A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 21. szám - Felsőbiróságaink elvi határozatai

82 A J O Gr. férje ellen per útján nem fogja érvényesíteni, ebből a nyilatkozatból azonban nem következik, hogy felperes az engedményezett követelések be nem hajthatása esetére az engedményező ellen támasztható igénveiről is lemondott. Alperes nemcsak azt ismerte be, hogy a per tárgyát tevő követeléseket felperesre átruházta s az engedmény kiállithatása céljából a megfelelő kötelezvényeket »bianco« aláirta, hanem a viszonválaszban maga azt terjesztette elő, hogy az engedményezéskor a »Keller«-féle követelésre vonatkozó átruházás »a megállapodáshoz hííen« a kötelezvényre azonnal reá is vezettetett, de azt állította, hogy emez engedmény a 6 NB. alatt másolatban bemutatott okirat szerint azzal a feltétellel állíttatott ki, hogy alperes az átruházott követelésekért nem felelős. Minthogy azonban a felperes részéről J. J. alatt csatolt eredeti kötelezvényre vezetett engedményből, ennek a kötelezvénynek a csődbírósághoz benyújtott másolatából és W. Károly tanúnak vallomásából kétségtelenül kitűnik, hogy a »Keller«-féle követelés átruházására vonatkozó engedménynek eredeti tartalma az volt, hogy alperes »teljes szavatosságnak elvállalása mellett* engedményezte ezt a követelést felperesnek és hogy igy az átruházás szövege utólagosan kiigazittatott, alperes pedig nem is állította, hogy a kiigazítás a felperes részéről vagy annak tudtával és beleegyezésével történt avagy hogy az egyidejűleg engedményezett követelések átruházásának feltételei egymástól eltérők voltak; minthogy továbbá az engedményező az átruházott követelés behajthatóságáért, rendszerint külön kikötés nélkül is felelős az esetre, ha az átruházás nem kifejezetten azzal a feltétellel történt, hogy az engedményezőt további szavatosság nem terheli; végre minthogy az Y. Z. és BB. alatt csatolt, valódiságukra nézve nem vitatott okiratokkal bizonyítva van, hogy a kérdéses követelések 75 frt és 70 frt 73 kr. leszámításával behajthatók nem voltak: mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest az engedményezésből származó szavatosságnál fogva, a keresetbe vett tőkekövetelésnek, ennek a kereset beadása napjától számítandó 8°/o kamatainak s a perköltségeknek lefizetésére feltétlenül kötelezni kellett. Ellenben tekintettel a per körülményeire s különösen arra, hogy eredetileg felperes és alperes férje között keletkeztek azok a kölcsönügyletek, melyeknek fedezetére a kérdéses követelések felperesre átruháztattak és hogy felperes, habár a követeléseknek behajthatlanságáról a fent hivatkozott adatok szerint 1876—1877. években értesült, szavatossági igényét mégis az alperessel szemben nem érvényesítette, sőt a jelen pert is csak az alperes részéről ellene intézett felhívási kereset folytán tette ^folyamatba : felperest a kereset beadását megelőző időre támasztott követelésével elutasítani kellett Ha a haszonbérlő a szerződéses kikötés dacára a haszonbéres földön termelt trágyát nem ott használta fel, hanem onnan elviteti, úgy a tulajdonos az elvont trágya értékét követelheti tőle és nem kell keresetét a föld termőképességének csökkenése alapján kártérítésre irányítania. A kecskeméti kir. járásbíróság. Győrffy Balázs ügyvéd által képviselt özv. Gy. . . Andrásné felperesnek, Szabó Márton ügyvéd által képviselt ifj. M. . . László alperes ellen 180 frt s jár. iránti perében köveckezőleg itélt: Köteles alperes felperes részére 81 frt 25 krt megfizetni. Ha pedig alperes pótesküt tesz arra, hogy az 1888., 1889. és 1890. években a felperestől haszonbérelt földbirtokon 25 kocsi trágyát trágyázásra felhasznált, az esetre felperes a fentebb megítélt 81 frt 25 kron felül még 31 frt 25 krt s jár. felperesnek megfizetni. Felperes a fentebb feltétlenül megítélt 81 frt 25 kr. s a póteskü le nem tétele esetére megítélt 3t frt 25 kron felüli keresetével feltétlenül elutasittatik Indokok: Felperes keresetét 90 kocsi trágya értékére 135 frtra leszállítván, Ítélet tárgy avá csak ez összeg vétetett s ez összegből felperes részére 65 kocsi trágyaértéke, kocsinként 1 frt 25 krjával számítva, tehát 81 frt 25 kr. feltétlenül megítélendő volt, 25 kocsi trágyának 31 frt 25 krt tevő értéke pedig csak az alperesnek megítélt póteskü le nem tétele esetében volt megítélhető a következő okoknál fogva : Alperes elismeri, hogy a közte és felperes közötti haszonbéri szerződés értelmében köteles volt a haszonbérelt birtokon termett takarmányt ott megetetni, marhákat teleltetni s az igy termelt trágyát a bérelt birtok javítására fordítani; alperes állítja is. hogy szerződéses kötelességének eleget tett, de ezzel szemben a kihallgatott tanuk azt igazolták, hogy felperes a bérelt birtokon termesztett takarmányt onnan a szomszédban levő saját földjére, tanyájára hordatta s felperes földjén jószágot csak kivételesen tartott, egy télen csak két tehenet es pár hétig 7-9 darab szarvasmarhát teleltetett, takarmányt azoknak is saját földjéről vitetett át s az izeket innét saját földjére visszahordatta, azt pedig, hogy e jószágok trágyáját felperes földjére használta volna fel, a tanuk nem bizonyítják. Alperesnek e szerződésszegésére tekintettel őt terheli a bizonyítás arra nézve, hogy bár a bérelt birtokon termelt takarmányt onnan elhordatta, mégis felperes földjét az ott termelt takarmánynak megfelelő trágyával eilátta. Alperes e tekintetben L. . . . Imre, A. . . Imre és B. . . Julianna tanuk vallomásával szolgáltatott bizonyítékot annyiban, a mennyiben L. . . . Imre tanú vallja, hogy 1889. évi márciustól júliusig mintegy 7—8 kocsi trágyát, A. . . Imre vallja, hogy 1888. tavaszán 15—16 kocsival s B. . . Julianna vallomása szerint 18S9. év őszén és 1890. év tavaszán egy-egy kocsival, összesen tehát 25 kocsival használt fel alperes felperes földjének trágyázására; minthogy pedig a meghallgatott szakértők véleménye szerint a bérelt birtokon termő takarmányból évenkint legkevesebb 90 kocsi trágya előállítható lett volna, ennélfogva a tanuk által emiitett 25 kocsi trágya levonásával 65 kocsi trágya értékében és pedig kocsiját a szakértői vélemény alapján 1 frt 25 krral számítva, alperes feltétlenül marasztalandó volt. A tanuknak a fentebb említett 25 kocsi trágya felhasználására vonatkozó vallomása azonban csak félbizonyitéknak volt vehető azért, mert a tanuk külön-külön t>Ínyeket igazolnak s ezért a 25 kocsi trágya éitékéuek megfizetése alól is alperes csak a neki megítélt póteskű letétele esetére volt felmenthető. Felperes a feltétlenül és feltételesen megítélt 112 frt 50 kron felüli keresetével a szakértői vélemény alapján feltétlenül elütasitandó volt azért, mert a trágya kocsijának értéke csak 1 frt 25 krra tehető, holott felperes keresetében azt 1 frt 50 krra tette. (1891. február 16. 1,128. sz. a.) A budapesti kir. itélíí tábla: Az első bírósági ítéletnek felperest 81 frt 25 kr. és 31 frt 25 kron felüli keresetével feltétlenül elutasító nem neheztelt részét érintetlenül hagyván, felebbezett többi részét megváltoztatja, felperest keresetének többi részével is feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperes keresetét az alperessel kötött haszon béri szerződésnek a marhateleltetés és trágyázásra vonatkozó feltétel állítólagos nem teljesítése által történt megszegése miatt 90 szekér trágya 135 frtnyi értékének megtérítésére irányozta. A haszonbéri szerződés eme feltételének egyéb célzata nem levén, mint az, hogy a haszonbéres föld termőképessége a haszonbér tartama alatt fogyatkozást ne szenvedjen, felperesnek a trágyázás netáni elmulasztásából nem az elvont trágya értékéhez, hanem a haszonbéri föld termőképességének csökkenése alapján lett volna kártérítéshez kereseti joga. Minthogy azonban felperes keresetét nem erre irányozta, de erre nem is irányozhatta, mert a kérdéses földet saját beismerése szerint időközben eladta s hogy arra nézve bármi jogot fentartott volna, maga sem állítja; annálfogva őt helytelenül indított keresetével feltétlenül el kellett utasítani s azzal még az esetben sem ért volna célt felperes, ha alperes a marhateleltetés és trágyázás feltételeinek teljesítését a per folyamán kihallgatott tanúi vallomásával be nem igazolta volna. (1891. aug. 31. 13,556. sz, a.) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőbiróságnak ítéletét indokainál fogva és azért kellett helybenhagyni : mert alperes is beismerte azt, hogy a szerződés megkötése alkalmával az is feltételül köttetett ki, hogy a bérlő alperes tartozott a bérleményen levő istállóban marhát tartani, illetőleg teleltetni, a bérleményen termesztett takarmányt albérleményen eletetni és az ugy termett trágyát a bérelt földekre hordani ; minthogy pedig e teljesítmények az alperes részéről kötelezett bérfizetéssel egy természetű viszonszolgálmányt képeznek, a melyek kikötése a dolog természetéből folyólag a bérösszeg megállapításánál is figyelembe vétettek, alperes azokar ép ugy tartozott teljesíteni, mint a szerződésben vállalt egyéb kötelezettségeit és felperesnek a szerződés teljesítése, illetőleg a nem teljesítés miatt érvényesített kártérítés iránti követelésére az a körülmény, hogy a bérleményt a bérleti viszony megszűntével eladta, tekintet nélkül arra, hogy felperes keresetét nem az ingatlan értékcsökkenésére alapította, mi befolyással sem bírhat. (1893 március 9. 5,110. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a részvényaláirók a részvényaláirás záridejétől számítandó két hónapon tül hivattak az alapítók által alakuló közgyűlésre, az aláírok nem kötelezhetők még az esetben sem a további befizetésekre, ha az alakuló közgyűlés meg is tartatott és az ellen nem is tettek kifogást, illetve azt meg nem támadták. Az általuk az alakulásig teljesített befizetéseket azonban ez esetben is nem a megalakult részvénytársaságtól, hanem kizárólag az alapitóktól követelhetik vissza. Ugyanez elvek alkalmazandók azon esetben is a részvényaláirók kötelezettségeire nézve, ha az alapítási tervezetben kitüntetett részénjtőke-összegtöl különböző nagyságú részvénytökével alakult meg a társaság. (Ker. tv. 153. és 154. §-ai.) A beszterczebányai kir. törvényszék mint keresk. j törvszék: (1891. július lö-án 3,310. > Dr. Vanovics János ügyvéd által képviselt »Tátra-Felsőmagyarországi bank részvénytársasága í felperesnek, Melfelber Zsigmond ügyvéd által képviselt H. József alperes ellen 400 frt tőke s járulékai iránti perében következőleg itélt: Alperes köteleztetik felperesnek a kereseti 400 frt tőkét, annak 1887. január 1. napjától számítandó 6% kamatait megfizetni. Felperes a tőke után 1881. december 31-ig terjedő időre igényelt kamatok iránti keresetével s alperes viszonkeresetével elutasittatik.