A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 23. szám - Az ügyek nyilvántartása a birói ügyvitelben

Tizenkettedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1893. június 4. Szerkesztőség : \.. Rudolf-rakpart •'». sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Ke íratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÖi, ÜGYÉSZI ÉS KÖZIEGYZül KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — • Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bermentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: AZ ügyek nyilvántartása a bírói ügyvitelben. Irta: T i c h y Mihály, rozsnyói kir. járáshiró. — A jogigény-elévülés tanának újabb fejleményéről. Irta: dr. Dobai Győző, budapesti ügyvéd. — A m. kir. igazságügyminiszternek 14,415 '9B. I. M. sz. rendelete a büntető birói ügyviteli szabályok 15., 16., 28. és 54. §-ainak niódositása tárgyában.— Belföld. (A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban. [Folytatás.]) — Sérelem. (Elévülés a Curia hátralékai miatt. Irta: V e r u s.) — Irodalom. (Az előzetes eljárás reformja. Irta: dr. Baumgarten Izidor.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyek nyilvántartása a birói ügyvitelben. Irta : TICHY MIHÁLY, rozsnyói kir. járásbiró. Az új büntető ügyviteli szabályokról Székács Ferenc curiai bírótól a »Jog« tavali 52., idei 2. számában megjelent nagybecsű közlemény az új btő ü. sz. egyik föhibája gyanánt azt emeli ki, hogy az ügyek nyilvántartásáról nem gondoskodnak. Alkalmul veszem ezt, hogy régi óhajomhoz képest, de most már egy szaktekintély véleményére támaszkodva, kartársaim figyelmét az ügyek nyilvántartásának nem eléggé méltatott fontosságára felhívjam és 12 évi tapasztalattal kipróbált nyilvántartási módszert hozzak javaslatba, mely minden bíróságnál mindenféle ügyekre könnyen és sikeresen alkalmazható. Az egész igazságügyi szervezet sikeres működésének alapfeltételei közé tartozik az ellenőrzés; ennek főkelléke pedig a rendszeresség. Azért az ellenőrzés sokféle módjai közül a legrendszeresebb vagyis az lesz legsikeresebb, mely az ellenőrzés tárgyának összes részleteit tartalmazó, könnyen áttekinthető és figyelemmel kísérhető állandó jegyzékre, a nyilvántartásra támaszkodik. A mi az ügyek nyilvántartását illeti, az szükséges: a statisztikai adatok gyűjtéséhez, az előadók ellenőrzésére és arra, hogy az előadók ügyeik menetét ellenőrizhessék. Az évi ügyforgalmi statisztikai kimutatások adják az igazságügyi kormány kezébe a legszükségesebb adatokat ugy az egész birói szervezet, mint az egyes bíróságok viszonyairól és működéséről: ezek által ellenőrzi a bíróságokat legközvetlenebbül. Az általánosan érzett hiányok, a közős bajok orvoslását ezen ellenőrzéstől kelletvén várnunk, szükségesnek kell elismernünk azt, a mi ehhez szükséges: az évi kimutatást. A kimutatások valóságos mozaikmú'vek. Adataik a tételek ezreiből állíttatnak össze, melyeket ha előbb egymás után következésük és egymáshoz tartozásuk szerint külön válogatunk, nem lesz nehéz belőlük harmonicus képet összeállítani ; mig ellenesetben többszörös fáradság mellett is csak hézagos torzképet fogunk összehozni. Ezért szükséges az adatgyűjtés. Az előadók ellenőrzése szükséges azért, hogy az előadó munkaereje teljesen értékesíttessék; továbbá azért, hogy a munka az előadók közt helyesen osztassék fel s azzal a z egész biróság munkaereje teljesen értékesíttessék. Köztudomású, hogy ellenőrzés hijján édes mindnyájunkat csak a kötelességérzet vezet; ebből pedig mindenkinek más adag jutott. Ámde társas működésnél a mit az egyik el nem Lapunk mai satama végez, azt másnak kell elvégeznie s igy az egyiknek nemakarása a másiknak túlterhelését okozza és mert a túlterheltség felületességre kényszerit: a végeredmény az, hogy amaz keveset, emez roszul fog dolgozni Az egyéni képesség is különböző. Az egyik a büntető, a másik a polgári szakban erős. Egyik gyors áttekintő képességénél fogva a tárgyalásban, ítélkezésben ügyes, de a monoton fogalmazásban fölületes; a másik a fogalmazásban alapos, de a tárgyalásban, ítélkezésben nehézkes. Ha ezeket pontosan számba nem vehetjük, a hibás munkabeosztás folytán az előbbi fölületesen, az utóbbi nehézkesen fog dolgozni, sikeresen egyik sem. Mindezeket csak mindent látó folytonos ellenőrzéssel lehet megelőzni. Azonban még ennél is eredményesebb az előadó által gyakorolt ellenőrzés. A mint a főnöknek a munkát az előadók közt, ugy kell az előadónak munkaidejét teendői közt akként beosztania, hogy minden egyes teendőjére annyi idő jusson, a mennyi annak jól elvégzéséhez valósággal kell: se több, se kevesebb ! Ily beosztás mellett működése mindig egyenletes, minő- és mennyiségileg sikeres lesz; mig különben a csekélyebb dologra elpazarolt időt a fontosabbnál fölületeskedéssel behoznia, vagy a hivatalos órákat megpótolnia kell. Úgyde e beosztás is csak ugy lehetséges, ha az előadó egész előadmányát folyton szemmel tartva, minden percben tudja munkája mennyiségét. Ez kifelé hatva is javára lesz : felfelé a főnöknél tevékenységének igazságos méltatását, hathatós támogatását; lefelé az alárendeltek pontos közreműködését fogja biztosítani. Meggyőződvén az ellenőrzés és nyilvántartás szükségességéről általában, könnyű felismernünk azt is, hogy az ügyek nyilvántartása nélkül ellenőrzés nem lehetséges. Hogy a statistikai adatgyűjtés nyilvántartás nélkül nem lehetséges, azt fentebb híven illustráltuk, de a dolog természetéből is következik. Mivel pedig a kimutatásokba tartozó adatok legnagyobb része, (91 közül S3) és épen legfontosabb része az ügy, nem az ügydarab (beadványok) elintézésére vonatkozik : el sem képzelhető, hogy az adatgyűjtő nyilvántartásból ép az ügyek maradhassanak ki. Az előadók ellenőrzését illetőleg az egyéni tevékenység megítélésénél azon szabály érvényesül, hogy az egészről a részre biztosabb a következtetés, mint megfordítva. Az egyéni tevékenységet egye-; mozzanataiból alaposan megítélni nem lehet, hanem a maga egészében kell vizsgálni. Hogy tehát az előadói működést sikeresen ellenőrizhessük s ahhoz képest a munkát az előadók közt helyesen felosztván minden előadó munkaerejét teljesen értékesíthessük: kell, hogy a kiosztott és a végzett munka összessége mint egy mozaik álljon előttünk, melyet csak áttekinteni és részleteiben vizsgálni kell Ily áttekinthető egész hiányában a részletek vizsgálása csak illusorius dolog lehet. E mindenkor kész és áttekinthető képet pedig szintén csak rendszeres nyilvántartás adhatja. Ugyanazon elvekből foly, hogy ezen főnöki nyilvántartásban is az ügyeké az elsőség. Az előadói tevékenység ügyek és ügydarabok elintézéséből, tárgyalás és kihallgatásokból áll. Az ügydarab (beadvány) csak része az ügynek s már ebből következik, hogy az előadó tevékenységének feltüntetésére az ügydarabok nyilvántartása nem elég. Ellenben az ügyek elintézésében nemcsak az ügydarabok elintézése, hanem a tárgyalások és kihallgatások munkája is benfoglaltatik. Az előadói tevékenység első és legpontosabb fokmérője tehát az ügyek, nem az ügydarabok elintézése. 13 oldalra terjed.