A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 21. szám - Felsőbiróságaink elvi határozatai

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ES DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 21. szamahoz. Budapest, 1893. május hó 21-én. Köztörvényi ügyekben. V/ engedményező az átruházott követelés behajthatóságáért rendszerint külön kikötés nélkül is felelős az esetre, ha az átruházás nem kifejezetten azzal a teltétellel történt, hogy az enged* ményezöt további szavatosság nem terheli. A budapesti kir. törvényszék < 1891. juí. ló-én 5,894): Dr. Rosenberg Ödön ügyvéd által képviselt R. Antal felperesuek Molnár Árpád ügyvéd által képviselt W. Jánosué alperes ellen 3,000 irt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét azon körülményre alapítja, hogy alperesnö férjének felperes irányában 19,100 írt összegű kölcsöntartozása fedezésére többrendbeli követelést felperesre férjével együtt átruházott és átadott, kötelezvén magát W. lános, hogy ha hat év alatt az azokban kötelezett összegek be nem folynának, ö azok helyett másokat adand, vagy felperest készpénzben fogja kiegyenlíteni. Utóbb alperesnö férje a felperes által neki kölcsönadott, de részéről zálogba tett és felperes által kiváltott értékpapírokért még 5,000 frttal lett adósa, úgy, hogy felperesuek W. János ellen együttvéve 24,100 frt követelése állott fenn. Az átruházott követelések némelyike befolyt ugyan, azonban nagyrészt azok behajthatlanok maradtak, az alperesnö tulajdonát képezett, a keresetben felsorolt követelések, melyekért pedig alperesnö szavatossággal tartozván, kéri azt négy rendbe'i 3,000 frt összegű követelésre nézve megállapítani s alperesnöt ezen töke és járulékaiban marasztalni. Alperesnönek ellenirati általános tagadása, mint az 1868. LIV. t.-c. 159. §-ának meg nem felelő, figyelembe vehető nem levén, ezen okból, valamint 225/889. sz. felhívási keresetében tett kijelentései, úgyszintén az általa B. alatt csatolt nyilatkozat tekintetbe vételével beismertnek volt tekintendő, hogy ;érjének 19,100 írrnyi tartozása fedezésére a keresetben emiitett 6 követelést felperesre engedményezte, a mit a nem kifogásolt A—F. alatti kötelezvény-másolatok is igazolnak. Hogy pedig W. János felperesnek az iménti összegen felül még 5,000 frttal is adósa volt, kiderül a valódiságra nézve nem tagadott A. alatti nyilatkozat és DD. alatti bizonyítványból, valamint alperesnö vonatkozó hallgatag beismeréséből is. Az elleniratokban felperes kereshetőségi jogával szemben tett azon ellenvetést, hogy csak akkor lett volna joga keresetet indítani, ha az átruházott követelések behajthatlanságát bizonyította volna s ugyanott felhozott azon tagadást, hogy különösen az alperesnö által átruházott követelések behajthatlanok maradtak vagy lettek volna, mellőzni kellett. Mert alperes felhívási keresete folytán indította felperes a pert s mert illetőleg felperes válaszában részleteser kifejtette s az ott mellékelt alperesnö részéről valódiság tekintetében meg nem támadott végzését jegyzőkönyvi másolatokkal igazolta, miszerint a reá engedményezett követelésekből 10,061 frt 75 kr folyt be, mig legalább 14,038 frt 25 kr. behajthat'an maradt, különösen pedig azt, hogy az alperesnö részéről átruházott követelésekből csupán 70 frt 7-3 kr folyt be, a nem kifogásolt J. Z. AA. és BB. alatti iratokkal bebizouyitá, de egyébként alperes nem is vonta kétségbe ezen felperesi kimutatás helyességét, ennélfogva megállapítandó volt, hogy általában véve W. Jánosnak felperes irányában 14,U-38 frt 25 kr. tartozása volna. Tekintve azonban, hogy az NB. alatt felperes által nem kifogásolt másolatban 6. NB. alatt pedig eredetben csatolt nyilatkozatra, felperes részéről 1876. május 7-én vezetett kijelentésből nyilvánvaló, hogy az abban emiitett jogok és kötelezettségek a kötvények tényleges általadása és a váltók visszabocsájtása által kiegyenlítettek, az érintett nyilatkozatot W. János ellen per útján érvényesíteni nem fogja, mely kijelentés tartalmának valóságát dr. K. Ferenc alperesi tanú vallomása is támogatja és annak másként, mint szó szerint értelmezését kizárja, ezért felperesnek alperesnö férje elleni s a hivatkozott nyilatkozatban foglalt követelése megszűntnek veendő Miután pedig maga felperes adta elő, miszerint alperesnö férjének csupán 19,100 frt adóssága fedezésére engedményezte a kérdéses követeléseket, ezen igényt azonban felperes annak kiegyenlité-e következtében alperesnö férje ellen már nem érvényesítheti, ez okból azon körülmény, vájjon az alperesnö által átruházott követelésekért vállalt e alperesnö szavatosságot vagy nem, mellékesnek tűnik fel. Felperes tehát, ki nem is állítja, hogy alperesnö ajándékképen vagy saját tartozása fedezésére tette volna az engedményezést: keresetével elutasítandó volt, mert ha alperesnek a szóban forgó követelések behajthatósága tekintetébeni szavatossága ki is lenne mondható, hnnek semmi jogkövetkezménye sem lehetne, minthogy csak akkor volna felelős, ha férjének adóssága még fennállana, lévén alperesnö kötelezettsége még szavatossága esetében is csak járumely főkötelezettség megszűntével szintén lékos természetű, elenyészik. A budapesti kir. ítélő tábla (1892. június 21-én 27,895): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperesnek főesküt itél és felperest keresetével csak az esetben utasítja el, ha az alperes leteszi a főesküt arra: »hogy ő a keresethez A—E. alatt másolatban mellékelt kötelezvényeken alapuló követeléseknek felperes részére történt átruházása alkalmával kifejezetten kikötötte, hogy ö a követelések behajthatóságáért szavatosságot nem vállal, az eskü le nem tétele esetére pedig a keresethez A—E. alatt csatolt kötelezvényeken alapuló s felperes javára átruházott következő követelések, u. m.: 1. K. Ferenc elleni 1,000 frt tőke és ennek 1874. évi november hó 2l'től járó 8°/o kamatai. 2. R. Anna elleni 200 frt és 300 frt tőke és 1875. évi május 9-töl járó 8°/Ü kamatai. 3. C. Károly és Katalin elleni 1,000 frt tőke és 1875. január 2-tol járó 8°/o kamata, és 4. K. Pál elleni 700 frtos követelésből még fennálló 500 frt tőke és ennek 1875. évi szeptember hó 5-től járó 8°/o kamatai erejéig fennálló követelések tekintetében az alperesnek szavatosságát megállapítja s ennek következtében őt kötelezi, hogy a felperesnek 3,000 frt tőkét, ennek és pedig 1,000 frt tőke után 1884. november 20. napjától és 500 frt töke után 1875. május 9-től, 1,000 frt után 1875. január 2. napjától és 500 frt után 1875. szeptember 5-től járó 8°/o kamatokat, valamint a perköltségeket fizessen meg. Inti okok: A felperes a NB. alatt csatolt nyilatkozatra 1876. május 7 én vezetett záradékban csakis magára W. Jánosra nézve jelentette ki, hogy a nyilatkozatot ellenében per utján érvényesíteni nem fogja, a W. János ellen fennállott követelését pedig nem fizetés által, hanem a felperesre átruházott követelésekről szóló kötvények tényleges átadása által nyilvánítja kiegyenlítettnek a felperes, tehát e záradékban a W. János és neje által reáruházott követeléseknek fizetésképeui elfogadását ismervén el, eme követeléseknek a hitelezők s következően a netán szavatos ellen való érvényesítéséről le nem mondott, miből önként következik, hogy a mennyiben az alperes a felperesre ruházott követelések behajthatóságáért szavatolni tartozik, a felperes, na a közvetlen adósoktól kielégítést nem nyerhetett, követelését az alperes irányában érvényesíteni jogosult Minthogy pedig felperes a válaszirathoz J. Z., AA. és BB. alatt csatolt s alperes által nem kifogásolt csatolmányokkal kimutatta, hogy az alperes által reá ruházott kereseti követelésekre nézve a K. Pál féle követelésre kapott 70 frt 73 kr. kivételével, mely résztörlesztés azonban már a kereseti követelés felszámításánál levonásba hozatott, a közvetlen adósoktól fizetést nem nyerhetett, minthogy továbbá az engedményező az átruházott követelésért más kikötés hiányában szavatossággal tartozik, ennélfogva kétséget nem szenvedhet, hogy a mennyiben az alperes kifejezetten ki nem kötötte, hogy ő a követeléseket minden szavatosság nélkül ruházza a felperesre, ez utóbbi tőle fizetést nem követelhet s hogy e szerint a jelen per eldöntése a jelzett körülmény bizonyításától függ. A keresethez A—E. alatt csatolt kötelezvényekre vezetett átruházási záradékok e részben bizonyítékul nem szolgálnak, mert felperes beismerése szerint is eme záradékok nem az alperes aláírása előtt, hanem utólagosan vezettettek a kötelezvényekre. A megkisérlett tanubizonyitás eredményre szintén nem vezetett, mert K. Ignác tanú a perdöntő körülményre nem emlékezik, dr. K. Ferenc és W. Károly tanuk vallomása pedig a szavatosság kérdésében egymással ellenkezvén, egymást kölcsönösen lerontja, minélfogva a tanúvallomások részbizonyitékot sem szolgáltattak. Ezeknél fogva tehát a perdöntő körülményre nézve, egyéb bizonyíték hiányában az alperes által javasolt főeskü általi bizonyításnak helyt adni, a felperes által neki visszakínált főesküt alperesnek megítélni s a per kimenetelét az eskü le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A magy. kir. Curia (1893. ápril 19-én 9,405) : Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperes köteles felperesnek 3,000 frt tőkét, ennek a kereset beadása napjától, vagyis 1889. január 31-től folyó 8°/o kamatait és a perköltségeket megfizetni, ellenben felperes a kereset beadását megelőző időre támasztott kamatkövetelésével elutasittatik, stb. Indokok: A 7. NB. alatt csatolt nyilatkozatra vezetett záradék arra szolgál bizonyítékul, hogy felperes, az alperes részéről elfogadott váltókat az utóbbinak visszaadván, saját követelésének kiegyenlítésére az eme nyilatkozatban részletezett és reá átruházott követeléseket elfogadta s ehhez képest kijelentette, hogy a nyilatkozatot, vagyis kiegyenlített követe-lését az alperes