A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 21. szám - Felsőbiróságaink elvi határozatai

A JOG. 83 Indokok: Alperes beismerte, hogy a felperes részvénytársaság részvényeiből 10 darabot 1,000 frt névértékben jegyzett, mely 10 db. részvényre az alapszabályok 6., de a kereskedelmi törvénynek 153. §-a értelmében is aláiró fizetni kötelezett 50°/»-ára, melyet 1884. év végéig befizetni tartozott, 400 frttal hátralékban maradt. Nem vonta kétségbe továbbá: hogy a felperes részvénytársaság tényleg megalakult, sőt a beszerzett cégiratok által határozottan igazolva van, hogy a részvénytársaság nemcsak megalakult, de működik s az 1889. évet kivéve, részvényeseinek, köztük — miuián az ellenkezőjét alperes nem állította — alperesnek is osztalékot fizetett. Helyes alperesnek azon védekezése, hogy a mennyiben az alapítók az aláírás záridejétöl számítandó két hó alatt az aláírókat közgyűlésre meghívni elmulasztanák, az esetben az aláírók befizetett pénzeiket levonás nélkül visszakövetelhetik, ezt azonban a keresk. törv. 154. §. értelmében csakis az alapitókkal szemben tehetik. Kitekintve azonban attól, hogy alperesnek ebbeli kifogása a cégiratokkal megcáfoltatik. alperes a törvényszerűen megalakult részvénytársasággal szemben, még ha az alakuló közgyűlés két hónapon tul is hivatott volna össze, visszakövetelési jogát nem érvényesítheti, annál kevésbbé akkor, midőn a részvénytársaság jövedelmében éveken keresztül osztozott, hogy pedig alperes visszakövetelési jogát a társaság megalakulása előtt érvényesítette volna, azt nem állítja. Ezek folytán a még le nem fizetett 50°/o nak kiegészítéséül a kereseti 400 frt tökének megfizetésére alperest kötelezni kellett. A keresk. törvény 169 §-nak 1. bekezdése szerint megilletnék ugyan felperest a késedelmi kamatok 1884. december 31. mint a lejárás napjától, tekintettel azonban arra : hogy keresetét csak 189, i. január 25-én nyújtotta be és igy az 1883 : XXV. t.-c. 19. § ának 1. bekezdése szerint az 1886. deczember 31-éig követelhetett kamatok iránti kereseti joga elévült . felperest az ezen időig számítandó kamatok iránti keresetével elutasítani s alperest csupán az 1887. január 1. napjától számitandó kamatokban marasztalni kellett. Eltekintve attól, hogy alperes viszonkeresetét a részvénytársasággal szemben érvényesíteni egyáltalában jogosítva nincsen: alperest viszonkeresetével el kellett utasítani, mert a kereseti követelésnek felperes részére történt megítélésével egyidejűleg a viszonkereset alaptalan volta is kimondatott. A budapesti kir. itélő tábla: (1892. május 23-án 5,208.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes beismervén azt, hogy felperes részvénytársaság alapítása alkalmával 10 db. 100 frt névértékű részvén) t jegyzett, ennek 50° o erejéig a keresk. törv. 153. §. és az ennek megfelelő társasági r> lapszabályok 6. §. értelmében felperesnek felelős, minélfogva a kereseti tőkének a beismert lejárattól számított kamatnak (Kt. 169. §.) és a perköltségnek megfizetésére helyesen köteleztetett, mert a keresk. törv. 150. §. nem rendeli azt, hogy az alapítók a társasági tervezetnek nyomtatásban szétküldött minden egyes példányát, illetve másolatát sajátkezüleg tartoznak aláirni, minélfogva alperesuek erre fektetelt kifogása nem bir törvényes alappal, mert a csatolt cégiratok tanúsítják, hogy az alakuló közgyűlés az aláírásoknak 1884. október 15-én történt befejezése után 2 hónapon belül a kt. 154. §-nak megfelelően hivatott össze, hogy továbbá a társaság 8,000 db. aláirt és 319,288 frt 49 kr. erejéig tényleg befizetett 100 frtos részvénynyel megalakult alapszabályai jóváhagyattak, cége bejegyeztetett és azóta tényleg működik s mert ennélfogva alperesnek az alakuló közgyűlés összehívására, megtartására, az alaptőke mennyiségére és befizetésére vonatkozó kifogásai s ezzel kapcsolatosan a befizetett 110 frt visszafizetésére irányuló viszonkeresete anynvival kevésbbé voltak figyelembe vehetők, mivel a közgyűlésnek az alaptőke leszállítására vonatkozó egyéb határozatai ellen, valamint a törvényben megkívánt alakszerűségek elmulasztása miatt alperes a keresk. törv. 174. §-ban szabályozott jogával nem élt s mert végül alperes pervesztes levén, a perköltséget a trdts. 251. §. alapján tartozik viselni. A m. kir. Curia: (1893. ápril 25-én 1,027/892. v.) A másodbiróság ítélete abban a részében, mely szerint alperes viszonkeresetével elutasittatott, helybenhagyatik. Egyebekben mindkét alsóbb fokú bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével egészen elutasittatik és tartozik alperesnek okozott perköltségeit megfizetni. Indokok: A K. T. 154. §. értelmében oly esetben, midőn valamely alakítandó részvénytársaság tekintetében a részvéuyeket aláirók az aláírás zárhatáridejétől számítva két hó alatt össze nem hivattak, az aláírások hatályukat vesztik s az aláirók befizetett pénzeiket az alapitóktól levonás nélkül visszakövetelhetik. Tekintve, hogy a K. T. 158. és 159. §§-amak megfelelőleg bemutatott cégjegyzési iratokból világosan kitűnik, hogy azon részvénytársaságnak, melyre nézve alperes a kérdésben forgó 10 db. részvényt aláirta, a társasági tervezetben meghatározott aláírási zárideje 1884. október 15. napja volt, az alakuló közgyűlés pedig csak 1885. évi február 2-án, tehát a K. T. 154. §-ában megszabott két havi határidőn tul tartatott meg : kétségtelen, hogy azon részvénytársaság, melyre alperes a vitás részvényeket aláirta, létre nem jött, hogy amaz aláírás által vállalt kötelezettsége jogilag megszűnt, hogy az a részvénytársaság, mely a fent kitett napon és pedig a tervezetbe felvett egy millió alaptőke helyett csak 800,000 frt alaptőkével tényleg megalakult, azon részvénytársaságnak, melyre nézve alperes részvényeket irt alá, nem tekinthető s igy felperes részvénytársaságot alperes ellenében követelési jog annál kevésbbé illeti meg. mert azt, hogy alperes részvényesi jogokat gyakorolt volna, felperes a perben nem is állította. Felperes tehát keresetével mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatása mellett elutasítandó s a pt. r. 251. §. értelmében az okozott perköltségben elmarasztalandó volt. Alperes viszonkeresetével az alsóbb bíróságok által helyesen utasíttatott el azért: mert a fentiek szerint alperes a kérdésben forgó részvényaláirásnál fogva felpereshez semminemű jogi viszonyban nem áll, mert továbbá a K. T. 154. §. szerint alperes az aláirt részvényekre fizetett pénzének visszafizetését egyedül a törvényes időben meg nem alakult részvénytársaságra vonatkozó tervezetet kibocsátott alapitóktól követelheti. A ki szövetkezeti üzletrészeket birói árverésen vesz meg, ezek megszerzésével csak a keresk. törvény 23. §-ban meghatározott jogokat szerezheti meg. E szerint a végrehajtást szenvedő szövetkezeti tagnak felmondás után a szövetkezetből kiválást és a szövetkezeti viszonyból eredett ellenkövetelések figyelembe vételével felszámolás utján megállapítandó illetményének kiadását követelheti, de nem azt is, hogy öt a szövetkezet tagjának vegye be, vagz pedig az üzletrészek mérlegbeli avagy forgalmi értékét s az ezekre eső osztalékokat, még pedig tekintet nélkül a szövetkezet és a végrehajtást szenvedő szövetkezet tag közti szövetkezeti viszonyra, fizesse ki. (M. kir. Curia 1893. ápr. 6. 459. sz.) Az iparhatóság által hozott határozatok érvényének megbirálása nem tartozik a bíróság hatásköréhez és az 18S4 : XVII. t.-cikk 136. §-a csak a magánjogi igényeknek eldöntésére tartja fenn a polgári perntat az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek. A bíróság ezen igényeket az iparhatóság határozatának érvényére való tekintet nélkül per utján bírálja el. Azon körülmény, hogy a birtokból való elmozdítás hatóság közbejöttével történt, nem menti fel a hatóság közbejöttét igénybe vevő felet a kártérítés kötelezettsége alól. Az, hogy a hatóság közbejárása a kimozditásnál hamis előadásokkal lett kieszközölve, a perben bizonyítás tárgyát képezheti. (M. kir. Curia 1893. márc 21. 1,111. sz. a.) Bün^ügyekben. A tami által a vizsgálóbíró előtt tett s a vizsgálati jegyzőkönyvbe bevett rágalmazó nyilatkozat megállapítja a nyilvános rágalmazás vétségét. A szatmárnémetii kir. törvényszék: (1893. január 27-én 456.) L. László vádlottat a magyar kormány ellen elkövetett és a büntető törvény 258 — 262 §. alá eső nyilvános rágalmazás vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a btk. 9l. §. alkalmazásával két havi fogházra és 50 frt pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: A szatmármegyei Alsó-Fernezelyen 1892. május 5-én éjjel P. Zsigmond körjegyző háza dynamit-robbantással megrongáltatott s az e miatt már két bíróság által elitélt Ö. István s lehető bűntársai ellen folyamatba tett bűnügyben Dr. L. László lacfalusi gör. kath. lelkész tanúként kihallgattatván, az 1892. május 24-én felvett s az ügyiratokhoz 4. sz. a. csatolt tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint következőleg nyilatkozott: »A mi az alsó-fernezelyi körjegyző ellen állítólag elkövetett dynamit-merényletet illeti, tudomásom a következő : ezen egész általam komédiának jelzett dolgot a magas kormány egyenes jóváhagyásával és annak egyes hivatalos közegeinek tudtával és beleegyezésével és P, Zsigmonddal történt előleges megállapodás szerint, maga P. Zsigmond vagy személyesen, vagy más által, de mindenesetre közvetlen közreműködésével hajtotta végre«. Dr. L. László ellen ezen nyilatkozatáért a magyar királyi kormány sérelmére elkövetett s a btk. 258—262. §. alá eső nyilvános rágalmazás vétsége miatt a m. kir. ministertanácsnak 1892. június 17-én hozott határozata következtében a m. kir. ministerelnök által 1,468 892. sz. a. kiadott felhatalmazás folytán a bűnvádi eljárás a debreczeni kir. főügyészség által beadott feljelentés alapján elrendeltetett s befejeztetett : L. László az ügy végtárgyalása után is fentartott vád tárgyára vonatkozólag beismeri, hogy a vád alapjául szolgáló nyilatkozatot a hivatolt tanuhallgatási jegyzőkönyv tartalma szerint tette, de a nyilvános rágalmazás vádja ellen lényegileg azzal védekezett, hogy azon ügyben a vizsgálóbíró által mint vádlott hallgattatott ki s mint az ügyben ekként érdekelt fél, az ügyre vonatkozó nyilatkozatai miatt rágalmazás vádjával nem terhelhető s különben is a vizsgálóbíró előtt tett nyilatkozata nyilvános rágalmazásnak nem minősíthető. Vádlott ezen védekezésével s a végtárgyaláson védelmére előadott egyéb állításaival szemben a m. kir. kormány ellen elkövetett s a btk. 258—262. §. alá eső nyilvános rágalmazás vétsége vádlott ellen megállapítandó volt. Kétségtelen