A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - Az előzetes eljárás reformja. Folytatás

98 A JOG. ban, folyton sirt és hogy öt 1887 szeptember 13-án hűtlenül elhagyta. Igaz ugyan, hogy a per során kihallgatott tanuk közül többen állították, hogy alperes időnkint sirt, ámde ezeknek a tanuknak vallomásából nemcsak ki nem tűnik, hogy alperes szomorúsága abból származott, hogy férjét nem szereti, söt a tanuk közül S. Mária és N. Erzsébet azt vallották, hogy alperes akkor sirt, ha erre felperes okot szolgáltatott. A felperes részéről felhozott minden egyéb állitások pedig a per adataival megcáfoltattak és alperesnek az a védekezése igazoltatott, hogy alperes 1887. szeptember 13-án nem önként és nem azzal a szándékkal távozott el Kecskemétről, hogy többé férjéhez vissza ne térjen, hanem a felperes anyjának befolyására — a ki a házasság felbontását óhajtotta — felperes által célzatosan ösztönöztetett ideiglenes eltávozásra, alperes bútorai pedig utólag küldettek tartózkodási helyére; mert a kihallgatott tanuk közül S. Mária vallja, hogy alperes előtte arról panaszkodott, hogy férje akkor beszél rosszat alperes anyjáról, ha Dabasról, vagyis saját anyjától jön vissza. N. Erzsébet tudja, hogy felperes anyja mindig biztatta felperest, hogy váljon el alperestől P. Zsuzsánna előtt alperes olyan értelemben nyilatkozott, hogy férje azt akarja, hogy szüleihez menjenek lakni, alperes pedig nem fogja ott magát jól érezni, mert azok őt mindig bántják és hogy ő férjével igen jó viszonyban van, de épen a Dabasra való költözködés végett vannak egyenetlenségek, mert felperes anyj? az 1887. augusztus 28-án az alperes anyjához intézett levélben kijelentette, hogy fia Kecskeméten nem maradhat s annak ott semmit sem fog adni, egyszersmind pedig arra hivta fel alperes anyját, hogy saját — állítólag lelki beteg — leányát vigye haza ; mert F. Károly és Sz. Albert tanuk bizonyítják, hogy peres felek az alperes eltávozásakor könyeztek, egymást megcsókolták s — N. Erzsébet szerint — felperes azzal a vigasztalással küldte el nejét, hogy borura derű szokott lenni s majd megsegíti őket az Isten és hogy felperes akkor a becsomagolásnál is segédkezett ; mert alperesre vonatkozóan a tanuk egybehangzóan vallották, hogy alperest szelid természetű, kifogástalan, kedves és művelt nőnek ismerték, sőt K. János és Sz. István szerint felperesre nézve is az volt a vélemény, hogy felperest a nős élet megváltoztatta, arról azonban a tanuk egyáltalán említést sem tesznek, hogy a felek közt bármely irányban civódások merültek fel, végre : mert felperes saját anyjánál tartózkodván és a békéltetési kísérletek nem a kecskeméti, avagy az alperes tartózkodási helye szerint illetékes, hanem az alsó-dabasi lelkész által eszközöltetvén, az alperes ellenszenve abból nem következtethető, hogy AlsóDabason — a hol a felperes anyja befolyásának érvényesülését feltételezhette — meg nem jelent és felpereshez eddig nem közeledett. Ezek szerint a per adatai kellő állapot nem szolgáltatván annak kimondására, hogy a felek egymás irányában leküzdhetlen ellenszenvvel viseltetnek, mindkét bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. Ha a per elbírálására lényegesnek neui tekinthető körülményre nézre forognak fenn valamely büntetésre méltó cselekmény jelenségei, az eljárás a prdts. 10. §-a alapján fel nem függeszthető. (A szegedi kir. ítélő tábla. 1893. febr. 28-án, 9,888. sz a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A keresk. törv. 173. §-a értelmében névre szóló részvények átruházása, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a részvénytársaság irányában rendszerint csak akkor és az által válik hatályossá, ha és mikor az átruházás a társaság részvénykönyveibe bevezettetett. Ezen bevezetés megtörténtéig tehát az átruházónak részvényesi minősége a társaság irányában meg nem szűnik és a társaság a részvényen alapuló követelés ellen mindama kifogásokat érvényesítheti, melyeket az átruházó fél ellen felhozhat. Nem változtat e körülményen az, hogy a névre szóló részvények a keresk. törv. 178. §-a értelmében üres hátirattal is átruházhatók ; ezen intézkedés csakis az átruházás külalakjára vonatkozik és a törvény az ily hátiratnak nem tulajdonítja a váltótörvény értelmében vett hátiratnak anyagi jogi teljes hatályát. Miután a keresk. törvény 111. §-a szerint oly esetben, midőn több felszámoló neveztetett ki, ezek egyéb megállapodás hiányában csak együttesen végezhetik a felszámoláshoz tartozó cselekvényeket : ennélfogva abból, hogy a felszámolók egyike valamely követelésre űzetett, nem következik az, hogy a követelés vagy jog el van ismerve. A nagyváradi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Helyesen mondotta ki ugyan az elsőbiróság Ítéletében az erre vonatkozólag felhozott indokok alapján azt, hogy alperes a fizetést azon az alapon, mert a kereseti részvényeknek a részvénykönyvbe bevezetett birtokosai a társaságnak adósai, hogy tartozásaik miatt ellenük végrehajtások vezettetvén, a követelések miatt a részvények lefoglaltattak, megtagadni jogosítva nem volt, a mennyiben a végrehajtások szabálytalanul foganatosíttattak s így ez által harmadik jóhiszemű személyek jogai nem érintethetők. Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével mégis elutasítani és öt a törv. rend. 251. §. értelmében a perköltségekben elmarasztalni kellett, mert felperes azt, hogy alperes társaságtól a fizetést követelni jogosítva lenne, kellőképen nem bizonyította. A keresk. törv. 204. §. szerint ugyanis a feloszlott társaságnak a tartozások kielégítése után fenmaradó vagyonából megfelelő részt csak a részvényesek igényelhetnek. Igaz ugyan, hogy a névre szóló részvények a keresk. törv. 173. §. értelmében üres hátirat mellett is átruházhatók és a kereseti részvényeken ily hátirat előfordul, de ugyanezen ^§ rendelkezése szerint, a mennyiben az alapszabályok másként nem intézkedtek, a birtokos a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvénykönyvbe bevezettetett, az alapszabályok pedig ellenkező intézkedést nemcsak nem tartalmaznak, sőt a 15. §. intézkedése szerint az átíratás határozottan meg is kívántatik, felperes tehát, ki beismerte, hogy a kereseti részvényeket a maga nevére a részvénykönyvben még át nem irattá, részvényesnek a társasággal szemben nem tekinthető s igy a részvények után kielégítést nem igényelhet. Nem vétethetett tekintetbe ezzel szemben felperesnek az az állítása, hogy a részvények után ő már rész-kielégitést Simon János felszámoló bizottsági tagtól kapott, mert a keresk. törv. 111. §. szerint oly esetben, ha több felszámoló neveztetett ki, ezek egyéb megállapodás hiányában a felszámoláshoz tartozó cselekményeket érvényesen csak együttesen végezhetik, alperes részvénytársaságnál pedig négy felszámoló választatott és felperes nem bizonyította, hogy a felszámolók hatáskörét illetőleg alapszabályszerüleg oly intézkedés történt volna, hogy a társaságot kötelezőleg egy felszámoló is érvényesen eljárni jogosítva lenne és igy Simon János felszámoló ezen tényéből azt következtetni, hogy a társaság felperest már részvényesnek elismerte, nem lehet. (1892. január 14. 470. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A keresk. törv. 173. §. értelmében, ha csak az alapszabályok másként nem intézkednek, mely eset az alperes részvénytársaság alapszabályainak 14., 15. §-aiból kitetszőleg itt fen nem forog, névre szóló részvények átruházása maga a részvénytársaság irányában, melynek részvényei képezik az átruházás tárgyát, rendszerint csak akkor és az által válik hatályossá, ha és a mikor a megtörtént átruházás a társaság részvénykönyvébe bevezettetett, ezen bevezetés megtörténtéig tehát az átruházónak részvényesi minősége a társaság irányában meg nem szűnik, az pedig, kire a részvények átruházva lettek, a társaság irányában részvényessé, ki a részvényes alapszabályszerü jogait saját jogán gyakorolhatná, nem lesz s az átruházó részvényest az alapszabályok szerint megillető jogokat egyedül az átruházó fél jogán gyakorolhatja. Tekintve már most, hogy a részvények, melyek után felperes a keresetbe vett összeget nyilvánvalóan a keresk. törv. 204. §. alapján követeli, az alperes részvénytársaság részvénykönyvében felperes nevére átvezetve nincsenek, s igy felperes az alperes társaság részvényesének nem tekinthető, sőt az ő kérelmére a nagyváradvárosi kir. járásbíróságtól beszerzett iratok mellett fekvő 458/87. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben kifejezetten kijelenti, miszerint részvényesnek tekintetni nem is kiván; tekintve, hogy ezekkel szemben felperesnek azon ellenvetése, hogy a kérdésben forgó részvények után az ö kezéhez már történtek részfizetések, hogy tehát részvényesi minősége elismertetett, a másodbiróság által ez irányban kifejtett indokokon felül már azért sem jöhet figyelembe, mivel a dolog természetéből következik, hogy a részvénytársaság felszámolás alá jutása esetében, miután a részvénytársaság feloszlik, s igy abba uj tag többé fel nem vehető, a társasági részvénykönyv lezárandó, s a keresk. törv. 204. §-ában meghatározott jogokat csak azok gyakorolhatják, kik a feloszlatás elhatározása időpontjában voltak a társaság részvénykönyvébe részvényesekként bevezetve, illetve ezeknek jogán azok, kikre jogaikat átruházzák; tekintve, miszerint az, hogy a névre szóló részvények a k. t. 173. §-a engedelménél fogva üres hátirat alakjában átruházhatók, a társaságnak ugyancsak a mondott §-ban meghatározott fentemiitett jogaira befolyással nem lehet, a mint a törvény érintett rendelkezése, mint tisztán az átruházás külalakjára vonatkozó egyáltalában nem is tulajdonítja az ily hátiratnak a váltótörvény értelmében vett hátiratnak anyagi jogi teljes hatályát; tekintve hogy ezek szerint kétséget nem szenved, miszerint alperes az átruházó felek ellenében őt megillető mindennemű kifogásait, tehát a beszámítási kifogást is érvényesítheti felperes ellen, ki az átruházók jogán lép fel jelen keresettel; s tekintve, hogy az alperesnek azt az előadását, hogy az átruházó felek ellen ő neki a kereseti összeget meghaladó ellenkövetelése van, kétségbe nem vonta: felperest kereseti követelésével, mint olyannal, mely az alperest az átruházó felek ellenében megilletett ellenköveteléssel találkozása által és időpontjában elenyészett, elutasítani kellett. (1893. ápr. 25. 470. sz.)