella azonban nem ezt célozza. Ila még megemlítem, hogy a kiállított magánokiratnak közhitelességi jelleggel későbben történő felruházása már nem magának a jogügyletnek megkötésére vonatkozik, hanem a közokirattá emelés a magánokiratnak csupán nagyobb fokú bizonyító erőt ád : ugy önként következik, hogy valóban semmi értelme sem lenne a novella 22. és 23. §§-ai bekezdő sorának, ha ezt nem szorosan és csakis ugy lehetne értelmezni, hogy mindazok a kivételes jogügyletek, a melyek ezekben elsorolvák, csak akkor érvényesek, ha ab ovo megfelelnek ama követelménynek, hogy közvetlenül közjegyző előtt alkottatnak meg. A novella 21-ik §-ában elsorolt jogügyletek azonban, a mennyiben az ezekről kiállított okiratok csakis harmadik személyekkel szemben való bizonyító eszközül szolgálnak s céloztatnak használtatni, a melyeknél tehát a jogügyletnek szükségképen közjegyző előtt való megkötése érvényességi feltételül nincs kimondva, nézetem szerint is foglalhatók magánokiratba s utólag minősíttethetnek közokiratokká. Ebben, de csakis ebben a pontban tehát egyetértek a döntvénynyel. Ausztria és külföld. A bűnösök kiadatása Ausztria-Magyarország és ÉszakAmerika között. (Folytatás.) Az ellenkező szempont védelmére, hogy t. i. váltóhamisitásért való kiadatás nincs a szerződésben biztosítva, ama vessző hiányán kivül, mely kétség szintén mindjárt el fog oszlani, még azon további körülményt is felhozzák, hogy a csalás fogalma systematicusan nem a hitelpapír- vagy pénzhamisítás fogalmát követőleg vagy a hivatali sikkasztás előtt vagy után van a szerződésben felsorolva. Ez az osztrák büntetőtörvény rendszere szempontjából mindenesetre némi valószínűséggel bírna, de mint okadatolás nem tartós, ha meggondoljuk, hogy a német szöveg — sajnos — még a kifejezésben is nyelvtanilag és syntaktikailag az amerikai szerződés mondatszerkezetét követi szolgailag, a mint az az államszerződés minden egyes sorából könnyen látható. De lege ferenda a jövőben ajánlatos volna nemcsak az érvényben levő büntetőtörvénynek tudományos megjelölését, de legcélszerűbben a törvény illető paragrafusait a törvényben idézni, a mi a jelen esetben nem történt s a kiadatási szerződésekben eddig nem is vétetett figyelembe. Ehhez járul még, ha a német szöveg mondatszerkezetét tekintetbe veszszük, hogy pleonasmus volna, ha a »F á 1 s c h u n g« szót hamis pénz készítésére vagy forgalomba hozatalára akarnók vonatkoztatni, minthogy hamis pénzt nem lehet hamisítani, csak készíteni vagy forgalomba hozni. Teljesen eloszlik a kétely, mely az államszerződés német szövegébe a »Fálschung« szó utáni vessző hiánya folytán belecsúszott, a hiteles törvénymagyarázat által, melyet a külügyministerium 1891. december 3-ki 14,158. sz. rendeletében hirdettetett ki s mely e kétely felől körülbelül a kö vetkezőkép nyilatkozik : Egy linzi ügyvéd kérésére ugyanis, vájjon magánokiratok hamisításának delictuma az északamerikai Egyesült-Államokkal kötött kiadatási szerződés szerint kiadatási delictumot képez-e, s hogy a külügyministerium a megjelölt esetben hajlandó volna-e egy a linzi országos törvényszék által váltóhamisítás miatt körözött s jelenleg Chicagóban tartózkodó kereskedő — tehát ugyanazon eset, mint a most kérdésben forgó — kiadatása végett az amerikai hatóságokkal tárgyalásba bocsátkozni, »az első kérdésre, tekintettel arra, hogy a szerződés eredeti kiadmányában úgy az angol, mint a német szövegben a »Forgery« (Fálschung) szó után vessző van, mely, mint látszik, csak tévedésből maradt ki a Reichsgesetzblattban közölt német szerződési szövegből, igenleges a válasz.« Ama kérdés megítélése s eldöntése, vájjon a tényállásra s a kiadatási eljárás és ideszállitásra való tekintettel e speciális esetben megtörténjék-e az indítvány, az a fennálló határozmányok szerint az illető bíróság hatásköréhez tartozik. * (Folyt, köv.) Sérelem.** A debreceni kir. itélö tábla nagyrabecsült elnöke, P u k y Gyula úrtól, következő helyreigazítást vettünk, melynek szívesen adunk helyt. Igen tisztelt Szerkesztőség! Becses lapjának folyó hó 9-én megjelent száma »Biróságok vizsgálata« cím alatt a következő közleményt tartalmazza : »Puky Gyula, a debreceni kir. Ítélőtábla elnöke, a m.-szigeti kir. törvényszék és a területéhez tartozó járásbíróságok megvizsgálása végett néhány nap előtt M.-Szigeten időzött. A kir. törvényszéket több napon átvizsgálta. A mint a tiszteletére rendezett lakomán kijelentette, példás rendben talált mindent. Igen hizelgő módon nyilatkozott a törvényszéki elnökről, Kostka Gézáról és a birákról, hasonló bírákat kívánván valamennyi törvényszékhez.« Ez a közlemény merőben téves. — Én a fennebb emiitett társas összejövetelen egy árva szóval sem tettem emlitést felszólalásaimban, a mármaros-szigeti törvényszéknek sem elnökéről, sem biráiról. Csupán azt a különbséget jeleztem, mely általában véve az egy-két évtized előtti magyar birói kar, s a mai birói kar között a kar színvonalának emelkedésében tapasztalható. Kérem, szíveskedjék a helyreigazítást becses lapjában közzétenni. Fogadja egyébiránt tiszteletem kijelentését. Debrecen, 1M93. évi július hó 11-én. Puky Gyula. Nyilt kérdések és feleletek. Hegyvámos birtok árverelése. (Kérdés.) Tek. szerkesztőség! Nem szokásom minden csekély dologban tanács vagy felvilágosításért a lapokhoz fordulni; de jelenleg oly kérdésben jövök, mely hivatalos állásommal összefüggésben van és közérdekű ; de a melyet mindenki és mindenütt másképen magyaráz. Csaknem naponként árverezünk az államkincstár * Az ellenkező álláspont védői igen gyakran hangoztatták azt, hogy a »Fálschung« kifejezés a szövegben azért nem vehető mindenféle hamisítás tágabb értelmének, mert a többi felsorolt kiadatási delictum legnagyobbrészt az élet, szabadság és a nemzetgazdászati államérdek ellen van irányítva s igy nem látható be, mért nem vétetett fel sok más súlyosabb tulajdon elleni delictum a szerződésbe, mint pl. lopás és sikkasztás. A »Falschung« szónak ezen megszorító logikai magyarázata egy agricultur állam szempontjából helyes volna, de nem lehet helyes egy kereskedő és tengerész állam szempontjából, mint milyen az amerikai, melynek legfontosabb érdekét az képezi, hogy kereskedelmi papírjai eléggé meg legyenek védve. ** Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.