A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 28. szám - Kir. törvényszék és központi vizsgálóbíró

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 28. számához. Budapest, 1893. július hó 9-én. Köztörvényi ügyekben. Végrendelet hiányában az alapítvány alapítója szándékának az előadott tényekből való közvetett megállapítása. A nagyszebeni kir. törvényszék (1891. január hó 15-én 852 890. sz. alatt) itélt: A szentháromságról nevezett brassói gór. keleti, görög nemzeti egyház 1889. évi november 17-én 8,008. sz. alatt benyújtott keresetével és annak azon zárkérésévei : a nagyszebeni belvárosi görög keleti egyházközség gondnoksága által legyen köteles a C. P. Constantin-féle 13,213 frt 25 kr. tökéből álló alapítvány kamatjövedelmének a brassói szegények részére jutó 1S60. dec. 1-töl 1889. nov. 30-ig terjedő időre eső lejárt, de nem felperesnek átadott egy negyedét 4,205 írt 75 kr. összegben és ennek a kereset beadásától járó 6°/o kamatját, valamint az összes perköltségeket is 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett egyszerre felperes egyház gondnokságának perbeli képviselője kezéhez megfizetni, nemkülönben köteles jövőre, még pedig 1889- év dec. 1-től kezdve évenként a nevezett alapítvány jövedelméből járó '/i r^sz jutalékot folytonosan minden év dec. hó 1-én, különben ezen esedékességi naptól számítandó 15 nap után kieszközölhető végrehajtás terhemellett felperes egyháznak fizetni, elutasittatik. Indokok: Felperesnek perelhetési joga ellen emelt alperesi kifogást mellőzni kellett, mert ezen kifogás tulajdonképen nem azon e tekintetben egyedül döntő körülményre van irányozva, hogy a felperesként szereplő szentháromságról nevezett brassói görög keleti görög nemzeti egyház mint jogi személy nem létezik, vagy vagyoni jogok szerzésére képességgel nem birna és vagvoni viszonyaira nézve önállóan nem intézkedhetik, hanem arra, hogy az egyház nevében ténykedő »gondnokság« ilyen cím alatt nem létezik és a meghatalmazást aláirt személyek, annak nevében önálló perelhetési jogosultsággal nem birnak. Minthogy pedig a jogi személyek a magánjog általános elve szerint gondnokok által képviseltetnek és mások iránt, vagyoni viszonyaikra nézve rendszerint a természeti személvekkel egyenlő jogokat élveznek és ezeket gondnokaik által gyakorolják és minthogy felperes egyház nevében fellépett személyek gondnoki minőségeiket a válaszirathoz F) alatt mellékelt közhatósági bizonyitványnyal igazolták, mig alperes a hatáskörük korlátozására vonatkozó állítását mivel sem bizonyította : alperesi kifogást a kereset elutasítására alapul elfogadni nem lehetett. Tekinteten kivül volt hagyandó alperesnek azon további kifogása is, hogy alperes egyházközség törvény és szabályellenesen lett »gondnoksági elnök« C. Partén által perbe vonva; mert alperes egyházközség szervezeti szabályai szerint magánjogi viszonyaiban illetékesen eljáró választmányá nak elnöke C. Partén által a pert felvette, védelmét előterjesztette ; tehát az alperességet tényleg elismerte. A per érdemére nézve. A kereset első sorban arra van irányozva, hogy alperes egyházközség bíróilag annak elismerésére köteleztessék, hogy az epitropjai kezelése alatt álló C. P. Constantin-féle alapítvány évi jövedelmének egy negyede a brassói szegények közötti kiosztás végett felperes egyház, illetve gondnokságának adandó ki s másodsorban ezen kötelezettség teljesítésére, illetőleg arra, hogy a nem felperes egyháznak kiadott lejárt és még csak esedékessé válandó jutalékokat a zárkérés értelmében alperes felperes egyháznak fizesse meg. Ezen érvényesített felperesi jogot (alperesre nézve kötelezettséget) alperes nem ismeri el. Hogy pedig alperes tagadásával szemben az igényelt jog bíróilag elismertethessék, felperes azon egyedül döntő ténykörülményt köteles bizonyítani, hogy az alapító alapítványának kezelésével felperes szerint is megbízott alperesi epitropokat végrendeletében arra kötelezte, hogy a brassói szegényeknek szánt egy negyedrész jövedelmet kiosztás végett felperes egyháznak szolgáltassák ki, vagy hogy az alapitónak legalább szándéka ez volt. Az alapítványra vonatkozó 1770. évben kelt végrendeletet felperes, állítása szerint nem rendelkezvén azzal, sem eredetiben, sem hiteles vagy egyszerű másolatban be nem mutatta ; ennélfogva az igényelt jog, illetve kötelezettség kimondása alapjául a hivatkozott végrendelet maga nem szolgálhat. Fen marad egyedül az alapító szándékának az előadott tényekből való közvetett megállapítása. Erre nézve felperes azt hozta fel : 1. hogy a nagyszebeni görög keleti egyház epitropjai eleinte és később is egész 1860. év dec. l-ig a nevezett alapítvány jövedelmének a brassói szegényeket illető részét felperes egyháznak adta, illetve fizette ki azoknak leendő kiosztása végett, mi által maga alperes is elismerte a kereseti igényt, mely mellett különben szinte 70 évi gyakorlat szól; '-!• hogy az alapítvány görög nemzeti jellegű és az alapitónak eszébe sem jutott, hogy az valaha mások mint görögök által kezeltessék ; 3. hogy alperes egyház 1790-ben és azon innen évek hosszú során nem volt román gör. keleti egyház, mint most, hanem görög egyház mint felperes most is ; 4. a végrendelét eredetije is görög nyelven volt szerkesztve. Ezen felhozottak azonban alperessel szemben a kötelezettség kért birói kimondására bizonyítékul el nem fogadhatók, mert ha alperes egyház epitropjai az alapítvány jövedelmének a brassói szegényeket illető részét kiosztás végett bár évek hosszú során felperes egyház, illetve gondnokságának is kiküldötték: ezen cselekményük az alapító szándékát kétségtelenül nem bizonyíthatja ; mert nincsen kizárva az sem, hogy az alapítvány kezelésével és alapítványi célokra való fordításával az alapító által megbízottak bizalmának kifolyása volt; mely mint ilyen hosszú gyakorlat mellett is kötelezettségnek birói megállapítására el nem fogadható. Nem szolghatnak alapul továbbá a 2—4. pont alatt felhozottak sem, mert az alapítvány jellegéből okszerű következtetésként kétséget kizáróan meg nem állapitható, hogy az alapító alapítványának kitűzött céljára való juttatását, tehát az adott esetben a brassói szegények közötti kiosztás jogát, kizárólag görög ajkú hitsorsosainak tartotta fenn, főleg miután a perben előadottak szerint elfogadható adat nem hozatott fel arra nézve, hogy az alapítványt tehető alapítványának jótéteményében kizárólag görögnemzetiségű szegényeket kivánt volna részesíteni. Fzek szerint tekintve, hogy az igényelt jog felperes által alperessel szemben nem bizonyittatott: ?.z ezen jogra és következményeként a fizetés teljesítésére is irányzott kereseti zárkérését elutasítani kellett. Az alperes által ellenvetett elévülési kifogás azért mellőztetett, mert az adott esetben csakis a rendkívüli elévülési idő jöhet tekintetbe ; és mivel 1860. dec. 1-től a kereset beadásáig 40 év nem telt el; a ptk. 1,479. §-a helyet nem foghat, az egyes illetményeket illetőleg a ptk. 1,480. § a alapjára fektetett hasonló kifogás is mellőztetett; mert maga a jog el nem ismertetvén, az abból származtatott egyes részletekre vonatkozólag tett kifogás sem jöhetett figyelembe, tárgytalan. A kolozsvári kir. itélő tábla (1892 március 15-én 52/892. sz. alatt) itélt: A kir. tábla az első bíróság Ítéletét érdemli, valamint az ügyvédek munkadíjainak megállapítását tárgyazó részében helybenhagyja; a perköltségeket illetően megváltoztatja s azokata felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A keresetből kitűnik, hogy azt a felperes egyház gondnokai nem a maguk, hanem a tőlük képviselt egyház nevébesn inditották; annálfogva mindenek előtt elbírálandó az alperes részéről kifogásképen felvett, de hivatalból is figyelembe veendő az a kérdés, hogy vájjon a felperes egyháznak különben igazolt indokai, mint olyanok a per folyamatba tételére jogositottak-e vagy nem? A kir. itélő tábla a felperesi képviseletet szabályszerűnek látta azért, mert a nagyszebeni görög keleti román érsek és metropolitának az iratok közt fekvő értesítéséből kitetszően a felperes görög nemzeti egyház abban az időben is, mikor nevezett érsekség főhatósága alatt állt, az ugyanazon egyházi főhatóság alá tartozó többi görög keleti román egyházaktól eltérő, a maga részére önállóságot követelő külön állást foglalt el s tekintve, hogy a felperes részéről 9,105/1891. szám alatt beadott kérvénynél hiteles kivonatban fekvő kir. leirat szerint, a nevezett egyház saját ügyeit a tőle választott gondnokok utján intézhette ; minthogy a hivatkozott kérésnél fekvő helyhatósági bizonylat szerint a felperes egyház képviseletét tényleg az egyház gondnokai gyakorolták és gyakorolják és mert az alperestől 3. és 4. szám alatt befektetett okiratok tanúsítása szerint, ugyanerre az ügyre vonatkozóan a közigazgatási uton eszközölt eljárásnál is a felperes egyház képviseletében a gondnokság járt el; arra való tekintette', hogy az érseki értesítésből kitetszően a felperes egyház csak a mult év második felében lett a budai görög keleti szerb püspök fenhatósága alá helyezve ; s végül mert a felperes állítása szerint rendszeres szervezeti szabályokkal még nem bir : a felperes egyház nevében ezzel a keresettel fellépő gondnokokat a trts. 8í. §. értelmében az egyház törvényszerű képviselőiül kellett tekinteni. Ezeknek előrebocsátásával a kir. tábla az első bíróság Ítéletét érdemi részben vonatkozó indokainál fogva helybenhagyta. Ellenben a perköltségeket illetően az idézett ítéletet megváltoztatta és azokat a felek között kölcsönösen megszünteti, mert az A), 13), C) alatti okiratokkal, valamint általában a per többi adataival bizonyított ama tényből folyóan, hogy az alperes egyház a tőle kezelt C. P. Constantin-féle alapítvány kamatainak