A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 24. szám - A főrendiház tárgyalásai a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásról szóló törvényjavaslat felett

190 A JOG. mat a felperesi követelés alól felmenteni, mert ellenem beszámítható ellenkövetelés van. A viszontkereset önálló kereset, a mely arra irányul, hogy még abban az esetben is elmarasztaltassék a felperes, ha ó' indított keresetével elutasiüatnék s elmarasztaltatnék abban is, a mi több, mint a felperesi kereset. Ezért mondja a javaslat igen helyesen, hogyha az ellenkövetelésnek beszámítható része kevesebb, mint a mi rendes eljárás alá tartozik, akkor e kevesebb részt nem kell elutasítani, hanem lehet e kevesebb részt is érvényesíteni. Pl. 400 frtért idéztetik meg oly alperes, kinek 850 frt ellenkövetelése van. Az alperes azt mondhatja, hogy én 400 frlot leszámítok s marad nekem 450 frt követelésem. Ezt viszontkeresettél érvényesítem, mert az a 450 frt követelés a sommás eljárás értékét tul nem haladja. Azt hiszem, hogy ezzel a kérdés helyesen van megoldva, « beszámítás, az önálló érvényesítést egyáltalában nem akadályozza. Azt nem tartom szükségesnek, hogy e szakasz ujabb szövegezés végett a bizottsághoz visszautasittassék, mert hiszen az idézet világos és idézet nélkül e törvényjavaslatot megalkotni nem lehetett s ez még több helyen is történik a törvényjavaslatban, ennélfogva kérem a szakasz változatlan elfogadását. Remete Géza szintén a mellett van, hogy a szöveget újból meg kell fontolni s ezért adják ki a bizottságnak. H e d r y Ló'rincz stiláris módosítást ajánl. A ház az eredeti szöveget fogadta el. A 47-ik szakasznál felszólalt M o h a y Sándor : T. képviseló'ház ! A 47. §. elsó' bekezdése azt mondja, hogy a tárgyalásnál jegyzőkönyvvezető' alkalmazandó. Részemró'l ilyen szabálynak általános és kötelező megállapítását helyesnek nem tahilom, mert ez mégis sok esetben az ügymenetet csak nagyon megnehezítené, a bíróságnál pedig az eljárás gyorsaságát lassítaná, mert némely ember sokkal inkább tud gyorsan dolgozni, ha maga ir, mintha mondatol s általában azt a biztosítékot, mely e jegyzőkönyvvezető' általános kötelező alkalmazásában tán rejleni látszik, nem minden apró és egyszerű ügyre nézve találom alkolmazhatónak és helyesnek. Ezenkívül azt hiszem, hogy ily csekély jelentőségű kérdést legjobb, ha az ügyviteli szabályokra hagyjuk. Azért tehát ez intézkedés mellőzésével azt hozom javaslatba, hogy ez első bekezdés helyett tétessék, hogy: »a tárgyalásról jegyzőkönyv vezetendő.« A negyedik bekezdés helyett pedig tétessék : »a biró, esetleg n jegyzőkönyvvezető és tolmács megnevezését« szavak. Ajánlom indítványomat a t. ház figyelmébe. Mérey Lajos a szakasz fentartását kéri. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Nézetem szerint az előttem szóló t. képviselő ur a szakasznak és szakasz dispositioinak egészen eltévesztett felfogásából indult ki. Először is a jegyző semmi esetre sem deríti ki együtt a bíróval az igazságot, az egyszerűen a jegyzökönyvet vezeti és nem a saját fejétől, hanem a biró utasításai szerint. De nem is ellenőre, mert neki csak azt kell bevennie a jegyzőkönyvbe, a mit a biró parancsol. Ez az elsó'. A második pedig az, hogy azt mondja a képviselő ur, hiszen abban az esetben, ha ez az ügyvitelben utasításul adatik, egy díjnok is vezetheti a jegyzőkönyvet. Hiszen, t. ház, e szöveg elfogadása mellett is vezetheti díjnok, mert ez nem mondja meg, hogy milyen jegyzőkönyvvezetőnek kell annak lennie, jegyzőnek, aljegyzőnek vagy talán albirónak-e. A 2. pontban megnevezett jegyző nem a birói hierarkiában helyt foglaló jegyzőt jelenti, a szöveg e tekintetben semmikéüen nem érthető félre. Ezt senki máskép nem értheti, minthogy az a jegyző jegyzőkönyvvezetőt jelent. Csak ne akarjunk, t. uraim, egy kifejezést félreérteni. Először is, t. ház, konstatálom, hogy a jegyzőkönyvvezetőnek semmi befolyása a jegyzőkönyv szerkesztésére, 6 feltétlenül a biró rendelkezése szerint jár el, ő puszta segéde a bírónak. Leghelyesebb volna, ha a biró maga venné fel a jegyzökönyvet, de ez nagy tárgyalásoknál igen fárasztó és nehéz. Hanem már most jön a helyessége t. képviselőtársam indítványának. Én előterjesztem a motívumot, méltóztassék határozni. Nemcsak nagyobb és nehezebb ügyek forognak fenn, a hol a járásbiró figyelmét zavarná az, ha neki. egyszersmind parallel n jegyzőkönyvet is vezetni kellene, a hol neki egy ügyes jegyzőkönyvvezető nagy segítségére lehet, hanem van temérdek apró ügy is, hát miért ne vehetné fel ezekben maga a biró a jegyzőkönyvet? Hiszen az a legjobb jegyzőkönyv, a mit az ítélőbíró vesz fel, a másik jegyzőkönyv is csak abban a mértékben jó, melyben a biró intentióinak megfelel. Ez az egyik. Másodszor méltóztassék a gyakorlati, a végrehajtási nehézségeket venni. Ha az lesz mondva, hogy mindenütt, minden tárgyalásnál jegyzőkönyvvezetőnek kell lenni, én nem vagyok képes az országban annyi segédszemélyzetet kapni, a mennyi ennek életbeléptetéséhez szükséges. S vájjon helyes volna-e e mellékkörülmény miatt, mikor a biró apró ügyekben nagyon jól felveheti a jegyzőkönyvet, az egésznek végrehajtását kockára tenni ? Ez a második ok, azért én ugy gondolom a dolgot, hogy ez azért bizandó az ügyrendtartásra, mert az alkalmazkodhatik a gyakorlati viszonyokhoz s abban meg lehet szabni s utasításba adni a bírónak, hogv a mennyiben elegendő segédszemélyzet van és kapható, rendszerint alkalmaztassák egy jegyző a biró könnyebbségére, de egyszersmind a biró maga is vehesse fel a jegyzőkönyvet, hogy ezzel könnyebben mehessenek a tárgyalások ott, a hol a jegyzőkönyvvezető alkalmazását, vagy gyakorlati nehézségek kizárják, vagy pedig egyáltalában nem is szükséges. Kérem tehát a t. házat, méltóztassanak ezt a gyakorlati végrehajtás szempontjából méltányolni s megengedni, hogy a jegyzőkönyvvezető alkalmazásának kérdése az ügyrendtartásban nyerjen megoldást, mivel az igazságügyi kormánynak ugy is az az intentiója, hogy a mennyiben lehetséges, jegyzőkönyvvezető mindig alkalmaztassák. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék t. barátom módositványát elfogadni. Mohay módosítását elfogadták. A 49. §-nál Mohay Sándor kéri a szakaszt összhangba hozni a 47. §-szal. Megtörténik. 51. §• Mezei Mór : T. ház ! E szakaszban van intézkedés téve arra az ecetre, ha valamely fél a tárgyaláson egyáltalán' meg nem jelenik, de nincs intézkedés arról, ha — a mi szóbeli tárgyaláson megeshetik — a megjelent fél a tárgyalás folyamán eltávozik. Ajánlom tehát elfogadásra a következő kiegészítést: »Ugyanez az eljárás alkalmazandó akkor is, ha a felek valamelyike tárgvalás közben eltávozik.* A módositást elfogadták. 85. §. K raj esik Ferencz : T. ház! A 83. §. felhatalmazza a bíróságot, hogy valanielv félnek kihallgatását biztosíték letételétől teheti függővé, nem intézkedik azonban arról, hogy abban az esetben, ha nem közvetlenül az eljáró biróság hallgatja ki a tanút, hanem egy másik hatóságot keres meg a tan i kihallgatása végett, abban az esetben is követelhesse a biztosíték letételét. Módositvánvom tehát a következő: a 83. §-ba e szavak után: »a tanú megidézéséu a következő szavak volnának beszurandók: »vagy ha a tanúkihallgatás más bíróság által foganatosítandó, a bíróság megkeresését«. Ezzel kapcsolatban a I második bekezdésbe a »a tanú megidézése szavak után silletölcg * megkeresés' szavakat indítványozom beszuratni. Mérey Lajos ismételten hangsúlyozza, hogy a szegény perlekedőkre a törvényben egyáltalán nincs intézkedés. Ebben a tekintetben valami kevés kedvezményt akar betoldani a szegények számára. i J e 11 i n e k Arthur előadó Mérey módosítását nem fogadja el, mert szükséges intézkedések a szegény perlekedőkre nézve meg vannak léve korábbi törvényekben. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház ! Csak egyet akarok megjegyezni, hogy a szegényekre való tekintet azzal, hogy a biró joga e tekintetben facultativ, tökéletesen biztosítva van. Facullativ annyiban, hogy kívánhatja vagy nem kívánhatja a költség letételét. Ez egyrészben biztosítja a kincstárt mindenféle haszontalan és nem igazolt tanú idézésektől, még szegényebb ember részéről is, — mert ebben az irányban is kell biztosítékot adni — de másrészt biztosítékot ád annak, a ki szegénységi joggal bir, a kinek a kincstár a bélyeget is hitelezi s a kinek számára ingyen képviselőről gondoskodik, I hogy a biró nem fogja megtagadni egy külön igazolt tanú megidézését csak azért, mert a költséget le nem teheti. A facultativ jogban tehát meg van a biz! tositék. Krajtsik módosítása elfogadtatott. A javaslat többi részét a ház kisebb módosításokkal elfogadta. A főrendiház tárgyalásai a sommás eljárásról és a lizetési meghagyásról szóló törvényjavaslat felett f. é. május hó 29-iki ülésében. Szabó Miklós üdvözli a javaslatot, melynek előterjesztésével a minister az egész jogászvilág közvéleményének és a közóhajtásnak felel meg; ha az igazságügyminister mást nem alkotott volna, ez is maradandó emléket biztositana neki a magyar jogtörténetben. Nem áltatja magát szóló azzal, hogy a javaslat az igazságszolgáltatást olcsóbbá fogja tenni, de biztosítani fogja alaposságát és jövőre megmenti azt az Írásbeliség bilincseitől. Szóló indokoltnak tartja az egyes birói hatáskör kitágítását, azonban attól tart, hogy a kisebb polgári perek nem fogják megbírni ezen eljárás formaságait és költségeit. A részleges reformnál jobban szerette volna a szóbeliségnek és közvetlenségnek minden perügyre nézve való behozatalát, mert a kétféle eljárás zavarólag fog hatni a perek elintézésére és mert a magyar birói kar érett a teljes reform életbeléptetésére s ennélfogva rázkódástól nem kell tartani. Kívánatosnak tartotta volna az általános reformot azért is, mert kívánatos volna már egyszer a birói szervezetet véglegesíteni és a birói létszámot megállapítani, különösen a kúriára nézve, hogy az a maga feladatának, mely a jogegység megőrzése, megfelelhessen. Minthogy azonban a végleges perrendtartás ugyanazon elveken alapul, mint ez a javaslat, szóló azt ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadja. C z o r d a Bódog szintén szükségesnek tartja perjogunk gyökeres reformját a szóbeliség és közvetlenség elve alapján, de mert ő is azt tartja, hogy a szóbeliség és közvetlenség előnyei nem a jogszolgáltatásnak olcsóbbá és gyorsabbá tételében nyilvánulnak, hanem az első sorban a judikatura alaposságának, az anyagi igazság érvényesülésének biztositékát képezi, ezért kívánatosnak tartja a teljes perrendtartás előterjesztését. És azt hiszi, nem is kell nagyon sok idő arra most, midőn ezen jeies munkálatban a szóbeliségnek és közvetlenségnek elvei már le vannak fektetve és a mikor már egy teljes perrendtartás is, legalább előadói tervezetben készen van. Ha sokáig kellene ezen részleges reform alapján működnie a judikaturának, ez annak megingatái sára vezethetne, söt magát a szóbeliséget és közvetlenséget komj promittálhatná, mert a polgári eljárásban két ellentétes elvi alapon | működő helyes igazságszolgáltatás nem képzelhető. Mint átraenc1 tet, a törvényjavaslatot elfogadja. Szilágyi Dezső igazságügyminister megjegyzi a felhozott aggodalmakra, hogy azokat a gyakorlati emberek legnagyobb része nem osztja. C z o r d a Bódog: Dehogy nem ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Engedelmet kérek, nekem alkalmam volt igen számos bírót és bíróságot is megkérdezni e reform egyik leglényegesebb kérdésében, a legfőbb törvényszéknek, mely ő excellenciájának vezetése alatt áll, egyik I tanácskozmányát megkérdezni ezen reform felől ; és sajnálom, hogy ő excellenciáját emlékezete cserben hagyta. Mert az akkor megkérdezett tanácskozmány többségének nem volt észrevétele a részleges reform ellen. Szabó Miklós: De igen! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Talán nem méltóztatik egészen emlékezni. Megkaptam a felterjesztést, de a többség részéről észrevétel sincs benne a részlegesség szempontjából. A kétféle eljárást illetőleg az aggodalom nem alapos, mert a főesküt kivéve, minden egyéb tekintetben a bizonyítási szabályok a rendes és a sommás perekben ugyanazok. A tervezett reform helyes és az egyedül biztosító, melyet a jelen időben a törvényhozásnak ajánlani lehet. Elnök a vitát bezárván, a főrendek a törvényjavaslatot ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadják. Ezután vita nélkül elfogadják a fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslatot.