A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 27. szám - Új ügybeosztás a kir. igazságügyminiszteriumnál

A J Az 1888: XXXV. t-e. 57. §a ugyanis csak az engedély nélkül való kimérést, továbbá az ugyanazon §. második pontja szerint kötelezett bejelentésnek és a harmadik pontban emiitett kötelezettségeknek elmulasztásait rendeli büntettetni; ellenben az 1890: XXXVI. t.-c. 6. §-a első bekezdésének intézkedése szerint, az ott említett szeszgyárosoknak, szabadraktártulajdonosoknak, likőr- és rumgyárosoknak, az engedélylyel ellátott szeszkereskedőknek, a kismértékben elárusítóknak, a kimérőknek, a gyógyszerészeknek s az 5. § értelmében engedélylyel ellátott mezőgazdáknak, nemkülönben az italmérési adótól mentesített iparosoknak kivételével másoknak égetett szeszes folyadékot, nyilt helyekre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár 100 litert tevő, vagy azt meghaladó, akár azon alóli mennyiségben behozni tiltva van. Kivételt ezen szabály alól csak annyiban tesz a törvény, hogy az emiitett szakasznak második pontjában felsorolt szeszes folyadékok behozatalát megengedi ugyan, de ezt a behozatalt is az 1888 : XXXV t.-c, 17. £-ában megállapított ^italmérési adónak előleges lefizetésétől teszi függővé. A különbség tehát az lí>90: XXXVI. t.-c. 6 §. második pontjában felsorolt szeszes folyadékok kivételt képező nemei és egyéb (a 6. §. első pontjában körülirt) szeszes folyadékok közt a más körzetből való behozatal tekintetében, a törvény szerint abban áll, hogy a 6. §. második pontjában felsorolt szeszes folyadékok behozatala nem függ az italmérési adó szedésére jogosítottnak tetszésétől, illetőleg engedélyétől, hanem attól, hogy az italmérési adó azok után előlegesen tnegfize'tetett-e vagy sem? Míg ellenben másnemű, a 6. §. első pontjában meghatározott szeszes folyadékok behozatala kizárólag csak az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélyéhez van kötve, akár előlegesen megfizettetni szándékoztatik az italmérési adó akár nem. A ki égetett szeszes folyadékot saját számára az 1890 : XXXVI. t.-c. 6. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére előleges engedély nélkül szerez be, valamiűt a ki a ti. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére szeszes folyadéknak nyilt helyre való bevitelénél a bejelentést s az adó befizetését elmulasztja, az 1890 : XXXVI. t.-c. 9. §-ának d) és e) pontjai értelmében kihágást követ el. E jövedéki kihágások elkövetői pedig ugyancsak az említett törvényszakasz utolsó bekezdése értelmében az 1888 : XXXV t.-c. 65. §-ának első bekezdésében említett bíróságok által a megrövidített, vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, mely azonban 25 forintnál csekélyebb nem lehet, ha pedig az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető, az idézett szakasz második bekezdésébeu említett pénzügyi hatóság által 1 forinttól 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel és bármelyik esetben a kihágás tárgyát képező szeszes italok elkobzásával büntetendők. Minthogy az 1S90 : XXXVI. t.-c. az italmérési jövedékre fennálló szabályzataiban, az italmérési adónak fizetése tekintetében személyes viszonyokon alapuló kivételt, illetőleg megkülönböztetést nem tartalmaz és csak attól tételezi fel a büntetés miként való kiszabását, hogy az adó alá vonható égetett szeszes folyadék mennyisége és minősége ismeretes-e vagy nem? az 1888 : XXXV. t.-c. 57. §-ában megvont az ^ különbség, hogy bejelentésre kötelezett-e az e szakasz szerint büntetendő egyén vagy sem, az 1890 : XXXVI. t.-c. intézkedéseire nem vihető át. Az előadottakból, illetőleg az 1890 : XXXVI. t.-c. 6. és 9. §§-nak egybevetett rendelkezéseiből nyilvánvaló tehát, hogy a ki más körzetből a 6. §. második bekezdésében felsorolt kivételt képező nemű szeszes folyadékokat az italmérési adó előleges lefizetése nélkül nyilt helyre viszi be, legyen a bevivő akár az 1888 : XXXV. t.-c. 4. §-ában megjelölt valamely vállalkozó vagy más egyén, az italmérési adó sokszorosával lesz a 1890 : XXXVI. t.-c. 9. §. végbekezdése értelmében büntetendő, ha a bevitt szeszes folyadék mennyisége ismeretes ; ha azonban ez a mennyiség nem ismeretes, ez esetben 1— i 00 forintig terjedhető pénzbüntetés lesz alkalmazandó ; hasonlóképen az, a ki más körzetből a törvény 6. §-ának második bekezdésében felsoroltaknál egyébnemű szeszes folyadékot visz be, az adó szedésére jogosítottnak engedély nélkül, legyen ez a bevivő akár az 1888 : XXXV. t.-c. 4. § ában megjelölt valamely vállalkozó vagy nem, szintén az italmérési adó sokszorosával lesz az 1890 : XXXVI. t.-c. 9. §-a értelmében büntetendő, ha ismeretes a behozott szeszes folyadék mennyisége, ellenkező esetben pedig 1 — 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel. Ezekhez képest határozatilag ki volt mondandó : hogy az, a ki az 1890 : XXXVI. t.-c. 6. §-a ellenére égetett szeszes folyadékot saját számára, nyilt helyre, más beszedési körzetből az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, bármily (tehát akár 100 litert tevő, akár azon alul levő, vagy azt meghaladó) mennyiségben bevisz, a megrövidített, vagy a megrövidítés veszélyeinek kitett adó 10 —20-szoros összegéig terjedhető és 25 forintnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendő. Kelt Debrecenben, a kir. Ítélőtáblának 1893. évi május hó 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a kir. Ítélőtáblának 1893. évi június hó 3-án tartott (büntető) teljes ülésében. OG. 107 A marosvásárhelyi kir. itélő táblának az 1881. évi november hó 1-én 2,374/881. I. M. E. sz. a. kelt rendelet illetve az abban idézett 2,214 881. I. M. E. sz. a. kelt rendeleten alapuló büntető teljes ülési elvi megállapodása. A jogtalan elsajátítassál kapcsolatos orgazdaság vétsége felett az első fokban való bíráskodás a kir. járásbíróságok vagy a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozik-e ? (64.9 és óSp/IL 1893. sz.-hoz.) Határozat. A jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége esetében az első fokban való bíráskodás az 1880 : XXXVII. t.-ez. 40. §-ának 4-ik pontjában foglalt korlátok között a kir. járásbíróságok liatá köréhez tartozik. Indokok. Tekintve, hogy az orgazdaság mint kapcsolatos cselekmény a büntető eljárás elfogadott alapelvei szerint rendesen az alapcselekmény illetékes birájának hatásköréhez tartozik ; tekintve, hogy az 1880 : XXXVII. t.-c. 40. §. 4. pontja a lopás vétségét és a btk. 359. §. szerint sikkasztásnak tekintendő vétséget 8 az ezekkel kapcsolatos orgazdaság vétségét is a menynyiben hat hónapi időtartamot meghaladó fogházbüntetés alkalmazásának esete fenn nem forog a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalja ; tekintve hogy ha a törvénynek fennebbi világos intézkedése a jogtalan elsajátítás vétségénél súlyosabb beszámítás alá eső fennebbi alapcselekrnényeket és az ezekkel kapcsolatos orgazdaság vétségét az alkalmazandó büntetés időtartamához kötött korlátozás mellett a járásbirósági hatáskörbe utalja, ebből következtethető, hogy az enyhébb büntetés alá eső jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége is az alapcselekmény bíróságának, t. i. az 1880. évi XXXVII. t.-c. 40. §. 1. pontja szerint a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozónak tekintendő, kifejezett rendelkezés nélkül is, mert a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége általában enyhébb beszámitású cselekmény a lopás vagy a 359. §. szerinti sikkasztásnak tekintendő vétséggel kapcsolatos orgazdaság vétségénél; s miután a jogtalan elsajátítás vétsége mint alapcselekmény a btk. XXIX. fejezetében foglalt rendelkezések szerint hat hónapot meghaladó fogházbüntetéssel egyáltalában nem büntethető, ebből folyik, hogy az azzal kapcsolatos orgazdaság vétségének esetében is az 1880: XXXVII. t.-c. 40. §. 4-ik pontjának végtételében körülirt feltétel, egyes csak ritkáu előforduló rendkívüli esetben következhetik be : mindezeknél fogva kimondandó volt, hogy a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétség feletti elsőfokú bíráskodás — az 1880. évi XXXVII. t.-c. 40. §-ának 4. pontjában meghatározott korlátozással — a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. A fennebbi teljes ülési határozat hozatalánál az 1891. évi augusztus 12-én 4,214. I. M. E. sz. a. kelt rendelet 22. §-ában fentartott elől idézett rendeletekben szabályozott eljárás azért követtetett, mert ezen kérdésben a kir. itélő tábla nem jár el minden esetben, mint utolsó fokú bíróság. Marosvásárhelytt, 1893. évi május hó 16-án tartott büntető teljes üléséből. Hitelesíttetett 1893. évi május hó 31-én tartott teljes ülésében. Siketnémán elkövetett erőszakos nemi közösülés vádja alól való felmentés elkövetése gyanú okainak fenforgása dacára. A pozsonyi kir. törvényszék (1891. mára 9., 5,594. sz. a.) : Sch. Jenő (22 éves gazdász) a btk. 232. §-nak 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek kimondja és ezért őt 2 évi fegyházra és 3 évi hivatalvesztésre ítéli stb. Indokok: Vádlott maga beismerte, hogy f. évi május 13-án a siketnéma K. Máriával nemileg közösült, tagadván azonban, hogy ezt a sértett fél akarata ellenére, erőszakos kényszerítéssel tette volna, tekintettel azonban, hogy a hit alatt kihallgatott tanuk, jelesül G. Róza és G. Anasztázia határozottan vallják, hogy nevezett napon a déli órákban a vádlott azzal csalogatta be a sértettet azon gazdaság lakhelyiségeibe, melynél a sértett fél mint napszámos dolgozott, hogy az általa elébb kért, de nem kapott tejet most már megkaphatja s a sértett fél ennek következtében követte a vádlottat a gazdasági épület helyiségeibe ; tekintettel, hogy midőn sértett fél hosszabb idő múlva a lakásból kijött, azonnal jelezte, hogy a vádlott erőszakot követett el rajta s a fentebb jelzett tanuk egyike a sértett fél kezén kisebb karcolást, ajkán duzzadást, mindkét tanú pedig a sértett lábainak remegését és combján véraláfutást és daganatot látott s ezen sérüléseket mindkét tanú akkor keletkezetteknek állította. tekintettel, hogy a felülvéleményező törvényszéki orvos ezen sérüléseket a közösülés erőszakosságától származtatja, tekintettel, hogy vádlott a sértett fél atyjával egyezkedésbe bocsátkozott s annak 200 frtot igért az esetre, ha ellene fenyítő panaszt nem emel; ezen egymást kiegészítő s összetett bizonyítékok alapján a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűncselekményét a vádlott ellen megállapítani s ennek folytán őt