A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 21. szám - Az illetékesség és hatáskör kérdéséhez - A berni nemzetközi vasúti egyezmény. Folytatás

162 A JOG. tatásra nézve. Ott megadja a lehetőséget, hogy a biró a tévedésektől mentesítse magát határozatában ; itt lehetetlenné teszi, hogy a tévedésektől meneküljön, ült a szóbeli nyilvánosság világossága egyúttal fék minden bírói önkény ellen ; itt az írásbeli titkosság sűrű homálya kecsegtető inger mindenféle ellenörizhetlen birói önkényre. Ott a bizonyítékok szabad mérlegelésének joga áldás; itt valóságos átok kútforrása. Tán szabad reménylenünk, hogy ez intő szózat még az utolsó pillanatban is elhárítja igazságszolgáltatásunkról azon végzetessé válható csapást, melylyel a képviselőház azon szerencsétlen határozati javaslata igazságszolgáltatásunkat fenyegeti Dr. Stilier Mór. Az illetékesség és hatáskör kérdéséhez. Irta: Dr. PÉCS IMRE budapesti kir. aljárásbiró. A kir. tábláknak keresztülvitt szétosztásában sokan a jogegység veszélyeztetését látták s részben ez okból is ellenezték e nagyjelentőségű reform megalkotását. Mennyiben jogosult ezen feltevés: azt a kir. táblák jogalkalmazása fogja igazolni vagy megcáfolni. Hogy a kir. táblák az egyes előforduló esetekben egy öntetűen határozzanak : ily eszményi állapot bekövetkezése nem is remélhető. De azt már természetesnek fogja találni miuden gyakorlati jogász, hogy az egyes kir. táblák ugyanazon s különösen a gyakran előforduló esetekben bizonyos egyöntetűséget kövessenek. Megkívánja ezt a jogbiztonság, a jogkereső közönség anyagi érdeke. Ezúttal csak két kérdést vetek fel, a melyben a budapesti kir. tábla állandó határozatlanságot tanúsít. Mindkét kérdés a birói illetékesség körül kifejlődött gyakorlatra vonatkozik. Az egyikről, t. i. arról, hogy a Budapesten vezetett kereskedelmi könyvek kivonatán alapuló 500 frtot meg nem haladó követelés iránti kereset bármelyik budapesti járásbíróságnál indítható-e, a jogi szaklapok s a napi sajtó is ismételten foglalkozott. Minthogy azonban a budapesti kir. tábla most is következetes abban, hogy némely esetben bármely budapesti járásbíróság illetékességét megállapítja, máskor meg kimondja, hogy csak azon járásbíróság illetékes, melynek területén a könyvek vezettetnek: nem fölösleges e kérdést az egyöntetű gyakorlat létesítése szempontjából újra meg újra felvetni. Mindkét felfogásnak meg van a maga jogosultsága ; az egyik mellett ép oly uyomós és gyakorlati meg célszerűségi érvek hozhatók fel, mint a másik mellett. Mindenesetre helytelen, célszerűtlen és jogtalan az, ha a kir. tábla határozataiban hol az egyik felfogást juttatja érvényre, hol a másik elv helyességét mutatja ki a határozatok indokolásában. Mondja ki következetesen a törvény világos álláspontjára helyezkedve, a törvény grammatikai, logikai magyarázata alapján, a törvényhozó szándékát követve, a vonatkozó törvényeket összehasonlítva, az egyik vagy a másik elvet; a meggyőző érvek súlya alatt egyforma gyakorlat fog kifejlődni. Addig, mig ily egyszerű kérdésben az egyöntetűség be nem áll: ily változatos határozatok éles és jogos kritika tárgyát képezendik. Pedig a kérdés megoldása igen egyszerű, ha a biróság a törvény álláspontjára helyezkedik. A ptr. ;35. §-ának második bekezdésében ez áll: könyvkivonati követelések . . . azon hely bírósága előtt perelhetők be, hol a könyvek vitetnek. Midőn a törvény a birói illetőség megállapítását tárgyazza, mi sem természetesebb, mint az, hogy nem a közigazgatási területi beosztást tartotta szem előtt a törvényhozó, hanem a bírósági helyet. A törvényt pótló ministeri rendelet félremagyarázhatlanul kimondotta, hogy például a belvárosi most IV. kerületi járásbíróság hatásköre a belvárosra, most a IV. közigazgatási kerületre terjedjen ki; a lipótvárosi most V. ker. járásbíróság hatásköre a Lipótváros, Margitsziget és Újpest területeire. Midőn a ministerium az 1872. évi XXXII. 1. és 5. §-ai értelmében az egyes kir. járásbíróságok területköreit meghatározta, enuek célja az volt, hogy a hozott jogszabványok a hatáskör megállapításánál irányadókul megtartassanak. Ezen szabályoknak nem lehetett az a céljuk, hogy például egy Újpesten vezetett könyvek kivonatán alapuló követelés a Budapest jobb partján elhelyezett I -III. ker. járásbíróságnál legyen érvényesíthető. Azért szerveztetett az V-ik kerületi járásbíróság, hogy az V-ik kerületben és Újpesten vezetett könyvkivonatra alapított követelés iránti keresetek ennél indíttassanak. Megerősíti ezen érvelést a ptr. 35. §-ára vonatkozó ministeri törvényjavaslatnak eredeti szövegezése, mely szerint a könyvkivonati és számlakövetelések ott lettek volna perelhetők, hol a megrendelés történt: azaz ez azt akarta kifejezni, hogy az a járásbíróság illetékes, a melynek területén történt a megrendelés. A kérdés oly világos, hogy bővebb magyarázatra nem szorul. Megfoghatlan csak az, hogy ily egyszerű tárgy felett még vita keletkezhetik. Az az érvelés, hogy Budapest főváros egy kereskedelmi telepet képez, el nem fogadható, mert azt semmifele io-szabály ki nem mondotta. Való ugyan az, hogy az ^ összes budapesti járásbíróságok területein levő kereskedelmi cégek a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél vannak bejegyezve; azonban e törvényszékhez a pestvidéki törvényszék kerülete is tar ozik, már pedig senki sem vitathatja komolyan, hogy a Gödöllőről szóló könyvkivonaton alapuló követelés — azon az alapon, hogy a cég a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél van bejegyezve - a budapesti járásbíróságok előtt is érvényesithető. A budapesti kir. táblának ingadozó határozatai egyik fooka az egyes járásbíróságoknál divó, költséget, munkát és időt igénybevevő illetékességi vitáknak és meghonosították Budapesten azt a gyakorlatot, hogy ha például a VIII—X. ker. járásbíróság az első keresetekre két-három havi határidőt tűz ki, az élelmes felperesek a X. vagy IX. kerületi könyvkivonat alapján százával nyújtják be a kereseteket a rövidebb haláridőt kitűző IV. kerületi járásbírósághoz. Magában véve ez a körülmény ugyan még nem baj, mert lehet az, hogy IV. kerületi könyvkivonat is más járásbírósághoz v-ándorol és utóvégre is biróság azért van, hogy birái dolgozzanak ; az ügyek minősége ezen mit sem változtat. De az már nem lehet célja a bíróságnak, hogy a helytelenül kifejlődött gyakorlat alapján a minduntalan felmerülő illetékességi kérdések elbírálásával felesleges munkát végezzen és a feleknek haszon nélküli költséget és idővesztést okozzon. Mindezen bajoknak elejét veheti a budapesti kir. tábla azzal, ha határozataiban egyöntetű gyakorlatot létesít. De ezen kérdésekkel kapcsolatosan felvethetni a budapesti járásbíróságok összpontosításának kérdését is. Tudvalevő dolog, hogy a közeljövőben életbeléptetendö örökösödési eljárási törvény értelmében Budapesten a hagyatéki eljárással csak egy járásbíróság lesz megbízandó. Minthogy Budapesten a végrehajtási ügyek is már összpontosítva vannak : az illetékes körök megfontolás tárgyává tehetnék azt a kérdést, nem lenne-e helyes Budapesten a járásbíróságok szervezését akként keresztülvinni, hogy alakíttatnék itt egy járásbíróság, mint sommás biróság, egy mint végrehajtási biróság és egy mint hagyatéki biróság természetesen Budapest összes kerületeire és Újpest területére. Mindezen járásbíróságok pedig egy megfelelő helyiségekkel ellátandó központi épületben lennének elhelyezendők. A kir. tábla és a kir. curia számára megfelelő helyiségek építkezése napirenden lévén: a járásbirósági épület kérdése is ez alkalommal megoldható. A másik vitás kérdésről, t. i. arról, hogy nem kereskedő által aláirt megrendelő levél, melyen a vétel tovább-eladás céljából van megjelölve, az ügyletet kereskedelmi ügyletté minősiti-e : a jövő alkalommal lesz szó. A berni nemzetközi vasúti egyezmény. írta : Dr. HIRSCHLER HENRIK, budapesti ügyvéd. V (Folytatás.) Sem az első, sem a második korlátolását a feladó jogainak nem tartom helyesnek. A vámközvetitésnek kizárólag a vasút közegeire való bizása nem indokolható azzal, hogy a vasút azt a fél érdekeinek megfelelőbben fogja elvégezni, a mint a ministeri indokolás teszi (168. 1.), ennek megítélését, hogy a vasút a fél érdekeinek megfelelőbben, vagy olcsóbban tudja-e a vámközvetitést végezni, mint a fél maga, bátran a feladóra lehet bizni, és mindenesetre visszás dolog a fél intézkedési jogának csorbítását az ő érdekével indokolni. A mi pedig a ministeri indokolás azon érvét illeti, hogy a vasút az őt terhelő szigorú felelősség mellett nem kötelezhető arra, hogy az árút vámkezelés címén kezéből kiadja, ezen indok is megdől, ha meggondoljuk, hogy a vasútnak a 7. cikk szerint »miudenkor«, tehát azonnal a vámkezelés után is jogában áll magának az árú megegyező voltáról a fuvarlevél adataival meggyőződést szerezni. Ha tehát a vasút a vámkezelés után a kiadott darabokat ismét megvizsgáltatja, ugy mindenesetre eléggé meg volna érdeke védve; és ezen rendszer legfeljebb csekély költségtöbblettel járna, viszont a gyűlöletes színezetű monopóliumot mellőzné. Hasonlókép helytelennek tartom a második újítást: a feladó által kijelölt útirány be nem tartását. Hogy ez által »a feladónak cél és indok nélkül (!) adott messzemenő rendelkezési jog a gyakor'ati szükség mérve szerint korlátoztatnék«, a mint a ministeri indokolás mondja, ez még nagyon kérdéses. Tény az, hogy gyakorlatilag véve a dolgot, épen nem kell félni a feladónak az útirány kijelölési jogot megadni, mert ö saját érdekében rendszerint úgyis a legrövidebb és legolcsóbb utat fogja választani ; ha pedig ettől eltér, feltehető róla, hogy fontos gyakorlati okok bírták őt rá a drágább vonal választására és ez esetben épen nem mondható, hogy gyakorlati szükség lett volna őt ezen rendelkezési jogától megfosztani. Rendkívüli esetekben — gondoljunk csak háború idejére — igen fontos okai lehetnek a feladónak bizonyos útirányt kijelölni; helytelennek tartom, hogy a vasút ilyen rendelkezést minden indok, sőt előleges értesítés nélkül figyelmen kivül hagyhat. E mellett fontoljuk meg, hogy a kereskedelemben igen gyakran fontos a feladóra nézve előre