A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 28. szám - Kir. törvényszék és központi vizsgálóbíró

A JOG. 111 tekintve, hogy a fentebbiek szerint alperes kifogásai alaptalanok voltak, a prdts 251. §-a alapján alperest csak a perköltség fizetésére lehetett és kellett kötelezni. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletének csupán a perköltségre vonatkozó és felebbezéssel megtámadott részét megváltoztatja, az 1891. évi ápr. 24-én 23,596. sz. a. hozott sommás végzésnek a perköltségre vonatkozó részét hatályon kivül helyezi, felperest keresetének a perköltségre leszállított részével elutasítja és kötelezi, hogy 18 frt 50 kr, perbeli és 6 frt 5 kr. felebbezési költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett alperesnek fizessen meg. Indokok: Igaz ugyan, hogy a kereseti váltón jelen alakjában telepesként felperes van megjelölve s ehhez képest a váltótörvény 44. §-a 2-ik bekezdése értelmébeu az elfogadó alperes ellen való kereset fentartása céljából óvás felvételére szükség nem lett volna; de tekintve, hogy alperes azt a kifogást tette, hogy a kereseli váltóra felperesnek felperesi minőségben való kitüntetése a kereset beadása után és megállapodás ellenére történt, a mennyiben eredetileg a kereseti váltón telepes egyáltalán nem volt megnevezve és ezt a kifogását alperes a 3'/, alatt csatolt sommás kereset II. példányához mellékelt váltó másolatával is bizonyította, felperes pedig alperesnek erre a lényeges kifogására végiratában észrevételt nem tett és igy bizonyítottnak az veeDdö, hogy a kereseti váltón eredetileg kitüntetve nem volt, ebben az esetben pedig a kereseti váltó a váltótörvény 43. §. 1. bekezdése értelmében az intézményezettnek bemutatandó s nem fizetés esetén az óvás felveendő volt volna, a minek megtörténtét felperes nem is állította : ezek szerint felperes keresete a vt. 43. §-a második bekezdése értelmében az elfogadó alperes elleni váltókereseti jog hiányában alaptalan lévén, felperesnek az alaptalan kereset folytán felmerült költségek megtérítéséhez sem lehet joga, miért is az elsöbiróság Ítéletének felebbezett részét megváltoztatni, felperest keresetével a perköltségre leszállított részével elutasítani és mim e részben pervesztest a törv. rdts 251. §-a értelmében a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett. A magy. kir. Curia: A budapesi kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak alperest 24 frt 50 kr. perköltségben marasztaló ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperesnek a váltónak utólagos telepítésére alapított kifogása nem bírhat befolyással felperesnek a váltó alapján ő irányában fennálló kereseti jogának érvényesítésére. A váltó utólagos telepítése a tartalomnak meghamisítását képezvén, alperes a váltótörvény 82. és 83. §§-ai intézkedése szerint a váltónak általa aláirt tartalma szerint váltójogi kötelezettségben áll. Miután pedig alperes mint a váltónak elfogadója vállalt kötelezettséget, a váltónak általa vitatott meghamisítás előtti tartalmához képest, a mely szerint a váltón telepes megnevezve nem volt, ő irányában a váltótörvény 44. §. 2-ik kikezdése szerint az óvásnak felvétele nem képezte a váltóbirtokos kereseti joga fentartásának és ^érvényesítésének feltételét. De nem volt szükség az óvásra a váltónak jelenlegi tartalma szerint sem a váltótörvény 44. §-a szerint, mert a váltónak forgatmány utján igazolt utolsó birtokosaként a telepesként megjelölt felperes jelentkezik. • Mindezekhez képest felperes kereseti jogát alperes ellen az óvás feltételétől függetlenül érvényesíthetvén és alperes a váltóösszeget már csak a per folyama alatt fizetvén ki, alperes pervesztesnek tartandó s ennélfogva a perköltségben a prdts 251. §-a szerint marasztalandó volt. (1893. március 16-án 1,179. szám a.) A kereskedő azért, hogy a tőle megvett ártijközönséges rendeltetésének megfelel, a vevővel szemben szavatossággal tartozik. A muzslai kir. járásbíróság (1892. okt. 25. 2,844/P. sz.): Mocsy Lajos ügyvéd által képviselt N. Ferenc felperesnek dr. Horn Károly ügyvéd által képviselt P. Kálmán alperes ellen 150 frt és járulékai iránt indított sommás perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles a kereseti összegből 44 frt tőkét s ennek 6°/o-os kamatait megfizetni. Indokok: Alperes a tárgyalás folyamán beismerte, hogy folyó 1892. év tavaszán a répamagot felperes tőle vásárolta. A kihallgatott tanuk, Zs. István és K. Bálint egybehangzó tanuzmányaik által pedig beigazoltatott az, hogy alperes a répamagot mint jó minőségűt adta el felperesnek. Minthogy pedig az eladó mindazon árúnak jóságáért és belső kellékeiért, a melyek külsőleg fel nem ismerhetők, felelős, alperes az általa felperesnek eladott rossz minőségűnek bizonyult répamagért szavatossággal tartozván, a felmerült károkat megtéríteni köteles. Tekintve, hogy a répamag rosszasága miatt felperesnek felmerült kára a szakértők által akként állapíttatott meg, hogy a felperesi és bírósági szakértők szerint az évi tényleges kár 9tí mmázsa répa, 60 krral számítva 57 frt 60 krra, alperesi szakértő által pedig 65 mmázsa répa 50 krral számítva 32 frtra becsültetett. A bíróság a tényleges kárt a becsű középaránya szerint, vagyis 80 mmázsa répatermésben 55 krral értékesítve, 44 frtban állapította meg s alperest ezen tőkeösszegben a kereset megindításától járó 6°/o-os kamataiban elmarasztalandónak találta stb. A győri kir. itélő tábla (1892. nov. 30., 6,767/P. sz.) : Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Azon felül, hogy a kir. itélő tábla a meghallgatott szakértők véleménye által kétségtelenül igazoltnak nem találja azon körülményt sem, vájjon a felperes földjébe vetett répamag rossz volt-e, s hogy a kikelt növényzetnek gumósodás helyett felmagzását mi okozta ? — felperest az elsöbiróság ítéletének megváltoztatása mellett elutasitandónak találta azért, mert felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, sőt nem is valósziníísitette azt a döntő körülményt, hogy földjébe tényleg és egyedül az alperestől vásárolt répamagot vetette be stb. A magyar királyi Curia (1893. május 25; 415/P. sz.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben, indokaiból és azért, mert a kereskedő azért, hogy a tőle megvett árú közönséges rendeltetésének megfelel, a vevővel szemben, tehát azért is, hogy a tőle megvett mag termőképes legyen, szavatossággal tartozik, mert alperesnek a tanuk előtt tett és a per során csak a mag mennyisége tekintetében módosított beismerésével bizonyítva van, hogy felperes az alperestől megvett répamaggal vetette be földjét, mely ténynyel szemben alperes tartozott volna bizonyítani azt az állítását, hogy felperes részben máshonnan szerzett magot vetett; mert továbbá a vetésre használt magnak rossz minősége, ugy az, hogy a répa nem gumósodott, har.em felmagzott, nemcsak a szakértők véleményével, hanem azzal is veendő bizonyítottnak, hogy alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította azt, hogy az illető járásban az évben fagy, rovarok vagy egyéb okok miatt a répavetemények általában vagy részben nem sikerültek, sőt épen az a körülmény, hogy más odavalók földjén ugyanakkor kedvező eredmény éretett el, ismét csak az alperestől megvett magnak rossz minőségét igazolja stb. Bűn-ügyekben. A kolozsvári kir. itélő táblának 1-ső számú teljes ülési bűnügyi döntvénye. Az, a ki az i8go : XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedések ellenére égetett szeszes folyadékot nyilt helyre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár IOO litert tevő, vagy azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevisz, az italul érési adó alapján kirovándó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó io—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető-e vagy nem ? Határozat: Az, a ki az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedés ellenére égetett szeszes folyadékot nyilt helyre más beszedési körből az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár 100 litert tevő vagy azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel nem büntethető. Indokok: Az 1890 : XXXVI. t.-c. 9. §. a) -g) pontjaiban felsorolt jövedéki kihágások elkövetői, ama szakasz utolsó bekezdése szerint, az 1888 : XXXV. t.-c. 62 — 65. §-aiban foglalt intézkedéseknek megfelelő alkalmazásával, a netalán adott engedély megvonásán kivül az idézett törvénycikk 65. §-ának első bekezdésében emiitett bíróságoktól a megrövidített vagy megrövidités veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, mely azonban 25 frtnál csekélyebb nem lehet; ha pedig az adó pénzbüntetés alapjául nem vehető, az idézett szakasz második bekezdésében emiitett pénzügyi hatóságtól 1 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és bármelyik esetben a kihágás tárgyát képező szeszes italok elkobzásával büntetendők. Minthogy az 1890 : XXXVI. t.-cikknek amaz intézkedésében nincs meghatározva, hogy az adó mikor nem vehető a pénzbüntetés kiszabására nézve alapul, ennélfogva ama kérdés : hogy az 1890 : XXXVI. t.-c. 9. §-ának d) pontjába ütköző | jövedéki kihágás az italmérési adó alapjául kiszabandó sokszoros j és 25 frtnál nem csekélyebb, vagy pedig 1-től 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő-e ? — csak az 1890: XXXVI. t.-c. egyéb intézkedéseinek és különösen a 6. §-nak, valamint az 1888 : XXXV. t.-cikknek az italmérési adó fizetésére kötelezettek és a jövedéki kihágások meghatározását tárgyazó intézkedései figyelembe vételével dönthető el. Az 1890 : XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében az van I kimondva, hogy : »a szeszgyárosoknak, szabadraktár-tulajdonoscknak, a likőr- és rumgyárosoknak, az engedélyivel ellátott szesz^ I kereskedőknek, a kis mértékben elárusítóknak, a kimérőknek, a gyógyszerészeknek és az előző szakasz értelmében engedélyivel ellátott mezőgazdáknak, nemkülönben az italmérési adótól ugyancsak az előző szakasz értelmében mentesített iparosoknak kivéte-