A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 22. szám - Az államellenes cselekmény fogalommeghatározása a képviselőház igazságügyi bizottságában - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőházban

174 A JOG. képesek máskép megoldani a problémát, mint a hogy megoldották azt Európa legnagyobb részében, még pedig ugy, mert megvan a birói szervezetben az a garancia, hogy a kir. táblák többféleségénél fogva egyáltalában ne lehessen tartós elágazása a joggyakorlatnak és a bírósági Ítéleteken alapuló törvény értelmezésnek. Azért, t. ház, méltóztassék nyugalommal elfogadni a javaslatnak ezt az intézkedését, nem fognak következni belőle azok a. képzelt veszélyek. Polónyi Géza szerint a minister több szempontból értette ó't félre. Nem érti, hogy miért kerül többe a kúria revisioja, mint a tábláé ? Különben ; edig nem érték, hanem az ügyek természete szerint osztályozandók az ügyek. Szilágyi Dezső igazságügyminister : Két rövid felvilágosítással tartozom az előttem szólt képviselő urnák. Először, midőn azzal az okkal élt, hogy képtelenség, hogy a 200 frton aluli érték a 201 frtnyi értékkel szemben már jogorvoslati forumokhoz utasittatik Ez az ok többet bizonyít, mint a mennyit akar ; mert akárhol, a hol értékhatár van, nemcsak az örökösödési perekben, hanem bárhol előfordul, hogy nem 1 frt, hanem 50 kr. különbség is elég erre. Azt pedig a képviselő ur nagyon jól tudja, hogy nem tudunk oly kompetenci.ilis szétválasztást, mely egyik vagy másik részében értékhatárt rem tartalmaz. Polónyi Géza : Mi tudunk, csak önök nem tudnak! Szilágyi Dezső igazságügyminister : A mit a képviselő ur általános beszédében kifejtett, abban is van értékhatár és ott is, ha 50 kr. különbség van, más forumok elé jut az ügy. Ha tud ilyen arkanumot a képviselő ur, ha lehet a kisebb értékű ügyekre olcsóbb forumot és rövidebb eljárást csinálni oly módon, hogy a nagyobb értékű ügyekre nézve már ne olyan olcsó és hosszabb eljárás legyen és értékhatár a hatáskörben ne szerepeljen, akkor a képviselő urnák ez oly titka, a mit oly szorgalmasan őrizett, hogy sem itt, sem az irodalomban eddig senkivel sem közölte azt. Ha pedig e titka abban áll, hogy nem értékek szerint, hanem az ügyek természete szerint kell az elkülönítést tenni, akkor én e probléma megoldását még lehetetlenebbnek tartom, mert a képviselő ur a legnagyobb éleslátással sem képes előre szavakban prascise a hatáskört általában megszabni. Polónyi Géza: Hiszen ez a javaslat is tele van ilyenekkel. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha a t. képviselő ur azután egy sommás competentiánál, mely tisztán az ügyek természete szerint jár el, jól megoldja a kérdést, akkor állhat elő a képviselő ur e pretenzióval; de mig a világon semminemű perrendtartás és semminemű ország nem tudta ezt megoldani, akkor várjuk meg, a mig a t. képviselő ur a szociális problémákon aggódva, megteszi azt a fontos megoldást, a mit eddig Európa elérni nem tudott. A mi azt illeti, hogy a curiához mindenféle ügyekben a jogorvoslat ne menjen, annak oka egyszerűen az, hogy ha *. curiához utasítjuk a legapróbb ügyekben való jogorvoslatot is, akkor két dolog közül az egyik áll előttünk. Vagy illuzóriussá tesszük olyan költséggel, a melylyel nem foghatják igénybe venni és ez rászedése az embereknek, vagy ha könnyen hozzáférhetővé tesszük, akkor olyan nagy számú curiát és legfelsőbb biróságot kellene állítani, a minő az egész világon nem léteznék. Akkorára kellene annak számát szaporítani, hogy egy legfőbb törvényszék feladataira tökéletesen alkalmatlan volna. Ezek azok az okok, a melyeket felhozni bátor voltam s ezek után, azt hiszem, a t. ház egész nyugodtan elfogadhatja a törvényjavaslatot. Kemény Pál Holló javaslata értelmében az örökösödési ügyekben az 1.000 frtos klauzulát pártolja. Hedry Lőrincz szintén Holló határozati javaslatát fogadja el. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Legyen szabad igen röviden nyilatkoznom. Az, hogy határjárás, vagy határigazitás, tökéletesen egyre megy. Mert itt nem értünk egyebet alatta, mint vitás határvonal megállapítását, a mi azonban nem dönti el a tulajdon kérdését, hanem csinál egy rendezett állapotot, a tulajdon kérdése pedig azután megy a maga utján. Gondolom, ebben t. képviselőtársam megnyugodhatik. A mi a holttá nyilvánítást illeti, megfontolandó, hogy lehetne-e ezt könnyebb formákhoz kötni. Ha azonban tekintetbe vesszük, mily fontos hatása lehet annak örökösödési és házassági ügyekben, akkor nagyon érthető az, hogy a bizottság és a kormány tartózkodott abban az eljárásban, a mely a holttá nyilvánítást eredményezi, szükségképen ezen egyszerű formákat behozni. Nincs is erre egyébiránt szükség, mert ha az eljárás nagyobb garantiához köttetik, ez a holttá nyilvánításnak nem árt. Ez az, a mit én t. képviselőtársamnak megjegyezni kívántam. Jellinek Arthur előadó: A beadott módositványok hordereje és jelentősége sokkal nagyobb, minthogy ne tartanám kötelességemnek, bár rövid szavakban, az igazságügyi bizottság álláspontját azokkal szemben jellemezni. A beadott módositványok nagyfontosságát különösen az által vélem jellemezhetni, hogy a járásbiróság hatáskörének megállapítása a birói szervezetére a járásbíróságok jelenlegi állása, azoknak szervezetére és a rendelkezésre álló munkaerőre, mely jelenleg e keretben az ellátandó perekre rendelkezésre áll, lényeges behatással van. De nemcsak a birói szervezetnek ezen részét érintik e módositványok, hanem visszahatnak magára a jogorvoslati rendszerre, a felsőbíróságok által végzendő munkára. A hatáskörnek egyik vagy másik irányban való megállapítása nemcsak a királyi törvényszékeknél szervezendő felebbezési tanácsokra lehetne döntő befolyással, hanem visszahatással fog szükségszerűié^ bírni a királyi Ítélőtáblákra, söt magára a királyi curia szervezetére is. Legyen szabad első sorban röviden jellemeznem azt a szempontot a melyet a bizottság az 1. §. megállapításánál szükségesnek vélt szem előtt tartani. Abból indult ki ugy a miniszteri javaslat, mint az igazságügyi bizottság hogy a hatáskörnek az a megvonása, a mely az 188L:L1X. t.-c. azt hiszem 13. §-ában foglaltatik, kiindulási pontul szolgáljon; hogy az ott megállapított hatáskör tekintetében csak azokat az eltéréseket fogadjuk el és hozzuk javaslatba a t. háznak, a melyek magát a járásbirósági szervezetet lényegében messzehatóan érinteni nem fogják. Különös súlyt és gondosságot kellett arra is fordítani, hogy a hatáskörnek az a megállapítása, ugy, a mint az az idézett novellában van, lehetőleg az új törvénybe vitessék át és hogy a hatáskörnek megállapítása és az illetékességi szabályoknak kezelése a járásbíróságokra az új eljárás folytán ne váljék nehezebbé és különösen az eljárás életbeléptetésének idejében illetékességi és hatásköri kérdésekkel a felsőbb bíróságok munkaerejét túlságosan igénybe ne vegyük. De általános igazságügyi politikai szempontok is szolgáltak alapul. E szempontok ugyanazok, a melvek vezették a törvényhozást 1868-ban, vezették 1881-be n és kell, hogy vezessék jelenleg is. A magvar törvényhozás, midőn először rendszeresen megállapította a járásbíróság hatáskört három szempontot tartott szem előtt. Az egyik volt az ügynek értéke, méhnek csekély volta nem engedi meg, hogy nehéz perbeli adatok vétessenek foganatba és nem tűri, hogy oly perjogi alakzatokkal folyjon le a per, mely az ügvvédi képviseletet kényszeritöleg vonja maga után. A másik szempont az ügy természete, az ahhoz fűződő gazdasági es szociális érdekek, melyek annak lehető gyors elintézését kívánatossá teszik. A harmadik pedig magának az ügynek természete, a mely az ertekre való tekintet nélkül oly egvszerű jogi elemeket foglal magában, hogy a torvényhozás, e talán kevesebb biztosítékot nyújtó eljárás keretébe, hatásköri szempontból nyugodtan beillesztheti. . • Ez az a három szempont, a mely érvényesült lbÜ8-ban, érvényesült 1881-ben és érvényesül jelenleg is. Nagyban és egészben változatlan alapon állunk, mert az 1. §. főbb intézkedései lényegileg benne foglaltatnak a novella idézett paragrafusaiban. A kiterjesztések, a melyek vonatkoznak az örökösödések és ingatlanok iránt indított perekre, az általam jelzett szempontokban lelik okadatoltságukat. Azok a tapasztalatok, melyeket tettünk és melyeket az igen t. igazságügyminiszter felemiitett, kényszeritöleg hatnak a törvényhozás elhatározására. Mert megengedem, hogy az érdekek, melyek itt egymással szemközt állnak, egyenlő méltatást és figyelembe vételt igényelnek ; de épen alkalmam lesz kifejteni, szociális érdekek azok, melyek a magyar törvényhozást kell, hogy arra birják, hogy a javaslat álláspontját és ne a Polónyi t. képviselő urét fogadja el. És legyen szabad e tekintetben, nem követve a módositványok sorrendjét s a t. képviselő urak felszólalását, — értem ama egymásutánt, melyben e módositványok beadattak — első sorban röviden jeleznem azon ellentétet, mely köztünk, illetőleg az igazságügyi bizottság álláspontja és Polónyi képviselő ur állaspontja közt fennáll. A támadás, melyet a képviselő ur a javaslat álláspontja ellen intézett, a lehető legélesebb. Mert mivel vádolt a képviselő ur ? Azzal, hogy megingatjuk ebben az országban a jogbiztonságot, az alsóbb rétegeket, az ország lakosságának széles rétegeit ellenséges indulattal töltjük el az állam intézményei iránt, a javaslat egész rendszere, a hatáskörök megvonása a tőkének kedvez s a munkát háttérbe szorítja. Vizsgáljuk, t. ház, egyenkint e szempontokat, hogy mennyiben felel meg ez állítás a valóságnak s a javaslat álláspontjának. V á r a d y Károly : Már a minister felelt! Jellinek Arthur : Engedelmet kérek, mint előadó talán reflektálhatok reá. Vagy nem ? V á r a d y Károly : Nem lesz vége ! Jellinek Arthur: Azt hiszem, az ily éles támadásokkal szemben csak kötelességem szólani, annyival inkább, mert az ország jogászi közvéleményét ís fel kell világositanom az ilyen váddal szemben, hogy mi aláássuk az állam intézményei iránti bizalmat, hogy mi egyoldalúan a tőkének kedvezünk. Hát mi az. álláspontunk ? Vonjuk le mindennek a conseejuentiáját. A t. képviselő ur ennek folytán azt kívánja, hogy örökösödési és ingatlanokra vonatkozó perekben a járásbiróság ne Ítélkezzék. Miért? Mert nem látja elégségesnek azon garanciákat, melyeket a javaslat nyújt s melyeket egyáltalán nyújthat. A másik részen pedig azt mondja a munka tekintetében, hogy mi a munkát elnyomjuk, mert hiszen mi ugy sem határtalan összeg erejéig iktatjuk a munkabérek iránti pereket a járásbirósági hatáskörhöz. Ha tehát az örökösödési pereket kiveendó'nek tartja, mert nincs meg a garantia, a munkabéreket pedig határtalan összegig akarja beilleszteni ebbe a hatáskörbe, mely garantiát nem nyújt, akkor én kérdem : ki nyújt több garantiát a munkának, az-e, a ki azt mondja : 500 frton felül neked nagyobb biztosítékot akarok nyújtani, avagy a ki azt mondja, ez az eljárás 200 írtig nem nyújt biztosítékot, de a munkabérrel sommásan bánik el, mert azt határtalan összegig utasitja a járásbiróság hatáskörébe ? Ez a felfogás ép oly ferde, mintha azt mondanók, hogy a törvényhozás az. által, hogy a védjegyeket a sommás járásbiróság hatáskörébe utalja, a tökének kedvez Ez tévedés. A védjegy nem a tőkének, hanem a munkának védjegye, annak a szellemi munkának, mely az iparban kifejezésre jut s a ki hathatósan védi a védjegye*, az védi a munkát, az ipart, különböző fokozataiban és megjelenési alakzataiban. Hogyha a képviselő ur ez érvelése állana, mily következtetéseket kellene akkor levonni, hisz midőn a képviselő ur azt mondja, hogy a járásbíróságok hatáskörét az általam már többször jelzett és felemlített ügyekre kiterjeszteni nem lehet, mivel érvel ? Ó azt mondja, hogy oly országban, a hol az örökösödési és családjog az egységet és codificatiót nélkülözi, ez ügyeket a járásbiróság hatáskörébe utalni nem lehet, tehát az érvelés éle fordul az ügyek bármely ágazata ellen. Nem következnék-e ebből szükségszerűleg az, hogy a szóbeliséget Magyarországon mindaddig meghonosítani nem lehet, mig az anyagi jog megalkotva nincs ; de még ez sem elég, mert a képviselő urnák következetesen azt kellene mondani, hogy addig Magyarországon semmiféle perjogi reformot létesiteni nem lehet, mig az anyagi codificatió megalkotva nincs. Ez pedig egy teljesen téves és tarthatatlan álláspont, mert a peres eljárási formák meghatározása nem függ attól, s nem hozható szoros kapcsolatba azzal, vájjon az illető országban az anyagi törvények codexekbe vannak-e foglalva vagy sem. A képviselő ur a fejét rázhatja, hanem erre nézve a nagy történeti fejlődések állanak előttünk, hisz egész világrészek modern s erős alakzataival kell számolnunk, a melyek a szokásjogon állanak és a codificatió terére nem akarnak, nem hajlandók és nem fognak lépni. Ép ez országokban, részint Angliában, részint Amerikában a szóbeliségnek legszebb formái és alakzatai találhatók. Ott van Németország, azon részeit értem, a hol a szokásjogi alapon áll az egész magánjogi bíráskodás és ép ez országok és világrészek példái mutatják, hogy az anyagi jog fejlődésének leghathatósabb biztositéka a szóbeli eljárás. Mert nem a codificatiójuk, nem az, hogy a magánjogi intézkedések törvénybe foglaltatnak, képes azokat a nemzet életébe átvinni, hanem a jog alkalmazásának ama formája viszi azokat át a nemzet öntudatába s melyet a szóbeli eljárás képes megadni. Jó lesz tehát ezzel a kérdéssel ez alkalommal behatóbban foglalkozni, mert mint látom, ugyanez a kérdés a legkülönbözőbb szakaszoknál fogja másmás alakban a fejét felütni. A t. képviselő ur s mindazok érvelése, a kik nem hajlandók a járásbirósági hatáskörnek a bizottság által javaslatba hozott keretét a maguk részéről elfogadni, különösen a jogorvoslati eljárás ellen azzal érvelnek, hogy a jogorvoslat és az értékhatárok megvonása és a kettéosztás, melvet e javaslat ez ügyekre nézve a revizió tekintetében magában foglal, közveszélyű. Kíváncsi volnék azon jogorvoslati rendszerre, melyet a képviselő ur javaslatba hozhatna. Nagy érdekkel fogjuk meghallgatni azt a jogorvoslati rendszert, a mit a képviselő ur javaslatba fog hozni. A bizottság azt a jogorvoslati rendszert hozta javaslatba, a melyet viszonyaink legszorgosabb figvelembe vétele mellett a nélkül, hogy a kísérletezés veszélyes terére lépnénk, mondhatom, a művelt világ összes részeiben elfogadott módszernek megfelel és a melyet egyáltalában ajánlatba hozni lehet, mert egy dologgal kell, hogy tisztába jöjjünk és ez az, hogy a m. kir. Curiának azon tág hatáskörét, melvet az egyes képviselő urak felszólalásaikban sejtetni engednek, alapul elfogadni egyáltalán nem lehet. Az általános vita folyamán, valamint a részletes vita alkalmával és több alkalommal az igen