A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 22. szám - Az uzsora

A JOG. 175 t. igazságügyminiszter ur utalt már azokra a szempontokra, a melyek kizárják azt, hogy a javaslat a Curiának ily tág körben való hatáskörét ismerje el. Bátorkodtam mondani, hogy a széles müveit világ tapasztalatai állanak előttünk. Az összes continentális perrendtartásban nem ismerek, kivéve az olaszt — a melyre vissza fogok térni — egyetlen egyet sem, a mely az egyes-biró által hozott ítélet ellenében revisiót engedne az ország legfőbb bíróságához. Előttünk állanak a francia eredmények. Franciaországban tudvalevőleg a békebironak ítélkezése ellen egyetlen egy szempontból van csak semmiségi panasznak helye, az excés du pouvoir esetében és a hivatalos statisztikai adatok mutatják, hogy rendszerint a 300 és néhány ezer békebirói ítélet ellen egyetlen egv jogorvoslattal éltek. Nem akarok már most kitérni arra, hogy a törvényszéki ítélet ellen hány jogorvoslattal éltek ; erre is lesz alkalmam kitérni, csak egyre hívom fel a t. ház becses figyelmét, arra, hogy Franciaország legtekintélyesebb és legmegbízhatóbb írói azt állitták, hogy ma Franciaországban egy törvényszéki ítélet elleni jogorvoslat 800 —1,000 franknyi költségbe kerül. Ismeretesek azok a költségek, a melyek felmerülnek, ha valaki valamely birói Ítélet ellen semmiségi panaszszal él. De hát nézzük meg azt az országot, hol a jogorvoslati korlátozások nem értékhatár természetűek, hanem más neműek, a melyekre már a t. igazságügyminiszter ur is utalt, nézzük csak Angliát. A grófsági biróságok — Angliában és Walesben, mert tudjuk, hogy Skót és Irhonban más a szervezet — körülbelül 600.000 Ítéletet hoztak és felebbezéssel éltek ezek ellen — a 70-es évekről szól a statisztika — 17 esetben. 10 esetben visszautasították a felebbezést, 7 esetben helyt adtak annak. Egyetlen egy continentális perrendtartás létezik, a mely az egyes birói Ítélet ellen a legtágabb revisiót megadja, ez az olasz perrendtartás : hanem mihez kötötte ez azt ? Első sorban egy kaució letételéhez, másodszor perveszteség esetén és az ellenfélnek nemcsak a költségei megtérítéséhez, hanem a jogorvoslata folytán beálló minden kárnak a megtérítéséhez köti és mik voltak az eredmények ? És erre felhívom a t. ház figyelmét, épen ez mutatja, hogy nem lehet tovább menni, mint a mennyire mi mentünk. Olaszországban tudvalevőleg négy semmitöszék működött. Az eredménv az volt, hogy a firenzeit kivéve, a mely különös okoknál fogva egves egyedül volt képes a hozzá intézett revíziókat elintézni, a többi háromnak a restánciái 14,000-et tettek k . Ez oly állapotot teremtett Olaszországban, hogy sehol sem nőnek a restanciák annyira az olasz biróságoknál, mint épen a semmitőszékeknél. Ez mutatja nzt, milyen lejtőre lépnénk, ha annak az egyetlen kontinentális törvényhozásnak a példáját fogadnók el, a melyet a gyakorlat és az élet teljesen tarthatatlannak igazolt be. A javaslat ellenében és különösen hatásköri szempontból az hozatott fel, hogy a jogegységet veszélyeztetjük, különösen az örökösödési ügyekben. Azt hiszem, itt egy kardinális tévedéssel állunk szemben ; mert a t. képviselő ur a jogegységet akkép véli az országban megvalósíthatónak, hogy minden egyes ügyet vigyenek fel az ország legfőbb bíróságához. Nem lehet ttt arról szó. Az a szerep, a rrelv a jogegység szempontjából az ország legfőbb bíróságának jut, nem abban áll, hogy minden egyes perben állapítsa meg a követendő jogszabálynak az első bíróság által történt helyes, vagy helyleien alkalmazását, hanem csak nagyjában állapítsa meg a legfőbb irányokat a hozzá felkerült egyes esetekre vonatkozólag, a melyek azután a jogegységre irányadók és döntök legyenek. Megvallom, szívesen venném a felvilágosítást, de nem hiszem, hogy a képviselő urak közül, kik ezen az állásponton vannak, egyetlen egy is képes kimutatni a művelt államok jogszervezetébó'l és a rendelkezésre álló statisztikai adatokból, hogy létezett, vagy létezik oly legfőbb bíróság, mindig szóbeli alapot szem előtt tartva, mely a jogegységet oly alapon kívánja megvédeni, a mint azt a képviselő ur kívánja. A francia semmitőszékhez évenkint 7—8000 semmiségi panasz érkezik be, ezeknek hátterét száz és százezer Ítélet képezi és e semmiségi panaszok 60—70° o-a nem is kerül érdemleges elbárálás alá, hanem az első stádiumban visszavettetik. Tudvalevő dolog, hogy Németország, mely jogorvoslati rendszerét széles alapon rendezte be. a járásbíróságok hatáskörébe utal ügyeket, értékükre való tekintet nélkül és a revíziót kizárja és nem adja meg azt a jogegységet, a melyet mi biztosítottunk. És tudvalevő dolog, hogy a járásbirósági ügyek Németországban a jogegvség szempontjából a legfőbb bíróság elé nem is kerülnek, törvényszéki Ítélet pedig csak akkor, ha annak értéke 1,500 márkán felül van. Ezek azok a nagy kontinentális államok, a melyek a jogorvoslati rendszert a hatáskörrel összhangba hozva, kénytelenek voltak a korlátozásoknak egyik-másik módjához nyúlni, a melyeket mi a javaslatban szintén propositióba hoztunk. A lényegesebb módositás, mely beadatott, kétségtelenül Holló Lajos t. képviselő ur módosítása, mely nemcsak erre, hanem a 2., 3. és 4. §§-ra is kiterjed. Ezen módositással szemben annak megjegyzésére szorítkozom, hogy mivel a ház tanácskozásának tárgyát csak az 1. §. képezte, igen nehéz dolog, hogy most a ház egyúttal oly módosítást fogadjon el, mely általa nem is tárgyalt szakaszoknak más indítványba hozott szakaszokkal való helyettesítését célozza. Kemény Pál : Csak formai differencia ! Jellinek Arthur előadó: Csak formai differencia, a mennyiben a képviselő ur talán azt méltóztatik érteni, hogy az igazságügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni. Magam részéről sem az inditványt, sem a módositványnak lényegét nem ajánlom a t. háznak elfogadásra. A hatáskör megvonásánál kiemeltem azokat a kardinális és döntő szempontokat, a melyek a bizottsági tárgyalások alkalmával felmerültek. Az értékhatár, melyet a képviselő ur megállapít, épen kétszerese annak, a mi a javaslatban foglaltatik, a vita folyamán az igen t. miniszter ur már kijelentette, hogy nem fogadhatja el ezt az alapot. De a t. képviselő ur, ha indítványát jól értettem, az ügynek az értékre való tekintet nélküli felvételét a járásbirósági hatáskörben mellőzi, mert hiszen minden ügycsoportnál külön kiemeli, hogy ha a per vagy kereset tárgyának értéke 1,000 frtot meg nem halad. E tekintetben tehát köztünk és a t. indítványozó képviselő ur közt lényeges és messzemenő eltérés van, mert a t. képviselő ur azokat az ügyeket, a melyeket mi javaslatba hozunk, az értékre való tekintet nélkül a járásbíróságok hatáskörébe felvenni, a maga részéről nem óhajtja. De különösen nem tartom helyesnek a járásbíróságok hatáskörének azt a negatív meghatározását, a mi a második szakaszban foglaltatik. Mert a második paragrafusnak eszméje az, hogy.negativ alakban akarja meghatározni a járásbíróságok hatáskörét, kiemelve azon ügyeket, <i melyek oda tartoznak ; sokkal megfelelőbbnek tartom, ha mi a járásbíróságok hatáskörét pozitive határozzuk meg, a miből az folyik, hogy azok az ügyek, a melyek nincsenek a járásbíróságok hatáskörébe utalva, nem tartoznak oda. A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem tartoznak a sommás eljárás alá; és itt elősorolja azokat az ügyekel. A 2. §-ban a képviselő ur az értékelésre nézve eltérő szabályokat állit fel. Erre azt jegyzem meg, hogy tekintettel arra, hogy a t. ház a javaslat 3. §-át, a mely az értékelés módozatát megállapítja, még nem tárgyalta, én a magam részéről nem bocsátkozom érdemleges cáfolatába, hogy annak az az értékelés, a melyet a képviselő ur megállapít, elfogadható-e és a vita jelenlegi stádiumában a módositás elejtése mellett a javaslat 3. §-át fentartandónak vélem. Ezek azok a főbb szempontok, a melyek Holló Lajos t. képviselő ur kettős indítványának megbirálásánál figyelembe lesznek veendők. (Folyt, köv.) Irodalom. Az uzsora. (Der Wucher.) Irta: Dr. Caro Lipót. A társadalomban nagyon sok, a mi alapjában véve nem igen változott, hanem csak a kor, a tükör, melyen át mi nézzük, az változott, igy pl. az uzsora, a pénz megengedett gyümölcsöztetésének ezen elfajulása is, már több mint ezer évvel ezelőtt ép oly társadalmi betegség, volt mint ma. Azonban hol a kereszténység fellépése, hol a zsidók ellen kitörő ellenszenv, a zsidóüldözések, hol szigorúbb rendszabályokat, hol pedig ép ezen szigorú rendszabályok sikertelensége, hol meg új és új nemzetgazdaságtani irányelvek érvényesülése, teljes uzsoraszabadságot teremtettek, ugy, hogy majd az egyik évtizedben az államhatalom azt proclamálta, hog;y a pénz az árú, melynek ára a keresletnek és kínálatnak megfelelően szabadon meghatározható, hol pedig érvényesült az az elv, mit ujabban Roscher csak tudományosabban fejezett ki, hogy az uzsoráskodás az nem gazdaságtani tevékenység, hanem bünteti (Criminaldelict). Ezen változó korszakok feltüntetése a könyvnek főérdeme. Caro a Lex Licinia és Senuci a-tól, a sucaai közzsinat határozataitól egész a legújabb porosz, osztrák és magyar uzsoratörvényekig egyrészt, másrészt pedig Cato és Aquinoi s z. Tamás-tói egész Menger, Kniesz, Goldschmiedig bőven ismerteti mindazt, a mi az uzsora kérdésében pro és contra törvényileg kimondatott és a mi az irodalom | terén megjelent. Foglalkozik a mi 1883: XXV. t -cikkünkkel, melyet részben szerencsés alkotásnak nevez, a mely szerző szerint Lilienthal fejtegetéseinek codificatiója. Ezen jogtörténeti rész után Caro vizsgálódás tárgyává teszi, hogy mik az uzsora alkatelemei és itt az új olasz iskola, különösen Ferri nyomán haladva, elveti az egész »tudat« dolus theoriát, mert szerző szerint a sértettre (a társadalomra) teljesen közönbös, hogy az objective jogsértést elkövető volt-e ezen jogsértésének subjectiv tudatában vagy sem, elég ha tette — uzsoráskodása — adósának romlását előidézte vagy elősegítette Az osztrák, porosz és magyar uzsora törvények uzsora definitióit szerző nem tartja kielégítőknek és a következő fogalommeghatározást ajánl: »U zsora bármely név alatt hitelüzleteknél oly vagyonbeli előny vagy szolgáltatás kikötésemagunk vagyegy harmadik személy javára, melyet az adós vagy nem teljesít, vagy ha te Íj esi t, ez vagyoni erejét annyira felülmúlja, hogy vagy az ő vagyoni romlását előidézi vagy elősegíti.* Caro munkája habár a kérdést a maga egészében tárgyalja is, mégis inkább monografikus munka, a mennyiben különösen Galíciát, az »uzsora e classicus hazáját« tartja szem előtt; ez szerintünk a könyv irodalmi jelentőségét csak emeli, mert a gyakran változó uzsoratörvények egyrészt, másrészt a lakosok ravaszsága és a rendelkezésre álló páratlan gazdag statistikai anyag, sehol sem nyújt a practicus megfigyelés számára alkalmasabb teret, mint ép itt Galíciában. Dr. Back Frigyes. Öt nyelvű szótár. Robicsek Zsigmond budapesti könyvkereskedő kiadásában és Somogyi Ede szerkesztésében igen érdekes és valóban hézagot pótló vállalat indult meg. A vállalat címe : Ot nyelvű szótár és felöleli a magyar, német, angol, francia és olasz nyelvet. A műben igen fontos és gyakorlati ujitást tapasztalunk, a mennyiben mind az öt nyelvnek szókincse egyetlen folytatólagos, megszakítatlan ábéczében van feldolgozva, a mi lehetségessé tette azt, hogy minden egyes szó valamennyi többi négy nyelvié le van fordítva. Hogy némi fogalmat nyújtsunk a szótár használhatóságáról, csak azt jegyezzük meg, hogy az aránylag szűk tér dacára összesen körülbelül 800,000 szót fog tartalmazni. Az egész mű 32 füzetben fog megjelenni és egy füzet ára 30 kr. Mindazoknak, a kik idegen nyelvekkel foglalkoznak, melegen ajánljuk e közhasznú mű megszerzését. =__=_^_=^^==__=_===_ Vegyesek. A temesvári ügyvédi kamarában a napokban átalános tisztújítás volt. Az első választást ugyanis, melyet heves küzdelem előzött meg, a kisebbség felebbezésére az igazságütyminister megsemmisitette. A mostani választás simán ment végbe, mert a különböző pártok között előzetesen a megegyezés jött létre. A kamara elnökévé választották dr. Szuló Ernőt, alelnökévé: dr. Niámessny Gyulát, titkár lett: dr. Korniss Géza, pénztárnok: dr. Sztura Szilárd, ügyész: Lamberg Imre, a választmányba pedig beválasztották : dr. Barta Ignácot, Brediciánu Coriolánt, dr. Dimitrievics Szvetozárt, Gyika Imrét, Kisfaludy Kálmánt, Nagy Gyu| lát, Rotária Pált, Schveiger Bertalant, rendes póttagoknak pedig : j Keppich Henriket, dr. Reiner Gézát, dr. Seemayer Károlyt. A francia akadémia pályázatot tűzött ki a nemzetközi vá| lasztott biróságok eszméjének fejlődésére vonatkozólag. Az ezen