A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 28. szám - A bünösök kiadatása Ausztria-Magyarország és Észak-Amerika között

AJOÖ. 219 második esetben is — a maga hatáskörét szinte meg nem állapította. Közbetett felebbezés folytán ugyanazon kir. táblának ugyanazon tanácsa az elsöbiróságuak ezen második esetben hozott végtését helybenhagyta. Indokul részben azt hozván fel, hogy a puszta tovább-eladási célból eszközölt vétel magában véve nem elegendő a keresk. törv. 258. §. 1. pontjában érintett kereskedelmi ügylet megállapítására nézve, hanem ahhoz szükséges, hogy a vétel a kereskedés fogalmától ulválaszihatlau speculatio céljából történjék. Hozzátette még azt, hogy felperes, t. i. a kereskedő nem is állította, hogy alperes, a községi jegyző hasonló árúval kereskednék és hogy az árú csekélyebb mennyiségét tekintve, az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet nem képez. Ebben a második esetben ugyanazon kir. tábla helyesen szállította le az elsőbiróság illetékességét és természetesen helyesen kötelezte felperest a perköltség viselésére. Most már csak az volna az érdekes és megfejtendő kérdés, miért helyes és természetes a második esetben hozott elsőbirósági határozat, mi okból nem helyes és nem természetes a bíróságnak az első helyen megjelölt végzése. Az elsőbiróság két különböző bírája egyforma két esetben ugyanazon módon határozott, míg a kir. tábla ugyanezen két esetben kétféleképen, egymással teljesen elleutétes módon. Melyik bíróságnál volt az előadott két esetben a jogegység veszélyeztetve : annál-e, a hol az egyes biró egy személyben előadó, szavazó, tanácselnök, hitelesítő elnök, avagy a másik bíróságnál. Megfejtés tárgyát képezné az a kérdés, mi az oka a felsőbíróság ellentétes gyakorlatának. Mi lehet más, mint a már régi idő óta ismert ok, a nagy munkahalmaz és talán a hozott határozatok kellő áttekintésének a hiánya. A jogkereső közönség azonban nem tekinti sem a munkahalmazt, sem egyéb körülmény rá nézve fontossággal nem bír. U előtte csak egy érdek lebeghet — és méltán — és ez a jog és igazság feltétlen érvényre jutása. Nehogy azonban a figyelmes szemlélő tévedésbe ejtessék, meg kell még jegyezni, hogy a másodbiróság az első esetben nem talán a vízözön előtti korszakban határozott, hanem mindkét esetben a jelen év folyamán. Az itt felvetett kérdés ugyan jelentéktelennek látszik, azonban ha a kir. táblának első helyen megjelölt határozata, t. i. az, a mely a körülirt megrendelő jegy alapján a kereskedelmi hatáskört megállapította: általános gyakorlatként fogadtatnék el, ugy a bagatell-törvény kijátszására a legegyszerűbb mód az volna, ha felperes a kereskedelmi hatáskört s az ezen eljárással járó előnyöket igénybe venni akarná, nem kereskedelmi ügyletekről állíttatna ki oly megrendelő jegyet, melyben a vétel tovább-eladásra jelöltetnék meg. A felsőbíróságnak ily ingadozó álláspontja megtévesztő nemcsak a jogkereső közönségre, hanem magukra az adóbíróságokra is. Az alsóbiróságok határozott egységes irányelveket keresnek a felsőbíróságok határozataiban és ha azok a fentebbiekhez hasonló határozatlan változó módon döntik el a vitás kérdéseket, alapos azoknak az aggodalma, a kik a táblák szétosztásában az ugy is kevéssé szilárd alapon álló jogegység veszélyeztetését látták. Hogy mi az ellentétes határozatokból keletkező bajoknak az orvosszere, azt az illetékes körök tudni fogják. Belföld. A sommás eljárás reformja. Az igazságügyministeriumban a sommás eljárásról és a fizetés-meghagyásokról szóló új törvények életbeléptetésére vonatkozólag az előmunkálatok serényen folynak. Lányi Bertalan királyi táblai biró, a ki a ministerium kodifikáló osztályában működik, Szilágyi Dezső igazságügyminister megbízásából és gróf Káin oky ajánló leveleivel ellátva hosszabb időre Németországba, Franciaországba és Svájcba utazott, hogy a szóbeli eljárás belső ügykezelését behatóan tanulmányozza. A készülő utasítás terjedelmes és kimerítő dolgozat lesz, a mely az új eljárás megteremtésénél felmerülő nehézségeket lehetőleg leküzdeni igyekszik. A minister a két törvényt a jövő év első hónapjaiban szándékozik életbeléptetni, a rendeletet azonban már ez év október havában közzéteszi, hogy a bíráknak és ügyvédeknek elegendő idejük maradjon áttanulmányozására. A szegedi jogászegylet közgyűlése. A szegedi jogászegylet 1893. június 18-án tartotta meg rendes évi közgyűlését. Annak lefolyását a »Szegedi J. Lapok« után következőkben ismertetjük : Elnök M u s k ó Sándor üdvözli a megjelent tagokat. R e i n e r Mór dr. egyleti titkár felolvassa a nagy gonddal kidolgozott évi jelentést. A közgyűlés élénk éljenzéssel fogadta az évi jelentést, melyhez először hozzászólott dr. Polgár Sándor, ki azon óhajtásnak adott kifejezést, vajha a szegedi kir. itélő tábla tagjai most, miután a hátralékok feldolgozása után a munkateher egy részétől megszabadultak, a szegedi jogi élet vezetőivé válnának és egyletünkbe belépve, a jogtudomány fejlesztésében közreműködnének ; erre — nézete szerint — kötelezi őket azon előkelő állás, a melyet az igazságszolgáltatás terén elfoglalnak. Ezen kérdés körül élénk eszmecsere fejlődött ki, a legtöbb szónok azon nézetének adott kifejezést, hogy az a cél el fog éretni és a tagok óhajtása teljesülni fog, mihelyt a kir. itélő tábla most annyira elfoglalt birái a nyomasztó munkatehertől meg fognak szabadulni. Felolvastatott a közgyűlés kebeléből kiküldött számvizsgáló bizottság által megvizsgált és helyesnek talált évi számadás, a mely szerint az évi bevétel 386 frt 63 kr., a kiadás 236 frt 23 kr., pénztári maradvány 150 frt 40 kr. Tárgyalás alá vétetett az 1893. évi költségelőirányzat, a mely elfogadtatván, az évi tagdíj rendes tagokra 4 frtban, a kültagokra 2 frtban és az egyletbe belépni kivánó joggyakornokokra 1 frtban állapíttatott meg. Következik a tisztújítás. Megválasztattak egyhangúlag : elnökké : Muskó Sándor kir. törvényszéki elnök; alelnökké: dr. Rósa Izsó; az igazgató-választmány tagjaivá: Huszka Ödön kir. ítélőtáblai biró, dr. Ivánkovits Sáudor Szeged városi főügyész, dr. Lázár György Szeged város helyettes polgármestere, Polimer Jenő ügyvéd, Nagy Ferenc kir. törvényszéki biró, dr. Magyar János ügyvéd, dr. Polgár Sándor ügyvéd; titkárrá: dr. Reiner Mór ügyvéd; pénztárnokká : dr. Nyilassy Pál ügyvéd ; könyvtárnokká : Reiniger Jakab; ügyészszé : Wagner Gyula. A közgyűlés elhatározza, hogy a szegedi ügyvédi kamara által felajánlott 200 korona pályadíjra a pályakérdés ujabban is kitűzessék és ezzel az igazgató-választmány megbizatik. Bíróságok vizsgálata.. Puky Gyula a debreceni kir. ítélő tábla, a m.-szigeti kir. törvényszék és a területéhez tartozó járásbíróságok megvizsgálása végett néhány nap előtt M.-Szigeten időzött. A kir. törvényszéket több napon át vizsgálta. A mint a tiszteletére rendezett lakomán kijelentette, példás rendben talált mindent. Igen hízelgő módon nyilatkozott a törvényszéki elnökről, Kostka Gézáról és a birákról, hasonló bírákat kivánván valamennyi törvényszéknek. Ausztria és külföld. A bíínüsök kiadatása Ausztria-Magyarország és ÉszakAmerika között. * Méltó feltűnést és érdeklődést keltett jogi és más körökben az utolsó hetekben, egy váltóhamisitó kiadatásának kérdése az északamerikai Egyesült-Államok részéről Ausztria-Magyarország számára, annál is inkább, mert tudtunkkal eddig még nem volt rá eset, hogy egy bűnöst, ki magánosok elleni bűntettet követett el — minő p. o. a váltóhamisítás, — a két kormány diplomatiai tárgyalásai folytán amerikai földön elfogtak s a megkereső hatóságnak kiadtak volna. Az eset a napilapokból eléggé ismeretes. A fiatal ember, egy bécsi előkelő cég comptoiristája, jelentékeny összegről váltót hamisított főnöke nevére, s némi nehézség leküzdése után sikerült neki a hamisítványokat a birodalom egyik legtekintélyesebb intézeténél értékesíteni. A hamisítás még a váltók lejárata előtt kitudódik, a tettes amerikai földre menekült, de az igazságszolgáltatás keze még jókor utolérte, minthogy sikerült Chicagóban való tartózkodását megállapítani. Vizsgálatunk tárgya az, vájjon a jelenleg fennálló törvények értelmében a belföldi hatóságnak való kiadatása elérhető-e ? Megjegyzendő még, hogy az a körülmény, hogy a szökevény véletlenül nem osztrák, hanem török alattvaló, nem okoz nehézséget, mert egyrészt a büntető törvény 37. g-a szerint idegen, tehát török alattvaló ellen is, ki osztrák államterületen bűntettet követ el, csak az Ausztriában érvényes büntetőtörvény szerint kell eljárni, másrészt az alább tárgyalandó államszerződés sehol sem szól osztrák állampolgárokról vagy alattvalókról, hanem mindig »egyénekről, kik bizonyos súlyos delictumokat követtek el«. Az 1852. május 27-ki büntető törvény 41. §-a érteimében tehát az esetben, ha a bűnösök kölcsönös kiadatására külföldi államokkal külön szerződések állanak fenn, azok értelmében kell eljárni. Az osztrák-magyar monarchia és az északamerikai EgyesültÁllamok között a bűnösök kölcsönös kiadatására vonatkozó szerződés 1856. július 3-áu köttetett Washingtonban mindkét fél jóváhagyásával, 1856. december 13-án cseréltetett ki, s 1857. január 27-én jelent meg az osztrák császárság hivatalos lapjában a Reichsgesetzblattban. Ezen államszerződés a bevezetésen kivül, mely a szerződéstkötő felek megnevezése mellett a szerződés célját és okait fejtegeti, 5 pontot tartalmaz. A kiadatás alaki előfeltételeiről, nevezetesen az eljárásról, mely mint látni fogjuk, szigorú szabályokhoz és szigorú idöhatározmányokhoz van kötve, alább fogunk szólani. A kiadatás anyagi joga, tudniillik a büntettek megnevezése, melyek miatt a bűnösök kiszolgáltatandók, az említett államszerződés 1. pontjában van taxatíve felsorolva. Sajátságos mondatszerkezete miatt, hogy pontos jogi vizsgálat lehetséges legyen, ajánlatos lesz azt szóról szóra idézni. Az 1. pont az eredetiben igy hangzik : »Man ist dahin übereingekommen, dass Oesterreich und die Vereinigten Staaten auf gegenseitige Requisitionen, welche respective sie selbst oder ihre Gesandten, Beamten oder Behürden erlassen, allé Individuen der Justiz ausliefern sollen, welche beschuldigt, das Verbrechen des Mordes, oder eines Angriffes in mörderischer Absicht, oder des Seeraubes, oder der Brandstiftung, * Ausztria-Magyarországra nézve ugyanazon nemzetközjogi elvek lévén mérvadók, az ezen cikkben fejtegetett jogelvek nálunk is actualitással bírnak. Szerző ezen érdekes cikkét a »J. Bl.«-böl vesszük. A sztrkesztBsig.