A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 23. szám - Az egyletek engedélyezése- és ellenőrzésére vonatkozó körrendeletek

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 23. számához. Budapest, 1893. június hó 4-én. Köztörvényi ügyekben. A szegedi kh\ itélő tábla 1. sz. polgári döntvénye. Kel egybehangzó, feltétlenül marasztaló ítélet alapján, az iSSi: LX. t.-c. i. J\ b) pontja értelmében clrendelendö-e a végrehajtás, tekintet nélkül a másodbiróság ítélete ellen beadott felebbezésre és tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára ? Határozat: Két egybehangzó, feltétlenül marasztaló ítélet alapján,tekintet nélkül a másodbiróság Ítélete ellen beadott felebbezésre s tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára, az 1881 :LX. t.-c. l.gának b) pontja értelmében a végrehajtás elrendelendő. Indokok: A végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t.-c. 1. §-ának b) pontja értelmében kielégítési végrehajtásnak van helye a po1gári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett ama marasztaló ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés használtatott. Az 18S1 : LX. t.-c. 1. §. b) pontjában meghatározott Ítéletek közé tartozik az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-a értelmében az a felebbezett. feltétlenül marasztaló másodbirósági ítélet is, melylyel az elsöbiróság Ítélete egészben vagy részben helybenhagyatott. ügy az 1881: LX. t.-c. 1. §. b) pontja, mint az 1881 : LIX. t.-c. 4S. §-a általáoos szabályul áll a törvényben, a mely általános szabálytól, a törvény kivételes intézkedése nélkül, eltérni nem lehet. Ezzel szemben azért, hogy az 1831 : LX. t.-c. 220. §-a értelmében, ha a végrehajtás tárgya valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, vagy más dologi jog, a bíróság a kielégítési végrehajtást elrendelő végzésben a tulajdon- vagy dologi jog bekeblezését rendeli el, holott a tkvi rend. 84. §-ának c) pontja és a 151. §. értelmében bekeblezés alapjául csakis jogerejü bírói határozatok szolgálhatnak és hogy ugyancsak az 1881: LX. t.-c. 2'20. §-a értelmében a végrehajtás foganatosítása végett a kiküldöttnek az összes perbeli adatok kiadandók, holott ha a másodbiróság Ítélete ellen felebbezést adatott be, a perbeli adatok kiadása akadályba ütközik: továbbá azért, hogy az 1881 : LX. t.-c. 244. és 231. §-ai értelmében a zárlat, a mely ugyancsak nyilvánkönyvi bejegyzés tárgya, a pernek jogerejü döntéséig hatályban marad s végre azért, hogy az 1881 : LX. t.-c. 40. §-a az ingatlan tulajdonjogának, vagy más dologi jognak visszvégrehajtás utján bekeblezése iránt kifejezetten nem rendelkezik, a törvényben megállapított általános szabálytól akkor sem lehet eltérni, ha a kielégítési végrehajtás oly ítélet aiapján kéretik, a melyben ingatlan tulajdonjoga, vagy más dologi jog Ítéltetett meg; nem lehet eltérni, nemcsak azér1-, mert sem az 1881 : LIX. t.-c, sem az 188l:LX. t.-c. oly Ítéletekre, melyekben ingatlan tulajdonjoga, vagy más dologi jog Ítéltetett meg, az általános szabálytól eltérő kivételes intézkedést nem tartalmaz, de azért sem, mert az 1881: LX. t.-c. 220. §-a nem a végrehajtás elrendelésének a feltételét, hanem a végrehajtás elrendelésének a módját szabja meg és a végrehajtás utján elrendelt telekkönyvi bejegyzésnek a telekkönyvi hatóságnál foganatosítása iránt, nem a telekkönyvi rendelet 84. és 151. §-a, hanem a telekkönyvi rendeletnek 60. §-a intézkedik, a mely szakasz világosan megmondja, hogy azokat az eseteket, a melyekben az itélő biró a telekkönyvi bejegyzésnek megengedésére, vagy azoknak a telekkönyvi hatóságoknál foganatosittatására hivatva van, a peres ügyekben követendő eljárást szabályozó törvény határozza meg; mert továbbá a zárlat nem más jogot, hanem ugyanazt a jogot biztosítja, a melynek a jogosított fél végrehajtás utján érvényt kiván szerezni s végre, mert az 1881 : LX. t-c. 40. §-a az ingatlan tu'ajdonjogának, vagy más dologi jognak visszvégrehajtás utján bekebeleztetése iránt is intézkedik akkor, a midőn kijelenti, hogy a visszvégrehajtás a végrehajtásra megállapított szabályok szerint történik. Kelt Szegeden, a kir. itélő táblának 1893. évi április hó 15-ik napján tartott'polgári teljes üléséből. (Az 1,590/1893. p. számhoz.) A jegyajáudékra nézve a valódi tulajdonszerzés csak a házasság tényleges megkötésével tekintendő bekövetkezettnek, minélfogva visszaadandó a jegyajándék a házasság létre nem jötte esetén, tekintet nélkül arra, hogy a házasság kinek a ténye, vagy mulasztása folytán hiúsult ineg. A szegedi kir. itélő tábla ítélt: A kir. járásbíróság ítélete a per főtárgyára nézve akkép megváltoztatik, hogy alperes a felperes részére 50 frt tőkének és jár. megfizetésére, továbbá a keresetbe vett •> darab 24 frt értékű aranynak és 10 frt értékű ládának ugyanazon idő alatt természetben leendő kiadására vagy ezen ingók értékének megfizetésére végrehajtás terhével köteleztetik ; az ezeket meghaladó 2—2 frtnyi hirdetési díj és egyéb kamat iránti követelésével ellenben felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes beismerte, hogy kiskorú Mila nevű leányát felperes házasság céljából eljegyezte és hogy a keresetbe vett 50 frtot, 3 darab aranyat és egy ládát leányának jegyajándékkép adott, felperes keresete ellen csupán azzal az ellenvetéssel élt, hogy a házasság létre nem jöttének a felperes volt az oka, minek következtében az adott jegyajándékot vissza nem követelheti. .Minthogy azonban a jegyajándék, a törvényes gyakorlat szerint, rendszerint a házasság tényleges létrejöttének reményében adatik, mint ilyen természetű értékre nézve pedig a valódi tulajdonszerzés a házasság tényleges megkötésével tekintendő bekövetkezettnek s minthogy annak hiányában alperesnek nincs törvényes címe arra, hogy a jegyajándékul kapott ingókat megtarthassa s minthogy végre a jelen esetben a célbavett házasság létre nem jött, az alperes, illetőleg az általa képviselt kiskorú leánynak, tekintet nélkül arra, hogy a házasság kinek a mulasztása vagy ténye folytán hiúsult meg, a jegyajándék megtartásához jogosultsága nincs. Az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával tehát alperest a felperestől jegyajándékul kapott 50 frt készpénznek, ennek a kereset beadásától számítandó 6°/o kamatának, ugy az átvett ingóknak, illetve azok egyenértékének visszafizetésére, illetve visszaadására kötelezni kellett. A keresetbe vett 2 — 2 frt hirdetési dij s az ingók egyenértéke után számított kamatok iránti követelésével ellenben felperes keresetével elutasítandó volt, mert a 2 — 2 frt hirdetési díjat nem alperesnek, hanem a lelkésznek fizette. Ennek megtérítését tehát alperestől azért sem követelheti, mivel az eljegyzés felbontására az elsöbiróság vonatkozó és itt elfogadott indokai szerint épen felperes szolgáltatott okot; ebben az esetben pedig az eljegyzésből folyó költségeket fedezni ő köteles. A -természetben követelt ingók után kamatok nem járván, kamatok az ingók egyenértéke után sem Ítéltethettek meg. Ezek szerint az elsöbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve az Ítéletben kitett módon megváltoztatni, a perköltségeket illetőleg azonban az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert felperes részben pervesztes is lett, mert továbbá a költségeknek megszüntetését a per ama körülménye is indokolja, hogy az eljegyzés felbontásánál hibás félnek felperes tekintendő. (1893. febr. 21. 6,206/1892. sz.) X kereshetőségi jog megállapittatott, midőn alperes marháinak az uradalmi legelön leendő legeltetését illetőleg az uradalmi tiszttartóval kötötte meg a szerződést, a ki ennélfogva a hivatalos hatáskörében kötött szerződésből folyó követelések érvényesithetése végett keresettel fellépni jogosult. A szinérváraljai kir. járásbíróság (1891. jun. 25. 1,389. szám a.): .Böszörményi Elek ügyvéd által képviselt B. József, mint a gr. V. Adámné tulajdonát tevő vámfalusi uradalom tiszttartója felperesnek Wolkenberg Károly ügyvéd által képviselt T. Móric alperes ellen 107 frt és jár. iránti perében alperest a kereseti követelésben elmarasztalta stb. X debreceni kir. itélő tábla (1892. febr. 12. 5,996. sz.): A kir. járásbíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes mint gr. V. Adámné vámfalvai uradalmának tiszttartója indítván keresetét, alperes tagadásávsl szemben bizonyítani tartozott, hogy a kereseti követelés birói úton leendő érvényesítésére, az uradalom tulajdonosától külön meghatalmazást nyer. Ezt a körülményt igazolni azonban felperes meg sem kísérelte. Minthogy pedig a követelés tulajdonosának külön megbízása nélkül egyedül az uradalom gazdasági kezelésére jogosító tiszttartói minőségében felperes a kereset tárgyát képező legeltetési díjnak peres eljárás igénybe .vételével leendő behajtására és általában az őt alkalmazó gr. V. Adámné nevében perek folytatására, erre való külön megbízás nélkül meghatalmazottnak nem tekinthető; s így kereseti joggal nem bir, s így felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1893. febr. 10. 5,570/1892. sz. a.): A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes perelhetőségi jogának megállapítása tekintetében az első bíróság ítélete hagyatik helyben és a debreceni kir. itélő tábla a per érdemleges elbírálására utasittatik stb. Indokok: Tekintettel arra, hogy a per adatai szerint alperes marháinak a gr. V. Adámné tulajdonát te^ő legelőn leendő legeltetését illetően magával felperessel, mint a nevezett grófné