A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 22. szám - Az uzsora

A JOG. 87 ven, az, alperesi takarékpénztárnak a könyvecskének annak tulajdonosa nevére történt kiállítása folytán, a könyvecske tulajdonosa irányában fennálló kötelezettségére nézve irányadó; minélfogva az ennek irányában elvállalt fizetési kötelezettsége alól abban az esetben, a mikor a könyvecskének elvesztéről értesült, csak a könyvecske igazolt birtokosa részére teljesitett fizetés által szabadul. Ugyanezen tekintet alá esik az alperesi takarékpénztár kötelezettsége a P. . . . Julianna nevére szóló A. alatti betéti könyvecskénél, az azon alapuló követelés kifizetésének az árvaszék részéről a 2 /. alatti végzéssel történt letiltása folytán. A 27. alatti végzéssel a P. . . . Julianna nevére szóló az a betéti könyvecske, a mely a felperesnek birtokában van, P. . . Julianna elhalálozása után ennek hagyatékához tartozónak jelentetett ki. Ennélfogva az alperesi takarékpénztár erről a követelés kifizetésének letiltásával értesittetvén, az alapszabályok 2 5. §-a értelmében a felperestől, a ki a könyvecske előmutatásával a betett összeg felvételére jelentkezett, birtokosi, illetve hitelezői minőségének igazolását követelni, és miután ez azt megtagadta, annak igazolásáig a betéti összegnek kifizetését megtagadni jogosítva volt. Mindezeknél fogva, miután a felperes az A. alatt betett összeg felvételéhez való jogosultságát a 27, alatti végzéssel szemben ebben a perben sem mutatta ki, a betett összegnek az ő részére leendő kifizetésére az alperesi takarékpénztár nem kötelezhető s ez okból a másodfokú bíróság ítélete megváltoztatandó és az elsőfokú bíróságnak Ítélete volt helybenhagyandó. (1893. febr. 24-én 210. sz.) Ha valaki egy közkereseti társaságnak a társas cég képviseletére egyedül jogosított tagja, az a csődeljárás szempontjából az egyénileg is bejegyzett kereskedő tekintete alá esik és igy ellenében a csődtörvény második része II. címében szabályozott keresk. csődeljárásnak van helye. A m. kir. Curiu (1893. május 4-én, 706. sz.): Azon illetőségi összeütközésre vonatkozólag, mely G. E. cég panaszló hitelezőnek K. István panaszlott adós elleni csődnyitási ügyében a budapesti kir. törvényszék és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék közt felmerült: a további eljárásra a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket mint csődbíróságot mondja ki illetékesnek; mert panaszlott K. István a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél bejegyzett K. István és táTsa közkereseti társaságnak tagja és pedig a felterjesztett cégjegyzéki kivonat szerint a társas cég képviseletére egyedül jogosított tagja lévén: a nevezett panaszlott e minőségénél fogva a csődeljárás neme szempontjából egyénileg is bejegyzett kereskedő tekintete alá esik, ellenében tehát a csődtörvény második része II. címében szabályozott kereskedelmi csődeljárásnak van helye : s mert a csődtörvény 72. §. második bekezdésében a kereskedelmi csődeljárásra a budapesti és a pestvidéki törvényszékek területén a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék van illetékes csődbíróságul kijelölve. Bün-ügyekben. A szabályszerű egyenruhát viselő és hivatalával járó rendes szolgálatot teljesítő pénzügyőr hivatali közegnek tekintendő akkor is, ha oly ügyben jár el, melyhez utasítással felettes hatósága által ellátva nem volt. A debreceni kir. törvényszék (1891. okt. 21. 11,406.): A. Mátyás vádlottat a btk. 350. §-ába ütköző, a szerint minősülő és büntetendő zsarolás vétsége miatt vétkesnek mondja ki s ezért a btk. 9. §-ának alkalmazásával három havi fogházra ítéli, stb. Indokok: Ugy a vizsgálat adatai, mint a végtárgyalás során felhozott bizonyítékok és vádlottnak a tényállással egybehangzó részleges beismerésével kétséget kizárólag bebizonyíttatott, hogy vádlott 18^9. október 4 én, a midőn H.-Hadházra a pálinka főzőüstök megvizsgálása végett kiküldetett, a községházánál magához vett B. Miklós nevű csendőrrel panaszos D. József házához is elment azon célból, hogy ott tilos birlalású dohányt keressen, mivel vádlott állítása szerint panaszos dohány-csempész hírében állott s annak házában, noha erre különös megbízatása nem volt, kutatásokat eszközölt, de dohányt nem talált és midőn panaszostól annak dohányzacskóját követelte s a miatt panaszos abból a dohányt haragjában a földre szórta, ettől vádlott először 15, 10, majd 5 frtot követelt pénzbírság fejében, mig végre D. József és D. Józsefné alkudozásaira 1 frttal is megelégedett s ezen összeget annak kijelentése mellett vette föl panaszos nejétől, hogy most már nem lesz semmi bajuk, de egyúttal figyelmeztette panaszosokat, hogy most már egy szó se legyen tovább, mert baj lesz. Bebizonyíttatott, hogy vádlott annyira dühbe jött, midőn látta, hogy panaszos zacskójából a dohányt kiöntötte, hogy ezt meg akarta kötöztetni, B. Miklós csendőrnek meghagyta, hogy panaszost kötözze meg, ő maga pedig a zsineget zsebéből már ki is vette, ugy, hogy a megkötözés csakis a csendőr engedetlenségén mult és hogy a panaszos épen a megkötözés szégyenének kikerülése végett bocsátkozott vádlottal alkudozásba s illetve fizette ki neje utján az egy forintot. Miután tény, hogy vádlott a megkötöztetéssel való fenyegetéssel csikarta ki panaszostól az egy forintot, tény, hogy vádlott ezen eljárásáról soha hivatalos jelentést nem tett s a pénzt illetékes helyére be nem szolgáltatta, hanem állítása szerint elvesztette, minden valószínűség szerint azonban saját használatára fordította, vádlottnak ezen eljárása a jogtalan vagyon-haszonszerzés célzatát árulja el. Ezekhez képest vádlott a btk. 350. §-ába ütköző, a szerint büntetendő zsarolás vétségében volt vétkesnek kimondandó s azért az Ítéletben kitett módon büntetendő annyival inkább, mert vádlott nem a közhivatalnoki minőség színlelésével, de tényleg mint közhivatalnok — pénzügyőr — járt el és mivel vádlottnak azon állitása, hogy a pénzügyőri vigyázóknak ugy a fövigyázó, mint a szemlész által megparancsoltatott, hogy valahányszor H.-Hadházra kimennek, ott a dohánycsempészeket mindig megmotozzák, az eljárás során msgcáfolva nem lett s ennélfogva az valónak tartandó: vádlott nem valamely hatóság rendeletének ürügye alatt, hanem nyilván saját illetékes hatóságának rendelete alapján kiküldetés közben követte el a terhére rótt büntetendő cselekményt, ugy, hogy ily körülmények közt a kir. törvényszék a btk. 353. §-ba ütköző, a vétséget bűntetté minősítő körülményeket fenforogni nem látta. Vádlott büntetésének kimérésénél a fenforgó nyomatékos enyhítő körülmények a btk. 91. §-ának alkalmazását indokolttá tették. Enyhítő körülmények gyanánt figyelembe veendők voltak vádlott büntetlen előélete, fiatal kora, szeszes italtól felhevült állapota, az okozott kár csekély volta, illetve azon körülmény, hogy vádlott panaszost igen csekély mérvű jogtalan fizetésre kényszeritette. A debreceni kir. Ítélőtábla (1892. február 26-án 3,517.): Az első bíróság Ítélete indokainál fogva és még azért hagyatik helyben, mert a kir. itélő tábla azzal, hogy maga vádlott sem veszi határozottan tagadásba azt, hogy a sértettet megkötöztetéssel fenyegette, hanem csak azzal védekezik, hogy erre nem emlékszik, továbbá B. Miklós csendőr ama vallomásával, hogy neki a vádlott, mint pénzügyőr, azt mondotta, hogy kötözze meg a sértettet s hogy hallotta az alkudozást s látta, mikor sértett a vádlottnak 1 frtot fizetett, végül a sértett s nejének hittel megerősített ama vallomásaikkal, hogy az 1 frtot azért fizették vádlottnak, nehogy a sértettet megkötöztesse, szintén bizonyítottnak fogadta el, hogy vádlott a sértettet fenyegetéssel kényszeritette arra, hogy neki 1 frtot fizessen, mely összeggel, minthogy azt sehova be nem szolgáltatta, magának jogtalanul vagyoni hasznot szerzett s ekként a vádlott cselekményében benfoglaltatnak mindamaz alkatelemek, melyek a zsarolás vétségének tényálladékát j megállapítják. A m. kir. Curia (1892. december 29-én. 5,612.): Tekintve, hogy a pénzügyőrség az 1868 : XXI. t.-c. 96. §-ában mint az állam pénzügyi hatóságának közege világosan megjelölve levén s a pénzügyőrség tagjai az állam közigazgatási hatósága körébe tartozó feladatok teljesítésére levén hivatva, kétségtelenül hatósági közegeknek tekintendők; tekintve, hogy a pénzügyőrség részére a törvény alapján I kiadott szolgálati utasítás értelmében a szabályszerű egyenruhát viselő és hivatásával járó rendes szolgálatot teljesítő pénzügyőr hivatali közegnek tekintendő akkor is, ha a kivétel alá nem eső egész hivatali eljárásra felsőségétől különös utasítással nem volt ellátva; tekintve, hogy a pénzügyőrség fentebb kiemelt minőségéből és a btk. 461. §-ának rendelkezéséből következik, hogy a pénzügyőrök által elkövetett azon cselekmények, melyek a btk. 42. fejezetének valamelyik rendelkezése alá esnek, hivatali bűntettet, illetőleg vétséget képeznek ; tekintve, hogy a vád tárgyát képező esetben a pálinkafőzőüstök megvizsgálására kiküldött A. Mátyás pénzügyőri vigyázó nem volt ugyan megbizva D. Józsefnél csempészett dohányt kutatni, de miután a dohánycsempészet meggátlása, a csempészek kinyomozása a pénzügyőröknek rendes feladatához tartozik, kétségtelen, hos;y a különben mint szolgálati kiküldetésben volt A. Mátyás hivatalos eljárást teljesitett akkor, midőn a dohánycsempészet gyanújában állott D. Józsefnél házkutatást eszközölt s azon cselekménye, hogy ezen alkalommal D. Józsefet megkötöztetéssel j való fenyegetéssel 1 frtnak lefizetésére jogtalanul kényszeritette, a btk. 475. § ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségét képezvén, mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával, vádlott A. Mátyás ezen vétségben mondatik ki vétkesnek s az alsóbb fokú bíróságok által reá kimért 3 havi fogházbüntetés a btk. 475. §. alapján szabatik ki. Alapos lévén a gyanú, hogy vádlott a panaszos megkárosítására irányzott szándékkal a másik hitelezőjét zálogjog engedélyezése által kedvezményben részesítette, a vád alá helyezés indokolt. 1 BTK. 414. §. 3.) A budapesti kir. törvényszék (1892. június 30. 22,748 sz.) : Csalás bűntettével vádolt N. Salamon elleni bűnügyben a további | eljárás a btk. 390. és 112. §-ok alapján megszüntettetik stb. Indokok: Panaszos B. és B. cég N. Salamont a btk. | 387. §-ba ütköző csalás miatt feljelentette, azt adván elő, hogy 155 frt 25 krnyi követelését terhelttől be nem hajthatta, mert tarhelt fizetésképtelensége tudatában panaszos kárára megengedte, I hogy boltbeli árúit képező összes vagyona egy más hitelező