A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 23. szám - Az egyletek engedélyezése- és ellenőrzésére vonatkozó körrendeletek

90 A JOG. uradalmi tiszttartójával kötötte meg a szerződést és ennélfogva felperes a hivatalos hatáskörében kötött szerződésből folyó követelések érvényesithetése végett keresettel fellépni jogosult : a másodbiróság ítéletét megváltoztatni, felperes perelhetőségi jogát illetően az első biróság Ítéletét helybeuhagyni és a másodbiróságot a per érdemleges elbírálására utasítani kellett. A magyar nyelv nem tudása nem szolgálhat okid az első biróság ítéletének megsemmisítésére, miután a kézbesítő a határozat tartalmát csak az olvasni nem tudónak tartozik megmagyarázni. (A m. kir. Curia 1893. febr. 16. 3,941/92. sz.) Az ügyvéd a 4,544/87i>. számú igazságiigyininisteri rendeletben szabályozott eljárás nlján az általa visszatartott összegek után csak a panasz beadásától járó kamatokban marasztalható, elleuben ezt megelőző időre vonatkozó kamat iránti igények megállapítása a polgári eljárás körébe nem tartozik. (A m. kir. Curia 1892. dec. 22. 11,653/92.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A bizományos eladási joga a bizományi árúk tekintetében. Bizományos is köteles zsákkölcsöndíjt fizetni, ha a kikötött időre a zsáktulajdonos megbízónak a zsákokat vissza nem küldi. A zsákkölcsöndíj túlhaladhatja a kölcsönzött zsákok értékét. (Keresk. törvény 380. és 305. §-ai.) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1891. március 6-án 69,932.) : Dr. Fraenkel Sándor ügyvéd által képviselt F. Jakab és fiai cég felperesnek Schilling Ede és Parall Ferenc ügyvédek által képviselt K. Ignác alperes ellen 533 frt 32 kr. s jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes viszonkeresetének hely adatván, felperes keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 27 frt 4 kr. tőkét s jár. megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy alperes az A. alatti könyvkivonat alapján tartozik a neki előlegekül adott összegekből a vásárlások által nem fedezett 395 frt 56 krral, továbbá a neki átadott, de általa vissza nem adott 320 db. zsák kölcsönzési díj fejében zsákonkint 3/4 krt számítva egy hétre, 1888. nov 11. napjával kezdődőleg 1839. nov. 6. napjáig számított, összesen 56 hétre 137 frt 76 krral és ezen összegeknek megfelelő kamatokkal. Tartozik továbbá alperes 328 db. zsákot természetben itt Pesten kiadni, esetleg darabját 35 krral számítva, további 114 frt 80 krt megfizetni. Alperes ennek ellenében előadja, hogy felperessel már előzőleg hosszabb időn át bizományosi viszonyban állván, felperes a 2-/. alatt csatolt távirat szerint 1888. évi augusztus hó 29. napján megbízta őt, hogy részére 5 frt 20 krt felszámítva m.-mázsájáért, rozsot vásároljon. A távirati meghagyásnak eleget téve, vásárolt is 800 métermázsát és erről felperest 1889. aug. 30-án délelőtt feladott táviratában értesítette. Felperes azonban ugy a most érintett, valamint egy előbbi vételből fenmaradt 100 métermázsát kitevő rozsmeunyiséget átvenni nem akarván, azokat, illetve az összesen 900 métermázsa rozsot a budapesti közraktárakba helyezte el, majd ügynökök közbenjöttével métermázsáját 5 frt 60 krért eladatta. Minthogy pedig a rozs eladási ára 5,040 frtot teszen, viszont a vételár a felmerült költségekkel együtt 5,805 frt levonásba hozva, alperesnek felperes javára fennálló 374 frt 31 kr. tartozását s a 328 db. zsák értékét, darabonkint 25 krral számítva, 82 frtot, fenmarad alperes javára 308 frt 67 kr., mit viszoukeresetbe helyez. Ily tényállás mellett alperesnek az A. alatti, a peres felek üzleti összeköttetését részletesen feltüntető könyvkivonat végöszszege ellen általában felhozott tagadása, a nélkül, hogy tüzetesen megjelölné, hogy a tartozási vagy követelési rovat melyik tétele mennyiben valótlan és téves határozatban s mint ilyen, az 1868 : 54. t.-c. 159. §. értelmében tekintetbe nem jöhet s az A. alatti könyvkivonat végösszege helyessége igazoltnak veendő. Ellenben a felperes által a zsákok értéke fejében darabonként 30 krra volt mérséklendő s az összesen 328 db. zsák értéke 98 frt 40 krban megállapítandó, mert felperes az általa irt s alperes által 28 •/. alatt csatolt levél szerint azokat darabonkint 30 krjával állította, terhére irni s igy miután a keresetbe vetteken kívül egyéb zsákjainak alperesnél lételét nem állította, azoknak értékét, az e tekintetben általa felajánlott becslő eskü megítélésének mellőzésével saját beismerése szerint kellett megállapítani. A zsákkölcsönzési díj fejében felszámított összeg felperes javára megállapítható nem volt, mert az e tekintetben meghallgatott szakértők egybehangzóan azt a véleményt adják ugyan, hogy a zsákok kellő időben felmondattak. A mi pedig hogy megtörtént volna, felperes maga sem állítja. Felperesnek alperes ellen fennálló követelése a most felsorolt összegek erejéig megállapittatván, alperes viszonkeresete a következők szerint volt figyelembe veendő : Felperes beismeri, hogy 1888. aug. 29-én délután 5 órakor táviratot adott fel alperes részére, melynek szövege azzal a különbséggel, hogy abban a »zukaufen< helyett »unkaufen« Íratott, a 2-/. alatt csatolt távirat szövegével megegyezett, de azt állítja, hogy ugyanaz nap feladott levelében, melyet alperesnek még 1888. augusztus 30-án a délelőtti órákban meg kellett kapnia, a távirat szövegének megfelelőleg alperest a tovább vásárlástól eltiltotta. Alperes már 1888. augusztus 30-án délelőtt 10 órakor feladott sürgönyében értesiti felperest, hogy részére 8l)0 métermázsa rozsot megvásárolt. Felperes alperesnek megajánlott főeskűjével azt kívánja igazolni, hogy alperes az általa 1888. augusztus 29-én feladott levelet még a távirat feladása előtt vette kézhez, azt azonban nem is állitjá, hogy a 800 métermázsa rozs vásárlása a levél vétele után történt volna, miből önként következik, hogy felperes eme bizonyítéka figyelembe nem volt vehető. Felperes kifogásolja, hogy alperes az összes 900 métermázsa rozsot Budapestre szállíttatta s a közraktárakban helyezte el s azt állítja, hogy ezt költségére és veszélyére tenni annál is kevésbbé volt joga, a mennyiben a D, alatt csatolt s 1888. szeptember 3-án kelt levelével felperest minden további kötelezettsége alól felmentette. De felperesnek az a védekezése sem volt figyelembe vehető, mert az általa 1888. szeptember 12. napján irt s alperes által 6, . csatolt ievele, mely szerint a kérdéses ügyletet szóbeli megbeszélés tárgyává tenni óhajtotta, egészben megcáfolja s ekként eltekintve attól, hogy az előbbi ügyletek alperes által Budapesten voltak teljesitendők, illetve az általa szállított árúkat felperes mindenkor Budapesten vette át, jogában állott alperesnek a rozsot Budapestre szállítani s itt közraktárba helyezni, mert a keresk. törv. 351. §-a nem szabja meg, hogy az eladó az árút az eladás helyén tartozik elhelyezni, vagy értékesíteni. Felperesnek az a kifogása nem jöhet figyelembe, hogy alperes a rozsot csak 1889. január 31-én adatván el, a keresk. törv. 351. §-ában részére biztosított joggal terhére visszaélt, mert felperes maga sem állítja, hogy alperes a mondott időig az eladást előnyösebben eszközölhette volna s eltekintve attól, hogy a keresk. törv. 351. § a az eladás idejét korlátokhoz nem köti, felperes az általa irt s 22-/. és 23'/. alatt csatolt leveleiben még 1889. ápril 20. és 29. napján is az ügy rendezésére hajlandó, mi egymagában is megcáfolja azt, hogy az eladás késleltetésével különösebb kára támadt volna. Ily körülmények között: tekintve, hogy felperes beismeri, miszerint alperessel állandó bizományi viszonyban állott; tekintve továbbá, hogy a 2-/. alatti alperest a további vásárlásra feljogosította ; tekintve végre, hogy a 11—19. alatt csatolt okiratok a szállított rozs mennyiségét, valamint a fizetett szállítási díjak összegét igazolják, a 24., 25. és 26 •/. alatt csatolt okiratok pedig az egyéb felmerült költségek mennyiségét egészben az alperes által vitatott összegben bizonyítják s felperes maga sem állítja, hogy alperes a rozs métermázsáját 5 frt 60 krnál magasabb áron adta volna el, mit az eladási ár mennyiségének megtagadásával egyidejűleg neki kellett volna bizonyítania : felperest keresetével elutasítani, alperes viszonkeresetének helyt adva, a felperesnek ellene fennálló követelése beszámításával felperest a viszonkereseti tőke és jár. fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1891. dec. 16-án 3,291}: Az első biróság ítéletét megváltoztatja, alperest viszonkeresetével elutasítja s kötelezi, hogy felperesnek 533 frt 32 kr. tőkét és jár. megfizessen, továbbá 328 db. felperes tulajdonát képező jó zsákot felperesnek természetben adjon vissza, vagy azok értéke fejében 98 frt 40 kr. tőkét és jár. fizessen meg, a zsákok értéke címén felszámított és eme 98 frt 40 krt tevő követelésével pedig a kir. itélő tábla felperest elutasítja. Indokok: Helyesen mondotta ki az első biróság vonatkozó indokai alapján azt, hogy az A. a. könyvkivonatban kitüntetett 395 frt 56 kr. egyenleg az egyes bejegyzések helyességének tagadása hiányában összegileg helyesnek volt elfogadandó, valamint helyesen intézkedett az első biróság akkor is, midőn vonatkozó indokai alapján kimondotta, hogy az alperes birtokában levő zsákok értéke darabonként csak 30 krban volt megállapítható, miből következik, hogy felperes e címeken és pedig készpénzben 395 frt 56 krt feltétlenül, 98 frt 40 krt pedig abban az esetben, ha zsákokat alperes természetben vissza nem adhatna, követelhet, de feltétlenül követelheti felperes a zsák kölcsön címén felszámított 131 frt 76 krt s annak kamatait is, mert alperesbeismerte, hogy 328 db. zsákot felperestől átve t, azt pedig, hogy a zsákokat 1888. október 10-én visszaadni tartozott volnp, elleniratában nem tagadta és mert ettől a naptól a kereset beadásáig 56 hét mult el, mert végül a hetenkint és darabonkint 3/i krban felszámított kölcsöndij a meghallgatott szakértők véleménye alapján túlmagasnak nem tekinthető, alperesnek az a kifogása pedig, hogy ő, mint felperes bizományosa, nem tartozott kölcsöndijat fizetni, a szakértők által igazolt ama szokással szemben, hogy a bizományos is tartozik zsák-kölcsöndíjat fizetni, ha a zsákokat a kikötött időre, a milyennek ebben az esetben fentiek szerint 1888. október 10-én tekintendő, a tulajdonosnak rendelkezésére nem bocsátja, hatálylyal nem bir, de nem bir hatálylyal alperesnek az a kifogása sem, hogy a kölcsöndij összege a zsákok értékét túl nem haladhatja, mert a szakértők egyhangú véleménye szerint a zsákok értékenek mennyisége a kölcsöndij mennyiségére e tekin-