A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 27. szám - Jogi visszásságok

210 annak nincs oka a meghozott törvények jelen alakjában örülni. Céltévesztett intézkedés az 1877: XX. törv.-cikkben a hagyatéki eljárásnak a gyámhatóságokra lett átruházása is. — Mert az ily eljárás hosszadalmasságánál fogva gátolja a hagyatéki ügyek gyors befejezhetését. De különben sincs értelme annak, hogy az örökösödési ügyeket, melyeknek végelintézése átadás vagy perreutasitás eseteiben mégis birói intézkedés alá tartozik, gyámhatóságok utján tárgyaltassanak le. Ily eljárást sem az örökösök, sem az örökhagyó hitelezői, sem pedig az államkincstár érdeke nem követel, mert igen sokszor éppen azoknak válik hátrányára. A mi pedig az 1877 : XII. t.-c. által szabályozott kisebb polgári ügyekben való bíráskodást illeti, megfoghatatlan, hogy miért kell ily ügyekben a járásbíróságokon kivül még a közigazgatási közegeknek is eljárni ? Azt sem az eljárás olcsósága és gyorsasága, sem az ítélkezés jósága nem indokolja. A községi bíráskodás pedig különösen tapasztalat szerint hátrányosnak és károsnak bizonyult be, mert a törvényekben tudatlan, járatlan, birói hivatottsággal, s az ítélkezésben érzékkel nem bíró egyszerű községi birák, ha csak lehet, vagy lerázzák magukról a perekbeni bíráskodás terhét, vagy ha teljesitik is a törvény által előirt kötelességüket, itélkezésökben sem haszon, sem köszönet nincsen. Egy községi biró egy alkalommal más hatóság területén lakó adóst idézett meg s minthogy a megidézett alperes a vevénybe azt irta be, hogy sem az idéző biró illetékességét el nem ismeri, sem a kereseti összeggel nem tartozik, a panaszos féllel megtartott tárgyaláson — melyen az alperes meg nem jelent — ugy oldotta meg a kérdést, hogy illetékességét megállapította ugyan, de a követelő felet keresetével elutasította. Ugy tett, mint az egykori szabó, a ki munkája változatossága kedvéért földmivesnek állott be és tengeri kapálás közben --- gyomnak tartva — kikapálta a babot. Ilyen műkedvelők mai napság is sokan és sok helyen vannak, kik belevágnak abba is, a mihez nem értenek. Az 1880: XXXVII. t.-c. mely 41. §-ában a kihágások egy nagy részét közigazgatási hatóságokra bízta, megfeledkezett arról, hogy a kihágási ügyek sem természetök, sem minősitésöknél fogva nem követelik meg azt, hogy a rendes birói hatáskörből — még kivételesen is — elvonassanak. A közegészség és testi épség elleni kihágások eseteiben az 1879: XL. t.-c. 92., 93., 94., 95., 96., 97. és 98. §§-ai szerint a járásbíróság, de már a 99—107. §§-ai szerint szerint a közigazgatási hatóság bíráskodik, de hogy minő ratio alapján, tekintve, hogy egynemű, összefüggő és egymástól el nem választható kifogásokról van szó, azt nem lehet megérteni. Épp oly kevésbé érthető meg az is, hogy az 1879: XXXI. t.-c. szerint az erdei kihágások és kártérítések, az 1883: XX. t.-c. szerint pedig a vadászati kihágások, okozott költségek és közvetlen károk eseteiben a közigatási hatóságok járnak el; de már ez utóbbi törvény 45. §-a szerint, ha a kihágás mellett az okozott kár megbirálása bővebb bizonyítási eljárást követel, a kihágás felett biráskodó közigazgatási hatóság károst kárkővetelésével polgári perre utasíthatja. Ilyen szellemben intézkedik az 1884: XVII. t.-c. 170. §-a is az által, hogy ha az iparosok és tanoncok, segédek vagy munkások között felmerülő vitás kérdésekben és kártérítési követeléseknél az elsőfokú iparhatóság határozatával a felek meg nem elégednének, igényöket 8 nap alatt a törvény rendes utján érvényesíthetik. Az 1885 : XXIII-ik t.-cikkben szabályozott v i z j o g pedig a magánjogi kérdések megoldásának megnehezítése mellett még félreértésekre is okot szolgáltat, mit a következő jogeset eléggé megvilágít. Egy községben két egyén a m. kir. kincstári uradalomtól az őt a község melletti Dunaágon megilletett és általa gyakorolt három vízimalom jogát örökáron megvette, egy harmadik azonban a vevők karójához — azoknak tudta és beleegyezése nélkül — hajómalmát bekötvén, ott őrlési jogot gyakorolt. Az e miatt keletkezett károk megtérítése iránt vevők kártérítési keresetet indítván, keresetűkben az okozott kár és költségek megtérítésén kivül még azt is kérelmezték, hogy a kárt tevő malma az ő karójuktól a biróság által távolittassék el. Az első biróság felperesek kártérítési keresetének helyet adva, alperest a szakértők által megállapított kár összegében és a per költségeiben is elmarasztalta, felpereseket azonban azon kérelmőkkel, hogy alperes malma az ő karójuktól távolittassék el, elutasította. Mindkét fél felebbezése folytán a másodb íróság az első biróság ítéletét azon indokolással sem misitette meg, hogy az 1885: XXIII. t.-c. 18. §-a értelmében a Dunafolyam használata felett az illetékes hatóság intézkedik, a 156. §. szerint pedig mindazon ügyekben, melyek a vízhasználatra tartoznak, a közigazgatási hatóság illetékes. Minélfogva a hajómalom eltávolításának kérdésében való határozathozatal a biróság hatásköréhez nem tartozván, mindaddig, mig az illetékes közigazgatási hatóság azon kérdésben, hogy alperes a hajómalom bekötésével okozott-e felpereseknek valamely jogsérelmet, határozatot nem hoz: felpereseknek azon jogsérelemből eredő káruk megtérítése iránt támasztott keresetük érdemileg el nem bírálható. E szerint a vizjog használatára vonatkozó törvény értelmében a közigazgatási hatóság van hivatva elbírálni azon jogkérdést, hogy alperes vizimalmának felperesek karójához lett bekötésével okozott-e jogsérelmet? S ha igen, csak azután biráskodhatik a rendes biróság a felett, hogy mennyi lehet felperesek kára. — S igy a dolog lényegében, vagyis a főkérdésben a közigazgatási hatóság, a mellékkérdésben pedig a főkérdés eldöntése után határozhat a rendes biróság. A tőrvénynek ilyen intézkedése nemcsak érthetetlen, hanem visszás helyzetet is szül. Mert felperesek nem a viz használata miatt, hanem káruk megtérítése iránt indították meg keresetöket, a kártérítés kérdését pedig a nélkül, hogy van-e alapja a kárnak, vagyis hogy alperes jogosan vagy jogtalanul kötötte-e be malmát felperesnek karójához, eldönteni nem lehet. A kereset főtárgya tehát kártérítés lévén, ezen perben másodrendű kérdés az, hogy eltávolítandó e alperes malma felperesek karójáról? A vizjog értelmében azonban főkérdésnek a malom eltávolítása, mellék kérdésnek pedig a kártérítés vétetett. Ha a törvény szelleme valóban azt kivánja, hogy a fenforgó esetben első sorban nem a kárkövetelés kérdése döntessék el, akkor annál inkább szükséges és kívánatos, hogy a vizjog használata minden kérdésében a rendes biróság járjon el, mely a dolog lényegét inkább van hivatva elbírálni és azzal kapcsolatos minden másnemű kérdéseket is meg' oldani; és a közlött jogesetben, annál inkább, mert ha alperes jogtalanul kötötte be malmát felperesek hajójához, akkor már nem a vizjog használata, hanem a birtokháboritás ténykérdése állván elő, ezen kérdésben már semmi esetre sem a közigazgatási hatóság, hanem a rendes biróság van hivatva eljárni. Az elsorolt törvények a magánjogi kérdések elbírálásának a közigazgatási hatóságokra lett ruházásával zavaros és visszás állapotokat alkotván, minthogy a minduntalan felmerülő illetékességi kérdések az ügyek lefolyását késleltetik, a feleknek pedig ok nélküli költségeket okoznak, az ügyesbajos embereket, kik sem a közigazgatási hatóságok, sem a bíróságok hatáskörét nem ismerik, félrevezetik és zavarba hozzák, tekintettel arra, hogy mostani állapotunk már a miatt is zavaros, hogy a közigazgatási hatóságok legtöbbnyire a bíróságokkal nem egy helyen, hanem külön és néha félreeső helyeken székelnek, és az által hozzájok könnyű szerrel jutni nem lehet, a jogrend, egyöntetű intézkedés, jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás érdekében oda kell törekedni, hogy a fennálló törvények módosíttatván, mindennemű ügyekben, melyek magánjogi kérdéseket érintenek, egyedül és kizárólag az arra hivatott és illetékes rendes bíróságok járjanak el. A közigazgatási hatóságok mostani bíráskodását melléktekintetek fedezik ugyan, de a jó igazságszolgáltatás célja elérésénél nem szabad a köznapi élet számvetésével dolgozni, mert az oly fontos állami érdek, melynek megvalósításán mindenkinek tőle telhetőleg munkálkodni, megbénítása és fej lődésébeni ^ megakadályozása ellen pedig elszánt erélylyel kitartóan és ingadozás nélkül küzdeni kell, nemcsak az egyéni, hanem a közérdek szempontjából is. Ha valahol, úgy a jogszolgáltatásnál válik be helyesnek és igaznak azon közmondás, hogy minden óra és minden percz,_ melyet ok nélküli és hiába való munkával pazarolunk el, őrökké el van veszve. »Monet annus et almumque rapit hora diem«.