A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 28. szám - Kir. törvényszék és központi vizsgálóbíró

110 A JOG. a brassói gör. kel. hitvallású szegények közt kiosztandó részét közel 70 éven át egészen 1861-ig a felperes egyháznak szolgáltatta ki, a felperes minden helyes ok nélküli perlekedőnek nem tekinthető. A m. kir. Curia (1893. május hó 19. napján 5,495/92. sz ) következő Ítéletet hozott: A perköltségekre nézve a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztattatik, e részben az első bíróság Ítélete, egyebekben a kir. itélö tábla Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kir. itélő tábla Ítélete indokainál fogva és még azért is helybenhagyandó volt, mert azt felperes sem vonja kétségbe, hogy C P. Constantin-féle végrendeleti alapítvány kezelése a nagyszebeni gör. keleti román egyházat illeti, tekintet nélkül arra, hogy azon egyház felperes előadása szerint eredetileg a görög compániából állott és az idők folyamán változott románná; továbbá azt is beismerte felperes, hogy az emiitett C. P. Constantin féle alapítványnak a brassói szegényeket illető egy negyed része a nagyszebeni egyház által a saját céljaira vissza nem tartatott, hanem az kiosztás végett a brassói görög keleti román espereshez elküldetett, csakis azt tagadván felperes, hogy az elküldött összegből görög nemzetiségű szegények részesültek volna és egyszersmind azt is vitatja, hogy a kérdéses alapítványi jutalék mint kizárólag a görög nemzeti szegényeket illető, kizárólag az ö rendelkezése alá lett volna bocsátandó. Hogy tehát felperesnek a kereseti követelés a múltra megítélhető legyen és kimondathassék, hogy jövőre nézve az alapítványi jutalékok mindenkor a felperes gör. keleti görög nemzetiségű egyház rendelkezése alá adassanak, felperesnek azt kellett volna kimutatni, hogy a vitás alapítvány jövedelmének egy negyed jutaléka feletti rendelkezés kétségtelenül a görög nemzeti egyházat illeti, a mit alperes kétségbe nem von és a mi alperes tagadásával szemben a felperes által bemutatott A\ B), C), D) alatti iratokkai kimutatva nincsen, mert abban az időben, midőn azon iratok keletkeztek, a felperes egyháznak kizárólagos görög nemzeti jellege vitás volt és csak később lett a birói Ítélettel ilyennek megállapítva. Felperes keresetének tulajdonképeni célja a követelés megítélése mellett annak megállapítása, hogy a szóban forgó alapítványnak a brassói szegényeket illető jutaléka kizárólag görög jel legű és hogy annak kezeléséből a Brassóban lévő többi görög keleti egyházak, melyek román ajkúak, kizárassanak, ugy de ez a jeleu perben meg nem állapitható, mert az 1868 : IX. t.-c. és az 1886 : XXV. t.-c. szerint ily természetű pör csak az azon törvénycikkben megjelölt bíróság előtt tehető folyamatba és a felett a brassói gör. keleti román egyházak perben állása nélkül határozni sem lehet, azt pedig felperes maga sem állítja, hogy a közte és gör. keleti román ajkú hivek között lefolyt perbe ezen alapítványi jutalék bevonatott volna. A fennebbiekből kifolyólag a jövendőre nézve sem lehet az alperes egyházat a kérdéses alap'tványi jutaléknak a felperes keze alá leendő bocsátására a jelen perben kötelezni. Ezen Ítélet által nem érintetik azonban felperesnek azon joga, hogy a perhez mellékelt ministeri rendeletek szerint kiállítandó alapítványi levél elkészítésébe befolyjon és abban a többi brassói gör. keleti egyházakkal együtt a jövendő kezelésbe való megfelelő befolyását biztosítsa. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Tulajdoni igényfeeresetnél az a körülmény, hogy az igénylönö nevére szól az iparigazolváuy igényének érvényesítésére bizonyítékul nem szolgálhat, mivel iparigazolvány tulajdonjogot nem állapit meg. Azon körülmény, hoiry a közös lakás a nti nevére van kivéve, tulajdoni igény alapjául csak akkor szolgálhatna, ha az igénylő nő beigazolná, hogy a lakbért sajátjából fizette. A gyulafehérvári bir. járásbíróság: (18y2. április 21-én 1,550.) Filyi György ügyvéd által képviselt K. Klára igénylő felperesnek dr. Gál Béla ügyvéd által képviselt R. Fülöp végrehajtató alperes ellen lefoglalt ingóknak bírói zár alóli feloldása iránti perében felperest keresetével elutasítja. I n d o k o k. Felperes az igényelt tárgyakat az alapon kéri a végrehajtási zár alól felmentetni, hogy azokat részben maga szerezte, részben pedig az általa végrehajtást szenvedett ellen keresztülvitt árverésen megvásárolta. Felperes azonban oly tényeket nem bizonyított, melyek a végrehajtási jegyzőkönyv 3., 6., 38., 41 — 44. tételszámai alatt összeirt ingókra támasztott tulajdonjogát igazolnák, mert az e tekintetben feladott és kihallgatott tanuk csak azt bizonyítják, miszerint ezen ingók az árverés foganatosítása előtti időben felperes külön lakásán voltak, mely körülmény egymagában a tulajdonjog szerzését nem igazolja, miért az e tárgyakra támasztott igénvével felperest ez okból elu'asitani kellett. Az igény többi tárgyait illetőleg pedig azért kellett felperest keresetével elutasítani, mert felperes az általa és pedig saját követeléseért végrehajtást szenvedett ellen megtartott árverésen megvett emez ingókat továbbra is végrehajtást szenvedettnek, habár vele, vagyis igénylővel közös birlalásában hagyván, sőt végrehajtást szenvedettek közös háztartásban élvén, bármily jogcímen is történt legyen ez, mint kijátszási szándék jellegét magán viselő szerzési mód, harmadik személyekkel szemben joghatálytalannak tekintendő. A kolozsvári kir. itélő tábla : (1892. június 21-én 2,440.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperes igénykeresetének helyet ad és a Gyulafehérvárit 1891. december 11-én felvett biztosítási foglalási jegyzőkönyvben 1—44. tétel alatt összeirt ingó tárgyakat a biztosítási foglalás és birói zár alól feloldja és azokat felperes rendelkezésére bocsátja, a perköltségeket pedig felek között kölcsönösen megszünteti. Indokolás. A periratokhoz D. a. csatolt árverési jegyzőkönyvek, valamint F. Márton és S. Gyda tanuk hit alatti vallomásával bebizonyítva van ama ténykörülmény, hogy a foglalási jegyzőkönyvben 1—35., 37., 39., 40. tételei alatt összeirt tárgyakat felperes 1891. nov. 30-án K. Péter végrehajtást szenvedő ellen 1,300 frt s járulékai erejéig vezetett végrehajtásos árverésen megvásárolta, valamint ama körülmény is be van igazolva a fentebb megnevezett tanuk vallomásaival, hogy a felperestől árverésen megvett tárgyak a lefoglalt és igénykereset tárgyává tett tárgyakkal ugyanazonosak, a C. alatt csatolt iparhatósági igazolványnyal ama ténykörülmény van beigazolva, hogy felperes a férfiszabó-üzlet vezetésére iparengedélyt nyert és emez üzletet K. Péter üzletvezetése mellett tényleg folytatja, R. György és R. Anyiska tanuk pedig igazolják, hogy a foglalási jegyzőkönyv 36., 38., 41 -44. tételei alatt összeirt tárgyak az árverés megtartása előtti időben is felperes külön lakásán és rendelkezése alatt állottak s P. Tivadar s P. Tivadarné tanuk bizonyítják, hogy ama lakás, a melyben az igényelt tárgyak összeirattak és lefoglaltattak, a tanuktól igénylő felperes tartja bérbe, ezen perrend szerűen bebizonyítottak alapján az első bíróság Ítéletét megváltoztatni, felperes igénykeresetének helyet adni és a lefoglalt és összeirt tárgyakat a foglalás alól feloldani kellett annyival is inkább, mert ezen bebizonyított tényállásokkal szemben végrehajtató alperesnek állott kötelességében bebizonyítani ama ténykörülményt, hogy igénylő felperest a K. Péter végrehajtást szenvedő ellen vezetett végrehajtásos foglalás és annak eredményében megtartott árverés körül rosszhiszeműség terhelné és felperes az igényelt tárgyakat a többi hitelezők megrövidítése céljából vásárolta volna meg a megtartott árverésen, végrehajtató alperes azonban a tárgyaláson előterjesztett ily irányú állításainak beigazolására mi bizonyítékot sem ajánl' tt fel. A perköltségeket peres felek közt az 1881 : LX. t.-c. 98. §. alapján és azért kellett kölcsönösen megszüntetni, mert a foglalás a végrehajtást szenvedő K. Péter által vezetett szabó-üzletben történvén, végrehajtató jóhiszeműleg vélelmezhette, hogy a lefoglalt tárgyak végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik. A m. kir. Curia: (1893. április hó 7-én 9701.) A másodbíróság ítélete megváltoztattatik s az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával helybenhagyandó volt az első bíróság Ítélete azért, mert: hogy igénylő nő katonaszabó-üzletre iparigazolványt szerzett, tulajdoni igényének érvényesítésére bizonyítékul sem szolgálhat, mivel iparigazolvány tulajdonjogot nem állapit meg, továbbá mert az a körülmény, hogy a lakást felperesnő tartja bérben, tulajdoni igényének alapjául annál kevésbé szolgálhat, mert felperesnő azt, hogy a lakbért sajátjából fizette, szintén nem bizonyította. A váltó utólagos telepitése a tartalomnak meghamisítását képezvén, az elfogadó, ki azt vitaija, hogy a váltón eredetileg telepes megnevezve nem volt, óvás hiányában is a vt. 82. és 83. §-ai intézkedése szerint a váltónak általa aláirt tartalma szerint váltójogi kötelezettségben áll. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Az 1891. évi ápril 24 én 23,596. sz. a. hozott sommás végzés hatályának a perköltség tekintetében való fentartása mellett tartozik alperes 1891. évi május 24-én 148 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó, a sommás végzésben kitett perköltséggel együtt összesen 24 frt 50 krban megállapított perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Egyéb részében a sommás végzés hatályon kivül helyeztetik. Indokok: Alperes kifogását arra alapítja, hogy a kereseti váltó, a váltótörvény 43. §-ának 2. pontja értelmében óvatolandó lett volna és az óvás elmulasztása folytán felperes kereset: joga elenyészett, de ez a kifogás nem volt figyelembe vehető, mert a kereseti váltó a telepes birtokában van és hogy az óvásra rendelt határidőn belül a telepes birtokában nem lett volna, alperes nem bizonyította, ily körülmények között a váltótörvény | 44. §-ának 2 pontja értelmében óvís felvétele szükséges nem volt. Alperes _ viszonválaszában emelt azt a kifogását, hogy a | telepítés megállapodásellenesen és utólag vezettetett a kereseti váltóra, mint nyilvánvalóan elkésettet, a törvényszék figyelembe nem vette, mert ezen, nem a váltó megtekintéséből eredő kifogását már első periratában, vagyis a kifogásokban kellett volna felhozni. A kereseti követelést felperes a per során a perköltségekre leszállítván,