A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 24. szám - Az előzetes eljárás reformja - Az olasz javaslat a feltételes elitélésről

94 A JOG. költségek iránt való kötelezettségét a fent idézett okiratok alapján sem lehet megállapítani stb. A m. kir. Curia (1893. ápr. 12. 4,719. sz. a.): A másodbiróság Ítéletének II. r. alperesre vonatkozó része megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokokon felül még azért, mert a bemutatott nyomtatványok bizonyítják, hogy a kimutatott munkálatok teljesíttettek; minthogy pedig a »Herkules« c. lapnak nem egyedül az I. r., hanem a II. r. alperes is szerkesztője volt, a nyomdai munkálatok az ö részére is teljesíttettek ; ezzel szemben tehát közönyös körülmény az, hogy a példányok nyomtatását melyik alperes rendelte meg és a lapnak példányait melyik alperes vette át. Nemesi birtok eladásával a kisebb kir. haszonvételek is, mint tartozék, eladottnak tekintendő. A kisebb kir. haszonvételek tulajdona iránt indított perben nem az képezi bizonyítás tárgyát, hogy a ki a nemesi birtokot megvette, a regálét is megvette, hanem az, a ki a regálét el nem adottnak állítja, köteles bebizonyítani, hogy a kisebb kir. haszonvételekre az eladás ki nem terjed. (M. kir. Curia 1893. ápr. 25-én. 4,832. sz. a.) Zárlati költségek. A zárlat tartama alatt felmerült költségek a zárgondnok kezelése alatt befolyt jövedelemből lévén fedezendők, a mennyiben a jövedelemből a költségek nem fedezhetők, a zárgondnok azt a bíróságnak bejelenteni köteles, a mit ha elmulaszt, a zárlat alatt befolyt jövedelemből nem fedezett költségtöbblet utólagos megtérítését a zárlatot kérőtől nem követelheti. (A győri kir. tábla 1893. febr. 24-én, 642. sz.) Ideiglenes engedély megadásának azon célból, hogy egyesek valamely haszonhajtó vállalatot mielőbb megkezdhessenek, csakis akkor van helye, ha műszakilag kétségtelenül igazolva van, hogy a vízhasználat gyakorlása által mások érdekei sérelmet nem szenvedhetnek. (A földmívelésügy ministernek 1892. évi 41.133. számú hat.) A tulajdonjognak vevő javára történt bekeblezése a vételár teljes lefizetésének vélelmét állapítja meg, de helye van az ellenkező bizonyításának. (A m. kir. Curia 1893. ápr. 10-én, 4,346 892.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Azon körülményt, hogy a közadós, a ki kereskedő volt, már a zálogjog előjegyzése iránti kérvény beadása idejében fizetéseit megszüntette volt, az tartozik bizonyítani, ki ezen körülményre hivatkozik. Azon körülmény, hogy a közadós ellen csődbe jutása előtt végrehajtást rendelő végzés eszközöltetett ki, egymagában a fizetések megszüntetését még nem állapítja meg. Az alsókubini kir. járásbíróság (1891. október 17-én 5,359.) Dr. Szilágyi Dávid ügyvéd mint közadós Steiner Arnold csődtömeggondnoka felperesnek, dr. Medzihradszky Frigyes ügyvéd által képviselt S. Márk alperes elleni 345 frt 97 kr. s jár. erejéig nyert zálogjog előjegyzés, végrehajtási jog feljegyzés s végrehajtási zálogjog-bekeblezés hatálytalanítása iránti perében felperes keresetének helyt ad, az alperes által a közadós S. Arnold ellen ennek nevére az alsókubini 260. sz. tjkvben irt ingatlanára 1890/774. tk. számú végzéssel nyert zálogjog előjegyzést, illetve 1890. évi 1,679. tk. sz. végzéssel nyert végrehajtási jog feljegyzését és végrehajtási zálogjog bekeblezését a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítja s kötelezi az alperest, hogy: 1. tűrje, miszerint közadós fent jelzett ingatlana alperes zálogjogára való tekintet nélkül a csődhitelezők által a csődtömeg javára értékesíttethessék ; 2. hogy ezen ítéleti rendelkezés az alsókubini 260. számú tjkvben alperes költségén feljegyeztessék; 3. hogy felperesnek perköltségeit S. Arnold csődtömege javára fizesse meg, stb. Indokok: Alperesnek a kereset elévülése alapján emelt kifogását a törvényszék figyelembe nem vette, mert felperes csődtömeggondnok keresetét 1890. november 4-én s igy miután a közadós ellen a csőd 1890. május 8-án nyittatott meg, a csődtörv. 37. §-ában meghatározott 6 havi elévülési idő alatt az alsókubini kir. járásbíróságnál nyújtván be, keresetével nem hivatalból utasíttatott el, hanem ezen kir. járásbíróság alperes illetékeseégi kifogásai folytán az 594/891. sz. a. hozott végzéssel illetékességét leszállítván, ugyanezen végzésével az 1881. évi LIX. t.-c. 5. §-a utolsó bekezdése értelmében helyesen az iratokat ezen kir. törvényszék mint illetékesnek kimondott bírósághoz áttenni rendelte, minélfogva az elévülés ezen különben kellő időben benyújtott kereset által félbeszakitottnak s a további eljárás a kereset folytatásának volt veendő és tekintendő. Hasonlóan figyelembe nem vette a törvényszék alperesnek az ügy érdemére vonatkozó abbeli kifogását, hogy a tömeggondnok által megtámadott jogcselekmények a tömeggel szemben itélt dolgot képeznek, mert a nyert zálogjogi előjegyzés, illetve végrehajtási zálogjog-bekebelezés alapjául szolgáló határozat a jogcselekmény megtámadhatását a csődtv. 31. §. értelmében nem zárja ki s mert következésképen a jogcselekmény hatályon kívül helyezésével a határozat is hatályát veszti. Felperes megtámadási keresetét a csődtv. 27. §. 2. pontjára alapítván, tekintettel arra, hogy ezen törvényszakasz a megtámadáshoz megkívánja, hogy az, a ki biztosítást vagy kielégítést nyert, annak elfogadásakor adózó elleni csődnyitási kérvény beadásáról, illetve fizetéseinek megszüntetéséről tudomással bírt legyen, jelen perben első sorban tehát elbírálandó az, hogy közadós S. Arnold fizetéseit mikor szüntette meg és alperes birt-e erről tudomással ? Alperes ugyan tagadja, hogy S. Arnold fizetéseit a felperes által állított időben, u. m. 1890. április 17-én, a mikor t. i. a 345 frt 97 kr. váltókövetelése biztosításául zálogjog előjegyzési kérvényét közadós ellen az illetékes alsókubini kir. járásbíróság, mint tikkönyvi hatósághoz beadja, már m?gszüntette volna, hogy erről neki tudomása lett voloa, sőt ezzel szemben azt állította, hogy közadós egészen a csődnyitásig a legnagyobb hitelnek örvendett s, egyáltalán senki által fizetésképtelennek nem tekintetett, mert Árvamegyében állítólag köztudomásúlag mindig gazdag ember hirében állott, mely állításának felperes részéről való tagadása folytán egyúttal K. József, B. Károly és H. Adolfra mint tanukra is hivatkozott, lekintve azonban, hogy az alperes által kihallgatni kért s kihallgatott tanuk vallomása, habár ezen vallomás szerint igazolva volna, hogy közadós azon időbeni hitel- s fizetésképessége kérdésessé nem tétetett, bírói figyelembe nem jöhet, mert a felperes kérelmére beszerzett, alperesnek a közadós ellen 1,350 frt s jár. erejéig a komáromi kir. törvényszék mint váltóbiróság által elrendelt kielégítési végrehajtásra vonatkozó iratok szerint kétségtelen, hogy alperes a közadós ellen még 1890. ápril 15-én, tehát zálogjog-előjegyzési kérvényét megelőző időben, mivel közadós a nevezett kir. törvényszéknek 1890. ápr. 9-én 2,631. p. sz. végzésével megítélt fenti követelését nem fizette, kielégítési végrehajtást szorgalmazott, melyet azután 1890. április 18-án foganatosittatott is, mely körülmény, valamint az, hogy ezután nemsokára a csődiratok igazolása szerint 1890. május 6-án beadott kérvénye s ennek alapján elrendelt s megtartott tárgyalás után közadós azon nyilatkozata folytán, hogy kérvényező követelését fedezni nem tudja, mert egész vagyonát elvesztette s mindene, a mie vala, végrehajtásilag lefoglaltatott s ő fizetésképtelen, a csőd is megnyittatott közadós ellen, a tanuk vallomásában foglalt körülményeket ki nem záró ellenkező körülményt igazolja s bizonyítja; tekintve, hogy fentiek szerint igazolva van, miszerint közadós mint bejegyzett kereskedő a hatálytalanítani kért zálogjog előjegyzése előtt alperes által már előbb lejárt váltótartozása miatt bepereltetett s nyomban alperes váltai kérvényezett s foganatosittatott végrehajtást eltűrt; tekintve továbbá, hogy alperes maga is beismeri, hogy közadóst fent előadott zálogjog előjegyzés kieszközlése előtt egy másik 1,350 frt s jár. álló váltókövetelése miatt beperelte s ellene végrehajtást kért s foganatosíttatott, ezen körülményből tekintettel közadós volt bejegyzett kereskedői voltára, a mint okszerűen következtethette s tudhatta alperes, hogy közadós már akkor fizetéseit megszüntette, úgy annál inkább felteendő s kétségtelennek vehető, hogy tudta is, mert a felperes által e körülményre tagadó értelemben kinált főesküt, mely azért, mivel az oly ténykörülményre vonatkozik, mely egyedül alperes tudomásán alapulhat, visszakinálhatlan, el nem fogadta, hanem felperesnek visszakínálta, mindezeknél fogva a kir. törvényszék az előadott körülmények alapján a csődtv. 36. §-ához képest egyrészt azon körülményt, hogy közadós fizetéseit már 1890. ápr. 17-ike előtti, illetve akkori időben megszüntette, másrészt azon körülményt, hogy alperes a közadós fizetésmegszüntetéséről már akkor tudomással birt, beigazoltnak megállapította. Ezek után figyelemmel a m. kir. Curiának hason esetekben hozott ítéleteiben a csődtv. 27. §. 2. pontjára kimondott abbeli magyarázatára, hogy a törvénynek az a célzata, miszerint a fizetés megszüntetésével s illetve a csődkérvény beadásával már beállván a hitelezők jogos igénye az egyarányos kielégítésre, ezen időtől a közadós vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgálandó oly vagyont képezzen, melyből egyrészt ezen a közadós egyes hitelező javára biztosítás adása, engedése, vagy kielégítés által semmit el ne idegenithessen, másrészt a hitelező a biztosítás vagy kielégítés elfogadása által mit se vonhasson el, miután fentiek szerint alperes a zálogjog előjegyzését már akkor eszközölte ki, midőn tudtával közadós fizetéseit megszüntette, s miután ezen zálogjog előjegyzés igazolása végett közadós, illetve annak képviseletében a tömeggondnok ellen alperes részéről folyamatba tett bírói eljárás folytán nyert birói határozatok csődtörvényünk 31-ik §-a értelmében a jogcselekmény megtámadhatását ki nem zárják : a kir. törvényszék mindezek alapján a keresetnek helyt adott s a keresethez képest a zálogjog előjegyzés s ennek utána eszközlött végrehajtás jogcselekményét hatálytalannak kimondotta, stb. A pozsonyi kir. itélő tábla: (1892. április 27-én 5,222.) Az első bíróságnak ítéletét helybenhagyja a visszakinálhatlannak jelzett főeskü el nem fogadásából merített indokának mellőzésé-