A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 26. szám - A psychiater szerepe a bűnperben. Vége 2. [r.]

202 A JOG. van, valóban ugy szólva meg lehet rostálni az ügyet; ez kimondhatlan előny, tekintve az ügy alaposságára irányuló kívánalmakat. Szóbeli eljárásnál ellenben, már magának a törvénynek határozott szándéka szerint (mert hát nem ugy lesz az az életben bizonyára) ki van zárva az a lehetőség, hogy a különböző (alsó és felső) bíróságok működése összehasonlítható legyen ; sőt ellenkezőleg abban némi intellektuális pressio látszanék s valósággal léteznék is, ha egyik biró a másik biró munkája után dolgoznék, minélfogva az irások kiküszöbölésével tisztán szóbeli uton informálandó a 2-ik fokú hatóság is épen ugy, mint az első és épen úgy legelőiről minden tekintetben, hogy az ügyre nézve épen úgy a féltől szerezhesse be a megfelelő szóbeli benyomást, melynek alapján Ítéletet hozhat, mint az első bíróság. Felebbezés esetében az alsófoku hatóság egész eljárása semmissé, sőt semmivé válik, ez a tiszta szóbeli eljárás postulátuma, mely egyetlen hatóság önkénye alá szorítja a felek érdekeit az által, hogy az utolsó fokú hatóság kivételével a többi hatóság eljárását semmisnek mondja a helyett, hogy fentartaná annak fizikai lényegét és érvényét először azért, hogy a különböző birói funktiók összemérhetők legyenek, másodszor azért, hogy az alsófoku hatóságok fegyelmi ellenőrizhetésének is támpontjai, bizonyítékai maradjanak. Szóbeli eljárás mellett a biró felfogásától, meggyőződésétől és önkényétől függ minden a tárgyalás alkalmával, s ha még hozzá vesszük az új törvény által nyújtott azt a nagy birói szabadságot, melynek birtokában az én saját ügyemben nem én, hanem a biró van hivatva és jogosítva azt is megítélni, hogy az ügy eldöntésére, az eljárás menetére mi a jelentőséggel és fontossággal biró lényeges körülmény és mi nem az: akkor egyedül a biró érvényesítheti magát csak is a tárgyalásoknál és a peres fél ki van zárva: akkor az az általános jogi postulatum megvalósítása, hogy a törvénykezésben az ügyfelek cselekvősége és a birói tevékenység egymással szemben hármoniában álljon -- lehetetlenség. Az új sommás eljárás által — mely számítás szerint a perek 90'/o-kát teszi — ki vau szolgáltatva a peres fél érdeke a birói önkénynek nem csak a tárgyalásnál, hanem az ítélkezésnél is. Mindent elkövetett velem szemben a tárgyaló biró arra nézve, hogy törvényadta szabadságával éljen és hogy istenesen megszekirozzon ; kérésemre azt felelte, hogy nem bír jelentőséggel, nem vette fel jegyzőkönyvbe, pedig épen a dolog érdemére vonatkozott, vagy épen magát a bizonyítást tartalmazta, megjegyzésemet lényegtelennek tekintette, pedig épen ettől függött a per beállítása, az ellenfél kizárása, tanú kihallgatásának elrendelése stb. és az ítélet által elütött törvényes követelésemtől akkor, mikor törvény szerint bebizonyított igazságom van. Minden fennálló törvény szerint, de a józan ész ítélete szerint is ez a biró kétszeresen felelősségre vonható : először azért, hogy a tárgyalást gonoszul elcsavarta ; másodszor azért, hogy olyan Ítéletet hozott, mely a jelen lévő bizonyítékokkal ellenkezik A mi törvényünk szerint mi történik az ilyen bíróval ? Semmi! A tárgyalásért nem lehet felelősségre vonni, mert hát ő maga itéli meg az ügyre vonatkozó dolgok fontosságát, lényeges voltát, jelentőségét és ugy ítélte meg, a hogy megítélte, ehhez törvényes szabadsága volt. Az ítélkezésért szintén nem lehet felelősségre vonni, mert a bizonyítékok szabad méltatása ismét birói szabadság, a bizonyítékokat subjectiv belátása szerint mérlegelheti. A ki ily alapon támadna meg egy birót, az sértené azt a birói függetlenséget, melyet a törvény vérdelmez az által, hogy a bizonyítékok számának, súlyának, fontosságának megítélését magától eldobva egyenesen a biróra bízta. Két rendkívüli ily nagy hatalom a biró kezében, minő a tárgyalás önkényes vezetése s a bizonyítékok szabad kritikája, tönkre teheti a felek érdekeit és lehetetleníti az állami felügyeletet, melyet pedig minden államnak, mint az önző társadalmi érdekek felett álló legmagasabb institutiónak gyakorolni okvetetlenül szükséges. Az új sommás eljárás szerint tisztán a birói állás függetlensége s a biró egyéni érdeke van ecclatánsul megvédve és a peres közönség helyzete lehetetlenitve, érdeke kijátszva ugy a tárgyalásnál, mint az ítélésnél egyaránt. A fél érdeke egyedül a felebbezésnél nem lett károsan érintve; felebbezni, felebbezheti; de hát hová ? Az égi birodalom Ítélőszéke elé ? Mert a szóbeliség az egyetlen fatális bíróság judicaturáját fokozat nélkül megteremtvén, földi bíróság nem létezik. Az új törvény nem okos törvény; ha életbe lép, nagy károkat fog okozni ugy az államnak a megsokszorosított tisztviselők fizetései kiadásával, (szóbeliség mellett a birói létszám erősen felemelendő, vagy nem lesz semmi alaposság az eljárásban, a múltkor szám szerint kimutattam), mint a közönségnek, a peres felek érdekei tökéletes tönkre tételével. A bíróságnak — igaz — jó lesz dolga, húzza rendes fizetését és az a munka, melyért fizetés jár, mentesülni fog minden ellenőrzéstől. Rá vall e törvény az ő szerzőire, mint gyermek az ő szüleire üt s meglátszik, hogy kinek mostohája. E törvény készítésénél vagy a hangzatos »szóbeliség« jelszava csalta meg azt, a ki hivatva lett volna felügyelni az állam érdekeire, vagy egyáltalában nem képviselte ugy az államot, a mint TÁRCA. A psychiater szerepe a bűnperben. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : ROSENTHAL HUGÓ. (Vége.) II. Az az álláspont, mely vitatja annak szükségességét, hogy a jogász felülbírálhassa az orvosi véleményt, abból indul ki, hogy az elmegyógyász gyakran tévedhet akkor, a midőn valakit elmebetegnek deklarál. Helyes, elismerem, hogy az elmegyógyász is tévedhet, mert tévedni emberi dolog. De kérdem, ki fog inkább tévedni, a biró-e vagy az orvos? Az-e, a ki életében őrültet még sohasem látott, az elmebetegséget csak hirböl ismeri és azt hiszi, hogy csak az örült, a kin ő ezt már 100 lépésről meglátja, vagy az-e, a ki mindig elmebetegek közt van, velők folytonosan foglalkozik és ismeri az elme megbetegedésének összes lehető esetét ? A felelet könnyű lesz: sokkal valószínűbb, hogy a biró téved, mint az orvos, hogy a biró mondja ki épelméjűnek az elmebeteget, mint hogy az orvos mondja elmezavartnak az egészséges embert. De tovább megyek. Kérdem, hogy saját foglalkozásán belül ki van inkább tévedésnek kitéve, az elme-orvos-e, avagy a biró ? Hát a biró még soha senkit sem itélt el ártatlanul ? Ez igenis sokkal könnyebben eshetik meg, mint az, hogy az elme orvos declaráljon őrültnek egy egészségest. Az orvos előtt áll egy élő ember, a kit az őt érdeklő tények tekintetében a legbehatóbb megfigyelés alá lehet venni, a ki az orvos kezében kísérleti objectum, a kiről ki kell neki tudnia, hogy milyen ember, e^észséges-e vagy beteg. A biró előtt ellenben oly ember áll, a kiről nem azt kell kitudni, hogy milyen, hanem hogy ezt vagy amazt elkövette-e a múltban. Az orvos csakis tünetek fenforgása esetén mond elmebetegséget konstatáló véleményt, a biró ellenben elitéi, gyakran bizonyítékoknak vett gyanuokokra támaszkodva. Az orvos csak azt mondja, hogy ez az ember, a ki előttem áll, a kit é n látok, a kivel é n beszélek, a kinek szavait é n hallom, a kinek gondolkozását és mozgását é n irányítom tetszésem szerint, szóval, a kit én a legpontosabban megvizsgáltam arra nézve, vájjon ilyen vagy amolyan: ez az ember elmebeteg. Ellenben a biró mit lát ? Semmit. O megkérdezi azokat, a kik a múltban láttak, a kik a múltban elkövetett cselekményről valamit tudnak. Nem is mindazokat kérdezi meg talán, a kik valamit tudnak, mert nem birja őket mind fellelni. A biró csak hallja, hogy mások mit láttak, mit hallottak, mit tudnak az esetről, egy bizonyos, a múltban állítólag elkövetett cselekményről, a mely benyomások az illető tanukban mindig felfogási képességük és gondolkozásuk módja szerint támadtak és ezekhez képest módosulnak. Az orvos itél közvetlen tapasztalatból, a biró itél mások állítólagos tapasztalatai alapján. Mindezeket meggondolva, ugy vélem, az eshetőség a biró tévedésére a bűnösség tekintetében is sokkal nagyobb, mint az orvoséra az elmebetegség kérdésében. Most vizsgáljuk praktikus konsekventiáit a két lehetőségnek: nézzük, mi fog történni akkor, ha az orvosi vélemény a döntő és mi akkor, ha a biró felülbírálhatja az orvosi véleményt. Ha az orvosi vélemény nem bírálható felül, megeshetik az, hogy az orvos téved és épelméjű embert elmebetegnek deklarál. Mi lesz ennek következménye? A bíróság vádlottat, mint őrültet felmenti és tébolydában fogják internálni. Megeshetik tehát, h o gy bűntettes embert fel fognak menteni. De azért ez a bűntettes nem kerüli el büntetését. Mert a bűntettes szempontjából majdnem egyre megy, hol tölti el a büntetést: fegyházban, börtönben, vagy tébolydában? A tébolydában eltöltött idő pedig erre az egészségesre nézve csakugyan büntetés; mert bűntett elkövetése nélkül nem jutott volna oda. A tébolydában bizonyos idő múlva okvetetlenül reá fog jönni az orvos, hogy tévedett, ha az általa elmebetegnek tartott egyén esetleg nem az. Es igy az sem állhat be, hogy egészséges egyén hosszú ideig tébolydába legyen zárva. Az orvos csakhamar kiküldi és átadatja