A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 27. szám - Jogi visszásságok

Tizenkettedik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1893. július 2. Szerkesztőség : V., Rvdolf-rakpatl •'!. -•/. Kiadóhivatal: V., Kudolf-iakpait 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : l>r. STILLER MOH. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 irt 50 kr. Fél • 8 » — » Egész » 6í.i — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nynyal küldendők. TARTALOM : Jogi visszásságok. Irta : Csanidy István, kir. járásbitó Szt.-Endrén. — Váltó-óvások körüli szabálytalanságok. Irta : P 1 i h á I Ferenc, nagy-kanizsai kir. közjegyző. — A refoimatió in peius kérdése bűnügyek felebbvitelénél. Irta : Engel Aurél, Budapesten. — A közbűntettesek kiadatására nézve Magyarországban érvényes jogszabályokról. — Belföld. (Debrecenvidéki kir. járásbitóság felállítása. — A debreceni ügyvédi kamara 1892. évi jelentése.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! Július hó 1-től új előfizetést nyitunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése folyó hó végével lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújitani. Lapunk előfizetési ára: Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre • 3 frt kr. Egész évre 6 frt — kr. Az előfizetések a »Jog« kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá címezendők. A kiadóhivatal. A »JFog tör vétiyttíra « t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az 18QJ. évi törvénycikkek j. ivét (gq—114. lap). Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Jogi visszásságok. Irta : CSANÁDY ISTVÁN, kir. járásbiró Szt.-Endrén. Az igazságügy gyökeres reformja múlhatatlanul azt is megköveteli, hogy a közigazgatástól a birói hatáskör egyszerre és mindenkorra végleg elválasztassék; mert különben a közigazgatás a bíráskodás útját keresztül szeldelve, sőt néha el is állva, nemcsak akadályokat gördit elébe, de oly visszás állapotokat is teremt, melyek úgy az egyéni, mint a közérdeket hátrányos és káros voltuknál fogva veszélyeztetik és azokat az adott viszonyok között elhárítani senkinek sem áll módjában. Azt mindenki tudja és nem is vonja kétségbe, hogy peres ügyekben és mindennemű magánjogi kérdésekben, a birói hatáskörrel felruházott és hivatott birák járhatnak el jól, helyesen, szakszerűleg és kellő gyorsasággal, a kívánalmaknak teljesen megfelelöleg. De az is köztudomású dolog, hogy a közigazgatási hatóságok, melyek szakmunkájokba tartozó sokféle teendőkkel különben is túl vannak tervelve, a hozzájok utalt peres természetű ügyek elintézésénél a helyzet kényszere miatt még szorgalom és buzgalom kifejtése mellett sem mutathatnak fel kivánt eredményt. Minélfogva a jogszolgáltatás javítása és az ítélkezés egyöntetűsége szempontjából is ma már senki sem ellenezheti azt, hogy a birói eldöntés alá tartozó magánjogi kérdések, a közigazgatás beleszólása nélkül, egészen a bíróságokra ruházva oldassanak meg. Ezt kívánja azon jogelv, hogy senki se vonassék el illetékes bírójától, de megköveteli azt az állam érdeke is, mely a jogrendre támaszkodik, megvárja azt a jogegység biztosítása, mely a tőrvény egyenlő alkalmazásában nyújtja Lapunk mai szám vezérfonalát; s mindezen tekintetek mellett méltán megkívánhatja azt a jogkereső közönség is, hogy akadálytalanul megtudhassa, hogy hol keresse igazságát. Ennek tudatában és érzetében a bíráskodás rendjének, gyorsaságának és olcsóságának helyreállítása érdekében a korszellem követelményének hódolva, szakított a modern jogszolgáltatás az elavult rendszerrel akkor, midőn a megyei hosszadalmas és nehézkes igazságszolgáltatás útjáról letérve, az itélő bíróságok szervezetére vonatkozó 1869: IV., 1871: VIII. és 1871 : XXXI. törv.-cikkeket alkotta meg a törvényhozás. Ezen intézkedése a törvényhozásnak oly bölcsességre vall, mely hasznos következményeiben domborodott ki és azzal a jó igazságszolgáltatásnak alapkövét tette le. Mert a történelmi jogszolgáltatás nem a jogkereső kö zönség érdeke és nemzeti jogok, hanem a hatalom védelmére szolgált, és az osztályok s helyi érdekek védelmében megfeledkezett a közérdekről. — Rendszertelensége, nehézkessége és lassúsága miatt nem volt képes sem az idő folyamán megváltozott helyzet és jogi forgalom kívánalmait teljesíteni, sem birói feladatát megoldani. Az új rendszer létesültével azonban egészen más helyzet állott be. — Mert a birói szervezet az itélő bitótól képességet és szakismeretet követelt, de megkövetelte azt is, hogy minden más foglalkozástól menten, egyedül birói hivatásának és munkájának éljen s minden idejét arra fordítsa. —• Megkívánta azt is, hogy mindennemű befolyástól, birói tiszte és munkakörén kivül eső minden más érdek szolgálatától ment és teljesen független legyen. A jogszolgáltatásban felvett ezen új irány eszme és helyes elvi álláspont elfoglalása csakhamar megtermetté hasznos gyümölcsét, mert az új rendszer alkalmazásában a képesség mellett a munkakedv, szorgalom, tevékenység és kötelességérzet meglepő eredményt mutatott fel, mi által feléledt a népben is a bíróságok iránti bizalom és törvény iránti tisztelet. Ily körülmények között a jogszolgáltatás, a fokozatos fejlődés lépcsőjén emelkedve, eljuthatott volna a tökéletesedés magas fokára, ha a törvények megalkotásában nem áll be ismét visszaesés. De az váratlanul mégis bekövetkezett. — Mert az 1876 -1885. években a gazdaság, kereskedés és ipar fejlődésével előállott jogviszonyok szabályozására alkotott törvények, a birói teendők egy nagy részét ismét a közigazgatás útjára terelték vissza. így jöttek létre a cselédtörvény, a gyámi és gondnoksági törvények, a kisebb polgári peres eljárás, az erdőtörvény, a kihágások egy részének a kzöigazgatási hatóságokra lett átruházására vonatkozó vadászati, ipartörvények és a vizjog, melyek habár üdvös intézkedéseket tartalmaznak is, a mostani rendszer mellett gyakorlati alkalmazásokban céltévesztetteknek és károsaknak bizonyultak be a miatt, hogy a magánjogi kérdések megoldása a hivatott szakbíró kezéből kivétetett. Az 1876: XIII. t. c 115. §-a minden oly kérdések megoldását, melyek a gazda és cseléd, mezei munkás vagy napszámosok körül merülnek fel, tehát a bér vagy napszám-követelés kérdései megoldását is, a közigazgatási hatóságokra bízta. A ki tudja, hogy ezen törvény mostani alkalmazása mellett hányszor maradnak a vitás kérdések megoldatlanul és hányszor oldatnak meg a felek jogsérelmére, és hányszor nem áll módjában a panaszos félnek a lakásától vagy munkahelyétől távol székelő közigazgatási hatóságokat felkeresni, 12 oldalra terjed.