A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 21. szám - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőházban

A J OGr. 165 mennyiséget teljesen bizonyítja. E részben tehát szóló az eddigi törvényt kívánja tentarlatm, végre az 5. pont d-k alpontjai helyébe a következő szöveg fölvételét ajánlja: >A bérlet és haszonbérleti viszonyból fölmerülő mindennemű kereset, kivéve az T,00 frtot túlhaladó kártérítési kereseteket, akkor, ha ezekre ne/ve a/ a) pontban említett minőségi okirat által a sommás eljárás kikötve nincs.« Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Nagyon jól tudom, hogy az 1. §-hoz, mely a hatáskörét szabja meg az elsőfokú birónak, még számos és jelentékeny módositványi indítványok fognak benyujtatni ; s ezért természetesnek fogja találni a t. ház. ha a már eddig benyújtottakra alkalmat veszek magamnak a kormány álláspontját elmondani, hogy a többiekre azután külön tehessem meg észrevételeimet, ne pedig összchalmozzam azokat, a mikor a ház tagjai sem fogják tudni egymástól megkülönböztetni az egyes módositványokat. Legyen szabad legelőször Mérey Lajos képviselőtársamnak módositvánvára, minthogy Remete képviselő ur indítványaira már nyilatkoztam, véleményemet elmondani. A módosítások közt az első egészen helyes, mert egy idézés kiigazítását jelenti. A második módositvány mar sokkal nagyobb horderejű, mert a számadási viszonyból folyó pereket — ha jól fogtam fel - egyáltalán ki akarja hagyni az egyes birák hatásköréből és pedig azzal a motiválással, a melynek súlyát nem vonom kétségbe, hogy az eldöntendő kérdések igen bonyolultak lehetnek, a számadási perekben minden egyes tételnél talán komplikált bizonyítást feltételeznek és így helyesebb volna, ha a számadási perek a rendes eljárásra volnának utalhatók. Ha én mégis kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatnak e részét ugy tartsa fenn, a mint az van : ezt két okból teszem. Az első ok az, hogy magában véve egészen helyes, hogy ha számadási viszonyból származó 500 frtnyi követelés sommás uton intézhető el erre az út és mód biztosítva legyen. De ha elismerem is, hogy a számadási pereknél bizonyos komplikációk lámadhatnak, másrészt fel kell liivnom a ház, figyelmét arra, hogy többnyire nagyon egyszerűek ezek a perek s különben is, ha itt-ott bonyolódás volna, azt szóbeli tárgyalás útján lehet tisztába hozni : különben is a törvényjavaslat szerint a sommás birónak joga van arra, hogyha több számadási tétel forog fenn, azokat, a melyek komplikáltak, külön választhatja, külön tárgyalhatja és azokat külön intézheti el, a melyek egyszerűek és világosak. Nem mondhatnám tehát, t. ház, hogy elegendő ok volna arra, hogy a számadásperek az egyes biró hatásköréből kivétessenek. Szerencsésebb helyzetben vagyok t. képviselőtársam másik két módosításával. Egyrészt a fórum contractus kérdését illetőleg világosan az akart a törvény értelme lenni, hogy nem arról van szó, hogy valamikor, valamely elmúlt időpontban, hanem egyáltalában ki van kötve az egyes biró előtti eljárás. Ezért tehát a harmadik módositványt egyszerűen ajánlom elfogadásra. Úgyszintén ajánlom a negyediket, a mely az i) pontra nézve azt mondja, hogy: sommás eljárás alá tartozik a haszonbérleti szerződés megszüntetése iránti kereset, ha nemcsak bizonyos kikötések nem teijesitése, hanem bizonyos kikötések megsértése is. mint megszüntetési ok van kikötve a szerződésben. Minthogy az ö módositványa ezt szabályosabban fejezi ki, ezt is ajánlom elfogadásra. Hanem már az 5. pontra nézve nem értek vele teljesen egyet. A k) pont t. i. így szól: »a haszonbérlemény fentartása, valamint a szerződő feleket a törvény szerint terhelő, avagy a szerződésben elvállalt kötelezettségek teljesítése iránt a haszonbérlet tartama alatt indított keresetek.« T. képviselőtársam arra hivatkozik, hogy lehetnek oly teljesítmények és kötelezettségek, melyeket a haszonbérlő nem szerződésben vállal el. Különböztessünk : bármily alakban vállalta el, akár levélben, akár szóval, akár a haszonbérleti szerződéstől különböző más megállapodásban, az mindig szerződés. Mert én egy kötelezettséget magamra nem vállalhatok saját akaratomnál fogva. — más ha a törvény rója rám, — mint beleegyezésemmel ; ez pedig szerződés. Ez a kifejezés tehát: sszerződésben elvállalta« nem jelenti, hogy bizonyos határozott alakú szerződésben, hanem egyáltalában bármily szerződést, tehát szóbeli szerződést is jelent; különben is a t. képviselőtársam részéről ajánlott kihagyásával épen ott volnánk, a hol most, mert hisz akkor is a megegyezésnek kell bizonyittatnia ; a megegyezés pedig akár szóbeli, akár Írásbeli-szerződés. Kérem tehát, ne helyezzen súlyt erre a módositványra. Mérey Lajos : Ha az »a« szócska kihagyatik, visszavonom, Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én pedig az »a« betiit szívesen feláldozom. De legyen szives ezt írásban is benyújtani. Kulmann t. képviselőtársam indítványai már mélyebbre hatók. Először a legfontosabbal foglalkozom, t. i. a községi bíráskodás egyszerű és teljes megszüntetésével. Előzetesen megjegyzem, hogy a ministeri javaslat és a bizottság álláspontja között nem annyira elvi, mint pusztán opportunitási különbség van. Ugy a bizottság, mint a kormány átlátta azt, hogy a községi bíráskodás, értem mindig a szorosabb értelemben vett s 20 frtig terjedőt, — abban az alakban, mint ma, hosszan nem tartható. Ebben egyetértünk. De méltóztassék csak figyelembe venni Holló Lajos t. képviselőtársam tegnapelőtti fejtegetéseit; méltóztassék azt a fejtegetést venni figyelembe, melyet Kulmann János képviselő ur ma tartott s homlokegyenesen ellenkező, nagvon különböző felfogásokat látunk. Nem olyan könnyű dolog a községi bíráskodás megszüntetése. Hogy az lényegében ugy tartassák fenn, a mint van, az nem lehet, az céltévesztett dolog volna, de ez csak negatív oldala a dolognak. Nem is áll elszigetelve Holló Lajos képviselőtársam azzal az eszmével, hogy ő a községi reorganizátióval akárja azt összekötni, még pedig sokkal nagyobb hatáskörrel, nem 20 frt'g. hanem nem kis megijedésére egy-egy t képviselőtársamnak, egészen 200 frtig. Holló Lajos: 100 frtig! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Tehát 100 frtig; Kulmann János t. képviselőtársam pedig egyszerű tollvonással eltörölni kívánja. Azt hiszem, mindkét irányban hibát követnék el. Ez apró ügyek egyszerű, olcsó elintézéséről gondoskodni a nagy néposztálynak gazdasági szüksége és érdeke kívánja. Bizonyos pontig nem alaptalan az a szemrehányás, hogy nem vették az ország összes viszonyait figyelembe. Nem a fővárost tartották szem előtt, hanem abban a bizonyos törvényben, mel>nek alkotásába én is befolytam, mint egyik tagja a háznak, azokat a vidékeket, a hol a községi elöljárókra rótt teljesítéseket nem képes az organismus elvi elni, nem igen vették tekintetbe. Már most a községi bíráskodás tulajdonképen nem is igazságügyi bíráskodás, hanem közigazgatási, előzetes eljárás, a melyet ha alkalmas közegek vannak, lehet a közigazgatási funkcióval is összekötni. Bevallom, hogy midőn a javaslat benynjtatott, azt hittem, hogy ezt a problémát könnyebb lesz megoldani; de a belügyminister úrral folytatott tárgyalások meggyőztek az ellenkezőről. Nem akartam elhamarkodni a dolgot. Ezért a megoldást el kellett halasztanom. , Az intési eljárás egyébiránt annyiban fog javítani a helyzeten, hogy ezekben az apró perekben, ha az intési eljárás alkalmaztatott, nem kell a község; bíróság elé menni. T. képviselőtársam azt mondja, hogy azok a perek nem juthatnak a járásbírósághoz. Hát kérem oda juthatnak. De igenis igen számos ügyet végkép I elintéz a községi bíróság; gyakran oly ügyet is, a mely nem tartozik oda. még örökösödési ügyeket is elintéznek. (Felkiáltások a szélsőbalon : Válópereket is !) Arról nem hallottam. A községi bíráskodást ugy kell szervezni, hogy garanciákat nyújtson. Es mig én a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását fenn akarom tartani, (Egy hang balfelöl : A felsőben !) nemcsak a felsőben, hanem az alsóban is, ez a községi bíráskodás fentartását átalakítva nem zárja ki, csak az oly mérvű kiterjesztést, minőt Holló t. képviselőtársam emiitett, melyet el nem fogadnék. A ki gyakorlati érzékkel bir — az elismeri, hogy ennél a községi bíráskodásnál nekünk nem kell egy elv paripáján lovagolnunk, hanem itt az a kérdés, hogy az életnek ama legapróbb ügyeit, az élet legapróbb szükségleteit kellő elintézésről biztosítsuk. Minthogy t. képviselőtársam csak ugy egy tollvonással akarja ezt a dolgot megoldani, azaz nem megoldani, mert az nem megoldás, hanem az egyszerű eltörlés lenne — hát én kérem a t. házat, hogy ez indítványt ne fogadja el. Van a t. képviselőtársamnak még egy másik igen jelentékeny módosítása is, a mely — röviden akarom kifejezni — azt mondja, hogy a törlések mért legyenek kötve 200 frt értékhez, mért ne lehessen 500 frtig terjedő terhek törlését is sommás per-uton eszközölni. Ezt a módositványt magában véve nem akarom visszautasítani : oly módositvány ez, a mely megérdemel bizonyos megfontolást, s ezért kérem e módositványnak a jogügyi bizottsághoz való utasítását. Nem fogadhatom el további módositványát, már azért sem, mert legtöbb járásbíróság telekkönyvi hatósággal van egybekötve. És az igazságügyi kormány által állandóan követett politika az, hogy minden járásbíróság — természetesen kivéve a törvényszékek székhelyét — ruháztassák fel telekkönyvi hatósággal. Arról pedig intézkedik a törvényjavaslat, hogy a mennyiben a járásbíróságnál telekkönyv nem volna, a bíráskodáshoz szükséges telekkönyvek hivatalból szerzendők be. A mi már most a t. képviselőtársamnak azt az indítványát illeti, hogy a sommás eljárás kikötése ne szoríttassák meg ugy, mint az a javaslatban kontemplálva van és ne köttessék ahhoz a két feltételhez, hanem hagyassák abban a szabad keretben, a melyben az 1881 iki, illetőleg 1868-iki törvények szerint ma mozog, ezt nem fogadhatom el. Egyáltalában azt a nagy szabadságot, hogy szerződésileg kiköttethessék, hogy azok a bíróságok járjanak el bizonyos ügyekben, melyek a törvény rendes szabálya szerint hatáskörileg nem volnának ezen ügyek hivatott bíróságai, minden tekintetben anomáliának tartom. Már most, hogy áz egyes-bíró előtti eljárás ily korlátlan mértékben kiköttessék, az nem helyes, mert ugy az eljárás, mint a bíróság szerkezete annak hatásköréhez van idomítva s így a felek önkényére bizni, hogy a hatáskörbe törvény által nem idézett ügyek tetszésök szerint áttétessenek, nem helyes, hanem a két feltétel, a mely a javaslatban van, egészen jó s nem látom át, hogy mi baj volna ezekben. Kulmann János : Az élet meg fogja mutatni! Szilágyi Dezső igazságügyminister : Bocsánatot kérek, majd az életre is kiterjeszkedem. Szükséges, hogy először a causa debendi meg legyen jelölve az okiratban, mósodszor, hogy mennyi a követelés összege. Ily határozott tartalommal biró okirat alapján kiköthető e rövidebb eljárás. Az ily ügyek rendszerint egyszerűebbek is. T. képviselőtársam azon megjegyzésére, hogy a kisebb polgári peres ügyeknél igen nagy anomáliák lesznek, s hogy a hitelezők sem idézhetik azon apró adósokat a hitelező lakhelyén levő bíróságokhoz, hanem kénytelenek elmenni az adósok lakhelyén lévő bírósághoz. Ezen egy bizonyos fokig segíteni volnék hajlandó és lesz erre mód a községi bíráskodás rendezésénél. De hogy ez feltétlen igazságtalanság volna, azt mégis bajos állítani, mert az adósra is terhes, ha a hitelező lakhelyére idéztetik, feltétlenül méltánytalan abban az esetben, midőn alaptalan a követelés, midőn a védelem talán sokkal többe kerül, mint a mennyit az alaptalan követelés maga kitesz. A mi már most a 300 frtot illeti, — a kilörlési keresetre nézve már nyilatkozott s igy hátra marad még kettő — . hogy az örökségek és ingatlanok, ne kétszáz, hanem háromszáz frt értékig képezzék a sommás eljárás tárgyát. Erre nézve, t. ház, igen is, a kormány 300 frt értéket javasolt; javasolta pedig azért, mert pl. örökségeknél a bruttó értékről van szó, tehát a terhek levonása ennek az értéknek a meghatározásánál nem jön tekintetbe. Kétszáz forintra szállította le a bizottság s a kormány ebbe belenyugodott, miért ? Megmondom egész nyíltan. A bizottság túlnyomó többsége általában azt a tendenciát követte, hogy a sommás bíróság illetősége kiterjesztendő ; egyetlen egy t. barátom állott azon az állásponton, hogy a mai illetőséget is tetemesen le akarta szállítani. Ezek a birtokperek és örökösödési perek új kompetenciát képeznek a járásbiróságoknáf s mig a kormány elengedhetetlennek tartotta, hogy ezek az apró ingatlanokra és örökségekre vonatkozó perek minden körülmények közt egyes biróság hatáskörébe utaltassanak, addig a határ megszabásánál bizonyos latitude-öt és kompromisszumra való hajlandóságot mutatott, hogy annál nagyobb megnyugvással fogadtassák el. Ez az oka a 200 írtnak s azt gondolom, t. ház, méltóztassék ezt megtartani. Különben is egyenesen és határozottan azt a nézetemet fejezem ki, hogy ez a pontja a sommás eljárás illetőségnek olyan, a mely, ha a közönség megnyugvással fogja tapasztalni, hogy az egyes biró .Utal birtok-perek és örökösödési perek igen jól elintézhetők, fejleszthető és kiterjeszthető. Ennek kiterjesztése tehát a tapasztalattól lesz függővé teendő. A mi végre t. képviselőtársamnak a bérleti és haszonbéri viszonyra vonatkozó módositványát illeti, igen sajnálom, hogy nem vagyok azon helyzetben, hogy hozzájárulhassak. Nagyban és egészben ezek, a mik itt fel vannak sorolva, a mai joggal megegyeznek és azt gondolnám, maradjunk ennél. Itt-ott a későbbi pontokban ezek meg vannak bővitve. Azt hiszem, ezen elhatározásnál maradjunk meg. Ez az, t. ház. a mit az eddig beadott módositványokra megjegyezni bátorkodom. Igen természetes, hogy — miután már előre vetették az árnyékukat — a többi módosítások seregére későbben nyilatkozom. Polónyi Gézának felszólalására reflektált Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Nincs könnyebb a jövendöléseknél, mert, ha azok teljesülnek, az illetők hivatkoznak rá, hogy mily előrelátók voltak, ha pedig nem teljesülnek, a mint nem szoktak teljesülni, akkor ők is elfelejtik, hogy valaha jövendöltek. Az előttem szólt t. képviselő ur ma rémlátás kedveért az egész szociális kérdést, a magyar hazafiság tönkremenését és mindent lát e törvényjavaslatban, hogy ez ki fog kelni a jövő szeme előtt.