A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 23. szám - Az ügyek nyilvántartása a birói ügyvitelben

178 A .1 OG, Áttérve végül az ön-ellenőrzésre, ennek a kapott és végzett munka nyilvántartása azért alkateleme, mert időnket és erőnket munkánk részletei közt felosztandók, először] is munkánk számszerű és qualitativ mennyiségét kell tudnunk. Azt pedig szintén csak ugy tudhatják pontosan, ha egész előadmányunk mint egy kész vázlat áll előttünk, melyet csak át kell tekintenünk, hogy megtudjuk, mely részlet következik és mi munkával jár az ? E vázlatot is csak rendszeres nyilvántartás szolgáltatja és ebben is az ügyeké a főszerep ; mert a mint fentebb érintettem az ügyek elintézése előadói működésünk összességének igazi exponense, melyhez képest az ügydarabok elintézése mélyen alárendelt jelentőségű. Az eddigiekből láttuk, hogy az ügyek nyilvántartása az ellenőrzés mindhárom fokán általában szükséges. Kimutatandó még, hogy e szükségesség p o s i t i v e is fenforog, vagyis hogy az ügyek nyilvántartásáról eddigelé gondoskodva nincs. A központi ellenőrzésnek már 1869 óta van rendszeres nyilvántartása az évi kimutatásokban. Azonban a ki tudja mint gyűjtetnek általában a kimutatások adatai és ott hol adatok egyáltalán nem gyűjtetnek, hogyan állíttatnak össze napokig, hetekig tartó juristitium mellett a kimutatások: az bennök csak megklappoltatott rovatokat fog keresni, de megbízható adatokat nem Az alsóbb fokú ellenőrzésre rendelt nyilvántartás hiánya ős-eredeti; de ennek kimutatása végett az 1869-iki b. ü. szabályokig visszamenni hosszadalmas lenne. Azért az érdeklődők számára az eddigi b. ü. szabályokból az 1869-iki 6, 1872-iki 46., 1874 iki 69. és 1891-iki 103. §§. — az 1869-iki 258. és 1874-iki 231. §. — az 1869-iki 55., 1874-iki 51., 122. és 1891-iki 153, 300. §§. végre az 1869-iki 27., 56., 1874-iki 93., 123. és 1891-iki 125., 157. §§. azonos tárgyú rendelkezéseit felhiván, a mai állapot constatálására szorítkozom. Az ügydarabok elintézése már 1869 óta azonos mintájú jegyzékkel az u. n. előadói könyvvel lesz nyilvántartva. (157. § 28. minta.) Ez pedig egy másik nyilvántartással, a kiosztott ügydarabok jegyzékével az iroda által ellenőriztetik. (125. §. 22. minta.) Az ügydaraboknál tehát ugy a kiosztás, mint az elintézés nyilvántartatik, 23 év óta változatlan módon. Az ügyek közül ellenben csak a bűnvizsgálatok elintézése lesz egyénenként nyilvántartva a vizsgálóbírói lajstromban, (btő ü. sz. 30 §. 1. minta.) A kiosztás nyilvántartásáról azonban ezeknél nincs gondoskodva, (u. o. 12. §.) Ügyekre vonatkozó előadónként elkülönített más nyilvántartás nincs. A kpp. ügyekről vezetett panaszkönyv és a járásbirósági btő perek nyilvántartási lajstroma (2,025/1881. I. M. rdt. 12. minta), mint az egész bíróság munkáját tartalmazó collectiv jegyzékek ellenőrzési célokra nem alkalmasak. Ily collectiv ügy-jegy /.ék sincs több. Ezen evidens hiány orvoslását célzó egyetlen szabály az ált. b. ü. sz. 103. §. második bekezdésében foglaltatik ; de ez szó szerint véve kivihetetlen. E szabály, h i v e n alkalmazva, a járásbíróságoknál, (melyeknek ügyvitelét például használom) a 111—VII. mintájú kimutatásoknak megfelelő öt jegyzéket feltételez, melyeknek a kimutatások következő rovataival kellene egyezniök: III. 4, 5, 8, 9, 12, 13, 16, 17. IV. 4—10, 13—16, 19, 20, 22—33. V. 4—6, 9—13, 16, 17, 19-42. VI. 10, 11, 13-24. VII. 5—9, 12, 13, 15—17. Összesen tehát 5 jegyzék 91 rovattal! E jegyzékekben mindenekelőtt az igtatószámnak adván rovatot, minden tételnél az igtatószámot és az illető adat-rovatba egy vonást beírni, — az adatokat laponként összegezni s a lapösszegeket a következő) lapra átvinni kellene. Ez tehát oly adatgyűjtés lenne, mely mellett ezernyi adat csupán számokkal és vonásokkal jelölve ö t jegyzékben k i 1 e n c v e n e g y rovatban gyűjtetnék. Már e magas számok megmondják, hogy az idézett szabály módosítatlanul gyakorlatilag ki nem vihető; de ha kivihető lenne is, csak oly adatgyűjteményt adna, melyet az áttekinthetőség teljes hiánya miatt sem a főnök, sem az előadó ellenőrzésre nem használhatna ; mely a rovatok túlsokasága mellett teljesen elkerülhetlen tömérdek hiba miatt még a kimutatások szerkesztéséhez sem lenne megnyugvással használható. Mindezek szerint tehát nem csak elvileg, hanem tényleg is szükséges az ügyeknek a mi hatáskörünkbe tartozó rendszeres nyilvántartásáról gondoskodnunk és pedig annál inkább, mivel a mennyire csak értesüléseim terjednek, a gyakorlat sem gondoskodott róla. E nyilvántartás rendszeréhez a keretet az ellenőrzés célja és tárgya adja. A főnök rendelkezik a munka összességével; neki tehát azt kell nyilvántartania, hogy mely bírónak, mely ügyekből hányat osztott ki ? illetve mely ügy mely bírónál van ? Az előadó pedig rendelkezik a reája bízott ügyekkel ; tehát az ő nyilvántartása arra terjed ki, hogy mely ügyet mikor és hogyan intézett el ? E kereten belül az általam contempJált nyilvántartás következőleg alakul: A bírósági főnők — kiről feltételezem, hogy az ügyek kiosztását nem bízza az igtatóra — egy-egy évre való jegy zéket nyit, mely annyi fejezetre oszlik, a hányféle ügy a bíróságnál kiosztás alá kerül. Kisebb járásbíróságnál tehát a fejezetek címei lesznek : közönséges sommás per, kereskedelmi sommás per, örökösödési ügy, polgári folyó ügy, kp. per, kp. folyó ügy, bűnvizsgálat, vétségügy, kihágási ügy és btő. folyó ügy. A közönséges és kereskedelmi som. pereket össze is vehetjük, ha a ritkább utóbbiakat az előbbiektől pl. »ker.« jelzettel megkülönböztetjük. Szintúgy összehozhatjuk a kp. pereket a kp. folyó ügyekkel, ha utóbbiakat a tételenként bevezetésnél >f. ü.« jelzettel megkülönböztetjük. Lesz tehát a feltételezett esetben nyolc fejezetünk. Már most minden fejezetnek kellő számú lapot adva, minden lapot annyi egyenlő rovatra osztunk, a hány az előadó. Továbbá minden lapot egyenlő számú tétel számára osztunk be; hogy a tételek számlálásánál csak a tételek egységes lapösszegét a lapok számával szoroznunk kellessék pl. 25 X 5 stb. Ezen jegyzékbe minden ügy-kiosztás alkalmával az ügyek első igtatószámait az illető fejezetben az illető előadó rovatába beírjuk. Ezen »ü g y k i o s z t á s i j e g y z é k« tehát egy tekintetre megmondja, mely ügyekből mennyi érkezett be és abból mennyi kinek lett kiosztva ? Ezzel kezében a bíróság főnöke nemcsak a munkát oszthatja ki helyesen, hanem az előadóktól is bizton számon kérheti a reájok bízott ügyeket. Ép oly egyszerű az ügyek elintézéséről az előadó által vezetendő nyilvántartás, az »ü gyek előadói könyve*. Több évre való jegyzéket nyitunk, melyet annyi fejezetre osztunk, a hányféle ügy előadmányunkhoz tartozik. Itt is összesithetjük a közönséges és kereskedelmi somm. pereket stb., ha a kisebbségben levő rokon ügyeket a többiektől saját jelzetükkel megkülönböztetjük. Itt is minden ügynemnek kellő számú lapot hagyunk és minden lapot egyenlő számú tétel számára osztunk be a tételek megszámlálásának könnyítése végett. A rovatok minden fejezetben egyenlők. Első (a fölösleges folyószám mellőzésével) »a b e é rkezés kelte és száma«. Ebbe felül törtszámmal a beérkezés keltét és alatta azon igtatószámot írjuk, mely alatt az ügy hozzánk beosztatott. Második rovat »a z ügy megnevezése*, Ez alatt bevezettetnek a felek nevei és az ügy tárgya, örökösödési ügyeknél az örökhagyó neve és lakhelye. A harmadik legszélesebb rovat »a z elintézés kelte, száma és módja« s ebbe a kelet törtszámmal, az igtatószám s az elintézés kimutatandó módja vezettetik be. Ezen egy rovatban tehát többféle adatot kell nyilvántartani, pl. a sommás pereknél ötfélét; de ezt könnyen ellensúlyozhatni kétfélekép is. A könnyebbik mód az, hogy az ezen utolsó rovatba tartozó adatokat az elintézés kelte és száma után feltűnő nagy kezdőbetűkkel írjuk be ; pl. a somm. perek tejezetében ilyformán : Érd. M a k. 111. P d t. Egy. — Ekként csak egy rovattal van dolgunk s a rovat eltévesztése által hibázás ki van zárva; ellenben a jelzetek feltűnő és különböző volta biztosítja a megszámlálás kőnnyűségét és pontosságát. A másik mód az, hogy az utolsó _ rovatot — legfelül meghagyván a főrovat címét —öt alróvatra osztjuk; ez t. i. maximuma az elintézések módjainak. (IV. minta 6—10. rov.) Ezen alrovatokat az illető elintézési módok nevével, pl. Érd. Mak. 111. stb. címezzük s az adatok bevezetésénél csak az elintézés keltét és számát irjuk a megfelelő alrovatba ilyformán »684. 3/II.« E mód exactabb, de a rovatok számát háromról hétre szaporítja s azért a rovat-eltévesztés veszélyével jár. Az általam ajánlott előadói könyvben