A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 27. szám - Új ügybeosztás a kir. igazságügyminiszteriumnál

108 A JOG. ennek bűntettében bűnösnek kimondani s figyelemmel a vádlott rovatlan előéletére, fiatalságára s azon körülményre, hogy vádlott a sértett féllel kiegyezett s a fenyítő panaszosak azért indíttatott meg, mert a sértett fél képviselője a már megállapított összegnél nagyobb összeget s illetve a már megállapított összeg kifizetésére a megbeszéltnél nagyobb biztosítékot kivánt és ezt a vádlott a korábbi egvezségre való hivatkozással meg nem adta s figyelemmel, hogy ezen enyhítő körülménynyel szemközt súlyositó körülményül csak az szolgál, hogy az erőszakot siketnéma leányon követte el, a btk. 91. §-nak alkalmazásával őt megfelelőleg büntetni kellett stb. A pozsonyi kir. itélő tábla Í1892. május 24. 26. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert az, hogy a közösülés megtörténte után a sértett fél nem futott ki a munkások közé, hanem a szobából kimenni vonakodott és beszennyezett szoknyáját szárítgatta, csak azt bizonyította, hogy szégyenét nyilvánossá tenni nem akarta, nem pedig azt, hogy a közösülés beleegyezésével történt ; e körülmény tehát semmi tekintetben sem gyengiti ama bizonyítékokat, melyek szerint vádlott a közösülést erőszak alkalmazásával hajtotta végre. A m. kir. Curia (1893. febr. 15. 423. sz. a.): Mindkét alsófokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: Vádlott beismeri ugyan, hogy K. Máriával nemileg közösült, azonban tagadja, hogy őt a közösülésre erőszakkal kényszeritette legyen. A 21 éves siketnéma sértett az orvosi látlelet szerint erős testalkatú, a vizsgálat adatai szerint irni tudó és minthogy nemcsak a szakértő, hanem a munkástársai előtt is akaratát és gondolatait megérthetőleg jelezni képes, kellő értelmiséggel biró leány; előadása, mely szerint a kérdéses napon déli órákban, mikor munkástársaival pihenőt tartott, őt vádlott tejadás ürügye alatt a szobába hivta, csalogatta : erősíttetik ugyan G. Róza és G. Anasztázia tanuk vallomásával; azonban ettől eltérőleg G. Ede és K. Anna tanuk azt vallják, hogy a leány a konyhába jött és G. Edétől kért tejet; G. Ede azt is vallja, hogy neki megmagyarázta, hogy tejet nem kap és őt távozásra felhívta, azonban távozni nem akart, hanem az ágyhoz állt, mire vádlott a konyhába jővén, azt mondta, hogy a leány nem tejért, hanem másért jött és vádlott a tanutói 2 frtot kért, a két frtot neki adván, azt vádlott a leánynak mutatta és öt a szobába hivta, a hova a leány önként ment, annak dacára, hogy a tanú mutatta neki, hogy ne menjen, mert nagy hasat kap. Különben G. Róza és G. Anasztázia tanuk is azt vallják, hogy a leányt figyelmeztették, »ne menjen a házba, mutatva néki, hogy nagy hasat kap, de ő akart menni, nem hallgatott reájuk és ment«. Hogy a leány vallomása megbizhatlan, bizonyítja főleg azon körülmény, hogy míg K. Vendel atyja és ő is a vizsgálatnál azt adta elő, hogy mikor ő (a lány) a konyhába lépett, a második szobában várakozó G. Ede és K. Anna őt megragadták és a harmadik szobába taszították, mely vallomás alapján, a most nevezettek ellen a vizsgálat szintén megindittatott, de utóbb szintén megszüntettetett, addig a végtárgyalásnál már határozottan azt vallotta, hogy G. és K. őt a szobába nem taszították, hanem vádlott ragadta meg karjánál és vezette a harmadik szobába. Tény továbbá, hogy a leány egy órán át maradt a szobában és G. Ede vallomása szerint, mikor ő (a tanú) a szobába ment a leány kihívása végett, ő nyugodtan a széken ült, a közösüléstől bepiszkított ruháját szárította és a tanút arra kérte, ne szóljon a többi munkás asszonynak arról, mit csinált a szobában Tény továbbá, hogy a közösülés a déli órákban oly helyiségben történt, melyből az egyik ajtó az udvarra nyilik és mely ajtó akkor, G. Ede vallomása szerint nyitva volt, a szoba ablakai előtt pedig a többi munkás pihent ás mikép G. Róza előadja, körülbelül 10 ölnyi távolságban a nélkül, hogy zajt vagy lármát hallottak, holott maga K. Vendel a végtárgyalásnál azon kérdésre, vájjon siketnéma leánya tud-e kiabálni, azt felelte, hogy nagyon keveset tud. Minthogy ezek szerint az erős testalkatú leány ellentállásra és kiabálásra képes volt, de ezt tenni elmulasztotta; minthogy a G. Róza és G. Anasztázia tanuk által említett karcolást az orvosi látlelet nem igazolja, de ilyen karcolást G. Ede és K. Anna tanuk sem vették észre ; minthogy továbbá a leány által G. Róza és G. Anasztázia tanuknak combjára mutatott és az orvosi látleletben is jelzett vörös és kék foltok annak megállapítására, hogy a közösülés tettleg erőszak alkalmazásával történt, elegendő bizonyítékot nem képeznek, mert a kir. törvényszéki orvos véleménye szerint az csak »legnagyobb valószinüséggek következtethető ; azonban ama óvó figyelmeztetéssel, hogy a leány akkor első izben nemileg közösült, kizártnak nem tekinthető, hogy a foltok abból is származhattak, hogy vádlott a közösülést nagy hévvel végezvén, a combokat előzetesen erősen tartotta, nyomta. Minthogy a leány vallomása figyelembe nem vétethetik nemcsak azért, mert lényegesen különbözőleg tette előadását, hanem azért se, mert a munkástársai előtt a közösülés miatti szégyenében legalább azzal menthette a közösülést, hogy azt erőszakkal megtörténtnek jelezte; minthogy végre mindenesetre feltűnő, hogy K. Vendel a vádlott által felajánlott 200 frttal, tehát a sértett viszonyához képest nagyobb összeggel, illetőleg ennek kifogási módjával meg nem elégedett, hanem külön biztosítékot, utóbb pedig már 400 frtot követelt, de vádlott az egyezségi összeg felajánlást azzal indokolja, hogy a leány atyja a bűnper megindításával fenyegetődzött és vádlott a szégyeut kikerülni akarta, a mi vádlott fiatal korára és szüleitől függő viszonyára való tekintettel elfogadhatónak mutatkozik, mindezeknél fogva a fenforgó gyanuokok vádlott bűnösségének kimondására a törvényes bizonyítékot helyre nem állítván, ugyanőt a vád alól felmenteni kellett, stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Bíróságnál alkalmazásban levő aljegyző az ügyvédjelöltek lajstromában tovább vezethető, miután összeférhetlenségi ok fenn nem forog. A kolozsvári ügyvédi kamara (1893. febr. ll-én, 103/P. szám) : G. Béla aljegyző az ügyvédjelöltek lajstromából összeférhetlenség okából töröltetetik. A m. kir. Guria (1893. június 9-én, 3,427/P. sz.): Az ügyvédi kamara választmányának a határozata megváltoztatik, folyamodó G. Béla az ügyvédjelöltek lajstromában megtartatni rendeltetik, mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 5- §-ának 2. pontja, 11. §-ának b) pontja, 12. és 13. §-ainak rendelkezéséből kitűnik, hogy az ügyvédjelöltek joggyakorlatokat részben a bíróságoknál is kitölthetik, ezen gyakorlatra nézve különbséget nem tesz, hogy az illető jelölt a bíróságnál joggyakornoki minőségben, avagy pedig a fogalmazási szakban más magasabb olyan állásban van alkalmazva, mely tanulmányi fokának megfelel, minélfogva G. Béla ügyvédjelölt az által, hogy törvényszéki aljegyzővé neveztett, az ügyvédjelöltséggel összeférhetetlen állásba nem jutott. Birói fegyelmi ügyekben. Az iratoknak a felső bírósághoz leendő felterjesztés végett történt téves felszerelése büntetendő mulasztás-e l (1891 : XVII. t.-c. 13. §.) A szegedi kir. itélő tábla (1893. évi március 13-ikán, 1,778.) : Özv. F. Imréné felperesnek id. F. Imre hagyatéka ellen folytatott végrehajtási ügyéből Sz Mihály cs — i kir. járásbiró ellen felmerült mulasztási ügy iránti bírságolási ügyben következőleg ítélt: Sz Mihály cs —i kir. járásbiró a fenti ügy felszerelésével tapasztalt mulasztás miatt az 1891. évi XVII. törvénycikk 13. §-a alapján 8 nap s végrehajtás terhe alatt fizetendő 2 frt rendbírság megfizetésére köteleztetik, mert nevezett kir. járásbiró az által, hogy az itteni 1892. évi 11,194. számú rendeletben nyert meghagyás ellenére nem az abban kitüntetett, a F Farkas javára letétileg kezelt 2,964 frt 92 krajcár követelésre végrehajtási zálogjogot szerzett hitelezők névjegyzékét és a letiltó hatóságok s azok végzéseinek számát és a letiltás sorrendjét magába foglaló kimutatást, hanem a F. Farkast terhelő illeték kimutatásokat terjeszt föl és az által, hogy az ügy felszerelésénél a kellő gondosságot elmulasztotta, minek folytán annak érdemben való elbírálása indokolatban elodázást szenvedett, oly mulasztást követett el, melyet beadott nyilatkozatával annál kevésbbé lehet igazoltnak tekinteni, mert a felsőbirósági meghagyások pontos teljesítéséért az előadó biró felelős, ennek következtében nevezettet az 1891. évi XVIII. törvénycikk 13. §-a értelmében 2 frtban megállapított rendbírság fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1893. június 8. napján 49,771.): A kir. itélő tábla határozata megváltoztattatik és a rendbírság alkalmazásának helye nem találtatik, mert a szegedi kir. itélő táblának 1893. év január 2-án 1,194/892. sz. a. kelt rendelvényéből világosan kiderül, hogy a nevezett másodbiróság oly kimutatás felterjesztését kívánta, a melyből az 1887: évi 577. számú végzéssel F. Farkas javára letéteményezett 2,964 forint 92 krajcárra vonatkozóan az arra zálogot nyert hitelezők neve és elsőbbsége kivehető egyen és igy a kir. járásbiró nem kellő figyelemmel járt, a midőn felhívása folyán a csongrádi adóhivatal nem a fennérintett tartalmú, hanem a tárgyhoz nem is tartozó illeték hátraléki kimutatásokat küldötte be hozzá, a kir. itélő táblához céltalanul ezeket terjesztette fel a helyett, hogy a királyi adóhivatalt tévedéséről felvilágosította és a kivánt kimutatás felterjesztésének tőle nem függő akadályáról a kir. táblának jelentést tett volna. Minthogy azonban a nyert rendelvény folytán a kir. adóhivatalhoz sürgősen intézett megkeresést és a hibás felterjesztés főleg a kir. adóhivatal téves fölfogásának eredménye: a kir. járásbiró mulasztását nem lehel oly súlyosnak tekinteni, a mely miatt ellene az 1891. évi XVII. törvénycikk 13. §-a volna alkalmazandó. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Hirschl C. M. e., károlyvárosi jrbság, bej. jun. 14, félsz, jun. 17, tmg. dr. Kormitzer. — Csíki Lajos e., sz.-udvarhelyi tszék, bej. aug. 1, félsz. aug. 28, csb. Györfy Titus, tmg. Miskolci Károly. — Adler IstVíin e., szolnoki tszék, bej. jul. 31, feisz. aug. 26, csb. dr. Jósa Gyula, tmg. dr. Weisz István. GruicSÍCS Tihomlr e., novszkáni jrbság, bej. aug. 1, félsz. aug. 2, tmg. Sztriskovics J. — Dimics Dániel e., goszpicsi tszék, bej. aug. 20, félsz. aug. 25, tmg. Nevecseiel Vladoje. — "Weiss Ignác e., eszéki tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 6, tmg. Wágner Ignác. — Frömmer Mór e., s.-a.-újhelyi tszék, bej. aug. 17, félsz. aug. 30, csb. Raisz Béla, tmg. Isépy István. Pályáratok : A borosjenöi kir. jrbságnál aljegyzői áll. jul. 23-ig.— A pestvidéki kir. tszéknél aljegyzői áll. jul. 12-ig. — A pécsi kir. tszéknél jegyzői áll. jul. 13-ig. — Az ó-becsei kir. jrbságnál járásbirói áll. jul. 13-ig. —• A nagyváradi kir. tszéknél aljegyzői áll. jul 14-ig. — A soproni kir. ügyészséenél a 1 ügyészi áll. jul. 14-ig. nyomatott a „resti Konyvnyomaa-reszveny-iarsasag--uai nold-utca 1. sz.