A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - Az előzetes eljárás reformja. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a > Jog< 25. számához. Budapest, 1893. június hó 18-án. Köztörvényi ügyekben. 4 „cansa futára honesta" alapján létrejött jogügylet csak azon esetre tekinthető fenuállhatónak, ha a kikötött feltételeknek egyik fél részéről történt teljesítését egy oly viszouteljesités követi, melyből a jövőre várt eredményre alaposan következtetni lehet. Az oravicabányai kir. jrbirósng (1892. máj. 3. 2,697. sz.): Dr. Mangincza Ettele ügyvéd által képviselt K. Ilié, mint K. Petru gyámja felperesnek, Munteán Boldizsár ügyvéd által védett M. janku alperes ellen 100 frt s jár. iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek 100 frtot s jár. megfizessen, a perköltségeket azonban felek között kölcsönösen megszünteti. I n.d okok: Felperes K. Ilié azon a címen, hogy 1887. évben Petru nevű' kisk. fiát az alperes leányával törvénytelenül összeházasította s az alkalommal fia osztályrésze gyanánt alperesnek 100 frtot adott, de miután az összeházasítottak — utóbb történt törvényes egybekelés dacára — együtt élni nem képesek és hogy az együttélést alperes tette lehetetlenné, a 100 frt visszafizetését követeli. Ezzel szemben alperes a 100 frt átvételének beismerése mellett azt adta elő, hogy a gyermekek törvénytelen összeházasítása alkalmával abban állapodtak meg, mikép felperes legyen köteles "20O frtot adni nekie és ö viszont kötelezte magát halála esetére az összeházasitottak javára a székási 143. számú házat és a hozzátartozó ingatlanokat hagyományozni. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes által tett igéret nem oly természetű, mely a felperest kielégíthetné és kellő biztosítékot nyújtana az iránt, hogy azt be is fogja váltani, sőt hogy ezen igéret beváltásának, avagy annak bármely módoni valószínűvé tétele iránt nemcsak hogy semmi lépést nem tett, hanem a jóindulatú szülő tanujeleit sem mutatta, a mennyiben a második 100 frtra is tart igényt, a midőn ő a már kapott összeg erejéig sem hajlandó tkvi biztosítékot nyújtani s a vele szemben méltó aggodalomban lévő felperest megnyugtatni; tekintettel továbbá arra, hogy a felek közt létrejött megállapodás, mint »causa futura honesta« oly jogügylet, mely csak azon esetre tekinthető fennállhatónak, ha kikötött feltételeknek egyik fél részéről történt teljesítését vagy csak részbeni teljesítését egy oly viszonteljesités, vagy teljesítésnek biztoskéka követi, melyből a jövőben várt eredményre alaposan következtetni lehessen; tekintettel végül arra, hogy a 100 frt alperest már kezdettől sem illette meg, a mennyiben azt csak, mint veje vagyonát vette át, őt ezen 100 frt visszafizetésére kötelezni kellett. A temesvári kir. itélő tábla (1892. jul. 6. 2,614 sz.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy ő, illetőleg apja, mint a kiskorú felperesnek törvényes képviselője, 100 frtot kitevő osztályrészét alperesnek átadta akkor, midőn felperes alperesnek leányával 1887. évben vadházasságra lépett s minthogy alperes, bár az említett házasság utóbb szabályszerű összekeléssel törvényesitést nyert, felperest házától elűzte, a 100 frtnak visszafizetését igényli. Alperes elismeri ugyan, hogy felperesnek apjától 100 frtot átvett, de ezt az elismerését annyiban korlátozza, hogy a 100 frt átvételekor közötte és felperesnek apja között olyan egyezség történt, hogy felperes még 100 frtot leend köteles alperesnek átadni, a mely 200 frt ellenértékéül alperes bizonyos ingatlanát felperesre és ennek nejére fogja ruházni, hogy tehát a kérdéses 100 frtot nem visszafizetés kötelezettségével, hanem a peres felek közt létrejött szerződés értelmében és ennek folyományaként kötelezett szolgáltatás ellenértékeként vette át alperes; tekintettel arra, hogy az 1868 : L1V. t.-c. 163. §. értelmében az, a ki valamely tényt egyedül ellenfele beismerése által akar bizonyítani, ezt teljes tartalma szerint tartozik elfogadni és az elismerés nem kedvező részleteinek mellőzésével a beismerés kedvező tételeit nem érvényesítheti saját előnyére ; tekintettel arra, hogy alperes korlátozott beismerése a kereseti jogalap lényeges részének tagadását foglalja magában, az 1868 : L1V. t.-c. 152. §. értelmében felperesnek lett volna feladata igazolni, hogy alperes a 100 frtot visszafizetés vagy puszta megőrzés kötelezettségével vette át. Minthogy pedig felperes e tekintetben nem bizonyított, minthogy ennek folytán a perbeli tényállás csakis alperes beismerésének megfelelő alakban fogadható el igazoltnak, minthogy a szerződés teljesítésének elmulasztása rendszerint csak a teljesítés követelésére ad jogalapot, de nem egyúttal arra, hogy a szerződést maga részéről teljesítő szerződő fél a szerződéstől visszalépve, az eladott teljesítést visszakövetelje, minthogy felperesnek keresete is, célzata a szerződésnek felbontására és nem a szerződés teljesítésére irányul, felperes igy kellő alapot nélkülöző keresetével elutasítandó volt, stb. A m. kir. Curia (1893. ápr. 19. 10,782. sz.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperesnek azon előadásából, hogy ő a kereseti 100 frtot fiának osztályrészéül adta az alperesnek akkor, a mikor fiát az alperes leányával összeházasította, egybevetve a tanuk vallomásaival, megállapítható ugyan, hogy alperes a 100 frtot nem visszafizetési kötelezettséggel, hanem azzal vette át, hogy a fiu, mint veje, az osztályrészéül kötelezett pénzösszegért alperes halála után ennek házát és egyéb ingatlanait fogja kapni. Mindazonáltal alperes a 100 frt visszafizetésére kötelezendő azért, mert beismerte, hogy ő nemcsak felperes fiát, hanem saját leányát is a háztól elűzte s hogy ezeket gyermekeikkel együtt jelenleg a felperes tartja el, ily körülmények között pedig, minthogy alperes kétségtelen kifejezést adott annak, hogy ő a szerződést a maga részéről teljesíteni nem akarja, sőt az ingatlan közös használatát felperes fiától elvonta, a szerződéstől felperes is elállani, vagyis a 100 frtot visszakövetelni jogosult. Ezekhez képest a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság icélete hagyatott helyben. Ha a református vallású házastársak közötti házasság az egyik fél részéről eiigesztelhetleii gyűlölet okából kéretik felbontatni, a másik fél azonban a házassági köteléket fentartani kivánja s a per során felmerült adatok arra engednek következtetni, hogy a házassághoz való ragaszkodása őszinte, a házassági kötelék fel nem bontható. A kecskeméti kir. törvényszék (1891. dec. 20. 9,796.): Parall Ferenc ügyvéd által képviselt D. Lajos felperesnek — Darányi Ferenc ügyvéd által képviselt K, Mária alp. ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: D. Lajos és K. Mária református vallású házastársak közt Tatán 1885. május 21-én a református vallás szerint létrejött házassági kötelék engesztelhetlen gyűlölség jogcímén végleg felbontatik és mindkét félnek az újabb házasságra lépés megengedtetik stb. Indokok: Felperes keresetét engesztelhetlen gyűlölség jogcímén indítván, tekintve, hogy sem a lelkészi, sem a bírói békéltetések eredményre nem vezettek, mert felperes minden egyes alkalommal engesztelhetlen gyűlöletének adva kifejezést, válási szándéka mellett megmaradt, tekintve továbbá, hogy alperes azon nyilatkozata, hogy férjét szereti és vele a házas életet folytatni kivánja, az okból, mert férjét elhagyta, hozzá többé vissza nem tért és a kibékülésre lépést nem tett, komolynak nem tekinthető, tekintve végre, hogy felperes az ideiglenes elválasztó Ítélet joghatályának elteltével a végelválást szorgalmazta és alperes az újabbi bírói békéltetésre ismételt megidéztetése dacára sem jelent meg, mi által a kölcsönös engesztelhetlen gyűlölséget beigazoltnak kellett venni, ezeknél fogva az 1786. márc. 6-án kelt és az 1791: XXVI. t.-c. által megerősített nyílt parancs 58. §-a, valamint az 1787. febr. 27-én kibocsátott pótrendelet alapján a peres felek közt fennálló házassági köteléket végleg felbontani és mindkét félnek a 60. §. alapján az újabb házasságra lépést megengedni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. nov. 21-én 2,009.): Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja felhozott és az 1786. március 6-án kiadott házassági nyilt parancs 57. §-ának is megfelelő indokok alapján. A m. kir. Curia (1893. ápril 5-én 1,387.): Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a közte és alperes között az 1885. május 21-én kötött házasságot kölcsönös engesztelhetlen gyűlölet alapján kérte felbontatni. Alperes az elsőbirói békéltetésnél történt személyes megjelenésekor kijelentette, hogy férjét szereti és vele a házaséletet folytatni kivánja, ehhez képest a tárgyalás további folyamán részéről mindig az kérelmeztetett, hogy a házasság fentartassék s illetve hogy felperes keresetével elutasittassék. Az ügy ily állásában az 1787. február 27-én kelt kir. rendelet szerint vizsgálandó volt, hogy forognak-e fenn oly körülmények, melyek egyrészről felperes gyűlöletét indokolják, másrészről arra engednek következtetni, hogy alperesnek a házassághoz való ragaszkodása nem őszinte. Felperes a benne állítólag neje iránt keletkezett gyűlölet indokául azt hozta fel, hogy neje hidegen viselte magát irányá-