A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 24. szám - Az előzetes eljárás reformja - Az olasz javaslat a feltételes elitélésről

A JOG. 95 vei, egyéb vonatkozó indokainál fogva annyival inkább, mert az által, hogy az alsókubini kir. járásbíróság az iratokat további eljárás végett az illetékes rózsahegyi kir. törvényszékhez áttette, az 18S1. LIX. t.-c. 5. §. értelmében a felek tényei a per további folyamában is megtartották érvényüket, alperes elévülési kifogását tehát az első bíróság helyesen mellőzte. Az első bíróság ítéletének a visszakinálhatlan föeskü el nem fogadására vonatkozó indokát azért kellett mellőzni, mert a fizetés megszüntetése csak conerét körülményekből következtethető, illetőleg azok folytán állapitható meg és így a főeskü is csak ily határozott tényekre ítélhető meg, nem pedig magára az azok folyományát képező fizetés megszüntetésére. A m. kir. Curia: (1893. ápril 27-én 7,256.) Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az alsóbb bíróságok helyes indokok alapján mellőzték ugyan alperesnek a kereseti jog elévülésére és ítélt dologra alapított kifogását; mindamellett elutasítandó volt felperes keresetével azért, mert a csödtörv. 27. §. 2. pontjára alapított jelen perben felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy a közadós, a ki kereskedő volt, a zálogjog előjegyzése iránti kérvény beadása idejében fizetéseit már megszüntette volt s hogy alperesnek erről a körülményről ekkor tudomása volt. Minthogy azonban a fizetések megszüntetése abból a körülményből, hogy alperes a közadóst egy másik követelése alapján már előbb beperelte volt s ellene végrehajtást rendelő végzést eszközölt ki, egymagában meg nem állapitható, minthogy továbbá a végrehajtás tényleges foganatosítása 1890. ápr. 18-ra történt, a megtámadott előjegyzés iránti kérvény pedig már előbb volt beadva, ez a körülmény tehát, valamint a közadós vagyoni viszonyaiban későbben beállott változások felperesnek korábban jóhiszemüleg szerzett zálogjogára kihatással a dolog természete szerint nem bírhatnak: az a további körülmény birt-e alperes a közadós fizetéseinek megszüntetéséről tudomással, — szóba sem jöhet. Ha az adásvételi ügyletet közvetített ügynök a vevő által ö hozzá inézett rendelkezésre bocsátást az eladónak kellő időben tényleg tudomására hozza, a rendelkezésre bocsátás hatályosan megtörténtnek tekintendő, mert az által az eladó oly helyzetbe jut, hogy jogainak és érdekeinek megóvásáról maga gondoskodhatik. A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert oly esetben, a mikor az adásvételi ügyletet közvetített ügynök a vevő által ő hozzá intézett rendelkezésre bocsátást az eladónak kellő időben tényleg tudomására hozza, az ekként eszközölt rendelkezésre bocsátás, tekintve, hogy az által az eladó oly helyzetbe jut, hogy jogainak és érdekeinek megóvásáról maga gondoskodhatik, hatályosan megtörténtnek tekintendő ; és mert felperes ki nem mutatván azt, hogy az árúnak teljes megrongálása egyedül és kizárólag alperesnek azok cselekménye miatt következett be, hogy a rendelkezésre bocsátott árút visszaküldötte és nem annak következtében állott be, hogy ő (felperes) a neki visszaküldött árút újra indította útnak alpereshez, az árú egyenértéke kártérítés címén sem ítélhető meg felperesnek. (1893. febr. 16. 84. sz. a.) Az ügylet megkötésére való jogosultság, alapuljon az akár törvényen (keresk. törv. 43. §.), akár különös megbízáson, nem foglalja magában azt a jogot is, hogy a kivételes biróság illetősége is kiköttethessék. (A budapesti kir. itélö tábla: 1893. április 6. 1,103. sz.) Gépgyár árjegyzékének ábrái a műszaki rajzok közé nem sorozhatok akkor, ha a gépek műszaki és belső szerkezetének kitüntetésére kl nem terjednek, hanem az árjegyzékek rendeltetésére tekintettel leginkább a szövegben felsorolt tárgyak külső alakját ismertetik a vevő közönséggel. Az ily rajzokra az 1881: XVI. t.-c. rédelme ki nem terjed. (M. kir. Curia: 1893. március 27. 3,999. sz. a.) Bün-ügyekben. A pécsi kir. ítélő tábla 1. sz. büntetőjogi döntvénye. Az, a ki az i8go: XXX VI- t.-c. 6. §-a ellenére égetett szeszes folyadékot saját számára nyilt helyre más beszedési körzetből az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye fiélkül bármily (tehát akár ioo litert tevő, akár azon alul levő vagy azt meghaladó) mennyiségben bevisz, a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó /o —20-szoros összegéig terjedhető s 25 frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendő-c ? (3,187/1892., 3,190 1892. és 2,407,1882. B. számokhoz.) Határozat: Az, a ki az 1890: XXXTT. t.-c. 6. §-a ellenére égetett szeizes folyadékot saját számára nyilt helyre, más beszedési körzetből az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül bármily (tehát akár 100 litert tevő, akár azon alul levő vagy azt meghaladó) mennyiségben bevisz, a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó 10-20-szoros összegéig terjedhető s 25 frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendő. Indokok: Az 1890: XXXVI. t. c. 9. §-ának a-g) pontjai alatt felsorolt jövedéki kihágások elkövetői csak abban az esetben büntetendők 1 frttól 100 frtig terjedő pénzbüntetéssel, ha a kihágás által megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett ado a pénzbüntetés alapjául nem vehető; ha pedig az adót a pénzbüntetés alapjául lehet venni, az emiitett jövedéki kihágások elkövetői az adó 10 —20-szoros összegéig terjedhető s 25 frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendők. Minthogy a törvény ezen rendelkezése annak helyes értelmezése szerint arra, hogy a pénzbüntetés alapjául az adó vétessék, egyedül csak azt követeli, hogy az az adó, a mely megrövidíttetett vagy a megrövidítés veszélyének kitétetett, mennyiségileg megállapítható legyen; minthogy abban az esetben, ha valaki az 1890: XXXVI. t.-c 6. §-a ellenére égetett szeszes folyadékot saját számára nyilt helyre, más beszedési körzetből az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül bármily mennyiségben bevisz és ez által az ugyanazon törvénycikk 9. §-ának d) pontjába ütköző jövedéki kihágást elköveti, megállapítható a bevitt szeszmennyiség és így az 1888: XXXV. t.-cikk 17. §-ában foglalt rendelkezések alapján megállapítható az az adó is, a mely azon szeszmennyiség után jár : ki kellett mondani, hogy az, a ki az 1890: XXXVI. t.-c. 9. § ának d) pontjában körülirt jövedéki kihágást követi el az által, hogy égetett szeszes folyadékot az idézett t.-c. 6. §-a ellenére saját számára nyílt helyre más beszedési körzetből az italmérési adó beszedésért jogosítottnak engedélye nélkül bármily mennyiségben bevisz, a megrövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó 10— 20-szoros összegéig terjedhető s 25 frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendő. Kelt Pécsett, a pécsi kir. itélő táblának 1893. évi március hó 24. napján tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett 1893. évi márc. hó 27. napján tartott büntető teljes ülésben. Kártérítési kötelezettség gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének esetén. A pozsonyi kir. törvényszék (1891. október 19-én 5,231): P. Hugó vádlottat a btk. 310. §-ba ütköző gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a btk. hivatkozott §-a alapján a btk. 92. §. alkalmazása mellett 50 frt pénzbüntetés, mint fő- és 10 frt pénzbüntetés, mint mellékbüntetésre ítéli, egyszersmind kötelezi vádlottat, hogy a btk. 311. §. alapján sértett kiskorú Asztalos Béla javára 6,000 frt kártalanítási összeget fizessen. Indokok: A megejtett vizsgálat és a megtartott végtárgyalás során kétségtelenül bebizonyult az, hogy A. Béla 1890. nov. ll-én délután P. Hugót meglátogatta és mindketten, kik a legjobb baráti viszonyban voltak, jókedvűen, tréfával és énekléssel töltötték az időt. Midőn A. Béla eltávozott, esernyőjét P. Hugó felé tartva »bumm« kiáltással az ajtó felé ment, mire P. Hugó a szekrényen levő forgópisztolyát felkapta és azt A. Béla feje felé irányozva a revolver ravaszát megnyomta, mire a revolver elsült és lövege a három lépésnyi távolságban álló A. Béla jobb szemébe fúródott és az mostanáig is benne van A. Béla fejében. Ezen lövés folytán A. Béla súlyos testi sértést szenvedett. Igazoltnak vette a kir. törvényszék, hogy A. Béla jobb szemén a lövés folytán megvakult, hogy sértett bal szemén is fogyatkozást szenvedett. Kétségtelen, hogy P. Hugó lőtte meg A. Bélát. Elbírálás alá veendő, hogy mennyiben büntethető vádlott ezen tettéért. Ez irányban nem merült fel adat az iránt, hogy vádlott szándékosan járt volna el a tett elkövetésekor, hogy társán célzatosan, tudva és akarva testi sértést akart volna előidézni. Mérlegelendő volt mennyiben vonható felelősségre vádlott a gondatlanság címén. Ez irányban a kir. törvényszék azt találta, hogy vádlottat a vétkes gondatlanság vádja alaposan terheli. Vádlott ugyanis ép elméjű, józan felfogású egyén, ki elmebeli képességénél fogva cselekményének következményeit előre láthatja. Kétségtelen továbbá, hogy P. Hugó azon esetet megelőzőleg igen gyakran forgatott és használt lőfegyvereket, ő tehát kétségtelenül ismerte azoknak s különösen az emberre veszélyes voltát. Kétségtelen továbbá, hogy midőn ő ismerte a lőfegyverek veszélyes voltát, a kérdéses napon a forgópisztolyt elővette és azt társára irányozta, be kellett volna látnia azt, hogy ebből társára nézve sérelem háramolhatik. Kötelessége lett volna meggyőződést szerezni magának arról, hogy a forgópisztoly töltve van-e vagy sem. Gondatlansága megállapítandó volt az által is, hogy nagyanyja által figyelmeztetve lett, hogy vegye ki a töltényeket. Gondatlansága abban rejlik, hogy ezen meghagyásnak egészen meg nem felelt, a mennyiben az összes töltényeket ki nem vette, tehát ezen ténykedésében is nyilvánvaló és kézzel fogható gondatlanságot fejtett ki.